Munkás, 1900. június-december (3. évfolyam, 22-51. szám)

1900-06-03 / 22. szám

Szoeisiáldemokrata társádfilmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. Előfizetési clij : Egész évre 4 korona, félévre 2 kor., negyedévre 1 kor., egy hóra 34 fillér. Egyes szám ára 8 fillér. Az ipari és földmivelő munkások közlönye. Felelős szerkesztő: Schmidt Gyula. Kiadótulajdonos: Varga Ferenc/.. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mezőszél-utcza 34. szám, Pénzküldemények Horváth József nevére (Pécs, Mezőszél-utcza 32. sz.) küldendők. Mit dolgoztál? Ezt a kérdést minden öntudatos munkás­nak — a ki annak ismeri magát — lelkiisme­retétől kérdeznie kell. És ha lelkiismerete azt mondja: „semmit!“ akkor szálljon magába és tegye meg azt, a mit tud, ha még egyáltalán mozgalmunkban részt akar venni. Folyton és folyton azt halljuk, hogy nincs kellő agitáczió; mi ezen panaszt igaznak ismer­jük; de mit értünk ezzel el? Eddig minden felszólalásunk a pusztában elhangzó szó volt. Hallottunk egy sereg jajgatót, siránkozót, nyávogót; de arról igazán nincs tudomásunk, hogy az illetők maguk csináltak volna valamit, a mit pedig mindenki tehet, a kinek elvünk terjesztése igazán szivén fekszik. Nagyon könnyű mozgalmunk gyengesé­géről okoskodni és ennek hibáit keresni; de ha azt akarjuk, hogy haladjon is, akkor azt mondjuk: dolgozzál, hogy jobban menjen. Egy ilyen nyávogó, siránkozó, ki csak az igy és ügyről beszél, de arról, hogy önma­gát vádolná az elvvel szemben viselt közönyös­ségéért, erről egy szót sem hallunk. Ha több gyűlést hívnánk össze, ha ezt vagy amazt tennők stb. stb. De most ez egyszer m i mondjuk, hát miért nem agitálnak azok, kik annyira siránkoznak az egyesületekben és korcsma­helyiségekben, pedig épp ott volna helye az agitálásnak. Siránkozásukból soha sem lesz valami jó, sőt a mozgalmat hátráltatják. Hogy menjen az ügy előre, ha senki sem akar agitálni? Evvel szakítanunk kell, ha azt akarjuk, hogy elvünk győzelemre jusson. Ne személyeskedjünk! Személyek teljesen mellékesek, a fő: az elv. Ezt mindig szemünk előtt tartsuk. Több, erélyesebb agitácziót várunk minden egyestől. Gyűlések lesznek egybehiva, hát miért nem hoz magával minden munkás indifferens munkást is? Hát miért nem? Mert nem akar agitálni. Lapunk két éven át a legnagyobb fáradság mellett érte el azt, a mit elért. És hogyan ? Mert az olvasók által újabb és újabbak nyeret- tek meg. Ha ezt a munkát a kiadó végezte volna, úgy nem bírtuk volna ezen eredményt elérni. így az olvasó végezte ezt. Elolvasván a lapot, az indifferensnek adta, vagy pedig a vendéglőhelyisegben függesztette ki, a hol eddig a lapot nem olvasták. így agitált! Röpiratokkal kell mindenkinek ellátva lenni, ezeket zsebében kell hordania, hogy adandó alkalommal azoknak adja, kik még elvünkről nem tudnak semmit vagy félre vannak vezetve. Csakis igy bírjuk elvünket terjeszteni és az indifferenseket meghódítani. Miért nem agitáltok hát kellő erélylyel ? A viszonyok nem javultak, a nyomor csak emelődött, sőt az éhhalál környez minden egyes munkást és mégis alább hagytatok az agitáczióval! Elvtársaink faluróí-falura, városról-városra vándorolnak, de sehol sem kísérlik meg a mag­nak elvetését vagy egyesületek alapítását. Hogy ez mind lehetséges, bizonyítják azok, kik kötelességüket minden tekintetben teljesitik s a kik tisztában vannak azzal, hogy győzni csak akkor fogunk, ha az eszmét ter­jesztjük és uj harczosokat szerzünk. Tehát csakis a többség nembánomsága az Elvtársak ! Olvassátok és terjeszszétek a pártlapokat!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék