Munkás, 1903 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

A délutáni ülésen Bokányi Dezső a magyaror­szági szoc­iáldemokrata­ párt vezetőségének tagja üdvö­zölte a kongresszust. Hivatkozik a szervezkedés szükségességére és kéri a famunkásokat, hogy mint a külföldi államok munkásai, a magyarországiak is töre­kedjenek ne csak a gazdasági, hanem a politikai szer­vezkedésre is. Grosz és Fuchs küldöttek (Bécsből) azt mondják, midőn e terembe léptek, úgy érezték magu­kat, mintha nem munkások kongresszusán, hanem rendőrkaszárnyában lennének, látva a rendőrséget. Bécsben sem a magyar, sem a német munkások gyű­lésein ilyesmit láni nem lehet. Pénteken a „munkásvédelem“ pontja került tár­gyalásra. Pelczéder Ágoston terjesztette elő e pontot és határozati javaslatot nyújtott be, melyben kö­veteli, hogy a nyolcz órai munkaidőről,a teljes vasárnapi munkaszünetről, hathatós munkásvédelemről szóló törvények hozassanak. Végül felhozza, hogy a törvény­­hozás megkerestessék, miszerint minden tekintetben a munkásokat kielégítő munkástörvényeket alkosson. Elfogadtatott. (Folytatása következik.) Társadalmi szemle. — Felkérjük a „Munkájának úgy helybeli, valamint vidéki előfizetőit, hogy akik hátralékban van­nak, szíveskedjenek tartozásaikat mielőbb kiegyenlíteni, miszerint a lap küldésében fennakadás ne történjen. Továbbá, akik már az 1903-ik évre is fizettek elő az eddigi előfizetési összeg szerint, szíveskedjenek az 1903-ik évi januáris 1-től megállapított előfizetési összeget pótolni, illetve a kiadóhivatalnak beküldeni. A „Munkás“ kiadóhivatala. — Néppárti tisztesség. A „Munkás“ ezelőtti számában megírtuk, hogy a klerikálisok maszlagjának (Új Lap) főszerkesztője levelet intézett a „Pécsi mun­kásképző egylet“ elnökségéhez,, melyben támogatását, stb. ajánlotta fel, hogy ezt az egyletet is hálójukba keríthessék. Így tettek a budapesti egyletekkel, azok­hoz is intéztek hasonló szövegű leveleket. De meg­történt, hogy a klerikálisok piszkos műhelyéből más levelek is kerültek ki, melyek bankárokhoz (budapesti) voltak intézve s melyekben a bankárokat arra figyel­mezteti, hogy oly lapot indított, melyet olcsóságánál fogva a munkások tömegesen fognak venni s igy a szocziálisztikus mozgalomtól elterelni, valamint más politikai irányzatnak iparkodik megnyerni, hogy a mun­kások, akik a „föllebvalók“ iránti tiszteletet már-már nem respektálják, ismét beléjük olthassa. Hogy ezt könnyebben keresztül vihesse, pausálékat kér tőlük, vagyis, szubvencziót. A munkás­egyletekhez intézett levelekben a munkásokat akarja védelembe venni a kapitalisták ellen, a kapitalistákat pedig azzal biztatja, hogy a munkásokat hálójukba keríti a pénzért. Ily aljasságra csak a néppárt képes, melynek papok a vezetői. Hát így néz ki az a tisztesség, melyet a nép­párt hangoztat? Ily tisztességet szemét dombon lehet csak keresni. Mikor papokról van szó, akkor csak a mocsárba kell tekinteni, mert az a tükrük. — A végrehajtás áldozata. Gyán­t­pusztán végrehajtást foganatosítottak Fábián Mihálynál. A végrehajtó kíséretében volt Szabó Pál hegyőr fegy­verrel. Fábián, aki amúgy is zilált anyagi viszonyok között él, látva, hogy a végrehajtás által teljesen tönkre tétetik, ellenszegült a végrehajtásnak és a hegyőr, hogy akadályozva ne legyenek a végrehajtásban, le­kapta a válláról a fegyvert s Fábiánt agyonlőtte. Csendőrök több alkalommal követtek el már ily al­kalmakkor gyilkosságot, most még a hegyőr is bátor­ságot vett magának gyilkolni. Megindították ugyan Szabó ellen a bírói vizsgálatot, de Fábiánnak vége van, családja elvesztette kényes keresőjét. Ma már odáig jutottunk, hogy még a hegyőr is agyon durrantja az embert és meg is erősitgetik, hogy ezt rendszert fenn kell tartani. Lerombolni, hogy emléke se maradjon. — A babona. A fekete csuhások, akik a nép­­butításra fektették mindig a fősulyt, miután ezen a réven tarthatták fenn évszázadokon át hatalmukat, butításaik következtében nem csak vallási rajongókat neveltek és szaporítottak, de a babona is elharapódzott a nép körében. S ennek tulajdonítható, hogy még a XX-ik században is akadnak egyének, akik a baboná­ban hisznek, mint az alábbi esetből is következtethető. Ugyanis, a most lefolyt karácsonyi ünnep előtti estén egy magát „műveltnek és intelligensnek“ tartó iparos­segéd „meggyőződéséből“ kifolyólag erősítgette, ha az éjjeli misét megelőző első harangozáskor edényben kovászt készít, a második harangozáskor tüzet rak s a harmadik (be) harangozáskor a kovászt beteszi a sütőbe és a mise végeztéig a sütőben hagyja, a kovász kővé vál. Egyik jelenlevő elvtársunk a papi akolba tévelyedettet iparkodott kijózanítani szavakkal, de nem sikerült, amire 10 koronában fogadtak. A szellemi sö­tétségben tapogatódzó mindent úgy tett, amint az ese­tet állította. Mikor az éjféli misének vége volt és koty­­valékát a sütőből kivette, bizony az megsült tészta volt, nem pedig kő. A fogadást az ipsze elvesztette, de elvesztette azt a „meggyőződést“ is, melyet a ba­bonára alapított. Az ilyenekből látható, hogy nekünk szocziáldemokratáknak még mennyi dolgunk lesz, míg az öntudatlanságban sínylődőket kiábrándíthatjuk, hogy a népbutitók csábos hatalma alól emanczipálhassuk és vele együtt megtisztíthassuk azt a légkört, melyet a népbutitás baczil­usaival megtöltöttek az abból élők. — Aki nem átall hazudni. A pécsi sütő­munkások deczember 2-án gyűlést tartottak, mely al­kalommal szóba került a kereskedelemügyi miniszternek a sütőmunkásokat illető és a vasárnapi munkaszünetükre vonatkozó 19173/1902. VIII. sz. rendelete is, hogy daczára a junius hóban kibocsátott rendeletnek, a ha­tóság még­sem szerzett még eddig neki érvényt. A „Munkásának egyik belmunkatársa, aki agyűlésen —■ mint hallgató — szintén jelen volt, a rendelet máso­latát átvéve, hogy a „Munkájában felhívja a rend­őrhatóság figyelmét, miszerint a rendeletben foglaltak­nak — híven az utasításhoz — érvényt szerezen. Munkatársunk ennek eleget is tett, amennyiben a „Munkás“ dec­ember hó 14 én megjelent számában követelte, hogy a rendőrség a miniszteri utasítás szerint járjon el. Ha a rendőrség a miniszteri utasításnak nem tett eleget, akkor mulasztást követett el. A sütőmun­kások országos kongresszusán, mely a karácsonyi ün­nepek alatt tartatott meg Budapesten, az egyik pécsi küldött — Weisz József— azt mondotta a kongresszu­son jelentésében, hogy a „pécsi szoc­iáldemokrata­­párt vezetősége a pécsi sütőmunkásokat félre vezette, mivel azt állította, miszerint keresztül viszi általános titkos választási jog törvénybe iktatva nincs r­ á s­ z M­unk­ a

Next