Munkás, 1903. június-december (6. évfolyam, 23-52. szám)

1903-06-07 / 23. szám

VI. évfolyam. Pécs. 1903. junius hó 7-én. 23. szám A munkásság melyen a jövő templomaépül. Lassalle. lemolcríítfi társadalmi és kö^^a^clasási lietllo asarnapon. Of -r A A A & * A, W » A- ---, a (11 1 2 Kgéqfc évre 4 kor. 80., félévre 2 kor. 40., negyed évre 1 kor. 20.,egy hóra 40 ti 1 lér. Egyes szám ára 10 fillér. ki ipán és fűldrniveiő munkások közlönye. Felelős szerkesztő: Schmidt Gyula. Kiadótulajdonos: Var"? '''rencz. Szerkesztőség és kiadóhivatal Mczőszél-utcza 23. szám. PénzküMomények a kiadóhivatalba (Pécs, Me/.őszél-uteza 23. sz.) küldendők. sn Só-panama. A „<Munkás“ ezelőtti számában megemlé­keztünk arról, hogy a kormány a só-monopo- liumot átjátszotta egyik részvénytársaságnak titokban, melynek kezelése az államot illetné. Miután ez az ügy fontos közgazdasági kérdést képez, s az ország népének nélkülözhetetlen élelmi czikke, szükségét érezzük vele bővebben íoglalkozni. Az országgyűlésén, midőn ebben az ügy­ben Kecskeméthy Ferencz meginterpellálta a pénzügyminisztert, azt hittük, mielőtt a pün­kösdi szünet bekövetkezik, az interpelláczióra megadatik a válasz és csak a válasz után mondjuk el véleményünket ezen ügy fölött. Ugylátszik azonban, hogy a pénzügymiszter- nek hosszabb idő kell, és „tanulmányozás“ a válaszadáshoz, nehogy a válaszból a csürés- csavarás mestersége nagyon kirívó legyen, aztán a miniszter fejére ráolvassák a bűnök egész sorozatát, melyeket eljárásával elkövetett. Nagy bűnt követett el már akkor a kor­mány, mikor a só-monopoliumot négy keres- kedő-czégnek adta bérbe, hogy a sójövedékből az ország népének kárára négy kereskedő- czég vághassa zsebre a hasznot, négy czég zsebelhesse be azokat a százezreket, mely a nép keservesen megkeresett fillérein vásárolt sóból erednek. E ezégekkel az államnak szer­ződése volt és most, mivel a „Kereskedelmi részvénytársaság“ részvényesei és vezetői között nagyon befolyásos emberek vannak, a kormány a só-monopoliumot ezeknek játszotta át; vagyis: egy czégnek. Ami pedig ezt a pana­mát még kirívóbbá teszi, az, hogy az előbbi czégek hiteibe kapták az államtól a sót, ami­ből az országnak évenkint rengeteg kára volt, amennyiben az állam által hitelben adott só árából a czégeknek volt hasznuk, miután a czégek a maguk számára kamatoztatták azt a pénzt, melyet az államtól vett sóért az államnak fizetniük kellett volna. Hogy a kormány a négy czégtől megvonta a só-monopoliumot és a Kereskedelmi rész­vénytársaságnak kerítette meg, a négy czég kártérítést követelt, nem a Kereskedelmi rész­vénytársaságtól, mely a só-monopoliumból fogja ezentúl a hasznot huzni, hanem az illám- föl. A kormány a kártérítésbe belement és száz­ezreket utaiványoztatott ki a czégeknek az államkincstárból,abból a pénzbői,melyet az ország népétől direkt és indirekt adófejében behajtanak. Tehát a nép pénzéből százezreket dobtak borravalóként a négy czégnek azért, hogy a perrel való fe­nyegetéseiket elhallgattassák. Es továbbá azért, hogy az eddig élvezett haszon fejében, mely­től ezután elesnek, kártérítésben részesüljenek. Nem volt elég, hogy abból a pénzből, mely az országot illette volna, meggazdagodtak, hanem még ráadásul rengeteg vagyont kitevő pénz­összeget is kaptak. így aztán nem csoda, amikor két és tél forintért liferálja az állam Romániába a sónak mázsáját, Magyarországon a népnek 14 krajezárért, illetve 28 fiillérért kell fizetnie kilóját. Most pedig, mivel a Kereske­delmi részvénytársaság, mint egyedüli czég kezére lett átcsempészve az országgyűlés tudta és belegyezése nélkül a só-monopolium és hogy az előbbi czégek hasznainál még több nyereségre tehessen szert néhány részvényes, a sóárának a felemelésére is spekulálnak. A Elvtársak ! Olvassátok és terjeszszétek pártunk lapjait!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék