Munkás, 1903 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

2 „M­u­n­k­á­s“ 8 óra munka, 8 óra pi­henés, 8 óra sajórakoatás Újabb merénylet a nép ellen. A kapitalizmus hadjárata a nép ellen min­dig nyíltabban jut kifejezésre. Merényletet me­rényletre halmoz, hogy a pénzeszsákot tömhesse. Pénz a bálványa, mely előtt a földig meghajol. Ha akár­mily utón jut is hozzá, azzal nem törődik, csak pénz legyen, mert egyedüli ide­álja, vágya a pénzszerzésben csúcsosodik ki, s ezen kívül semmi egyebet nem ismer. Ha a nép a nyomor miatt akár­hogyan jajdul is fel, átkozóddk, szitkozódik, azt nem hallja, mert minden idejét, minden figyelmét csak a pénz­szerzés mikéntje foglalja le. Amikor ébren van, spekuláczión, pénzszerzésen töri a fejét; mikor alszik, pénzről álmodik. Pénz az élete, pénz a szeretete, pénz a lelkiismerete; ennél tovább nem megy. Ha néha-néha a hazug módon hangozta­tott „humanizmus“ leple alatt a nyomorgóknak oda vet néhány fillért, hiúságból és­­hitvány spekulácziójának leplezése végett teszi azt, igaz szívből soha, mert a kapitalisták szeretetet nem ismernek, azok olyan érzéketlenek, mint az az éret, melyből a pénz készül. A kapitalisták sok oly tettet követtek el már, melyek valóságos merényletek voltak a nép ellenében, azért e tetteikben a kormányok még sem gátolták meg, sőt a megakadályozás helyett tö­bb alkalommal még segédkezet is nyújtottak.­ A petroleum-mágnások pár év előtt elha­tározták, hogy kartellt kötnek. A kartell sike­rült, felosztották maguk a fogyasztási területet, hogy egyik a másikának ne ártson, mindegyik­nek meglegyen a biztos területe, ahol a petró­leumát fogyasszák és az abból nyerendő hasz­not zsebre vághassa. Az ipar különböző ágainál a leghatártalanabb verseny foly, rengeteg önálló existenc­ia megy tönkre, a petróleum-gyárosok azonban szépen megegyeztek, hogy egymás ellen versenyt nem folytatnak. Mindegyik a saját területén abban az árban bocsátja rendelkezésre a fogyasztó­közönségnek a petróleumot, amelyen neki tet­szik és a nép kénytelen fizetni, m mondjuk, hogy a nép, mert a birtokos­ osztály ma már nem igen használja, miután helyette a gáz- és villany­világítást részesítette előnyben. Tehát a petro­leum-kartell csakis a nép rovására, a nép bő­rére köttetett meg. A kapitalisták és a népszerűséget hajhászó, népet bolondító agráriusok most együttesen kötöttek kartellt, megkötötték a czukor-kartellt, ami a czukornak ár­emelését is jelenti. És eb­ben a kartell-kötésben előljártak azok a Zselénszky Róberték, Dessewffy Aurélék, Pallavicini Já­nosok, Károlyi Sándorok, akik hazug módon hirdetik, hogy a kisbirtokosság, kisiparosság és munkások helyzetének javításán fáradoznak.­­ Megkötötték a czukor-kartellt azon az ala­pon, melyen a petróleum-bárók a petróleum­­kartellt, a fogyasztó­ területet felosztották. Mind­egyik czukor-gyáros megkapja a maga területét, melyre a gyárból kikerült ezukrot literálja, a fogyasztás czéljából és egy másik czukorgyá­­rosnak arra a területre ezukrot importálni nem szabad. Ezzel pedig eléretik az, hogy a czu­­korgyárosok számára a spekuláczió és a spe­­kuláczióból eredő „jövedelem“ biztosítva lesz; nem kell tartaniuk a versenytől, ami biztos jö­vedelmüket­ gátolhatná, fennmaradásukat veszé­lyeztetné. És mindez­­ a nép rovására, a nép bőrére foly. De még az a spekuláczió is fog­lalkoztatja a nagybirtokos czukorgyárosokat, hogy akik­ a maguk termelte, vagyis a saját birtokukon termő répát dolgozzák fel ezukornak, adómentességet élvezzenek, kibújhassanak azon adó alól, mely gyártásuknál fogva reájuk há­rulna, s amit amúgy is duplán megvesznek a népen, miután a czukorra vetett adót a fogyasz­tók fizetik meg a czukor árában. Nem­e­s­abb merénylet ez a nép, a nép zsebe ellen? Hiszen ennek a kartellkötésnek az árát a fogyasztók fizetik meg és a kormány közömbösen nézi, hogy a fogyasztók ellen in­tézett e merényletet a kapitalisták s nagybirto­kosok miként foglalják írásba, valamint teszik kötelezőbé mindazokra, a­kik a kartellbe, vagyis a szövetségbe lépnek. Nincs a kormánynak egyetlen szava sem, hogy e támadás ellen vé­delembe venné a népet és a körmükre koppin­­tana a czukorgyárosoknak. Nem, sőt még „méltányosnak“ is fogja találni a kapitalisták és agráriusok e merényletét, mert ezáltal az összes czukorgyárak fennállását biztosítva lá­­tandja, illetve, a czukorgyárosok méginkább való meggazdagodhatására meg lesz az alkalom. De vájjon mit szólt hozzá a nép, az a nép, mely fizetni fogja ezt az újabb spekulá­­cziót? Mit? Ha szavát emeli, majd előállanak a törvénykönyvvel és kiböngészik belőle az „iz­­gatókra“ vonatkozó paragrafusokat, mert hát akik a gazdagok merényletei ellen felmerik nyitni a szájukat, ellene állást foglaltak, azok „izgatók“, az izgatókat pedig meg kell fenyíteni, miután az osztály­uralom megköveteli, hogy „rend legyen“. Hogy az ország népe mennyire ki van már szipolyozva, hogy az eddigi terheket sem képes elviselni és hogy a megélhetés lehetőség

Next