Munkás, 1904. január-január (7. évfolyam, 1-19. szám)

1904-01-01 / 1. szám

VU. évfol; aa. 1. szám. Világ összes prole­tárjai, egyesüljetek! JKarx. A munkásság az a sokja, melyen a jövé temploma épül! Xassaíie. Sxocxiálüemokrata társadalmi és közgazdasági hetilap. Az ipari és föidmivelő munkások közlönye. Pécs, 1904. január Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési díj : l&giBt évre . . 4 kor. 90 fill. Kélávrs. . . . t kor. 40 fid. Kegyed érre 1 kor. 30 fitt. Ügy hóra ......................40 fitt. Kgye« szám ára 10 fiH, fe*rkefi*t6fié* és kiadóhivatal: Gyár-uto*a 7. fi*. pejejjs S2erfce*ztfo Végh József. SMré&a és piátokul e*t« S—9-ig1, vasárnap délelőtt 9—11-ijf. ]Ü&dÓtíllEj(l0ŰQ& . V&rQ8 FöfÖnCa.. Mindennemű pénzek e cicimre küldendők: Dcmanek István, Felső Malom-utez»”23. szám. Munkások! Blvtársak! Vasárnap, január 3-án délelőtt fél 10 órakor a Gyár-utcza 7. szám alatti helyiségben *rfTTTTTT íolytatólagos népgyülést SSSS5 tartunk, vagyis a karácsonyi ünnepek alaít tartott népgyülésünk elmaradt pontját — a „politikai helyzetről“ — fogjuk tárgyalni. Legyen ott minden szocziáldemokrata érzelmű munkás. A v. egybehívok. * 'u Uj évben. Midőn minden év januárius elsejét átlépjük, mindig vissza- idéződnek emlékezetünkbe mind­azon dolgok, melyek az elmúlt évben a munkásság mozgalmá­ban felmerültek és hogy azon kötelezettségnek a munkásság ele­get tett-e, mely — érdekeit illetve — reá háruít. Bátran elmond­hatjuk, nogy az 19í)b-iki év so­kak előtt emlékezetes fog maradni sokáig; különösen azok előtt, akik a szocziáldemokráczia eszméivel, igazságaival a múlt évben ismer­kedtek meg s addigi tespedésük- ből, közönyösségükből kiléptek, — hátat fordítva azon frázisok­nak, dogmatikus népbolonditások- nak, melyekben a burzsoázia és a fekete reakczió részéről oly sok időn, éveken át bő részük volt. Nem feledkezünk meg azonban számot vetni azzal is, hogy akik­nek vállaira nehezült a munkás- mozgalom előbbrevitele, megfelel­tek-e ama teendőiknek, amiket a mai viszonyok között tehettek, elérhettek’ Nyugodtak lehetünk. Nem ter­helheti lelkiismeretünket az ön­vád, .mert amit tehettünk, meg­tettük. Erre bő tanúságot, bizo­nyítékot nyújt az a sok uj szer­vezet, mely a múlt évben meg­alakult. Gyűléseink, értekezleteink legnagyobb része impozáns volt a látogatottság és az azokon el­hangzott beszédek következtében, amiktől nem egy, a „felsőbb tíz­ezerhez“ tartozónak borsódzott a | háta, — gondolván: mi történik, j ha ez a mozgalom ily rohamosan I növekedik, erősödik és a nép nagy í tömege felismeri helyzetét és azt, ! hogy e mozgalommal, az együvé tömörüléssel uj világot teremthet magának, s lerázza magáról azo­kat a békókat, melyeket oly ügye­sen szőttek a nyakába! Szét fogja törni bilincseit s minden szép szó, minden hizelgér kárba vész, I de kárba vész még a túlvilág! ; boldogsággal való hitegetés is. És ez a mozgalom nemhogy megál­lapodna, hanem folyton előre tör, magával rántva még azokat is, akik a tulvilági üdvösségbe he­lyezték bizalmukat mindazon szen- ! védésekért, nélkülözésekért, ami- I két az „urak“ és papok „jóvol- ! tából“ itt a földön át kel! szen­vedniük. Borzasztó! Igen, borzasztó, mikor a nép í már nem hallgat úri és papi ve- i zetőire, de hallgat azokra, akik közüle valók, akik a néppel együtt szenvednek, s akik a néppel a népért, az igazságért küzdenek! Pedig a fekete reakczió gondos­kodott uj eszközről, a „keresztény szoczializmusról“, melyet lépes vessző gyanánt vetett ki, hogy vele fogva tarthassa azokat, aki­ket a nyírásra kiszemelt. Ámde mindhasztalan, mert a papi lé­pesvesszők már nem oly ragadó­sak és vonzók, mint voltak még évtizedek előtt; ragadósságukat és vonzó erejüket nagyon meg­rongálták azon igazságok, melye- ; két a szocziáldemokráczia magá­ban rejt és hirdet, s a nép ön­tudatra való ébredése. Tekintsünk szét Magyarorszá­gon s nézzük meg, ahol elvtár­saink a múlt évben megfordultak, rá mutatva beszédeikben mindama | bajokra, azoknak mikből való ke­letkezésére, mily tömegekben cso- : portosultak a szocziáldemokráczia vörös lobogója alá! És miért? i Azért, mert az anyagi züllés maga iá* eiegendő ok arra, hogy az ed- ! digi fásultságból kilépjen a nép és csatlakozzon oda, ahol az ér- ; dekeiért való küzdelem foly. Nem’’ is mulasztották el elvtár­saink megismertetni a néppel, hogy százados, évezredes szenve­déseiből miként szabadulhat, mi­ként, mi által gyűjthet magának erőt a gazdasági és társadalmi nyomások alól menekülni. Har­sány kiálltás hangzott végig az egész országon az általános vá­lasztói jognak behozatala miatt, ami a leghatalmasabb eszköz lenne a munkásság, a munkálkodó nép kezében a mai gazdasági, társa­dalmi rendszer megváltoztatása végett; csakis ez az egyedüli esz­köz arra, hogy a most fennálló j rendszert megdöntse, s olyat al­kosson, melyben nem a kiváltsá­gosság és a pénz lesz az ur, ha­nem a munka. Elvtársaink nem ; feledkeztek meg arról sem, hogy 1 a munkás-sajtót fejlesszék, mert ha az élő szavak elhangzanak és feledékenységbe mennek, a párt- | sajtó mindig nyitva áll mindenki előtt és örök emlékezetben tartja, hogy mi a teendő. A párt-sajtó Elvtársak! Olvassátok és terjeszssétek pártunk lapjait

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék