Munkás, 1905 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-02 / 1. szám

. Ha pedig így haladunk a népnevelés terén, akkor nem fogunk a modernebb kornak megfelelő és czélirányos népnevelést előmozdíthatni Magyarországon. Akkor ugyancsak nem marad más hátra, minthogy a népnevelést a munkásszakegyletek ragadják kézbe és alapítsák meg a szabad lyúzeumokat, szabadegyetemeket Magyarországon is, mint tették azt a munkások Belgiumban, Németországban, Francziaországban, Angolországban és ma már Olaszországban is. Fucs az alkotmánynak. Az aknamunkát végzők szorgalmasan dolgoznak Oroszországban. Aszent szinódust, a papság vezetői vasmarokkal tartják a czárt. Hiába feliratoztak a zemstvók a czárhoz, hogy alkotmányt adjon a népnek, mert aszent szinódus* tanácsára a csár nem hajlandó alkotmányt adni, sőt ukázt bocsátott ki, melyben tudtára adta a zemstvóknak és a népnek, hogy nincs alkotmány . Ő jobban érzi magát az önkényuralom mellett. Persze az önkényuralom olcsóbb is, praktikusabb is a czár részére, mivel igy sok pénzt megtakaríthat a háborúkra és az önkényuralmat is könnyebben gyakorolhatja és az önkényuralommal megmarad a papi hatalom is a nép fölött egész teljességben. Minek Micsoda változása még nem is régen boldogságban, megelégedésben élő emberek közé utat tör magának a nélkülözés. Gyermekeik ahelyett, hogy haladtak volna, nem jártak oda, ahol azt előkészítik : az iskolába. Nem lehetett, szüleik rá voltak szorulva arra a pár garasra, melyet kerestek. Haladás! E nagy szó — a fogalom — mily csúf kudarczot vallott. Az írni-olvasni, néha politizálni is tudó generáczió helyébe így került egy analfabéta nemzedék. Ami ezt előidézte, az a tőke. A tőkés, aki tőkéjének dús kamatoztatásáért minden rosszra vetemedik, az okozta a nép nyomorát és tudatlanságát. Ilyen a tőke ! Ilyen a nyomába fakadó czivilizáczió ! fimai Győző: MUNKÁS 1905. január 1. Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, mig az Társadalmi és gazdasági szemle is alkotmány a népnek ? — gondolja magában a czár és a czár helyett gondolkozó ,szent szinódus*. Hogy a népnek joga legyen, több gondot okozzon az uralmon levőknek ? Hiszen az önkényuralom mellett az összes gazdasági kérdések fölött úgy intézkedhetnek, amint az uralmon levőknek tetszik! A nép ? 1 — Igát vonó baromnak maradjon csak. Majd kap jobblétet a másvilágon, ahova nem sietnek a „szent szinódus“ tagjai. Hanem hogy az orosz önkényuralom sem fog soká tartani, azt a baromnak tekintett nép fogja megmutatni. Tanítók mozgalma. Az amerikai tanítók megtanulták a munkásoktól, ha helyzetükön javítani akarnak, nekik is szervezkedniük kell, mivel Amerikában éppen úgy, mint Magyarországon is csak katonaságról, amagasabb állásokban levő hivatalnokokról és gazdag gyárosokról gondoskodik az állam. Ezekre szórják a rengeteg összegeket. Hanem hogy azokról történne gondoskodás, akiknek leginkább szükségük lenne a támogatásra, s akik nélkül sem állam, sem társadalom fenn nem állhat, azokról gondoskodás nem történik, azok mostoha gyermekei az államnak. New Yersey államban, melynek kilenczezer tanítója van, a tanítók szervezetet alakítottak, hogy együttes küzdelemmel vívhassanak ki maguknak jobb helyzetet. A szervezetnek már 3500 tagja van és megvan a kilátásuk arra, hogy szervezetük tagjainak száma — rövid időn belül — még több ezerrel szaporodni fog. Tudják az amerikai tanítók, hogy csúszással, mászással, könyörgéssel ezért nem érnek, hanem csakis szervezkedéssel. Hogy Magyarországon a tanítók nem szervezkednek, azon semmi csodálkozni való nincs. Itt még mindig a régi czopf uralkodik — a könyörgés, ami nem valami nagy díszére vál az emberi méltóságnak Az agráriusok dolgoznak. AMagyar Gazdaszövetség*, melynek tagjai birtokos emberek, földbirtokosok, a napokban választmányi ülést tartottak, melyen a többek között elhatározták, hogy úgy Budapesten, valamint a vidéken ,szocziális és gazdasági előadásokat rendeznek* (!) Semmit sem csodálkozunk azon, ha ezek az urak mindenáron a nép közé furakodni akarnak, mert tudvalevő, hogy már a vidéki nép sem sokat hederít rájuk, ami pedig az agráriusok részére nem valami kecsegtető. Hiszen az öntudatosabb vidéki nép előtt is ismeretes, hogy a földbirtokosoknak mi a czéljuk az előadások tartásával, az, hogy előadások tartása közben a szocziáldemokratákat a legsötétebb színben tüntessék fel, rájuk minden rosszat elmondhassanak és a birka türelmű népet tovább is megtarthassák abban a képzeletben, hogy csak a földbirtokosok azok, akik a nép baján, szenvedésein segíteni akarnak és tudnak. Fölösleges bővebb magyarázat ehez, ha megsúgjuk, hogy a gazdaszövetségnek elnöke Darányi Ignácz, volt földmivelésügyi miniszter, aki a földmivelő munkásoknak kedveskedett a rabszolga-törvényei és aki regényekből álló könyvtárakkal ajándékozta meg a vidéki népet. Hanem, hogy lesz-e eredménye az urak által tartandó „szocziális“ előadásoknak, kötve hisszük, mert még a falusi népet is nehéz ma már frázisokkal kielégíteni. Ebből is meg lehet élni? A szegény, elaggott volt 48 as honvédek, akik vérük feláldozásával, életüknek kockáztatásával ragadtak 1848 ban fegyvert a szabadságért és még életben vannak, örülhetnek annak a horribilis összegnek, melyek eddigi nyugdíjukat megazaporították. A szaporítás 18 korona, mondván: tizennyolcz korona. Ezentúl, akik min közvitézek harcoltak a mások szabadságáért, kapnak 90 koronát és akik mint altisztek kerültek ki a szabadságharátból, kapnak 120 koronát nem egy hónapra, hanem egy évre. Hát nem szép „nyugdíj“ ez egy évre: 90 korona és 120 korona ? Majd csaknem kimondani is sok. Mondja aztán még valaki, hogy a magyar állam nem jutalmazza illően az érte küzdőket. Akár koldusbotot adtak volna a kezükbe. Mert az az összeg, melyet nyugdíjként kapnak, nem sokkal ér többet a koldusbotnál. Hja, ezeknek a szegény öregeknek sem juthat több, mert a milliók új ágyukra és puskákra kellenek, no meg egyes gazdag emberek szubvenczionálására. Hát takarékoskodni kell. Szegény öregek. Ti sem hittétek, hogy az állam ily „bőkezű* lesz veletek szemben, nemde ? Hja, a mór megtette a kötelességét, a mór mehet. A vagyon miatt. Már megint egy sperspektíva, mely bevilágít a kapilisztikus rendszerbe s mely több alkalmakkor undorodást kelt a jobb érzésű emberekben. Párisban gróf Belle del Gente jelentést tett a rendőrségnél, hogy édes anyját, aki be-