Munkás, 1905 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-02 / 1. szám

Vill. évfolyam.­­Pécs, 1905. stavir­­­ic. , I. szám. Megjelenik minden vasárnap Előfietér! díj: Sassal­e. Az ipari és föl­dmí­­­veléti m­unká­so­k közlönye. k*t« «*» «* io au. r I * * * Világ összes prole­tárjai, egyesüljetek! JffarX. A munkásság az a nikla, melyen a jövő temploma épül! Szoc­iáldemokrata társadalmti és k&zir&xdaságri hetilap. hetilap. SzerkesztSaóg­i* kiadóhivatal: Márla­n 10. ■*. &ir Fkesztősdg? órák: mmrd*Ja ék pénteken este 8—9-ig, vasárnap délelőtt 9—11-ig. Kiadótulajdonos: Varga Ferencz. Kjésji irt* fél 10­9 . 3,fj,4­4vr. Mgj hóra . 1 kor. ao at S kor. 40 fill. i kor. ao au Mindennemű pénzek e czimre küldendők Csumpft János. Pécs, Makar-utcza 83. szám. 40 811 . Felhívás uj előfizetésre! ! Munkások! Elvtársak! 1905 ik év januárius elsejével uj előfizetést nyitunk a „Munkása-ra,­­ mely ekkor már nyolczadik évfolya­mába lép. Daczára, hogy fennállása óta sok viszontagságon ment keresz­tül, több oldalról lett támadva, azért megállta helyét, megküzdött a viszo­nyokkal, az ellene intézett támadá­sokkal. Hiszen ti adtatok neki erőt, ti, akiknek legerősebb fegyverük volt, a ti érdekeiteket szolgálta és a ti érdekeitekért szállt a sikra minden­koron : egyik oldalon védő pajzsotok volt, a másik oldalon pedig emberie­­sebb jövőtökért, jogaitokért küzdött! Mi történt volna, ha eddig elejtet­tétek volna a „Munkás"-t, mely oly kitartóan küzdött mellettetek, értetek ? Hiszen látjátok, hogy minden oldal-­­­ról ellenségekkel vagyok körülvéve. A „Munkás"-t nem azért alapítottá­tok, hogy csendes szemlélője legyen, hogy miként nyomják el a népet, a titeket és szenvedő munkástest­­véreiteket, hanem hogy védelmete­­tekre keljen, aminek derekasan mégis felelt. S amily bátor védelmezője volt eddig az elnyomott proletariá­tusnak, és oly tántoríthatlan és meg­­vesztegethetlen fegyvere marad to­­vábra is a „Munkás". Munkások! Elvtársak! Nagy küzdelem előtt állunk Te­gyétek lehetővé, hogy a „Munkás" továbbra is védbástyátok legyen ! Csakis tőletek függ, a ti támogatás­toktól, hogy a „Munkás" erős fegyver maradjon a ti kezeitekben tovább is ! Minden munkásnak, minden mun­káscsaládnak, kisiparosnak és kis birtokosnak érdeke, hogy a „Mun­­kás"-ra előfizessen. Fel tehát az új előfizetésre! JT „jómunkás" *terkasztócég• és kiadóhivatal*. Visszapillantás. A mai nappal ismét egy év le­forgására tekinthetünk vissza; is­mét elmondhatjuk, hogy egy évvel közelebb jutottunk czélunkhoz, a gazdasági járomból való felszaba­dulás czélja felé. Habár a lefolyt év alatt Ma­­­­gyarországon szép sikereket értünk­­ is el a szocziáldemokratikus mun­­­­kásmozgalom előnyomulásával, s­­ azért még­sem vagyunk ott, ahol belgiumi, franczia, német, angol, olaszországi és ausztriai elvtár- | ! saink, akik lankadatlan küzdelmük­­ ! folytán már rég kivívták az álta­ j ■ lános választói jogot s ennek se­­­ gélyérti oly téimát. ,¦*‡»... lét érhették el, melyek a népnek tisz-­­ tességesebb, becsületesebb életvi­szonyokat biztosítottak a külföldön. Ezen semmi csodálkoznivaló nincs. Hiszen külföldi“ elvtársaink mozgalma is régibb keletetü mint a mienk, Magyarországiaké. Mi­kor pár évvel ezelőtt Magyaror­szágon a munkásmozgalom még csak a kezdetlegesség stádiumá-­­ ban volt, nevezett külföldi álla-­­ mokban már kifejlődött harcz folyt­­ a kapitalizmus rendszere és a­­ szocziáldemokratikus mozgalom­­ között. Az erősebb harczok csak­­ a legutóbbi években fejlődtek na­­­­gyobb szabásúvá Magyarországon, mely a múlt évben megerősödött és az uralkodó kapitalizmus előtt félelmetessé kezdett válni. Mégis látszott, mert Bánffy uralma óta nem részesültek elvtársaink annyi­­ üldöztetésben, mint a múlt évben.­­ Pártlapjainknak­ sem jutott ki annyi a sajtópörökből mint a múlt év­­i­ben. S daczára a sok üldöztetés­nek, a sok sajtópörnek és a saj­tópörökből eredő pénzbírságok­nak, pártunk az elért sikerekre,­­ megerősödésére mégis megelé­­­­gedve tekinthet vissza. Az üldöztetések csak erősítették pártunkat; még azokból is sokat a pártunkhoz való csatlakozásra serkentettek, akik azelőtt velünk nem éreztek együtt, nem rokon­szenveztek velünk. Nézzük meg a különböző szak­mák munkásait, akiknek száma a múlt évben a szakszervezetekben való csatlakozásban óriási módon megszaporodott. S mindez nem másért, mivel a munkásság akarva nem akarva kénytelen beismerni, hogy csakis a szoczialisztikus moz­galom az, melyet sorsán javíthat, melyet jobb, emberiesebb életviszo­nyok érhetők el. Mert mit tesznek a polgári pártok vagy képviselőik, akik örökké a nép nevét és ügyéneik javítását hangoztatják, frázisos be­szédekbe burkolva tálalják elő a parlamentben és a parlamenten kívül ? Semmit. Ha össze is kap­nak néha egymással, ismét kibé­külnek, de a nép érdeke mindig csak a régiben marad. Ha a nép nem küzd a saját érdekében, a polgári pártok még úgy sem tö­rődnek vele, mert a polgári pár­toknak az az érdekük, hogy a saját helyzetüket tegyék jobbá, erősebbé, ami pedig a dolgozó nép rovására történik: legyen az munkás, kisbirtokos vagy kisipa­rossághoz tartozó nép. Egyiket úgy nyomja a kapitalisztikus ura­lom, mint a másikat. Daczára, hogy a kapitalizmus a múlt évben „hódító“ körútjára indult, a kartelleket gomba módra szaporította, a krimmitschaui tak­tikát behozta, a munkásoknak a munkából való kizárásával meg­próbálkozott, azért a munkásság mégis bírókra kelt vele és a ki­zárásoknál mégis a szervezett munkásságé lett a győzelem. Óriásit haladtunk tehát. Hanem azért elbizakodnunk n­em lehet.­ ­*vJ£V\5'w Egyesülésben rejlik a 2 erő.

Next