Munkás, 1906 (9. évfolyam, 2-51. szám)

1906-01-07 / 2. szám

4 MUNKÁS 1906. január 7. Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, mig az sitva nem lett semmi. Budapesten a Józsefvárosi függetlenségi körben érte­kezletet tartottak, melyen Battyányi Tivadar gróf hosszabb beszédet tar­tott az általános választási jog mellett S végül a következő határozati javas­latot terjesztette elő elfogadás czéljá­­ból. „A józsefvárosi függetlenségi és 48 as párt korábbi program pártjain alapuló és az általános választói jog kimondá­sát óhajtó határozatához, azzal a meg­jegyzéssel, hogy a kerületeknek pontos beosztásával a nemzeti állam gyakor­latilag kellően kidomborittassék.“ Az értekezlet el is fogadta a határozati javaslatot. Ugyan hányszor ígérték már meg a népnek az általános választói jogot s mikor rákerült volna a sor, hogy erősen mellette állást foglaljanak s annak mi­előbbi keresztülvitelét és törvénybe ik­tatását követeljék a parlamenttől, akkor mindig ellene voltak. Ne azt forszíroz­zák, hogy mondják ki itt, mondják ki ott a választó­jog szükségességét, ha­nem lépjenek egyszer már érte a cselekvés terére. Vagy azt hiszik, hogy ígérgetéseiknek ismét felül a nép ? Meg­ismert koalíciósok benneteket a nép nend­ül fel többé a hazug ígéreteknek. A városi kórházban tűz volt. Nagy szerencsétlenség válhatott volna abból a tűzből, mely hétfőn reggel tá­madt a városi kórházban, melyben most kétszáz beteget ápolnak. A tűz a pad­láson keletkezett, ahol roppant sok gyúlékony anyag volt felhalmozva. Mi­apáink, anyáink is ilykér csinálták, azután ősidőktől fogva igy szokás ez már, mi sem rendezzük be máskép. — Hej néném, elég baj az. Mert a pap így mondja, azért nem muszáj igaznak lenni. Mert látja, ha megvigasz­talódunk, újra meg lehet a baj. De az áldóját a világnak, ha azt mondjuk, hogy: ha beteg az ember, ne dolgoz­zon rogyásig, hogy pihenjen egy kicsi­nyét, akkor majd csak jobb lesz. Akkor a temető helyett a mezőre visszük a beteget — Fiatal vagy még te ilyesmihez — szól haragosan az öreg asszony. — Majd ha benői a fejed lágya, akkor törd a koponyádat ilyesmin. És ha tetszik, ha nem tetszik, bennünket gyászban, bubán és bánatban csak a vallás vigasztalhat. Érted-e ? — Ugy-ugy nénénk asszony. Mi is a mondók vagyunk — hagyják rá szomszédjai. — Kendtek tegyenek arait akarnak, de én bezzeg mást csinálok. Megmon­kor a tüzet észrevették, a láng már a tetőzet gerendáiba is belekapott. Tele­fonáltak ugyan azonnal tűzoltókért,­­ csakhogy azok bizony sokára érkeztek a helyszínére, addig akár az egész épület lángban állhatott volna. Hanem az orvosok, fent járó betegek és a házi személyzet fogtak a tűz oltásához, míg utóbb a tüzet képesek voltak eloltani. Hogy miként keletkezett a tűz, még nem sikerült kideríteni. A munkásokért. Míg Magyaror­szágon a szocziáldemokrata érzelmű­­ munkásokat a nyárspolgárság ferde ,­­ szemekkel nézi és az igazságért folyó harczukat ócsárolja, Eszéken segédkezet nyújtanak nekik, hogy művelődhessenek, tudomány szám­ju­kat kielégíthessék. Az eszéki városi képviselő-testület, az eszéki munkásképző-egylet részére 400 ko­ronát szavazott meg tudományos elő-­­­adások tartásának czéljaira. Hogy­­ pedig az előadások megtartására kellő­­ helyiség legyen, az elemi iskola nagy­­­­termét engedték át. Eszéken tehát a városi képviselőtestület maga törekedett azon, hogy a munkásoknak segélyére legyen küzdelmük egyik legfontosabb terén, a művelődési téren, míg Pécs város tanácsa négy évnek előtte, amikor a pécsi munkásképző-egylet pár öt tűzi­fát kért téli fi­­sre, hogy kulturális missziójának költségei ezzel is keveseb­bek legyenek, a kért Fát megtagadta, holott a kath. legény-egylet számára minden évben a szükséges tűzifát ki­utaltatja. Úgy látszik, hogy az Eszék városi képviselő-testületben több fele­dom a béreseknek, hogy ne dolgozza­nak erőn felül; ha betegek lesznek, pihenjenek akkor. Ha megfogadják, kevesebb lesz majd a temetés . . . — Istentelen kölyke, poklot érdemelsz — dünnyögik az öregasszonyok. A fiú felelet helyett megmosolyogta a jókívánságot és kezével kicsinylőleg intett. Az asszonyokat ez jobban bosz­­szantotta minden feleletnél és hogy haragjukat palástolják, másról kezdtek beszélgetni. A kocsi e közben a tanya széléhez ért. Az országutat szegélyező vad­rózsafákat, a törpe csipkebokrokat és az ültetmények szélén buján tenyésző vadvirágokat a dűlők göröngyös, gon­dozatlan útja váltotta fel. A táj hirte­len változása nem is igen tűnt fel az embereknek, de gyors egymásutáni zök­kenés mind sűrűbben váltotta ki belő­lük a panaszos szót. A durva férfiak végül nagyokat káromkodva, szidták a rossz utat. Rimai Győző: baráti érzés lakik, mint Pécs város tanácsában. Megugrott rabok. Új év napján virradóra hét rab ugrott meg a pécsi kir. ügyészség fogházából. Mind a heten egy czellában voltak elzárva. Gúnyös István, akinek még 2 évig kellett volna „ülni“ a fogházban, meggondolta ma­gát és szabadságról álmodozott. A fogházban többféle munkát végeztettek vele és árhoz és egy vasdarabhoz ju­tott hozzá, melyek segélyével új év éj­szakáján az ablak vasrácsozatát kivájta s a szabaddá tett ablakon át mind a heten megszöktek. A szabadságot azon­ban egyikük sem soká élvezte, mert hármukat még a reggeli órákban el­fogták, a többi négyet pedig a sárosi csárdához közel egy présházban csípték nyakon. így tehát mind a heten ismét ott vannak, ahol voltak a szökés előtt — a börtönben. A kuruczkodás a vége felé jár már? Ugy látszik, mert másként Szat­­mármegye „ jóléti bizottsága “ nem állapodott volna meg abban, hogy az összes vármegyék állítsanak össze egy küldöttséget s ez a herczegprimás (esztergomi) vezetése alatt kérelmezzen a királynál, hogy állítsa mielőbb vissza az alkotmányos és parlamentáris kor­mányzást. Nagyon gyenge lábon állhat a kurucok ellentállása, ha már a her­­czegprímáshoz folyamodnak, hogy ez menjen könyörögni érettük a király­hoz. Mert hogy ez a könyörgés nem a nép érdekében történne, az bizonyos A koalicziósoknak már nagyon izzik a talpuk alatt, hogy nem tudnak a húsos fazekakhoz jutni. Mert a húsosfazekak azok, melyekért a harcz foly. Ország­érdek, népérdek? ... Ki gondolna ezekre, mikor a húsosfazekak a fő dolgok. A papzsák sohse telik meg. Hogy ez igy van, azt a mecsek-szabolcs plébános is bizonyítja. A karácsonyi ünnepekre több gyermeket betanított kántálásra és ami a kántáláshoz szük­séges, megcsináltatta velük. Akik aztán meg akarták látni az ünnepek előtt, hogy a gyermekek mit tudnak készíteni és mit tanultak be, belépődíjként 20 fillért kellett leszurkolniuk. Hogy miért köve­telt ezért pénzt, megmondotta: azért, mert azt a pénzt ő „jótékony czélra” szánta. Hanem hogy mi legyen az a „jótékony czél“, azt el nem árulta. A múlt évben is így tett és a begyűlt pénzből néhány olyan szülő gyermeké­nek adott néhány krajczárt, akik a papi aktokban még jól érzik magukat s a pap minden szavának hitelt adnak. De

Next