Munkás, 1907 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

2 MUNKÁS 1907. január 6. mert a számukra nincs tovább munka a D. G. H. T. bányáiban. És ezeket követni fogják — amint a kilátás megvan rá — még sok más munkások elbocsájtása is S mikor a munkások, akiknek fel­mondottak, elmentek a bányaigaz­gatóhoz megkérdezni, hogy mily okok folytán mondották fel nekik a munkát, mily bűnt követhettek el, amiért munkájuktól megfoszt­ják, a bányaigazgató egyszerűen odavágta felejtik: „mert — „izgat­tak“ ; „izgattak“ pedig azzal, hogy lebeszélték a többi munkásokat, hogy ne csináljanak hetenkint többet hat „schichtnél“, ha az igazgatóság követeli is, hogy 9— 0 vagy még több „schichtet“ csinál­janak“. Holott a szolgálati sza­bályzat 43. §-a is csak b munka­szakot (schichtet) ir elő hetenként. A 43. § erre vonatkozólag szóról szóra igy szól: „Szabály szerint a legénység hetenként 6 munka­szakot végezhet, kettős munka­szakokhoz az iilető üzemi hivatal­nok engedélye szükséges." Ez alatt az értendő, ha vala­melyik munkás Önként óhajtana is több munkaszakot (schichtet) végezni mint hatot, nem teheti, amig erre engélyt nem kap! De nem jelzi azt, hogy több munka- j szak csinálását a munkásokra rá | Szombat este. — Irta: Csatári Ernő. — Ha festő volnék, a munkások szom- j bat estéjéről festenék egy képet. A kép | allegória volna. Madárfészket ábrázolna, j melyben a nőstény és a fiókák várják \ a táplálékot hozó hímet. Szemükből az örömteli reménység és bizodalom su­gárzik. Körülöttük csendes minden, ’ mintha a természet is, kifáradva a hat ; napi munkában, pihenni tért volna. ! Csak fenn a magasban, a fészek felett j kóvályog egy saskeselyü. Szárnyának j csattogása le- lehallatszik olykor és féle- ■ lemmel tölti el a fészekben ülőket. A him is, aki már közeleg a táplálékkal, aggódó szemmel nézi a nagy, sötét madarat és azt gondolja magában: még nem csapott le, de minden percben le­csaphat. Ez a nagy, sötét madár ábrázolná a bizonytalanságot, mely örökös jelen­létével megöli a munkás testét-lelkét. Véréből, agyából táplálkozik, útját szegi minden ambíciójának. Mert mindig arra kell gondolnia, hogy: ma még itt va­gyok, ma még van munkám, de ki tudja, lesz-e holnap. A tőke szeszélye lehessen szorítani vagy kényszerí­teni. Különben, amikor a felügyelők kiadták a „parancsot“, hogy a munkások ezentúl több „schichtet“ csináljanak hetenként, néhány taip- nyaló kivételével az összes mun­kásokat meglepte a „parancs“, ha mindjárt a parancsot úgy adták is ki, hogy „a kik több „schichtet“ akarnak csinálni, csinálhatnak“. De az „akarnak" alatt, vagy mö­götte a „parancs“ szó volt értel­mezhető. Mivel tudta az igazgató­ság, hogy a 43. § értelmében több munkaszakra nem lehet a munkásokat kényszeríteni, hát meg­tette azt, hogy simán adta tud- tukra, hogy mit akar, mit követel tőlük. Izgatásra tehát nem volt szükség, amint az iliető munkások nem is izgattak, de ürügyet keresett az igazgatóság, miként lehessen a régibb és öntudaíosabb munká­soktól megtisztítani a bányákat, hogy ezzel a „tisztítással“ a bánya­munkások szervezetét megtörhesse, szétrobbanthassa, ami már régebbi terve. Mert ha a régebbi és ön­állóan gondolkodni tudó munká­sokat kiküszöbölheti a bányákból, akkor uj munkásokkal tölteti meg a bányákat, uj munkásokat állíttat a régiek helyébe, akiknek aztán saskeselyüként leselkedik rá, minden pillanatban készen arra, hogy lecsapjon, kitaszítsa a nyomorba, a munkanélkü­liségbe. * Dél van. A gép hosszan, élesen fü­tyül. A munkások lerakják szerszámaikat és sietnek ki a gyár előtti térségre. Ott várják őket nagy csapatban az ebéd­hozók; kinek a felesége, kinek meg a gyereke vagy testvére. Tarka, mozgal­mas kép; néhány percig mindenki sürög- forog, aztán egyszerre csak nem látni egy álló alakot se, mind a földön ülnek és esznek. Sovány ebédek bizony ezek, több­nyire csak leves meg főzelék, hús csak nagy ritkán akad. Vacsorára már inkább kerül, mert akkor kényelmesebben, tisz­tábban ehetik a munkás-ember, de itt jól van akárhogyan. Sietni kell, mert az egy órai ebédidő alatt enni, inni, pipázni, meg aludni is akarnak. Ezért aztán kevés szó esik. Néhány lépésnyire félrehuzódva, Né­met János, a fiatal előmunkás, beszélget a sógornőjével: — A kis gyerek mit csinál, Anna? majd annyit fizetnek keresetképen, amennyi jól esik az igazgatóság­nak, ha mindjárt a kereset való­ságos éhbérré zsugorodik is össze, mint összezsugorodva volt a leg­utóbbi nagy sztrájk előtt, amikor a munkások alig iudták már a kenyérrevalót is megkeresni és amikora legdurvább bánásmódban részesítették őket. Nem tudjuk, hogy a D. G. H. T. pécsi bányaigazgatósága a Bécsben székelő vezérigazgatóság tudtával vagy tudta nélkül bocsájtja-e el a munkásokat a munkából, de ha tudtával vagy tudta nélkül történik is, önérzetes emberekben felhábo­rodást kelthet és kelt, amikor semmiért, minden ok nélkül foszt meg embereket, családos apákat kenyerüktől és veti ki akkor az utcára, amikor már féligmeddig megrokkantak a bányamunkákban s amikor már közel állanak a munkaképtelenséghez, a nyugdij- bavaló lépéshez Vagy azt hiszi az igazgatóság, ha uj munkásokat áliit munkába, azok szó nélkül fogják tűrni, ha redukálják a ke­resetüket és durva bánásmódban részesítik? Ne higyje. Tessék csak a múltból venni a példát . - ­Ha azonban a bécsi vezérigaz­gatóságnak nincs tudomása az itteni bányaigazgatóság — az — Csak kínlódik szegényke, délelőtt is félrebeszélt. — Az orvos volt-e nála? — Volt, azt mondta, hogy torokgyíkja van, ki is ragasztotta a vörös cédulát az ajtóra. Orvosságot is rendelt, amivel a torkát kell bekenni. — Hát csak vigyázzatok rá, majd csak jobban lesz. Ebben a pillanatban megy arra az igazgató. Barátságosan szólítja meg Németet: — No, hogy vannak? — Nem jól nagyságos uram, beteg a kis fiam. Torokgyíkja van. — Tyüh, az baj. Volt e nála orvos? — Éppen most mondja a sógornőm, hogy ott volt, de nem valami jóval biztatott. — Ah, hát ez nem a felesége? — Nem kérem, a feleségem otthon ápolja & gyereket. — Eb, nem érnek azok az egyleti orvosok fabatkát sem, majd én elviszem délután az én orvosomat, az biztosan meg fogja gyógyítani. — Nagyon köszönöm igazgató ur, nem is tudom, hogyan . .. Legyen minden munkás szakegyfetnek tagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék