Munkás, 1907. június-december (10. évfolyam, 22-52. szám)

1907-06-02 / 22. szám

X. évfolyam. 22. szám. Világ összes prole­tárjai, egyesüljetek! Marx. A munkásság az a szikla, melyen a jövő temploma épül! Lassale. Pécs, 1907. junius S Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési <lij Egész évre . . 4 kor. 80 fül. Szociáldemokrata társadalmi és közgazdasági hetilap. Az ipari és földmivelőmunkások közlönye. Fél évre ... 2 kor. 40 fill. Negyed évre . 1 kor. 20 fili. Egy hóra ....................40 fill. Egyes szám ára 10 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Eadnios* utca S3 -ik s z á m. Felelős szerkesztő : Szőke Sándor. Mindennemű pénzek e címre küldendők : Kiadótulajdonos: Varga Ferenc. Szőke Sándor, Pécs, Radnics-utca 23. szám. Hadüzenet. Az elnyomott munkásnépek százezrei, a jogtalan tömegek mindenütt létező alkotó részei eb­ben az országban, vasárnap tar­tottak szemlét maguk felett — utoljára! A sereg megbízható, fegyelme­zett s megtörtént a hadüzenet! Hadat üzent Magyarország leg­elemibb jogait nem ismerő mun­kás népe a koalíciónak, az álta­lános, egyenlő, titkos választási jog érdekében. Elérkezett az idő, hogy a „nemzeti kormány“ Ígé­retét tetté váltsa s a jogtipró mű­ködések helyét foglalja el a vá­lasztói jog törvénybe iktatásának előmozdítása, végrehajtása. Mert az elnyomottak ideges türelmet­lenséggel figyelik a koalíciós fér­fiak fegyver kovácsolásait az ál­talános választójog ellen, holott ennek megvalósítására kötelezett­ségeit vállaltak. S most amidőn bejárta a világot osztrák elvtár­saink fényes győzelme még a pol­gári közvéleményt is elrémiteni igyekszik ettől a reformtól. De ezzel már véget ért a türe­lem ! Magyarország munkásnépe megelégelte már az üldözést, jo­gainak elkobzását, munkásellenes törvények alkotását, s ha a „nem­zeti kormány“ nem váltja be Ígé­retét, a magyarországi szociál­demokrata munkásság lesz oly erős, hogy kényszeriteni tudja erre őket. Megeshetik aztán, hogy az a választói jog, amely őket a kormányra juttatta, meg nem való­sítás esetén, onnan le is dobja . . . Megérettünk már erre! Jogunk van hozzá! Ez hangzott el min­denütt a forradalmi hangulattól tellitett gyűléseken. A munkásság és polgárság egyaránt lelkesen tüntetett a jog mellett, mely hi­vatva lesz Magyarországot a mai kornak megfelelően berendezni. S éppen azért, mert a koaliciósok késleltetik, halasztgatják a törvény megvalósítását, számtalan helyen megnyilvánult a tömeg azon óhaja, hogy az általános választói jogért, készek az általános sztrájk fegy­veréhez nyúlni. Tehát a reform megvalósítása már nem késhet soká, mert a tö­meg, Magyarország dolgozó száz­ezrei csatasorban állanak, s min­den órában, minden percben ké­szen állanak a harcra, a döntő ütközetre az általános, egyenlő, titkos választói jogért. A hadüzenet megtörtént! Most már csak az elkeseredett harc következhetik! Hazardíroznak a nép száján. Magyarországon ipart teremteni, munkát és emberhez illő munka­bért adni a kivándorolt és kiván­dorolni akaró munkásnép száz­ezreinek, ehez a mi agráriusaink igen lusták, tohonyák és lelketlen népnyuzók. Ahoz azonban igen kaphatók, hogy a még itt nyo­morgó népnek a helyzetét még tűrhetetlenebbé és elviselhetet­lenebbé tegyék. Kivált ha köny- nyen szerzendő profitról van szó. Hogy a profithoz mily utón jut­nak hozzá, az nekik mellékes. Fő az, hogy könnyen és fáradság nélkül kaparintsák meg. Ahoz pe­dig nem kell verejtékes munka, hogy a népet kétszeresen is ki­zsákmányolják. Ehez csak gaz spekuláció kell. A spekulációhoz azonban igen lusták a mi agrá­riusaink, megelégednek azzal, hogy a nagybirtokaikon dolgozó mun­kások munkájának elvont nagy értéktöbbletéből élősködjenek. Mig tehát a spekulációból hasznot nem láttak, esetleg az alacsony gabona árak nem hoztak busás jövedel­met, addig elátkozták, becstelen­nek tartották munkásaikat, rendőrt, csendőrt és törvényt kiáltoztak ellene. Mihelyt a spekulációból busás profitod vághatnak zsebre, akkor boldogok, örülnek, hogy a törvény ezt nem tiltja. így vagyunk a börze játékkal. E hazárdjátékról ma már min­denki tudja, hogy nem más, mint a nép fosztogatására alapított zsebrákság. A mig a tőzsdén alacsony árakat jegyeznek, amely az agráriusoknak kevés vagy sze­rény hasznot hajt, addig a papok, a földbirtokosok és ezeknek bé­rencei legjobban kiabálnak ellene; még a néppel is elakarják hitetni, hogy a szegénységnek és nyo­morúságnak okozója a zsidó börziáner. Most, midőn a búzaárak a tőzsdén felemelkednek, a reakciós földbirtokosok serege hanyat-hom- lok, egymást taszigálva rohannak a börzére, s ők adják a népfosz­togató bankot, úgy, hogy 1 méter­mázsa búza ára óránkint 50 fil­lérrel, sőt 1 koronával emelkedik, amiáltal a liszt ára is rohamosan drágul. Az örömtől most szinte őrjöngenek, hogy a papiros búza hazárdirozását a törvény nem tiltja. Örömüket még az fokozza, hogy kettős profitra tehetnek szert. Először, mert a magtárukban fel­halmozott búzát nagy árban el­adhatják, másodszor, ha a foga­dás beüt, százezreket nyerhetnek. Igaz, hogy utóbbinál vagyonilag el is bukhatnak. Ehez nekünk semmi közünk, felőlünk egymást agyon verhetik. Nekünk csak ahoz van szavunk, hogy az ország, munkálkodó népének az amúgy is nyomorúságos helyzetét még el­viselhetetlenebbé, tűrhetetlenebbé teszik azon élelmicikknek mester­séges áremelkedésével, amely a munkásnépnek legnagyobb táp­Eyyes? ülésben rejlik az erő'.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék