Munkás, 1909 (12. évfolyam, 9-26. szám)
1909-02-28 / 9. szám
t követelt a nép, hát ime, megadják neki azt a jogot, hogy vérét onthassa tőle idegen, sőt vele ellenséges célokért. De arról a jogról, amit ő követelt, amit ő sürgetett, hallani sem akarnak. És mindazon reformokból, melyekre oly nagy szüksége lenne az ezerszer kizsákmányolt tömegeknek, semmi sincsen. Az ok igen egyszerű: nincs pénz. És most ime kitűnt, hogy a háborús előkészületek eddig, tehát amikor még mozgósítás sincs, amikor meg sem történt a hadüzenet, már háromszáz millió koronát emésztettek fel. Hogy milyen elképzelhetetlenül nagy összegekre rúg majd a tényleges háború költsége, azt csak akkor tudjuk meg, midőn a szerencsétlen vállalkozás koldusbotra fogja juttatni az országot. Áldozták volna ezt az összeget szociálpolitikai alkotásokra, létesítettek volna belőle közműveket, enyhítették volna a munkanélküliséget, bizonyos, hogy hatalmas lépésekkel segítették volna elő azt, hogy a belső zúgolódás, a proletárok elkeseredése mérséklődjék. Ám a feudális urak mit sem törődtek a proletárok jogos követeléseivel, felidézték a végsőkig feszített elkeseredést itt bent és meggondolatlan hóbortossággal ugrottak bele a külső háborúba, melyben nyerni semmit sem lehet, ellenben veszhet legjobb esetben is temérdek emberélet és a dolgozó tömegekből kipréselendő temérdek millió. Ez a háború méltó betetőzése lett mindannak, amit a feudalizmus eddig alkotott. Ámde meggondolták-e a kiváltságolt urak, hogy ha kilenctized részben a proletárok vére hullik is a harcmezőn, egy tized mégis csak jut ő reájuk is. És ez az egy tized is elég lesz arra, hogy felzúdítsa ellenük azt a tunya polgári közvéleményt, mely eddig összetett kézzel, tunya nemtörődömséggel nézte, sőt helyeselte garázdálkodásukat. És meggondolták-e azt, ha a csatamezőkre parancsolják is a proletárokat, azért itt bent nem fog csökkenni az elégedetlenség, nem fog alább hagyni a becsülettel megszolgált jogokért folyó küzdelem? Sőt fokozottabb erővel, megacélozott harci kedvvel folyik ez a belső harc, amíg el nem pusztítja azt a rendszert, mely jogtiprásokkal teszi magát emléke-zetessé a belső politikában és oktalanul, kiontott vérrel a külsőben. A fekete gróf dolgozik tovább. A magyarországi közép és kisiparosok az időtől fogva, hogy a céhrendszer feloszlatásával a holt tőke felszabadult az őt fogva tartott béke alól, mintha altató port adtak volna beléjük, hallgattak, mintha mindeneset kiveszett volna belőlük. Időközikben fel-felébredtek, mikor becsapóik a fülükbe dörögték, kenjetek fel letargikus álmotokból és kiálltsatok éljent a mi számunkra s induljatok a választási urnához és válaszszatok meg bennünket továbbra is országgyűlési képviselőknek, akik eddig bolondítottunk benneteket, hogy továbbra is mi lehessünk tanácsadóitok, törvényhozóitok. A közép- és kisiparosok teljesítették bolondítóik akaratát, híven, hogy még egy rossz szó se érje őket. Nem is érte. Sőt még mégis dicsérték az „urak“ és minduntalan ígéretet tettek, hogy a helyzetükön törvényhozásilag fognak javítani, így bolondították a fuvarozó- és kávésiparral foglalkozókat is. Hogy nem javítottak, az azért történt, mivel javítani eszük ágában sem volt. Hiszen az „urak“ nem azért „urak“ — ha a törvényhozást megkaparinthatják, mint ahogy mégis kaparintották — hogy a közép- vagy kisiparosság, avagy a munkásnép helyzetét tegyék könnyebbé, segéljenek rajta, ha, nem azért „urak“, hogy a saját osztályosaikon, az „urakon“ segíthessenek, az „urak“ helyzetét tehessék még jobbá! A nagyon profitéhes nagyiparosok tanultak az „urak“ taktikájából és elhatározták magukban, hogy követni fogják az urak eljárását. Megalkották a kutyaszövetséget, de úgy, hogy azzal, ha lehetséges, tönkreteszik a közepes kisiparosokat és tönkreteszik a munkások szakszervezeteit. Uszító mesterségükkel kipusztítják a közép- és kis- iparosokat és a munkások szervezeteinek tönkretételével behozzák a tárca- rendszert. S a nagyiparosoknak, ipari nagyvállalkozóknak lakodalom lesz az életük a Kárpátoktól az Adriáig. Igen, ez lett az akaratuk, ezt így határozták el. Ámde, mikor az akaratuk végrehajtására került volna a sor, látták csak, hogy gyengék, mert a munkásokon megtörik minden igyekezetük. Azért nem esügedtek, miután hamar észrevették, hogy olyan kormány került az ország élére, melynél nagyobb munkásellenséget még Magyarország nem látott. Tisztán állott a helyzet előttük: denunciánskodni és uszítani. Ez segíteni fog, ez lesz az, ami az ő „munkájukat“ megkönnyíti. És ebben annál is inkább bíztak, miután addig is látták, hogy a kormányban meg van az igyekezet a munkásszervezeteket tönkretenni. Az uszítók nem rosszul számítottak, mert több vágyuk teljesülése után a fekete gróf két vágyukat ismét teljesítette: felfüggesztette a budapesti fuvarozó munkások és a budapesti kávéssegédek egyesületének működését. A fuvarozó munkások egyesületének felfüggesztésébe leginkább az ezer és tizezerholdasok ugrasztották a fekete grófot, hogy igy bosszulhassák meg a fuvarozó munkásokat azon tetteikért, hogy nem voltak hajlandók éhbérért az „uraságokat“ a falukon szolgálni. No meg, hogy a fuvarozó munkások falukon az uradalmi kocsisoknak például ne szolgáljanak, hogy éhbérért ők se szolgálják az ezerholdas kizsákmányolókat. A fuvarozó munkások egyesületének felfüggesztésével elvitték 20 ezer korona pénzüket, lezárták, lepecsételték helyiségeiket, hogy a munkanélküli munkásoknak még a téli hidegben se legyen tartózkodási helyük. Elvitték pénzüket, hogy a munkanélküliek segélyt ne kapjanak, de családostól együtt éhezzenek, fázzanak? A kávéssegédek egyesületének felfüggesztésénél azonban a munkaadók denunciáskodása működött közre, hogy a segédek között megkötött békét szétbonthassák s ezt felhasználva, a bárca rendszerbehozatalával a régi kizsákmányoló rendszert juttathassák ismét érvényre, hogy a kávéssegédek továbbra ne kávéssegédek, hanem mint rabszolgák legyenek kénytelenek „uraikat“ szolgálni: szabad nap nélkül és éhbérért, mint szolgálták előbb. A kávéssegédek kizsákmányolói leginkább azt hozták fel okul, hogy a segédek terrorizálnak. Ez azonban hazugság.De felhozták okul, mivel más hazugságot nem tudtak kitalálni. Amit a budapesti fuvarozó munkaadók nem mondhattak, mivel nekik semmi bajuk nincs a segédeikkel. A fekete gróf nemrégiben azt mondta a parlamentben, hogy semmiféle terrort meg nem tűr. Jó, ne tűrjön meg semmiféle terrort. De akkor MUNKÁS 1909. február 28. 8 érdi munka, 8 órai pihenés, 8 órai szórakozás.