Munkás, 1909 (12. évfolyam, 9-26. szám)

1909-02-28 / 9. szám

t követelt a nép, hát ime, megad­ják neki azt a jogot, hogy vérét onthassa tőle­ idegen, sőt vele el­lenséges célokért.­­ De arról a jogról, amit ő követelt, amit ő sürgetett, hallani sem akarnak. És mindazon reformokból, melyekre oly nagy szüksége lenne az ezer­szer kizsákmányolt tömegeknek, semmi sincsen. Az ok igen egy­szerű: nincs pénz. És most ime kitűnt, hogy a háborús előkészü­letek eddig, tehát amikor még mozgósítás sincs, amikor meg sem történt a hadüzenet, már három­száz millió koronát emésztet­tek fel. Hogy milyen elképzelhe­tetlenül nagy összegekre rúg majd a tényleges háború költsége, azt csak akkor tudjuk meg, midőn a szerencsétlen vállalkozás koldus­botra fogja juttatni az országot. Áldozták volna ezt az összeget szociálpolitikai alkotásokra, létesí­tettek volna belőle közműveket, enyhítették volna a munkanélküli­séget, bizonyos, hogy hatalmas lépésekkel segítették volna elő azt, hogy a belső zúgolódás, a prole­tárok elkeseredése mérséklődjék. Ám a feudális urak mit sem tö­rődtek a proletárok jogos követe­léseivel, felidézték a végsőkig fe­szített elkeseredést itt bent és meg­gondolatlan hóbortossággal ugrot­tak bele a külső háborúba, mely­ben nyerni semmit sem lehet, ellenben veszhet legjobb esetben is temérdek emberélet és a dol­gozó tömegekből kipréselendő temérdek millió. Ez a háború méltó betetőzése lett mindannak, amit a feudaliz­mus eddig alkotott. Ámde meg­gondolták-e a kiváltságolt urak, hogy ha kilenctized részben a pro­letárok vére hullik is a harcmezőn, egy tized mégis csak jut ő reájuk is. És ez az egy tized is elég lesz arra, hogy felzúdítsa ellenük azt a tunya polgári közvéleményt, mely eddig összetett kézzel, tunya nem­törődömséggel nézte, sőt helye­selte garázdálkodásukat. És meg­gondolták-e azt, ha a csatamezőkre parancsolják is a proletárokat, azért itt bent nem fog csökkenni az elé­gedetlenség, nem fog alább hagyni a becsülettel megszolgált jogokért folyó küzdelem? Sőt fokozottabb erővel, megacélozott harci kedvvel folyik ez a belső harc, amíg el nem pusztítja azt a rendszert, mely jogtiprásokkal teszi magát emléke-­­zetessé a belső politikában és ok­­­­talanul, kiontott vérrel a külsőben.­ A fekete gróf dolgozik­ tovább. A magyarországi közép és kisipa­­rosok az időtől fogva, hogy a céh­­rendszer feloszlatásával a holt tőke­­ felszabadult az őt fogva tartott béke alól, mintha altató port adtak volna beléjük, hallgattak, mintha minden­eset kiveszett volna belőlük. Időközikben fel-fel­ébredtek, mikor becsapóik a fülükbe dörögték, kenje­tek fel letargikus álmotokból és kiállt­­satok éljent a mi számunkra s indul­jatok a választási urnához és válasz­­szatok meg bennünket továbbra is or­szággyűlési képviselőknek, akik eddig bolondítottunk benneteket, hogy to­vábbra is mi lehessünk tanácsadóitok, törvényhozóitok. A közép- és kisiparosok teljesítet­ték bolondítóik akaratát, híven, hogy még egy rossz szó se érje őket. Nem­­ is érte. Sőt még mégis dicsérték az „urak“ és minduntalan ígéretet tettek, hogy a helyzetükön törvényhozásilag fognak javítani, így bolondították a fuvarozó- és kávés­iparral foglalkozó­kat is. Hogy nem javítottak, az azért történt, mivel javítani eszük ágában sem volt. Hiszen az „urak“ nem azért­­ „urak“ — ha a törvényhozást megka­parinthatják, mint ahogy mégis kapa­rintották — hogy a közép- vagy kisipa­rosság, avagy a munkásnép helyzetét tegyék könnyebbé, segéljenek rajta, ha­, nem azért „urak“, hogy a saját osztá­­­lyosaikon, az „urakon“ segíthessenek, az „urak“ helyzetét tehessék még jobbá! A nagyon profitéhes nagyiparosok tanultak az „urak“ taktikájából és el­határozták magukban, hogy követni fogják az urak eljárását. Megalkották a­­ kutyaszövetséget, de úgy, hogy azzal, ha lehetséges, tönkreteszik a közep­es kisiparosokat és tönkreteszik a mun­kások szakszervezeteit. Uszító mester­ségükkel kipusztítják a közép- és kis-­ iparosokat és a munkások szervezetei­nek tönkretételével behozzák a tárca-­ rendszert. S a nagyiparosoknak, ipari nagyvállalkozóknak lakodalom lesz az életük a Kárpátoktól az Adriáig. Igen, ez lett az akaratuk, ezt így határoz­ták el. Ámde, mikor az akaratuk végre­hajtására került volna a sor, látták csak, hogy gyengék, mert a munká­sokon megtörik minden igyekezetük. Azért nem esügedtek, miután hamar észrevették, hogy olyan kormány ke­rült az ország­ élére, melynél nagyobb munkásellenséget még Magyarország nem látott. Tisztán állott a helyzet előttük: de­­nunciánskodni és uszítani. Ez segí­teni fog, ez lesz az, ami az ő „mun­kájukat“ megkönnyíti. És ebben annál is inkább bíztak, miután addig is lát­ták, hogy a kormányban meg van az igyekezet a munkásszervezeteket tönk­retenni. Az uszítók nem rosszul számítottak, mert több vágyuk teljesülése után a fekete gróf két vágyukat ismét telje­sítette: felfüggesztette a budapesti fu­varozó munkások és a budapesti ká­véssegédek egyesületének működését. A fuvarozó munkások egyesületé­nek felfüggesztésébe leginkább az ezer és tizezerholdasok ugrasztották a fekete grófot, hogy igy bosszulhassák meg a fuvarozó munkásokat azon tetteikért, hogy nem voltak hajlandók éhbérért az „uraságokat“ a falukon szolgálni. No meg, hogy a fuvarozó munkások falukon az uradalmi kocsisoknak pél­dául ne szolgáljanak, hogy éhbérért ők se szolgálják az ezerholdas kizsák­­mányolókat. A fuvarozó munkások egyesületének felfüggesztésével elvitték 20 ezer ko­rona pénzüket, lezárták, lepecsételték helyiségeiket, hogy a munkanélküli munkásoknak még a téli hidegben se legyen tartózkodási helyük. Elvitték pénzüket, hogy a munkanélküliek se­gélyt ne kapjanak, de családostól együtt éhezzenek, fázzanak? A kávéssegédek egyesületének fel­függesztésénél azonban a munkaadók denunciáskodása működött közre, hogy a segédek között megkötött békét szétbonthassák s ezt felhasználva, a bárca­ rendszerbehozatalával a régi ki­zsákmányoló rendszert juttathassák ismét érvényre, hogy a kávéssegédek továbbra ne kávéssegédek, hanem mint rabszolgák legyenek kénytelenek „urai­kat“ szolgálni: szabad nap nélkül és éhbérért, mint szolgálták előbb. A kávéssegédek kizsákmányolói leg­inkább azt hozták fel okul, hogy a segédek terrorizálnak. Ez azonban hazugság.De felhozták okul, mivel más hazugságot nem tudtak kitalálni. Amit a budapesti fuvarozó munkaadók nem mondhattak, mivel nekik semmi bajuk nincs a segédeikkel. A fekete gróf nem­régiben azt mondta a parlamentben, hogy semmi­féle terrort meg nem tűr. Jó, ne tűr­jön meg semmiféle terrort. De akkor MUNKÁS 1909. február 28. 8 érdi munka, 8 órai pihenés, 8 órai szórakozás.

Next