Munkás, 1910 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-01 / 1. szám
010. január 1. MUNKÁS3 lehetetlen. Azok az uradalmak, ame- lyeknek földterületei ezer és tízezer holdakból áll, harmad, negyed, sőt tized részével van megadóztatva — átlagosan — mint az egy-két holdas kisbirtokosé. A nagy tőke, amely ezrek és milliók életerejét szívja ki, annyi kedvezményben részesül adózás és szubvenció tekintetében, hogy az gyors fejlődésében, a teherviselő kisipart mindjobban lehetetlenné teszi. De mert az egyenes adózásban a fedezet nem találtatna meg egészében, ezért a fogyasztási cikkek lettek a legalkalmasabbak arra, hogy a milliók, a sok millió koronák mégis beszedhetők legyenek. Az a cikk, amely minden embernek, a koldusnak is nélkülözhetet- lenül szükséges. És itt az egyenetlen adófizetésnek a legcsúcsosabb bizonysága. A hatalmas agrár-feudális-klerikalistákban nincsen annyi belátás, annyi önmegtagadás, hogy látva az állam növekedő kiadásait, látva az ország lakosainak koldus sorsát, önként felajánlanák óriási jövedelmüknek egy részét igazságos adózás révén az államkasszába beszolgáltatni. A felebaráti szeretetet hirdető főpapok, kiknek magyarországi földbirtoka három és fél millió hold területet képez, nem érzékenykedik el annak látásán, hogy száz és ezer kisbirtokos megy tönkre az adóterhek következtében. Ha ezekből kiviláglik az, — aminthogy valóban van is — hogy az egyenetlen adóteherviselés juttatja koldusbotra az ország lakosságát, állítsunk melléje még egy dolgot, mely ezt igazolni még inkább fogja. Milliókat és milliókat áldoznak a szegény nép filléreiből a nagyhatalmi tekintélyre, a militarizmus fentartására, milliókat fordít az állam a gazdag egyházakra, papjainak, szerzeteseknek, apácáknak templomot, telket ajándékoz, könnyebb adókulcsot használ vele szemben, óriási pénzösszeget fordít egyéb oly intézmények és állások létesítésére, mely a sok millió népnek keveset szolgál hasznára. Ezek után tehát be kell látni a kisiparosoknak és a kispolgároknak azt, hogy nincs mit várniuk azoktól, akikben legjobban bíztak, akik legtöbbet ígértek. Mert ha volna is azok közt fehér holló, ha el is tudnák képzelni a mi nyomorúságunkat, érdekük nem engedik másként cselekedni. Át kell formálódni a kormányzásnak akként, mely szerint a kis jövedelmű tömeget meg kell könnyebbíteni, a legszükségesebb fogyasztási cikkek Társadalmi szemle. Elvtársainknak és lapunk olvasóinak boldog új évet kiván a „Munkás" szerkesztősége és kiadóhivatala. A helyi és vidéki hátralékos előfizetőinket felkérjük, hogy a hátralékaikat mielőbb rendezgetni szíveskedjenek, mert ellenkező esetben a lapküldést részükre beszüntetjük. A kiadóhivatal. A munkásiskolában 1910 január hó 6-án, csütörtökön este 8 órakor Kunfy Zsigmond dr. elvtársunk fog előadást tartani. Az előadás iránt a munkásság közt máris oly nagy az érdeklődés, hogy a Percel utca 2. sz. alatti nagyterem zsúfolásig fog megtelni hallgatósággal. Az előadás pont 8 órakor kezdődik. A később jövők nem jöhetnek be, mert a folytonos járáskeléssel a hallgatóság figyelmét zavarják. Tehát jó lesz, aki az előadást meg akarja hallgatni, ha idejében megjelenik, mert a terem ajtajai 8 óra után bezáratnak. A művelt úrfi, Köller Aladár bizonyára józan, intelligens és keresztény embernek tartja magát. Pláne, amikor középiskolát is végzett és a városházán 1 koronás napibér mellett körmölőnek segítette fel az isten a dolgát. Hogy Keller urfi kellő tanúbizonyságot szolgáltasson a józan, művelt és keresztényi érzelmeiről, bőved napjainak és karácsony első napjának éjjelén a Makár utca 74. szám alatti levő két lakónál víg poharazással töltötte az emberiséget megváltó Jézus Krisztus születése napját. Amúgy késő éjjelre járván az idő, midőn Keller Aladár urfinak annyira megártott a sok ital, hogy mindkét éjjelen képes volt az egyik lakó ablakja alá rondítani. A lakó persze csak reggel vette észre a józan és műveltségről leadott tanúbizonyságot, de föltette magában, ha Keller urfi nem tud másképen bizonyságot adni józan, intelligens és keresztényi érzelmeiről, bottal adja neki tudtára, hogy a sertésőrző pásztorban is több józan érzék és értelem van a köztisztaság és a közegészség iránt, mint a középiskolát végzett Keller Aladár urfiban. Bomba merénylet. Oroszország fővárosában, Pétervárott egy Oszkreszenszki nevű 23 éves fiatalember, aki a politikai rendőrség titkos ügynökeinek a névsorában Voszkrenszki néven szerepel és egyben a forradalmárok között is szerepet játszott, december 22-én a politikai rendőrség által bérelt magánlakásba valami ürügygyel a politikai rendőrség főnökét és egy titkos rendőrt csalta, ahol villanyvezetékkel összekapcsolt bomba felrobbanással darabokra szaggattatta a rendőrség mindkét emberét. A bomba robbanás oly pusztító volt, hogy a négyemeletes ház öszszes menyezetei leomlottak a földszintre. A merénylő fiatalembert az utcán elfogta a bomba robbanás hallatára odasiető rendőrség. Sárral töltött járda. Még a kultúrával hadilábon álló falusi nép is szükségesnek látja, hogy a hosszas esős időjárás folytán beállott térdig érő sárt elkerülhessék, a házaik előtti gyalogjárót kövekkel, ahol ezt nélkülözik, téglával rakják le. Pécs városát ebben a tekintetben kulturvárosnak nevezik, mert jórészben már nemcsak a gyalogjárda, de a kocsival való közlekedési utak is aszfalttal vannak burkolva. A külvárosokban ugyan nincs aszfaltjárda, de igen sok utcáján kövezett uton kerülheti el a járókelő közönség a hosszas esőzés folytán beállott sárt. Van azonban a külvárosnak egy olyan forgalmas utcája, ahol még félszázig érő sárban járnak az emberek. Ez pedig onnan keletkezik, hogy egyes háztulajdonosok — dacára, hogy városi embereknek tartják magukat, a házuk előtt nemcsak hogy kövezettel kirakott járdát nem csinálnak, hanem valóságos sárral töltik fel házuk előtt a gyalogjárót, így cselekedtek a Makár utca 79. és 81. számú háztulajdonosok is, akik a bábaképzőtől levezetett szenyvízcsatorna földmunkálataitól feleslegessé vált agyag földdel, melyet a hosszas esőzés sárrá áztatott, töltötték fel a házuk előtti gyalogjárót, ami által féllábszárig kell az arra járókelőknek a sárt gázolni. Ha már a megnevezett számú háztulajdonosokban nincs annyi kultúrérzék, ha jó nekik a más háza előtti kikövezett járdán menni, a saját házuk előtt is szintén így kellene nekik cselekedniük, akkor a városi tanácsnak kellene az ilyen gazdákat kitanítani, hogy a XX. században a városunkban nem szabad a gyalogjárót sárral feltölteni. A városi mérnöki hivatalnál ez irányban panasz is létetett, azonban az illető osztálymérnök nem volt szives intézkedni, mert hát ő figyelme nem a külvárosban lakik s nem is érzi a kulturellenes állapotokat. A sárral töltött járdát majd járhatóvá teszi az úristen száraz időjárása s akinek adómentesittetnének, a nagybirtok arányos adózásban vegyen részt, a papi birtok szekularizáltassék akként, hogy azok dolgos kezek javára szolgáljanak. Erre kell törekedniük mindazoknak, akik az általános jólétet önmaguk javára is megteremteni kívánják. Egyesülésben rejlik az erő.