Munkás, 1911 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

é­ seket, melyekre egy miniszterel­nök vagy miniszter, pártvezér vagy polgármester — vagy még ennél is alább — egy-egy egy­házfi előre elkészül. Magában abban az egyszerű­ségben, hogy X az Y-nak boldog új évet kíván, nincs megütközni való. Hisz arra vágyunk úgyis mindannyian, hogy jöjjön már egy jobb kor, jobb esztendő, amely e sokat hányt-vetett népet, országot megkönnyítse. Hanem van egy másik, egy megrendelés­­szerű deputációzás e napon, ez­ a lakájok, a mindenre készek csapata. Vannak főhivatalnokok, miniszterek, akik fekete szívük minden csalafintaságát egyszerre kiönteni szeretik. Elkészülnek te­hát, hogy a „hódoló“ testületnek olyan kijelentéseket tegyenek, amelyekkel foglalkoztatják a­­ közvéleményt. És frakkban, klakk­­ban, keztyűben, magas kalapban nyugtalanul forognak az ajtók előtt a t. küldöttségek, akik re­megve várják a méltóságos, az excellenciás urakhoz való bebo­­csájtatást. Az utcákon hajthatat­lannak látszó, égig emelt büszke fejek a porig hajolnak, amit követ egy frázissal teli üdvözlés és ezt ismét követi a köszönet, amely­ben már bennfoglaltatik egy egész világ, milliók és milliók sorsa felett való átrepülés. Magyarország miniszterelnökei ilyenkor szoktak a hazafiak és az uralkodó osztály tagjainak a hű­ség­esküt letenni. Ilyenkor szok­ták megmondani, hogy a hagyo­mányokhoz képest „hazánkat“ ápolni és fejleszteni fogják, hogy a törvényhozást felhasználja arra, hogy a dolgozó milliók, akik már évek óta a választójogért küzde­nek, csak ígéretet fognak kapni ez évben is. A nagybirtokosok, a klerikálisok, akik a hazatulajdo­nosok, ujjongva fognak kiabálni „éljent“ a kijelentések után. És meg fog indulni a közvélemény hanghulláma, a lepausálézott új­ságok hasábjain. Dicshimnuszt zengenek napokon át a nevekről, akik a lakájok voltak, még in­kább arról, aki újévi beszédében éles szerszámmal támadt e na­pon a milliók ellen. Ők meg fogják érteni egymást. Khuen miniszterelnök zokogva borul Ti­za barátja keblére, e­­ kettő pedig Andrássyéra. Amikor így együtt vannak, ha nem is szólnak semmit egymáshoz, akkor is megértik, hogy ezen esztendő­nek sem szabad annak lenni, amely az eddigi főurak, nagybir­tokosok uralmán rést üthetne. Meg­értik, hogy lehet ez esztendő nyomorúsággal még telibb, mint a múlt, támadhat az osztrák még jobban reánk, a militarizmus emésztheti nyugodtan a véresen kiizzadott magyar adó­milliókat, ne legyen nemzeti önállóság, vámterület, bank, semmi, csak a feudális urak uralma maradjon meg. Pusztíthat dögvész, kolera, pestis, tüdővész, vándoroljon akár még több ember ki a nyomorú­ság elől e szép honból ez uj esztendőben, mind nem tesz sem­mit, fő, az ő uralmuk. Ne legyen a népnek kenyere, húsa,­­ne le­gyen ipara, ne legyen a kisgaz­dáknak gazdasága, inkább arra gondolnak, hogy ez uj esztendő­ben több legyen az adó és a végrehajtó, akik azt behajtják. Ilyen az új év napja. Azért kuporognak a deputációk az aj­­jtók előtt, hogy­ ezt mind legyen kiknek megmondani. Persze a kegyelmes urak nem így fogják mondani, hanem : lesz bank, lesz vámterület, lesz gazdapártolás és talán még választójog is. Mindezt azért mondják, hogy értsék meg a miniszterek gazdái, a nagybir­tokosok, hogy nem lesz semmi. Az ő ígéretük győzött meg erről bennünket. Az ő szavuk az, amely legkevesebb hitelt ér a politika könyvében. Hanem van egy másik csapat, amely nem teszi tiszteletét a po­litikai erkölcstelenek előtt : az éhező, a jogfosztott milliók csa­pata. Mi nem hajtunk térdet-fe­­jet a semmik előtt, mi nem les­sük nagyhangú kijelentéseiket, mert tudjuk, hogy az a régi kap­tafára lesz húzva. Ahelyett Ma­gyarország népéhez szólunk és arra utalunk, hogy boldog esz­tendőt csak mi teremthetünk. Nem a nagyokkal, hanem azok ellen. Felfegyverezni kell magunkat e napon az erős akarattal, az el­szántsággal. Annyi erőt még meghagytak bennünk, hogy becs­telen uralmukat, tönkretevő poli­tikájukat megtámadjuk. Ha ezt nem tesszük, elgyengitenek egé­szen bennünket. Itt már pártok­nak nem külön, hanem népeknek együtt kell lenni. Ismeritek nyomoruságtokat ? — Ismeritek azok teremtőit ? Ott vannak a ti képviselőitek, azok szabják kisebb szeletre a kenye­ret, a húst számotokra és na­gyobbra az ő számukra. Azok, a ti képviselőtök is jograblók, mert nem követelnek számotokra vá­lasztójogot, amellyel ki lehetne verni a grófokat és azok mindenre kész szolgáit a parlamentből, ahol kovácsolják a bilincset szá­motokra. Ünnepies hadüzenet. A szociáldemokrata párt által kará­csony másnapjára Pécsett hirdetett és megtartott népgyűlés oly nagy érdek­lődést keltett a lakosság körében, hogy nem csupán zsúfolásig telt meg a tornacsarnok tágas helyisége, hanem nagyon sokan künnve. Ezúttal említjük meg, hogy a szocialisták kis csoportján se­m, akit különben nem a párttagok (mert hisz arra kép­telenek kevés számuknál fogva) tarta­nak fenn, hanem a püspökség fizet, valóban kezd kiválni az ismeretlenség homályából. Mint egy titokzatos lény furakodik közénk, félretéve minden önérzetet, szégyenpárt, hozzá illően egyszer álnév alatt, másszor hangza­tos jelszóra apellálva akar kikötni a türelmes tömeggel. A 26-iki népgyűlé­­sen is vastag bőrrel az arcán jelent meg nem mint egyén, hanem mint párt(?) titkár és igazán nagy önmér­sékletet tanúsítottak elvtársaink vele szemben, amikor provokációját a hely­színen nyomban nem jutalmazták ér­téke szerint. De azzal a tanulsággal mindenesetre elment fölötteseihez, hogy a szociáldemokraták náluk sokkal fej­lettebb ízlésűek, értve az ő vad ember gyűlöletüket. Viszont azonban ne kísé­reljék meg gyakran a provokálást, mert be kell látniuk, hogy a legjobb szándékot és önmérsékletet is legyűr a tömeg haragja, olyankor pedig hiába dobálnak felénk lekicsinylő szóáradat­tal.­­ A népgyűlésekre kiküldött ha­tósági személyeknek pedig tudniuk kellene azt, miszerint nem az elnök­nek szóló utasításokat kell megindí­tani egy közbeszólás miatt, hanem csak ellenőrizni a gyűlés lefolyását. Nem mondjuk, hogy a közbeszóló kedvéért nem vette észre a kiküldött rendőrkapitány, hogy a nagy tömeg felháborodása ki lett kényszerítve. De ha ezt nem is látta, akkor is csak az MUNKÁS 1911. január 1. 8 órai munka, 8 órai pihenés, 8 órai szórakozás.

Next