Munkás, 1911 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

1911. január 1. MUNKÁS többet sietett segítségére. Tudvalevő, építi, tárgyalásba bocsájtkoztak az at­­hogy a színházban volt motort a szer­ irány megállapítása végett. ződéses idő lejártával a város házikeze­lésbe vette. Az alakulat folytán az ottani gépész-állást, melyet egy protezsált ember tölt be, a városi tanács a köz­gyűléssel 1600 kor fizetéssel, 200 kor. évi pótlékkal és természetbeni lakással rendszeresítette. Hogy a tanács a pro­­tegált állást kissé szagtalanítsa, a vá­góhídi gépész-állással hozta kapcso­latba, azzal, amelyet már évek óta visszautasítottak és így mindkettőt nyugdíjképessé szervezték. Szabó elv­társunk a közgyűlésen hibáztatta az ily kiváltságokat teremtő nyugdíjaz­tatást és csak akkor helyeselné, ha a sok hivatalnokot, kézbesítőt, vágó­hídi mészáros­segédeket, temető­ mun­kásokat és sok más állandó városi munkásokat is nyugdíjigényre készíte­nek elő, szerveznék. De hát a városi közgyűléseken ilyen kis emberekkel nem igen szeretnek foglalkozni, azok­ról hajlani, így történhetek meg, hogy különbség van munkás és munkás között a városnál is, mert nincs mindegyiknek befolyásos protektora. Le a szabadszerelemmel, éljen a szent házasság! Tudjuk, az első pillanatban nagy tetszést arattunk c­­­j münkkel az erkölcsökben gazdag lel­készeknél. Azonban ne örüljenek szent atyák, mert az ördögök Önök ellen törnek. Szeretik hangoztatni azt, hogy az újkor a maga férjével, a szabad­szerelemmel is fenyeget. Bizony bor­­­zasztó is az, amint elképzelik Önök és beleszuggerálják istenfélő híveikbe, különösen a nőkbe, a leányokba, hogy így, meg úgy, nem lesz nekik jövőjük, ha szabadszerelem korszaka lesz. Csa­lád? Balgaság! Mit beszélnek Önök családról? Van családjuk? Nincs! És éppen ezért nagyon sok­ esetben eljár­nak a családokhoz. No, no, ne hevül­­jenek! Tudjuk, hogy vannak azért a plébániákon is fehér cselédek, akik szeplőtelenül fogantatottak. Ha nincs, hát isten neki, csak egy koronába kerül vagy kettőbe és­­ az egész vi­lág tudja, hogy egy szőke vagy barna, leány, özvegy vagy elvált, fiatal vagy öreg, pénzzel, vagy pénz nélkül keres-Tanuljanak takarékoskodni a tetik. Csak­ azt kell kiírni, hogy a plé-Mávtól. A máv. munkásainak már tu­domásuk van arról, hogy az állam mint munkáltatójuk a magántőkések gazdagodási vágya szerint bérleszállí­­tásokat fog eszközölni. Legutóbb a kaposvári műhelyben történt meg ez olyképen, hogy az eddig végzett és fizetett munkabéreket 8—10 százalék­kal redukálják. A második jellemző eset a máv.-ra, hogy nemcsak a bére­ket, hanem a munkások számát is kevesbítik. Így 1908-ban minden 100 kilométernyi vasúthosszra 633 munkás jutott, míg 1909-ben 622. Nézzük meg most, hogy valóban takarékosság miatt történnek-e ezek? Az egyéb alkalma­zottak (hivatalnokok) százalék aránya: 1907-ben 34­6, 1908-ban 43­2, 1909- PLÉBÁNIÁRA valláskülönbség nélkül nyugdíjas,elvált vagy ha­jadon úrinő, mint élet­társ, egy pár ezer forint­tal kerestetik. Plébános életkora 34 év. Lehető­leg fényképpel ajánlatok Arad főposta „Plébánia“ jeligére Aradon. Hurrá! Fő az egypár ezer forint, amennyit megér a plébános 34 éves­ben 45 százalék. Ez a kis üsszehason- Ha jó viselte magát, bizonyára meg is iitás magyarázza meg, hogy hogyan­ kapta kriszkindlire az óhajtott urinőt, gondoskodik a máv. munkásairól, va-' Csak most ne beszéljenek ám szent lamint, hogy e közforgalmi intézményt házasságról, mert ők nincsenek meg­az úri osztály élősdjei foglalják le maguk számára. Ez teszi azonban ért­hetővé azt is, hogy a máv. munkásai miért szervezkednek mindig­­többen szocialista alapon. Új villamos vasút a Dunántúlon. Zalavármegye törvényhatósága Keszt­hely azon határozatát, hogy a Keszt­helyi hévízi villamos vasútra 120,000 koronát szavazott meg, jóváhagyta. Az érdekeltek 280,000 koronát ugyan­csak jegyeztek, úgy, hogy a Ganz­­gyár, mely vállalat a pécsi villamost is bános hány éves és a hirdetés révén ostromolni fogják a parochiát. Mit ? Hát ez is lehet ? Gondolják a szent házasság hívei, az erkölcsök mesterei­nek növendékei. Isten ücscse, igazunk van! Így szól egy plébános körözése, melyet egy karácsonyi újságszámba adott fel­­­áldva. Ők egy ideig élni fognak sza­badon és szeretkezni szabadon. Le a szabadszerelemmel ? A jó öreg Kúria 306 910. szám­mal határozatot hozott a felmondási ügyben. És miért ne hozzon ő is olyat, amilyent már mások is hoztak a főnökök javára. Azt mondja, nem ve­hető azonnali kilépésre oknak, ha az asztalnál vele ülő, de újságot olvasó segédjét, imigyen szólítja a szófogadat­­lan munkást: „Szemtelen, disznóság, takarodjon ki!“ — No persze, ha nem dobja le azonnal az újságot és nem vesz kezébe mindjárt szerszámot, ha a főnök parancsolja, ezért a „szemtelen disznó“ megérdemli az elzavarást. De a főnök nem azért zavarja ki, hogy vissza se jöjjön, hanem hogy más­kor szót fogadjon. A hivatalnokok fizetésrendezése és a mellékjövedelem. Amikor a kormány a városok hivatalnokainak fizetésrendezésére államsegélyt utalt ki, kikötötte, hogy csak azok részesül­nek ebben, akiknek mellékjövedelmük hivatalos funkciójukból nem származik. Pécsett különösen az építési bizottság, a mérnök, tanácsos és még mások a hivatalos órákban végzik el ily konn­lepő dolgaikat, amiért egyenként és esetenként 4—4 korona jár. Van szá­mukra városi kocsi, rendes fizetés, ezenkívül még bevasalnak több eset­ben fuvardijat, minden esetben láto­gatási díjat és az állami 40 ezer kor. segélyből fizetésjavítást. Pedig 600— 800 kor. az ilyen évi jövedelmük. Hogy mi legyen ? A városi kocsit hi­vatalos kiküldetésekben és nem teme­tésre vagy fogadásra használni. A hi­vatalnokok hivatalos óráikban hivatalos dolgaikat benn végezzék, kiküldetések­kor pedig lehet kissé takarékoskodni. Ha pedig a polgárnak már minden­áron fizetni kell a kirendelt hivatalno­kot, akkor a városi pénztárt gyarapít­sák, ne a rendezett fizetéseket. Nagy az öröm Magyarhonban. Már hogyne lenne nagy az öröm, mikor Ferenc Ferdinánd, a jövendőbeli csá­szár és király ellátogat egyengetni Magyarországba. Hozott magával ma­gyar beszédet és ha semmi másért, hát ezért is lehet örvendeni. Hanem azért már igazán nem érdemes kiugrani a bőrünkből, hogy az osztrák főúr és a magyar diplomaták összeszeretkeznek. Drága ennek az ára, ha még annyira hangsúlyozzák is egymásnak, hogy „hódolatteljesen üdvözöljük“ vagy „a hit ragaszkodás érzelmei“ meghatják egymást ; a ház mellett lappang egy nagy baj: a trónörökös első szerep­lése nagy áldozatokért van. Ez az ál­dozat pedig így nyilvánul meg: „örven­detesek a fejlemények és a monarchia jövőre is nyomatékkal folytatja eddigi sikeres törekvéseit a béke fentartására.“ Ezt úgy értjük, hogy minél jobban tö­rekednek a békére, annál több fiút visznek el a családoktól, annál több millió kell a hadseregre, annál keve­sebb jut a belső fejlődésre, illetve annál több adót, nyomorúságot kell­­ kiizzadnunk, általános, titkos választási jog törvénybe iktatva nincs. 5

Next