Munkás, 1912 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

2 MUNKÁS 1912. január 7. Az érvényesülés útja. Rég megállapított igazság, hogy osztályokra szakadozott társadalmunk­ban csak szervezett erővel lehet érvé­nyesülni. A különböző érdekkörhöz tartozó egyének egyesülnek, szerveze­teket alkotnak és közös erővel ipar­kodnak érvényesülni, helyzetüket meg­javítani. Ebben nincsen kivétel. Minden osztályra áll ez a szabály. A tőkések, gyárosok érdekkör szerint csoportosul­nak, szervezetet alkotnak és annak erejével védik, istápolják érdekeiket. A kereskedők iparosok ugyanezt teszik és a munkásoknak is ezt kell tenmök. Az érdekellentét a gazdasági viszo­nyokból származik. Az egyes egyén megélhetésének viszonyai attól függ­nek, úgy alakulnak, hogy milyen ré­teghez, milyen osztályhoz tartozik. A munkás munkabéréből kényszerül meg­élni, a tőkés, a gyáros, a- kereskedő, a földbirtokos és a háziúr jövedelmet élvez, saját munkáján kívül mások munkája értékéből van jövedelme s igy megélhetése könyebbé van téve. A gyárosoknál, a tőkéseknél és hozzájuk hasonló más osztálybeli embereknél a jövedelem fokozása a főcél. És ezt úgy érhetik el legkönyebben, ha a munká­sokat rosszul díjazzák, a munkások be­folyását csökkentik és ők maguk kor­látlanul saját érdekeik szerint befolyá­solják a közviszonyokat. A műhelyekben, gyárakban is csak úgy tudnak a munkások befolyást gyakorolni, ha szervezve vannak. A munkabérek megállapítása és a munka­idő megrövidítése csak erős szervezett­ség segítségével érhető el. A munka­adók e téren is mindig akadályozták a munkásokat és azon voltak, hogy a munkások befolyása a munkaviszo­nyokra minél kisebb legyen. Külön­böző jelszavak és felfogások cégére alatt a munkásokat nemcsak a mű­helyekben, gyárakban akarták vissza­szorítani, hanem az állami és társadalmi intézményeket is úgy befolyásolták és befolyásolják, hogy a munkáltató érde­kek védelmét szolgálja. Az állami és társadalmi intézmények amúgy is úgy alakultak, úgy fejlődtek ki, hogy a munkáltató érdekeket szol­gálják. Az uralmon lévő osztályok minden­kor a maguk érdekkörének megvédését, előmozdítását tartották szem előtt és ennek jegyében érvényesítették befolyá­sukat, hatalmukat. A dolgozó munkás- osztály visszaszorítása és politikai jog­talanságban való megtartása minden időben legfőbb célja volt az uralmon lévő osztályoknak. A politikailag el­nyomott dolgozóosztály legkönyebben kizsákmányolható. A megkötözött, lenyűgözött munkás ma is ideálként lebeg a kizsákmányo­lok árgus szemei előtt. A munka érté­kelése, teremtő erejének megbecsülése ma sem általános társadalmi szabály. A kultúrának ezer és ezer vívmánya tanúskodik a haladásról, a munka ter­mékenységéről, de azért teljes erővel azon vannak az uralmon lévő osztályok, hogy a munkásokat visszaszorítsák, politikai jogtalanságban tartsák. És ha j már ki nem térhetnek a munkásosztály j előnyomulása és térfoglalása elől, akkor is minden eszközt felhasználnak arra, hogy a munkásság érvényesülését tompítsák. Gazdasági harcainkban e!éggA*«ía- pasztaltuk, hogy rendőri erőszakosko­dásokkal, miniszteri rendeletekkei ipar­kodnak a munkások érvényesülését aka­dályozni. A „józan munkás“, a dol­gozni akaró munkás védelme sztrájkok és bojkottok esetén micsoda szent és nemes hevülettel vannak felemelgetve ajnunkáltatók és az érdekeit védő hatóságok részéről. A gazdasági válságok és egyéb esetekben a munkanélküliségbe taszított munkások sorsa iránt sohasem mutat­tak „jó“ indulatot és lekes szeretetet a mi uraink, de a sztrájkolok, harcolók árulóit, a sztrájktörőket hősöknek teszik meg és védelmet követelnek számukra. így van ez politikai téren is. A vá­lasztójog megcsinálása elől alig térhet­nek ki az uralmon levő osztályok, de már jó eleve irtóznak attól a gondo­lattól, hogy a munkások ezzel nagyobb befolyásra tesznek szert. Memorandu- moznak, feliratoznak, deputációznak í a különböző tőkés osztályok és mind­egyik réteg a kikötésekre fekteti a fő- ; súlyt. A megszorítások, a kautálék 1 azok a fő szempontok, amelyekre a \ választójog megcsinálásánál legtöbb súlyt helyeznek. A nagybirtokosok a legjobb hazafiak. Az élelmiszeruzsorá­sok, a kenyérdrágitók legjobban féltik a választójog megcsinálásától a hazát ! és a nemzet pusztulását. Ők csak a hagyományok, a nemzeti szempontok figyelembe vétele mellett tartják lehet­ségesnek a választójog megcsinálását. Az ő nemzeti és hazafiui szempontjaik pedig köztudomás szerint abból állnak, hogy a földesur az atyaisten és a többi népség csak arra való, hogy fokoza­tosan magasabb árakat fizessen a husért, kenyérért és egyéb élelmi szük­ségletekért. Húsz millió ember éhezzen, nyögje az ezer holdasok kizsákmányo­lását és 3000 ember anyagi előnyét, a választójog megcsinálásánál is figye­lembe kell venni, mert másként elpusz­tul a haza; megtörne az agráriusok uralma és olcsóbb lenne a hús és a kenyér. A népszövetség, amelynek keretéhez a keresztényszociaiisok is hozzá tartoz­nak, szintén fél a néptől. Rettenetesen félnek és csak válogatott embereknek adnák meg a választójogot. Mivel azon­ban a butaságot önönmaguk miatt nem nevezhették meg .a választójog megadása előfeltétele gyanánt egyenes állami adó fizetéshez, középiskola el­végzéséhez, harminc év betöltéséhez, három évig egy munkaadónál való dolgozáshoz kivánják kötni a választó­jog megadását. A jezsuita népbolondi- tás a klerikálisok e cselekedetében is megnyilvánul. A munkakönyvvel biró munkásnak is adnak ők jogot, de csak harminc életévének betöltése után és akkor is csak úgy, ha három évig egyhuzamban egy munkaadónál dol­gozik. Egyik klerikális újság karácsonyi elmélkedéseiben olvastam, hogy a mennyországban sem lesz egyenlőség. A szeretet ünnepe feletti elmélkedésben kacskaringós okoskodással el volt mondva, hogy egyenlőség még a menyországban sem lesz és itt a föl­dön sem lehet egyenlőség, mert mi lenne akkor a papi javakkal, Krisztus szegény szolgái hogy juthatnának akkor dolog nélkül milliókra menő jövedel­mekhez és a többi. E jövendőbeli menyországbeli állapotokat a klerikáli­sok már ma kitünően megvalósítják és gyümölcsöztetik a vagyonos osztály számára. A gyáros« urak sem különbek, mint a klerikálisok. Két évig egyhelyben lakáshoz és 5 évi betegsegélyzőpénz- tári tagsághoz kívánnák kötni a válasz­tójog megadását. A gyárosok csakúgy, mint a klerikálisok, bizonyára jól tud­ják, hogy az ő kikötéseik alapján a munkásoknak csak egy kis része, egy csekély kis része juthatna választójog­hoz. A munkahely és lakás változtatása a munkások tiz ezreit zárná ki a vá­lasztójogból. De ők épp ezt akarnák, épp az a céljuk a kikötésekkel, hogy ha már meg kell csinálni a választó­jog kiterjesztését, ezt úgy csinálják meg, hogy a munkásosztály érvé­nyesülését lehetetlenné^ tegyék vagy amenyire csak lehet, akadályozzák. Ámde a munkásság mindezekbe nem A tudomány hatalom!

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék