Munkás, 1912 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
1912. január 7. MUNKÁS nyugszik bele, hanem amint gazdasági ás kérte a jegyeket. Amíg a katonák téren küzdelmet folytat, úgy politikai jegyeit keresztül lyukasztotta, addig téren is küzd teljes érvényesüléséért. Wittenberg a saját jegyét a kezében jogegyenlőségért tartotta és türelmesen várta, hogy mi Az a szívós harc, amelyet Magyar- kor kerül reá a sor és ennek dacára ország munkássága politikai jogainak is a kalauz „úr“ durván rákiáltott megszerzéséért folytat, épp úgy ledönti „Adja már ide azt a jegyet!“ Witten- az útjába jövő akadályokat, mint ahogy Kerg tiltakozott a durva felszólítás gazdasági téren a szolgabiró önkénye ellen és megjegyezte, hogy ő feléjük ver és a sztrájktörő védelmezésével nem ilyen hangon szoktak a kalauzok szemben is sikerrel vívja meg gazda-, az utasokkal beszélni. A tiltakozásra sogi harcait, s újabb durvaság lett a válasz és az Erős és szilárd szervezkedés politik menve a szomszédos fülkébe, ott orkailag és gazdaságilag egyaránt az utaítani kezdett: „Ilyesmire csak egy adoz, hogy a munkásosztály érvénye- zsidó képes !“ Pécsváradon Wittenberg sülni tudjon, panaszt emelt a kalauz ellen, de minthogy nem volt annyi ideje, hogy jegyzőkönyvet vétessen föl az esetről, a főnök felkérte, hogy panaszát ismételje meg Bátaszéken. Azonban nem juthatott el odáig. Palotabozsokon Boldog Péter kalauz felszólította Wittenberget, MNEM. A rendőrfőkapitány úr figyelmébe. Igen lisztert főkapitány úr! Mi már számtalanszor felhívtuk — sajnos — ,hogy szálljon ki a vonatból, mert ő figyelmét arra a körülményre, hogy jegyzőkönyvet akar felvétetni. Wittenmicsoda „erélyes“ és „tapintatos“ legénységgel rendelkezik Ön. Ma már Pécsett éjszakának idején csendesek és néptelenek az utcák, mert városunk minden egyes lakója eszeveszetten menekül, ha a rendőrcsizmák kopogását vagy kardjuk csörgését messziről meghallja. Nincs olyan elszánt halandó, aki az Ön rendőreivel találkozni merne, mert tudja, hogy akkor kék foltokat, vérző sebeket visz haza emlékül. A rendőrök pedig bóbiskolva bandukolnak végig a néptelen utcákon, mert senki sem kerül eléjük, akit úgy csupa szórakozásból, agyba-főbe lehetne verni, vagy istenigazában ü megkardlapozni. Igen tisztelt főkapitány úr! Ne kárhoztassa a legényeit ilyen unalmas tétlenségre. Igen szépen kérjük Önt, küldjön ki egy szakaszt az „Amerika“ csárda környékére, ahol csirkefogók, csavargók, mindenre elszánt, kétes exisztenciák hemzsegnek, akik miatt estefelé nem mer arrafelé járni az,, akinek kedves az élete. Igen kiváncsiak vagyunk, vájjon kik szöknének el erről a vidékről: az Ön vérszomjas legényei, vagy pedig a mindenre elszánt csavargók ? Hát így is lehet? Szinte hihetetlen herg — akinek utazása sürgős volt — természetesen nem tett eleget ennek a felszólításnak, mire a kalauz „úr“ behívta a kocsiba Vadász Antal palotabozsoki állomási elöljárót, aki szintén kiszállásra kényszerítette Wittenberget, majd pedig kidobással fenyegette és midőn ennek sem volt meg a kívánt eredménye, behívatta Czipák Ferenc váltókezelőt és ráparancsolt: „Dobja ki ezt az urat!“ A váltóőr megragadta Wittenberget, de nem boldogult vele, ekkor az állomási elöljáró és a kalauz „urak“ is segítségére siettek s együttes erővel kivonszolták a kocsiból. Ezután a hallatlan erőszakoskodás után az elöljáró elindíttatta a vonatot. Wittenberg felmutatta az elöljárónak igazolványát, melyet Baja város rendőrkapitánya állított ki részére 48—910. szám alatt és egyben kérdőre vonta, hogy miért követte el ezt a hallatlan, ezt a példátlan erőszakoskodást. Vadász ekkor már meghökkent és azzal véde-kezett, hogy a kalauz nem akart szol-gálatot teljesíteni, ha Wittenberg a vonaton marad és egyben kijelentette, hogy most már elmehet Wittenberg. Természetesen a vonat már régen el-robogott és így az utas, aki megválpanasszal fordult hozzánk a múlt hét tetta jegyét, kénytelen volt a szakadó folyamán Wittenberg Miksa bajai sertéshizlaldatulajdonos. December 21-én reggel fél 5 órakor jegyet váltott a pécsi állomáson Bátaszékig. Beült az 5202. számú személyvonat egy III. oszt. kocsijába, amelyen kívüle több 52. gyalogezredbeli katona is helyet foglalt. Kevéssel a vonat elindulása után bejött a kocsiba Boldog Péter kalauz esőben begyalogolni Palotabozsokra, ahol kocsit fogadott és elvitette magát a Báttaszékig és itt jegyzőkönyvet vétetett fel az esetről, sőt a bűnvádi feljelentést is megtette az erőszakoskodó vasúti „hivatalnok urak“ ellen. — Íme, hát ilyen kedélyes vonal ez a pécs-báttaszéki. Eddig csak azt tudtuk erről a vicinálisról, hogy örökös halálfélelem kínozza az embert ha rajta utazik, most már azt is tudjuk, hogy nemcsak az életünk, de az egyéni szabadságunk sincs biztonságban ezen a kedves kis kávédarálón. A munkásiskola legközelebbi előadása január hó 7-én (szombaton, vízkereszt napján) d. u. 4 órakor tartatik meg a Munkáskaszinó nagytermében, amikor is Doktor Sándor dr. „Vallástörténet : szekularizáció“ címen tart rendkívül érdekes és tanulságos előadást. A legújabb rendőri brutalitás szombaton éjjel történt, melynek hőse a jól ismert zabvitéz, Páhok közrendőr, aki nevezett éjszakán fél 12 órakor a Sörház- és Malom utcák sarkán álldogált és szörnyen szomjazott. Minthogy nem akadt „balek“, aki behívta volna egy kis itókára, hát Páhok úr elkeseredésében utóbb már vérre szomjazott. Tigris módjára lesett valami szegény áldozatra. Nem sokáig kellett várnia. Egy kisebb társaság jött fölfelé a Malom utcán. Páhok egy-kettőre belékötött a békésen beszélgető férfiakba. A „Magyar Király“ kávéház előtt azonban nagyon világos van, ez nem alkalmas hely a vérontásra. Páhok úr tehát a társaság után lopódzott s midőn az egyik férfi be akart menni a Nagy Flórián utcában lévő lakására, a rendőr megtámadta és arcul ütötte, majd pedig kardot rántott és azzal sebesítette meg. A zajra visszasiettek a társaság többi tagjai, de ekkor a „hős“ már eltűnt az éj homályában. Az egész társaság felment a városházára, hogy nyomban panaszt emeljenek a brutalitás ellen és mire jegyzőkönyvbe mondták panaszukat, megjelent Páhok rendőr is a városház folyosóján és itt a sértetteket először szóval inzultálta, majd pedig tettleg is bántalmazta, miközben újra használta oldalfegyverét. Főispán úr, polgármester úr, főkapitány úr! Mit szólnak önök ehhez? Mi már nem szólunk semmit. Lassan kezdjük megszokni azt a fura helyzetet, hogy itt Pécsett a kozáklegények büntetlenül kínozhatják az adófizető polgárokat, miközben a tolvajok, a csirkefogók, a rablógyilkosok vígan garázdálkodhatnak a város leül- és belterületén. Szeresd felebarátodat! A „Pécsi Úrlap“ december hó 15-iki számában „Nagy a felháborodás Mohácson" cím alatt egy cikk jelent meg, amelynek minden betűje, csak úgy ég a zsidógyűlölettel. Valami Tihanyi János nevű (bizonyosan csuhás) ember arra szólítja fel keresztény felebarátait, hogy ne menjenek zsidó kereskedőhöz vásárolni. Követeljük az általános, egyenlő és titkos választói jogot!