Munkás, 1912 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

1912. január 7. MUNKÁS nyugszik bele, hanem amint gazdasági ás kérte a jegyeket. Amíg a katonák téren küzdelmet folytat, úgy politikai jegyeit keresztül lyukasztotta, addig téren is küzd teljes érvényesüléséért. Wittenberg a saját jegyét a kezében jogegyenlőségért­ tartotta és türelmesen várta, hogy mi­ Az a szívós harc, amelyet Magyar- kor kerül reá a sor és ennek dacára ország munkássága politikai jogainak is a kalauz „úr“ durván rákiáltott­ megszerzéséért folytat, épp úgy ledönti „Adja már ide azt a jegyet!“ Witten-­ az útjába jövő akadályokat, mint ahogy Kerg tiltakozott a durva felszólítás gazdasági téren a szolgabiró önkénye­ ellen és megjegyezte, hogy ő feléjük ver és a sztrájktörő védelmezésével nem ilyen hangon szoktak a kalauzok szemben is sikerrel vívja meg gazda-, az utasokkal beszélni. A tiltakozásra sogi harcait, s újabb durvaság lett a válasz és az­ Erős és szilárd szervezkedés politik­ menve a szomszédos fülkébe, ott or­­kailag és gazdaságilag egyaránt az ut­aítani kezdett: „Ilyesmire csak egy adoz, hogy a munkásosztály érvénye-­­ zsidó képes !“ Pécsváradon Wittenberg sülni tudjon, panaszt emelt a kalauz ellen, de mint­­­­hogy nem volt annyi ideje, hogy jegy­­­­zőkönyvet vétessen föl az esetről, a­­ főnök felkérte, hogy panaszát ismételje­­ meg Bátaszéken. Azonban nem jutha­tott el odáig. Palotabozsokon Boldog Péter kalauz felszólította Wittenberget, MN­EM. A rendőrfőkapitány úr figyelmébe. Igen lisztert főkapitány úr! Mi már számtalanszor felhívtuk — sajnos — ,­­­hogy szálljon ki a vonatból, mert ő figyelmét arra a körülményre, hogy­­ jegyzőkönyvet akar felvétetni. Witten­micsoda „erélyes“ és „tapintatos“ le­génységgel rendelkezik Ön. Ma már Pécsett éjszakának idején csendesek és néptelenek az utcák, mert városunk minden egyes lakója eszeveszetten me­nekül, ha a rendőrcsizmák kopogását vagy kardjuk csörgését messziről meg­hallja. Nincs olyan elszánt halandó, a­ki az Ön rendőreivel találkozni merne, mert tudja, hogy akkor kék foltokat, vérző sebeket visz haza emlékül. A rendőrök pedig bóbiskolva bandukol­nak végig a néptelen utcákon, mert senki sem kerül eléjük, akit úgy csupa szórakozásból, agyba-főbe lehetne verni, vagy istenigazában ü megkardlapozni. Igen tisztelt főkapitány úr! Ne kár­hoztassa a legényeit ilyen unalmas tét­lenségre. Igen szépen kérjük Önt, küld­jön ki egy szakaszt az „Amerika“ csárda környékére, ahol csirkefogók, csavargók, mindenre elszánt, kétes exisztenciák hemzsegnek, akik miatt estefelé nem mer arrafelé járni az,, a­kinek kedves az élete. Igen kiváncsiak vagyunk, vájjon kik szöknének el erről a vidékről: az Ön vérszomjas legényei, vagy pedig a mindenre elszánt csa­vargók ? Hát így is lehet? Szinte hihetetlen herg — akinek utazása sürgős volt — természetesen nem tett eleget ennek a felszólításnak,­ mire a kalauz „úr“ behívta a kocsiba Vadász Antal palota­­bozsoki állomási elöljárót, aki szintén kiszállásra kényszerítette Wittenberget, majd pedig kidobással fenyegette és midőn ennek sem volt meg a kívánt eredménye, behívatta Czipák Ferenc váltókezelőt és ráparancsolt: „Dobja ki ezt az urat!“ A váltóőr megragadta Wittenberget, de nem boldogult vele, ekkor az állomási elöljáró és a kalauz „urak“ is segítségére siettek s együttes erővel kivonszolták a kocsiból. Ezután a hallatlan erőszakoskodás után az elöljáró elindíttatta a vonatot. Witten­berg felmutatta az elöljárónak igazol­ványát, melyet Baja város rendőrkapi­tánya állított ki részére 48—910. szám alatt és egyben kérdőre vonta, hogy miért követte el ezt a hallatlan, ezt a példátlan erőszakoskodást. Vadász ekkor már meghökkent és azzal véde-­­­kezett, hogy a kalauz nem akart szol-­­­gálatot teljesíteni, ha Wittenberg a vonaton marad és egyben kijelentette,­ hogy most már elmehet Wittenberg.­­ Természetesen a vonat már régen el-­­­robogott és így az utas, aki megvál­panasszal fordult hozzánk a múlt hét tetta jegyét, kénytelen volt a szakadó folyamán Wittenberg Miksa bajai ser­téshizlaldatulajdonos. December 21-én reggel fél 5 órakor jegyet váltott a pécsi állomáson Bátaszékig. Beült az 5202. számú személyvonat egy III. oszt. kocsijába, amelyen kívüle több 52. gyalogezredbeli katona is helyet fog­lalt. Kevéssel a vonat elindulása után bejött a kocsiba Boldog Péter kalauz esőben begyalogolni Palotabozsokra,­­ ahol kocsit fogadott és elvitette magát a Báttaszékig és itt jegyzőkönyvet vétetett fel az esetről, sőt a bűnvádi feljelen­tést is megtette az erőszakoskodó vasúti „hivatalnok urak“ ellen. — Íme, hát ilyen kedélyes vonal ez a pécs-báttaszéki. Eddig csak azt tudtuk erről a vicinálisról, hogy örökös halál­félelem kínozza az embert ha rajta utazik, most már azt is tudjuk, hogy nemcsak az életünk, de az egyéni sza­badságunk sincs biztonságban ezen a kedves kis kávédarálón. A munkásiskola legközelebbi elő­adása január hó 7-én (szombaton, víz­­kereszt napján) d. u. 4 órakor tartatik meg a Munkáskaszinó nagytermében, amikor is Doktor Sándor dr. „Vallás­­történet : szekularizáció“ címen tart rendkívül érdekes és tanulságos elő­adást. A legújabb rendőri brutalitás szombaton éjjel történt, melynek hőse a jól ismert zabvitéz, Páhok közrendőr, aki nevezett éjszakán fél 12 órakor a Sörház- és Malom­ utcák sarkán álldo­gált és szörnyen szomjazott. Minthogy nem akadt „balek“, aki behívta volna­­ egy kis itókára, hát Páhok úr elkese­redésében utóbb már vérre szomjazott. Tigris módjára lesett valami szegény áldozatra. Nem sokáig kellett várnia. Egy kisebb társaság jött fölfelé a Malom­ utcán. Páhok egy-kettőre belé­­kötött a békésen beszélgető férfiakba. A „Magyar Király“ kávéház előtt azon­ban nagyon világos van, ez nem al­kalmas hely a vérontásra. Páhok úr tehát a társaság után lopódzott s mi­dőn az egyik férfi be akart menni a Nagy Flórián utcában lévő lakására, a rendőr megtámadta és arcul ütötte, majd pedig kardot rántott és azzal se­­besítette meg. A zajra visszasiettek a társaság többi tagjai, de ekkor a „hős“ már eltűnt az éj homályában. Az egész társaság felment a városházára, hogy nyomban panaszt emeljenek a brutali­tás ellen és mire jegyzőkönyvbe mond­ták panaszukat, megjelent Páhok rendőr is a városház folyosóján és itt a sér­tetteket először szóval inzultálta, majd pedig tettleg is bántalmazta, miközben újra használta oldalfegyverét. Főispán úr, polgármester úr, főkapitány úr! Mit szólnak önök ehhez? Mi­ már nem szólunk semmit. Lassan kezdjük meg­szokni azt a fura helyzetet, hogy itt Pécsett a kozáklegények büntetlenül kínozhatják az adófizető polgárokat, miközben a tolvajok, a csirkefogók, a rablógyilkosok vígan garázdálkodhat­nak a város leül- és belterületén. Szeresd felebarátodat! A „Pécsi Úrlap“ december hó 15-iki számában „Nagy a felháborodás Mohácson" cím alatt egy cikk jelent meg, amelynek minden betűje, csak úgy ég a zsidó­­gyűlölettel. Valami Tihanyi János nevű (bizonyosan csuhás) ember arra szólítja fel keresztény felebarátait, hogy ne menjenek zsidó kereskedőhöz vásárolni. Követeljük az általános, egyenlő és titkos választói jogot!­ ­

Next