Munkás, 1913 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

t verni, ha eltűri azt, hogy az alkotó kulturmunka helyett a ma­gyar parlamentben az oligarchia garázdálkodása legyen napiren­den, akkor ennek az országnak a lakossága megérdemli sorsát és megérdemli azt, hogy hazája ki legyen törülve a kulturállamok sorából. Felhívás előfizetésre! Az 1913-ik esztendő kezdetével a Munkás immár a XVI. évfolyamba lépett. Hosszú tizenhat esztendő óta küz­dünk a Munkás hasábjain minden igazságtalanság ellen, ostorozzuk a kiváltságos osztályuralom túlkapásait, védelmezzük a gyengéket a hatalma­sokkal szemben. A Munkás nemcsak a dolgozó pro­­letárság érdekeit védelmezi, de síkra­­száll a dolgozó kispolgárok, kisiparo­sok, kiskereskedők érdekében is, vala­mint pártfogásába veszi a közhivatalok szánalomra méltó rabszolgáit, a szel­lemi proletárokat. A Munkás mindezt önzetlenül cse­­lekszi, csupán csak az igazság- és felebaráti szeretet által ösztönözve. De sajnos, amíg mi mindenkit, aki védelemre, gyámolításra szorul, szere­tettel ölelünk keblünkre, addig tőlünk éppen azok idegenkednek, akiknek ön­zetlen szószólói vagyunk, akik miatt kitesszük magunkat a hatalmasok ül­dözésének, akik miatt nem egyszer esik csorba harci fegyverünkön. A polgári osztály tagjai csak akkor közelednek hozzánk, amikor bátor vé­delmezőre, szókimondó tolmácsra van szükségük. De más alkalommal el­fordulnak tőlünk, sőt mi több, közös ellenségünk táborába szegődnek, annak a harci fegyvereit erősítik. A kispolgárság, a hivatalnoki kar még ma sem ismerte fel osztályhely­zetét, még ma sem tudja elvakultsá­­gában felismernie azt az utat, amelyet a szociáldemokrata eszmék hirdetői törnek előtte s amely boldogabb, szebb jövő felé vezet. Azok az üzlettulajdonosok, kisiparo­sok, akik a munkásság filléreiből él­nek, még ma sem tudják megérteni azt az igazságot, hogy ők is csak úgy érhetnek el fokozottabb jövedelmet, ha a munkásság politikai helyzete és ez­zel együtt anyagi viszonyai is előnyö­sen megváltoznak. A szervezett munkásságnak a létért való küzdelmében egyik legerősebb fegyvere a szociáldemokrata sajtó. Ezt a sajtót nemcsak a munkásságnak, de a kispolgárságnak, az üzlettulajdono­­soknak, a kishivatalnokoknak is erő­síteni, támogatni kell, mert csak erős fegyverrel lehet eredményes harcokat megvívni, csak úgy lehet a kiváltságos dúsgazdagok tábora fölött győzelmet aratni, ha a munkásság és polgárság egyesült táborában minden egyes köz­katona tudatával bír tarthatatlan osz­tályhelyzetének. Csak így lehet kilátás biztos győ­zelemre a közös ellenség pénzeszsákok­kal és szuronyerdővel körülbástyázott seregével szemben. Amely munkás, kispolgár, kisiparos, kiskereskedő, vendéglős, vagy bár­milyen más üzlettulajdonos a hatalma­sok szolgálatában álló, lepénzelt újsá­gokét hordatja és olvassa, az ellen­sége a családjának, az a gyermekei jövőjét úgy készíti elő, hogy azok még sokkal rosszabb anyagi viszonyok kö­zött tengődjenek, mint amilyen sa­nyarú viszonyok között tengődött ő maga egy hosszú életen át. Az új esztendő küszöbén felhívjuk mindazokat a polgári egyéneket, akik a fent elősorolt érveléseinket már ré­gebben megértették, hogy hassanak oda, miszerint erről másokat is felvilá­gosítsanak. A munkásság figyelmét pedig felhívjuk a pártvezetőség és az összválasztmány azon határozatára hogy minden egyes szervezett munkásnak kö­­zössége pártsajtónk érdekében a leg­messzebbmenő agitációt kifejteni. Kereskedésekben, bolybály, hentes­, mészáros és más egyébb üzletekben, vendéglőkben, kávéházakban, követel­jék vásárlás előtt pártlapjaink legutóbbi havi, vagy negyedévi nyugtáját s ha az illető üzlettulajdonos nem előfizetője pártlapjainknak, szólítsák fel az elő­fizetésre és ha nem hajlandó eleget tenni a felhívásnak, üzletében ne vá­sároljanak és a cég tulajdonosának ne­vét azonnal közöljék a „Munkás" kiadó­­hivatalával. Lapunk kiadóhivatala ez alka­lommal nem ad ki előfizetést gyűjtő szelvényeket, elég ha az elvtársak egy darab papirosra feljegyzik az előfizetni óhajtó nevét és azt leadják lapunk kiadóhivatalában. A „Munkás“ legközelebbi számához mellékelni fogjuk azoknak az üzlettu­lajdonosoknak pontos címét, akik nem előfizetői lapunknak. Hisszük, hogy ha mindazok a mun­kások és polgárok, akik tudatával bír­nak a szociáldemokrata sajtó fontos hi­vatásának és céljának, az agitáció terén megteszik kötelességüket, úgy megvaló­síthatja lapunk kiadóhivatala azon ré­gebbi és immár úgyszólván halasztha­tatlanná vált tervét, hogy a „Munkás“ lapot, legkésőbb 1913. év május hó 1-től kezdve mint napilapot adhassa ki. A „Munkás“ előfizetési dija ezidő­­szerint: Egész évre ... 4 kor. 80 fillér. Félévre .... 2 „ 40 „ Negyedévre ... 1 „ 20 „ Egy hóra . . . — „ 40 „ Egyes szám­ára . — „ 10 „ Tisztelettel a „Munkás“ szerkesztősége és kiadóhivatala. HÍRER. Az úr „jámbor“ szolgái. Aki a napilapok híreit figyelemmel kiséri, minduntalan rátalál egy-egy olyan „ég­bekiáltó“ bűn megörökítésére, amely­nek akasztófára való hőse — „isten­félő“ pap. Nemrég egy franciaországi községben történt, hogy egy szentéletű aggszűztől valaki ellopta közel tizen­háromezer koronára rugó értékpapír­jait. A megindított nyomozás ered­ménytelen maradt és a vénkisasszony — talán bánatában — meghalt, anél­kül, hogy megtudta volna ki volt a tolvaj. Hej, pedig de sokat csúszha­tott, mászhatott szent Antal szobra előtt, de sok álmatlan éjszakát virraszthatott át imádkozva, rimánkodva a „csoda­tevő szent“­­ detektívi beavatkozásáért! A károsult halála után egyik örököse megtudta, hogy az ellopott értékpapí­rokat megvételre kínálta valaki egy bázeli bankban. Az újból megindított nyomozás során aztán kiderült, hogy a tolvaj nem más, mint a község „tiszteidre méltó“ papja, Martel Fe­renc, aki hivatásánál fogva gyakori látogatója volt a papbolond aggszűznek. A csuhás hamar beismerte a lopást, mire letartóztatták. Jutalom a határszéli kopóknak. A m. kir. belügyminiszter múlt év dec. hó 11-én rendeletet adott ki, melynek értelmében az a védköteles, aki az éhhalál elől Magyarországból ki akar vándorolni, 1000 koronáig terjedő óva­dékot köteles letenni, de még így is csak akkor szabadulhat a tejjel-mézzel folyó siralomvölgyből, ha a miniszter úr kegyelmesen megengedi. A rendelet egyébként nemcsak a kivándorolni akarókat rémízgeti szigorú büntetéssel, de mindenkit, aki a kivándorolni szán­dékozókkal érintkezésbe lépett, vagy ilyen egyéneknek útbaigazítást, taná- MUNKÁS 1913. január 5. A tudomány hatalom!

Next