Munkás, 1913 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

t­ ­alpnyalás, a könyörgés, rimánkodás fog változtatni, hanem az osztálytuda-t­tos szervezkedés. Egyszer talán majd a szellemi proletárok is tudatára éb­rednek annak az igazságnak, hogy nem csak a fő-- és alispánok, a kir. táblai és kir. törvényszéki elnökök, a polgármesterek, más­­féle méltóságok és nagyságos urak az emberek, hanem ők, az írnokok és bijnokok is. S ha majd megtalálták a szociáldemokraták táborába vezető utat, akkor bátran szembe mernek fordulni zsarnokaikkal és a gyáva rimán­­kodáshoz, az alázatos igen suttogáshoz szokott ajkakról elröppen az ellentállást, tiltakozást kifejező szó : nem ! Mikor a csendőrök Tiszát védik. A heves megyei Egercsehi — írja a „Népszava“ — az utóbbi napokban valamely ütközet színhelyének volt te­kinthető. Az egercsehi-i bányatelepről hazatérő fiatal bányászok és azok ba­rátai titanit nevű robbanóanyaggal megrakodva karácsonykor is meg új­évkor is szünet nélkül lövöldöztek, különösen az éj folyamán." A folytonos robbanástól az összes házak recsegtek, több kémény megrepedt, a postahiva­tal és sekrestye ablaka pedig be is szakadt. A robbanásoktól még az álla­tok is megrémültek, a kutyák gazdáik lábaihoz menekültek, a lovak kötő­­lékeiket szakították el. Különösen zajos volt az utca éjfél körül, amikor haza­menőben az utcán búcsúlövéseket ren­deztek. Az egyik legénynek, Sütő Ber­cinek kezében a rövid gyújtózsinóron meggyújtott hat összekötött titanit­­gyutacs fölrobbant s felkarját elvitte, egyik szemét kiütötte és hasát is meg­sértette, a mellette álló Barta Dezső és Józsa József szemükön szintén sú­lyos sérüléseket szenvedtek. A szörnyű robbanásra és a sérültek szivszaggató jajgatására összegyűlt nép borzadva nézte a szörnyen megcsonkított le­gényt, akit, sebeit bekötözve, nyomban az egri kórházba szállítottak, de élet­­benmaradásához kevés a remény. A másik két legénynek pedig szemevilága forog veszélyben. Az éj folyamán több száz lövés történt, ennek­­ellenére a csendőrök nem mutatkoztak, ami egyéb­ként nem is csoda, mert a Tisza Ist­ván őrizetére Budapestre vannak ren­delve. A közbiztonság már az egész vidéken megszűnt és a rablások és lopások napirenden vannak, amelyek mind kinyomatatlanul maradnak. Leg­utóbb is a szűcsi kántortanítónál két­szer egymásután törtek be, ezt meg­előzőleg Fleisch­ Dávid szűcsi mészáros üzletét törték föl. Ugyanakkor Sütő József korcsmáros üzletét is kirabolták, Tarnalelesiről sertéseket hajtottak el. Bükkszenterzsébeten és Bekölcsén a fogyasztási szövetkezetet rabolták ki. Az egercsehi bányatelepen, ahol a csendőrség székhelye van, szintén nap­nap után történnek betöréses lopások. Legutóbb a robbanó anyagok raktárá­ból loptak el nagymennyiségű „Titanit“ robbanó anyagot. Választói: Tiszáról. Az aradi ke­reskedők az adóreform életbeléptetése ellen tartott gyűlés kapcsán Tiszát is fölkérték, mint kerületük képviselőjét, akciójuk támogatására. Tisza levélbeli válasza kitérő volt s az aradi keres­kedők egyesületének választmánya most emiatt szóvá tette Tiszának a kereske­delemmel szemben való ellenséges magatartását. Az egyik fölszólaló egye­nesen a kereskedők ellenségének mi­nősítette s bár a Kör Tisza levelére udvariasságból válaszolt, határozata szerint föntartja magának azt a jogot, hogy továbbra is a legélesebb harcot indítsa az adóreform ellen. — Szentesített „törvények“. A hivatalos lap közli, hogy a király a háború esetére szóló kivételes intézke­désekről, az erőhatalom halásáról a váltón, a­ kereskedelmi utalványon és a csekken alapuló jogokra vonatkozó, az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról ; az 1913. évi költségvetésről; a képviselő­házi őrség fölállításáról ; a hadiszol­gáltatásokról; a lovak és járművek szolgáltatásokról; az 1913. évre kiál­lítandó újoncok megajánlásáról; a kül­kereskedelmi és külforgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről szóló „törvé­nyeket" szentesítette. Értesítés. A dinamogép kezelői tan­folyam 1913. évi január hó 7-én esti 8 órakor alakul meg, a helyi m. kir állami fémipari szakiskola helyiségé­ben (Irányi Dániel-tér, Litke-laktanya. Az isten hetedik parancsolat: ugyan tiltja a lopást, de azért lopnál az úr jámbor szolgái is, hát hogy­ lopnának azok, akiket a csuhások részesítenek „valláserkölcsös“ nevelés­ben. A pécsi rendőrségnek e hét fo­­­lyamán ismét olyan eset jutott tudo­mására, amellyel sem a Pluslap sem , „Dunántúl“ nem dicsekedett el, pedig meg van ám örökítve a rendőri sajtó­iroda emlékkönyvében. Karácsony es­téjén ugyanis egy jól öltözött ifjon állított be egyik építőmunkás elvtár­­­sunkhoz és utalványokat kínált nek eladásra. Az utalványok 1000 drb tégl­a kiszolgáltatására voltak kiállítva, i­n­ficsur­potom 15 koronáért kínálta a­z utalványt. Elvtársunknak azonban gya­nús volt a dolog és nem ment bele az üzletbe, hanem figyelmeztette Tichy Ödön építőmestert a manipulációra, mert azt hitte, hogy az illető ficsur az ő irodájában van alkalmazva. A meg­indult rendőri nyomozás során azután kiderült, hogy a fiatal úr nem Tichy Ödönnél van alkalmazva, hanem Gadó Ignácnál és a keresztes vitézek züllött táborába tartozik. A „valláserkölcsös“ nevelésben részesült ficsur neve Hor­váth Gyula és egy magasabb rangú pécsi postatiszt szégyenkezik amiatt, hogy a derék ifjú papájának nevezi.­­ A rendőrség eddig kiderítette, hogy három utalvány került forgalomba, de igyekszik kideríteni azt is, hogy a főbűnös nem Horváth Gyula, hanem egy Popper nevű kollégája, aki egy kicsit félke­gyelmű (hát melyik keresztényszocialista nem félkegyelmű?) és akinek a papája nem magasabb rangú postatiszt, ha­nem valami szegény ördög, akinek nem kel az efféle „ballépés“ miatt pirulnia. "Akármint van, akárhogy van, elég az hozzá, hogy ismét bűzlik va­lami a keresztényszocialista akol körül és Gadó Náci hálát adhat az istennek, hogy csupa hitbuzgó, vallásos és „be­csületes“ hivatalnokokkal s munkások­kal van körülvéve, akik talán már a szemevilágát is kilopták, hogy nem veszi észre ennek a csürhének a ga­rázdálkodását. __________ ___ ___ __ . ■— --------------------------------------------------------­ MUNKÁS 1913. január 5. A tudomány világából. ? * 1 London város közepén, a Thames - folyó partján komor, időmarta ábrá­­­­zatú tornyos épület magaslik : a Tower (Tauer) Börtön volt valamikor, ala­­­jcsony bolt hajtásai alatt, a dohos, le­­­­­­vegőtlen, napfény kerülte cellákban so­k­­­­kan gyötrődtek évek hosszú során át,­­ sokan, akik újítók és forradalmárok e hírében állottak, akik a mindenkori­­­­endnek bármily okból ellenségei­­voltak. A háromszoros bástyafalon és­­ széles sáncokon át nem szökhetett ki ú­j fogoly és a halálsikoltást magukba­n zárták a közömbös kriptaboltozatok. A­­ sáncárkok máig is ott tátonganak, va­­­lamikor hegyes vaskarókkal voltak be­­­ültetve, amelyek gyakran termeltek c­s vérvirágokat.­­­ Az épület központi részét, a régi­­ fellegvárat, a legféltettebb foglyok ke­­­­gyetlen börtönét, a jelenkorban had- A történelmi múzeummá alakították át.­­ A középkori angol történelem gyilkos­­­­i szerszámainak szomorú, gyászos kincs- A Tower. A proletárok csak láncaikat veszthetik

Next