Munkás, 1914 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-22 / 12. szám

A római és görög katholikusok együtte­sen az egyes bűntetteknél és vétsé­geknél a következő arányszámban sze­repelnek : Súlyos testi sértés 63.0°/0 Gyújtogatás stb. 65.5% Orgazdaság 63.6% Rablás 65.6% Magánlaksértés 66.0",'o Lopás­­ 66.0°,'o Halált okozó súlyos testi sértés 66 0% Íme, a legintenzívebb valláserköl­csök hatása alatt álló emberek a bűn­ügyi statisztikában sokkal kedvezőtle­nebb helyet foglalnak el, mint a ke­vésbé intenzív valláserkölcsi alapok Ilivel. Nem mondjuk ezzel persze, hogy a bűnözésnek egyenesen a val­láserkölcsi nevelés az oka, mert tud­juk, hogy ezeknek is gazdasági okai vannak. Csak azt akarjuk bizonyítani, hogy a valláserkölcsös nevelés ott, ahol a bűnözés alapfeltételei a nyomor, a tudatlanság megvannak, nem ér sem­mit. Az erkölcsi süllyedésnek az oko­zói persze azok, akik a népet kész­akarva nyomorban és tudatlanságban tartják, itt már aztán érdekelve van­nak a klerikálisok is csak úgy, mint a többi elnyomó kizsákmányolók. Csak a gazdasági viszonyok megváltoztatá­sával lehet az erkölcsi viszonyokat is megváltoztatni, enélkül minden erkölcs­­javító törekvés haszontalan munka. Az a nép, amely művelt és jólétben él, kevésbé kapható a bűntettek el­követésére, mint a műveletlen és gaz­­daságilag nyomorban fetrengő nép. A nyomor és a műveletlenség a leg­kedvezőbb melegágya az erkölcsi rom­lottságnak. Hazudnak tehát azok a klerikálisok, kik a szociáldemokráciát vádolják az erkölcsi élet megrontóiként. Mi a népek műveltségének és gazda­sági jobblétének vagyunk hívei, tehát az erkölcsi javulás útját egyengetjük. A mi márciusi ünnepélyünk. A pécsi szociáldemokrata pártszervezet vasárnap este a régi sörház összes termeiben tartotta meg márciusi ünne­pélyét, melyre az elvtársak és pártunk barátai meglehetős szép számmal jöt­tek el. Az ünnepélyt a Munkásdalárda éneke vezette be, majd dr. Hajdú Gyula elvtárs ünnepi beszéde követ­kezett. Az ünnepi beszéd után dal és szavalatok kerültek előadásra. Csizma­dia Sándornak Március cimü versét Goldstein Mihály szavalta; ugyanazon szerzőnek A nőkhöz cimü versét Gö­­mör Erzsiké, Petőfinek a nép nevében cimü versét Tímár István adta elő. Majd a Munkásdalárda Népdalegyve­lege következett. Gyagyovszky Emil­nek a Hazátlan bitangok című versét Deutsch Imre szavalta, Csizmadiának Anyám mosni jár című költeményét pedig Gyomoréi Bözsike. Végül a Mun­kásdalárda énekelte el a Marseillest, mint a műsor utolsó számát. Azután tánc következett, mely éjfél utáni 2 óráig tartott. Az ünnepély mindvégig a legpéldásabb rendben folyt, semmi zavaró incidens nem merült fel. Pécs kulturváros. Hogy Pécs vá­ros botrányosan hiányos utcai világí­tása semmi esetre sem jogosít fel arra, hogy azt az u. n. „kultur“ jelzőt oly sokat hangoztassák bizonyos körökben vele kapcsolatosan, azt az alábbi igen jellemző esettel bizonyíthatjuk legjob­ban. A múlt pénteken este fél 8 óra­kor a Szigeti országúton egy postai levélgyűjtő csaknem végzetes baleset­nek lett az áldozata szolgálat közben. Ugyanis az illető a mondott időben a Szigeti országút 8- as számú házon lévő levélgyűjtő szekrényhez igyekezett egyfogatú kocsiján. Kevéssel errébb, a 73. szám alatt építkezés folyik. Amint az a Pécsett szokásba van, itt is; az építési anyag halomszámra fekszik az úttest közepén és éppen ez volt a baj, mert a gyanútlan levélgyűjtő a korom sötétben nem vette észre az útjában lévő téglarakást és kocsijával felment annak tetejére, minek következtében a kocsi felborult és rádőlt a villamos sínekre. A Hadapród iskola felől ép­pen akkor közeledett arra felé az egyik villamos kocsi, amely a legna­gyobb veszedelemmel fenyegette a bajbajutott levélgyűjtőt, akit a biztos elgázolás veszedelmétől csak a gyor­san odarohant emberek segítsége men­tett meg. A kép hűsége kedvéért még megemlítjük, hogy ugyanakkor, ami­kor a felborult levélgyűjtő kocsi a sí­neken hevert, két parasztszekér a Hadapród iskola felől hajtva, a fel­borult levélgyűjtő kocsinak ment neki, tehát a karambol így meglehetősen bonyolult volt. Mindennek persze két oka van. Az első az, hogy a hatósá­gok cseppet sem törődnek azzal, hogy az építkezéseknél csaknem mindenhol megszokták már azt a rossz gyakor­latot, hogy az építési anyagot, téglát, homokot, kavicsot stbit az úttest kö­zepére halmozzák fel, elzárva ezáltal az utcai forgalmat. Másrészt pedig a legutolsó falusi színvonalú világítás kárhoztatandó, ami nemcsak a Szigeti országúton tapasztalható, hanem az összes külvárosi utcák mellett még a belvárosban is. Halálos szerencsétlenség a bá­nyában. Hétfőn reggel 8 óra tájban halálos kimenetelű szerencsétlenség történt a pécs-bányatelepi András­­aknában. A hatodik szint rakodóján dolgozott Székely Ferenc 47 éves pécsi bányamunkás. Sziksz János egy meg­telt csillét helyezett el a felvonón, a csille azonban kisiklott. Székely ekkor a kosárba ment, hogy a csillét be­emelje­ Ebben a percben Morbach Vilmos buktató munkás jelt adott a felvonó elindítására, ez okozta a sze­rencsétlenséget. Székely ugyanis, aki éppen a csille rendes beállításán fára­dozott, azzal együtt lezuhant és bor­zalmas sérüléseket szenvedett. Medenc­­csontjai, gerince, mellkasa összetörtek és néhány perc alatt kiszenvedett. Marbach azzal védekezik, hogy ő né­hány percre eltávozott a felvonótól, amikor visszatért. Matejka Antal, aki helyettesítette, azt mondta neki, hogy a felvonó már elindítható s ő erre jelt is adott az indításra. A vizsgálatot megindították. A szerencsétlenség ál­dozata, Székely Ferenc az Ullmann­­telepen lakott, özvegye és 4 gyer­meke maradt hátra. Meghívó. A Magyarországi mun­kások rokkant- és nyugdíj-egyletének 30. számú pécsi fiókpénztára“ 1914. március 29 én délelőtt 10 órakor a „Régi Sörház“ nagytermében XV. évi rendes közgyűlését tartja, melyre az egylet tisztelt tagjait és az egyletünk iránt érdeklődőket tisztelettel meghív­juk.Tárgy : 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkár évi jelentése. 3. Pénztáros évi jelentése. 4. A közp. közgyűlésre a fiók küldött­jének megválasztása. 5. Indítványok. Pécs, 1914. évi február hóban. Schön­­bach Ignác titkár. Csukás Zoltán elnök. A magyar bányászokat külföldre „csábítják.“ A „Pécsi Napló“-ból ol­vassuk, hogy a Magyar Bánya- és Kohóvállalatok Egyesülete felhívta a belügyminiszter figyelmét arra a kö­rülményre, hogy egyes hazai bánya­vidékeken külföldi ügynökök a bánya­munkásokat „család ígéretekkel“ ki­vándorlásra csábítják. Elpanaszolják a jó urak, hogy a magyar bányaipar úgy is érzékeny munkáshiányban szenved tehát a miniszter akadályozza meg a „lelketlen ügynökök garázdálkodását. A belügyminiszter persze szót is fo­gadott a tőkés parancsolóinak és kör­rendeletben intézkedett, hogy a tör­vényhatóságok első tisztviselői lépje­nek akcióba a bányabárók érdekében, nehogy a jól bevált olcsó munkaerő kivándoroljon az országból és igy a bányabárók busás profitrátájából vala­melyest többet kelljen áldozni munka­bérekre. Mi megjegyezhetjük erre a MUNKÁS 1914. március 22 A proletárok csak láncaikat veszthetik .

Next