Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-01 / 1. szám

, úgyszólván csaknem a „Munkás“ az egyedüli szószólója érdekeiben, most, amikor megnehezedett az idők já­rása fölöttünk, a legflegmatikusabb fukarsággal zárkózik el a munkás­ság lapjának támogatásától. Pedig láthatja mindenki, akinek a mai nehéz idők a vállára nehezednek a mérhetetlen drágaság és a felsőbb intéző körök pártossága és közönyös­sége alakjában, hogy városunkban nincsen egyetlen orgánum, amely azzal az elszántsággal és becsületességgel ostorozná a nyomorúság hiénáit és a tehetetlen, részrehajló hatóságok közjó­ellenes működését. A polgárságnak az a rétege, amely a munkássággal egy­formán görnyed a súlyos drágaság átka alatt, megérthetné, hogy ha nem volna egy orgánum, amely ezeket a társadalmi nyavalyákat állandóan ne irtaná, ne pusztítaná, akkor azok még inkább elharapózhatnának a társada­lom testén. Mindezeket tudva, a munkásságnak nem szabad a saját kötelességkörét félreismerni. Igyekeznie kell, hogy saját lapját minél szélesebb körben sikerül­jön elterjeszteni a polgárság körében is. A munkásosztály a polgárság leg­népesebb fogyasztó tábora és a mun­kásság így joggal elvárhatja azoktól, akiket filléreivel fenntart és gazdagít, hogy a haszonnak egy kis töredékével segítsék a fenntartóikat is legalább közvetve azzal, hogy lapjukat támo­gassák. A munkásságnak tehát min­den olyan üzletben, ahol az ő fillérei döntőleg szerepelnek az üzlettulajdo­nos évi mérlegében, következtetnie kell a saját lapja előfizetését. Ne legyen kávéház, vendéglő, borbély és ke­reskedő, aki a munkásság lapjá­nak nem előfizetője. Meg kell ért­­tetni az iparossal, a kereskedővel, hogy fokozottabb haszonra csak úgy tehet szert, ha a fogyasztó­köre fokozottabban képes igényeit anyagilag kielégíthetni. A munkás­fogyasztó pedig csak sikeres bérhar­cokkal javíthat anyagi helyzetén, ehhez pedig első legfontosabb fegyver az erős, bátor munkássajtó. A polgári ember, a kereskedő tehát közvetve a saját anyagi jobblétét segíti elő, ha a munkások, mint fogyasztóinak kezé­ben eresik­ azt a fegyvert, amellyel maguknak jobblétet teremteni segít­hetnek. Elvtársak! Munkások! Nem szükséges vázolni a helyzetet, amelyben ma a háború folytán az or­szág és így a munkásosztály is síny­lődik. Szükséges azonban, hogy az öntudatos munkásság azon rétegével, amelyet a hadi­állapot nem ragadott el a polgári élet köréből, megérhessük, hogy a mai állapotok sem tarthatnak örökké. A harctereken küzdő test­véreink azzal a tudattal mentek el körünkből, hogy ha visszajönnek közülök az életben maradottak, azok az évtizedes küzdelmeink gyümöl­cseit, a szervezeteket és a sajtón­kat állni láthatják sziklaszilárdan. Ennek a lehetősége pedig egyedül attól függ, ha mi, itthonlevők megtízszerezett buzgalommal teljesítjük a kötelességün­ket. Szégyen lenne ránk nézve, ha visszatérő testvéreink jogos szemre­hányását kellene hallanunk renyhe­­ségünkért, tunyaságunkért. És szo­morú lenne osztályunkra nézve, ha a külső harcok után bent, a kizsák­­mányolóinkkal szemben biztosan újra A harctereken a karácsonyi ünnepek alatt sem szüneteltek a harcok. Az ágyuk csak úgy, sőt még félelmete­sebben bömböltek, mint ünnep előtt, a fegyverek ropogtak és a szuronyok villogtak, úgy az oroszok, mint a franciák és szövetségeseik, a legelke­­seredettebben támadtak karácsony nap­ján is. Az oroszok különösen, akiknek tudvalevőleg csak 13 nap múlva van a karácsonyuk, a gör. keleti naptár szerint. A csupa „keresztény“ ellen­felek tehát nem respektálták a hagyo­mányaik szerint egyik legnagyobb ün­­nepjüket, nyilván azt gondolva, hogy akkor cselekednek legkedvesebben az ő istenük előtt, ha ezen a nagy ün­­nepjükön minél több embervért onta­nak. Hogy az isten mily mértékben van a harcoló feleknek idetén cseleke­deteivel megelégedve, nem tudjuk; annyi azonban bizonyos, hogy a krisz­tusinak nevezett keresztényi elveknek nem a legjobb szolgálatot tették a karácsonyi áldozatbemutatással, nem is szólva magáról a háborúról. A harctereken különben általában az utóbbi napokban alig történt neveze­tesebb, kiemelkedőbb esemény. Foly­nak a harcok egyre az oroszok ellen úgy Oroszlengyelországban, mint nyu­gati Galíciában és a Kárpátokban is. A keletporoszországi határról nincsen esemény Északi Lengyelországban Varsó körül folynak a harcok, állítólag egyes pontokon a szövetségesek már 40 kilométerre közelítették meg Varsót, úgy hogy hír szerint Varsóban már felveendő harcunkban minden fegyver hiányában kellene elkezdenünk a csatát ott, ahol valamikor évtizedek előtt. A mai súlyos idők tehát fokozott tevékenységre intsenek mindnyájunkat. Ha minden egyénk becsülettel teljesíti a kötelességét, akkor még a mai napok vihara sem árthat nekünk, még a mos­tani mostoha idők súlyos megpróbálta­tásai sem fogják elpusztítani a szerve­zeteinket, a sajtónkat. A „Munkás“ előfizetési ára egyéb­ként ezentúl is a régi marad: Egész évre............ 4.80 „ Félévre .................. 2.40 „ Negyedévre............ 1.20 „ Egy hóra .................1.40 „ Egyes szám­ára . . . —.10 „ Tisztelettel a „Munkás“ szerkesztősége és kiadóhivatala, el vannak készülve a közeli ostromra. Galíciában Krakótól keletre, a Jaslo— Krosnoi vonalon és a Biala és Duna­­jec folyók között folynak jelentős har­cok. — A Kárpátokban is kemény harcok folytak a karácsonyi ünnepek alatt, különösen Máramarosban, Ökör­mező fölött, ahol az ellenség támadásai sikerrel visszavezettek. — Ung megyé­­ből hír szerint teljesen kiverték csapa­taink az oroszokat és kivonulóban vannak Beregből is. A szerb háborúról most is csak annyi hír jön, hogy még mindig nyugalom van, eltekintve egy­két jelentéktelen előőrsi csatározástól. — Híre jött, hogy a szerbek a zimonyi hidat újból felrobbantották, amiből arra következtetnek, hogy délen is leg­közelebb megkezdődnek az új harcok. — Itt említjük meg, hogy a király a héten a déli haderő eddigi főparancs­nokát, Potiorek táborszernagyot a déli hadsereg parancsnokságától felmentette és helyette Jenő főherceg, lovassági tábornokot nevezte ki a déli haderő főparancsnokává. Potiorek egyúttal a Bosznia és Hercegovinában viselt tar­tományi főnökségtől is fel lett mentve, utóda Sarkotic altábornagy lett. Nyugaton a karácsonyi erős harcok ellenére sem történt jelentős változás a harctéri helyzetet illetőleg. Sem Flandriában, sem egyebütt nincsen ilyen esemény.­­ Megemlítésre méltó azonban, hogy az angolok a napokban, a németek múltkori tengeri támadására mintegy válaszképpen, támadást intéztek a né- A háború eseményei MUNKÁS 1915. január 1. Követeljük az általános egyenlő és titkos, választói jogot!

Next