Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-25 / 17. szám

, hogy előzőleg megszűnt annak a lehetősége. Értsd meg, kérlek ! Arról van szó, hogy... izé.. . baj van kissé a kréta körül, mert hogy ki­fogyott városunk fölösleges gabo­nája, lisztje, (aminek előidézésében neked is részed van tudom) ennél­fogva mi, városiak egyelőre ezentúl csak megszabott mérték szerint za­­bálhatunk. A mérték — sajnos — olyan, hogy az magunkat is csak alig-alig elégíi ki, arról tehát szó sem lehet, hogy amíg ez a helyzet tart, benneteket vendégül láthas­salak, mivelhogy a vendégeskedés alatt nyugodtan nyelhetnétek a szá­raz kortyokat, azaz rághatnátok a körmeiteket. Ez a körülmény, mondhatom, en­gem is módfelett elkeseríti, mert le kell miatta mondanom arról, hogy veletek egy-két kellemes napot a közel­jövőben együtt dorbézoljak át, amint azt már a múltban is tet­tük. És éppen ezért gondolkoztam is sokféleképpen a kedvező megoldá­son, míg végre rájöttem, hogy miként csapjuk be a világot. Azt gondoltam, kedves sógor, hogy ti mégis csak jöjjetek el, de minél előbb , azonban — és erre nyomaté­kosan figyelmeztettek — hogy ha jöttök, hát üres kézzel, illetve tarisz­nyával ne jöjjetek, mert így nem szívesen látunk benneteket. Én tu­dom jól, hogy neked is, mind a többi­nek ott a falun, van elég elrejtett búzád, rozsod és liszted elég. Azt is tudom, hogy négy hízott disznót öltél a télen, tehát füstölt hús is akad bőven a portád körül. A baromfiak ellepik az udvarodat és a kaszámra avasodik a zsoltotok, illetve a leölt hízóitok zsírja a kamrában. Tudom, hogy nektek, ott a falun, fenékig tejfel az életetek ma is. Szóval min­dent tudok, amit ez esetben tudni kell. Ezért arra kérlek, hogy csak gyertek el minél előbb, figyelmen kívül nem hagyva azt a jó magyar közmondást, hogy „ha jöttök lesz­tek , ha hoztok esztek !” Azaz nem csak hogy „esztek”, hanem akkor talán mi magunk is ehetünk isten­igazában, másként úgysem. Mert ne feledjétek el, hogy mi­­nálunk ami van, az méregdrága, ami meg nincs az még drágább. Mi már el is feledtük, milyen is a fehér kenyér, a túróscsusza és a mákos­­patkó. Ünnepnek, nagy ünnepnek kell lenni, ha a máskor annyira utált marhatüdővel is találkozhatunk az asztalunkon. A máskor csizmáinkra kent faggyút most a kenyerünkre is rákennénk, csak juthatnánk hozzá. Ti mindezt a nyomorúságot nem ismeritek , ellenben szemetekre do­bom még egyszer, hogy a felidézé­sében jelentős részetek van, remélem, nem haragszol meg ezért. Ha majd eljössz, megmagyarázom, hogy mire alapítom vádamat. Láthatod, kedves sógor, hogy a fentiek szerint, ha te az elmondot­takhoz igazodol, mégis csak fentart­­ható a rokoni kötelék egyik legerő­sebb dokumentuma, a gyakori talál­kozás. Remélem, hogy megértettél , hogy megértetted, miszerint én most már azt sem bánom, ha a régi fél­vagy egyévenkénti találkozás helyett, amíg a mai helyzet áll, kéthetenként is lesz szerencsénk egymáshoz. Csak az a fő, hogy ne jöjjetek — mint már mondom — üres kézzel. Ezt a saját érdeketekben teszitek, ha teszitek, no meg talán az is csak valami, hogy így kéthetenként legalább egyszer én is jóllakhatom. . . . Hamis a mérleg. A napokban töb­­ben panaszolták nálunk is, de még a rendőrségen is, hogy egyes liszt - elárusítók a lisztkiszolgálások körül kisebb-nagyobb visszaéléseket kö­vetnek el. A visszaélések csalás for­májában értendők, amik úgy köve­tődnek el, hogy az előre becsomagolt 30 vagy 60 dekás liszt csomagokból rendesen hiányzik 2 — 3—5 dekányi liszt. Nagyon természetes, hogy ez az eljárás alávaló és jogtalan, aminek a büntető következménye nem ma­radhat el, ha a konkrét eseteket a rendőrség tudomására hozzák. Figyel­meztetjük tehát a közönséget, hogy a vásárolt lisztet mindenkor mérjék le jó mérlegen tanuk előtt. És ha azt veszik észre, hogy az kevesebbet nyomna a rendesnél, a csomagokat azonnal vigyék a rendőrségre és je­lentsék fel a csalókat. A rendőrség különben ez ügyben a héten már folyamatba tette az ellenőrzést. Árusítják a városi sertés­zsírt. Szer­dától kezdve a városi élelmiszer­­boltokban megkezdődött a városi sertés­zsír árusítása. A város egye­lőre csak 1000 kilogramm zsírt bo­­csájtott forgalomba, minden bolt részére 250—250 kilót. A városi zsír lényegesebben olcsóbb áron kerül a fogyasztók birtokába, kilónként 3,60 koronáért, míg a zsir mai napi ára 5 — 5,30 korona körül mozog. A városi zsírból egyelőre egy-egy háztartás részére csak 1 — 1 kiló vásárolható. Az árusítás nem min­dennap történik, hanem csak szer­dán, pénte­ken és szombaton, min­dig délelőtt. Akármennyire megelé­gedéssel veszi is a fogyasztó közön­ség a városnak ezt az intézkedését, mi nem hallgathatjuk el ama véle­ményünket, hogy a város itt kissé belátóbban járhatott volna el. A zsír árát ugyanis feltűnően magasra szab­ták, ha lényegesebben alacsonyabb is az a helyi áraknál. Tudtunkkal ugyanis a város a most forgalomba hozott zsírkészletét még a régi olcsó árakon szerezte be. Egy részét még akkor, amikor 1.50 — 1.60 korona volt a zsír kilója, másik részét pedig akkor, amikor 2.10—2.20 koronáért lehe­tett még zsírt kapni. Ezek a beszer­zési árak az egyéb költségek hozzá­­számításával nem indokolnak mond­juk 3 koronánál magasabb árakat, ha csak a város is nem akar a porté­káján nyerészkedni. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy a városnak kötelessége lett volna ezt az olcsóbb zsírt kizárólag csak a kevésbbé tehe­tős lakosság részére fentartani és elzárni azok elől, akiknek módjában áll a magas árat is megfizetni, azok elől, akik fölverik a piaci árakat is azzal, hogy megadnak egy libáért 20—25 koronát, egy pár csirkéért 8 — 10 koronát is gondolkozás nélkül. És azok elől, akiknek a kamrájában ma is van zsír és minden elég, akik ma is fehér kalács-kenyeret esznek, mert van nekik miből. A háziurak némelyike zsarol. A rendőrség a héten kiadott egy kumü­­nikét, amelyben arról van szó, hogy egyes háziurak a házbérrel hátralék­ban álló lakóik részére a kezükbe lévő liszt utalványokat nem akarják kiszolgáltatni, amíg az illető lakó a házbértartozását ki nem fizeti. A rendőrség felhívja a lakókat, hogy az ilyen jogtalan eljárásokról hala­déktalanul tegyenek panaszt nála, amikor is az illető háziurakkal szem­ben érdem szerint fognak eljárni. Ha a hadbavonult neje, vagy­ a mun­kanélküli munkás nem bsr rendesen házbért fizetni, ez ma nem csodál­ható és legkevésbbé jogosítja fel a háziurakat arra, hogy a lakó önhibá­ján kívül előállt hátralékát a liszt­utalványok jogtalan visszatartásá­val igyekezzenek kizsarolni. A népfelkelési kötelezettség kiter­jesztése. A kormány a hétfőn össze­ült képviselőház elé, törvényjavas­latot terjesztett a népfölkelési köte­lezettség kiterjesztéséről, mely sze­rint az eddigi 19—42 évig terjedő népfölkelői kötelezettség a 18 évtől 50-ig terjesztetik ki az állampolgá­rokra. Az új törvény módosítására vonatkozólag a kormány által ki­adott ismertetésből közöljük a kö­vetkezőket : A népfölkelésről szóló 1886. évi XX. törvénycikk a rendelkezésre állók teljes kihasználását nem teszi lehetővé, mert egyrészt a népfölkelési kötelezettség tartamát a külföldi álla­mok hasonló törvényeihez viszonyít­va, aránylag rövid időben szabja meg (19 — 42. életév), másrészt pedig csak a népfölkelés első (19—37 MUNKÁS 1915. április 25. Népparlamentet követelünk, hogy a nép maga intézhesse sorsát !

Next