Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-25 / 17. szám
, hogy előzőleg megszűnt annak a lehetősége. Értsd meg, kérlek ! Arról van szó, hogy... izé.. . baj van kissé a kréta körül, mert hogy kifogyott városunk fölösleges gabonája, lisztje, (aminek előidézésében neked is részed van tudom) ennélfogva mi, városiak egyelőre ezentúl csak megszabott mérték szerint zabálhatunk. A mérték — sajnos — olyan, hogy az magunkat is csak alig-alig elégíi ki, arról tehát szó sem lehet, hogy amíg ez a helyzet tart, benneteket vendégül láthassalak, mivelhogy a vendégeskedés alatt nyugodtan nyelhetnétek a száraz kortyokat, azaz rághatnátok a körmeiteket. Ez a körülmény, mondhatom, engem is módfelett elkeseríti, mert le kell miatta mondanom arról, hogy veletek egy-két kellemes napot a közeljövőben együtt dorbézoljak át, amint azt már a múltban is tettük. És éppen ezért gondolkoztam is sokféleképpen a kedvező megoldáson, míg végre rájöttem, hogy miként csapjuk be a világot. Azt gondoltam, kedves sógor, hogy ti mégis csak jöjjetek el, de minél előbb , azonban — és erre nyomatékosan figyelmeztettek — hogy ha jöttök, hát üres kézzel, illetve tarisznyával ne jöjjetek, mert így nem szívesen látunk benneteket. Én tudom jól, hogy neked is, mind a többinek ott a falun, van elég elrejtett búzád, rozsod és liszted elég. Azt is tudom, hogy négy hízott disznót öltél a télen, tehát füstölt hús is akad bőven a portád körül. A baromfiak ellepik az udvarodat és a kaszámra avasodik a zsoltotok, illetve a leölt hízóitok zsírja a kamrában. Tudom, hogy nektek, ott a falun, fenékig tejfel az életetek ma is. Szóval mindent tudok, amit ez esetben tudni kell. Ezért arra kérlek, hogy csak gyertek el minél előbb, figyelmen kívül nem hagyva azt a jó magyar közmondást, hogy „ha jöttök lesztek , ha hoztok esztek !” Azaz nem csak hogy „esztek”, hanem akkor talán mi magunk is ehetünk istenigazában, másként úgysem. Mert ne feledjétek el, hogy minálunk ami van, az méregdrága, ami meg nincs az még drágább. Mi már el is feledtük, milyen is a fehér kenyér, a túróscsusza és a mákospatkó. Ünnepnek, nagy ünnepnek kell lenni, ha a máskor annyira utált marhatüdővel is találkozhatunk az asztalunkon. A máskor csizmáinkra kent faggyút most a kenyerünkre is rákennénk, csak juthatnánk hozzá. Ti mindezt a nyomorúságot nem ismeritek , ellenben szemetekre dobom még egyszer, hogy a felidézésében jelentős részetek van, remélem, nem haragszol meg ezért. Ha majd eljössz, megmagyarázom, hogy mire alapítom vádamat. Láthatod, kedves sógor, hogy a fentiek szerint, ha te az elmondottakhoz igazodol, mégis csak fentartható a rokoni kötelék egyik legerősebb dokumentuma, a gyakori találkozás. Remélem, hogy megértettél , hogy megértetted, miszerint én most már azt sem bánom, ha a régi félvagy egyévenkénti találkozás helyett, amíg a mai helyzet áll, kéthetenként is lesz szerencsénk egymáshoz. Csak az a fő, hogy ne jöjjetek — mint már mondom — üres kézzel. Ezt a saját érdeketekben teszitek, ha teszitek, no meg talán az is csak valami, hogy így kéthetenként legalább egyszer én is jóllakhatom. . . . Hamis a mérleg. A napokban többen panaszolták nálunk is, de még a rendőrségen is, hogy egyes liszt - elárusítók a lisztkiszolgálások körül kisebb-nagyobb visszaéléseket követnek el. A visszaélések csalás formájában értendők, amik úgy követődnek el, hogy az előre becsomagolt 30 vagy 60 dekás liszt csomagokból rendesen hiányzik 2 — 3—5 dekányi liszt. Nagyon természetes, hogy ez az eljárás alávaló és jogtalan, aminek a büntető következménye nem maradhat el, ha a konkrét eseteket a rendőrség tudomására hozzák. Figyelmeztetjük tehát a közönséget, hogy a vásárolt lisztet mindenkor mérjék le jó mérlegen tanuk előtt. És ha azt veszik észre, hogy az kevesebbet nyomna a rendesnél, a csomagokat azonnal vigyék a rendőrségre és jelentsék fel a csalókat. A rendőrség különben ez ügyben a héten már folyamatba tette az ellenőrzést. Árusítják a városi sertészsírt. Szerdától kezdve a városi élelmiszerboltokban megkezdődött a városi sertészsír árusítása. A város egyelőre csak 1000 kilogramm zsírt bocsájtott forgalomba, minden bolt részére 250—250 kilót. A városi zsír lényegesebben olcsóbb áron kerül a fogyasztók birtokába, kilónként 3,60 koronáért, míg a zsir mai napi ára 5 — 5,30 korona körül mozog. A városi zsírból egyelőre egy-egy háztartás részére csak 1 — 1 kiló vásárolható. Az árusítás nem mindennap történik, hanem csak szerdán, pénteken és szombaton, mindig délelőtt. Akármennyire megelégedéssel veszi is a fogyasztó közönség a városnak ezt az intézkedését, mi nem hallgathatjuk el ama véleményünket, hogy a város itt kissé belátóbban járhatott volna el. A zsír árát ugyanis feltűnően magasra szabták, ha lényegesebben alacsonyabb is az a helyi áraknál. Tudtunkkal ugyanis a város a most forgalomba hozott zsírkészletét még a régi olcsó árakon szerezte be. Egy részét még akkor, amikor 1.50 — 1.60 korona volt a zsír kilója, másik részét pedig akkor, amikor 2.10—2.20 koronáért lehetett még zsírt kapni. Ezek a beszerzési árak az egyéb költségek hozzászámításával nem indokolnak mondjuk 3 koronánál magasabb árakat, ha csak a város is nem akar a portékáján nyerészkedni. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy a városnak kötelessége lett volna ezt az olcsóbb zsírt kizárólag csak a kevésbbé tehetős lakosság részére fentartani és elzárni azok elől, akiknek módjában áll a magas árat is megfizetni, azok elől, akik fölverik a piaci árakat is azzal, hogy megadnak egy libáért 20—25 koronát, egy pár csirkéért 8 — 10 koronát is gondolkozás nélkül. És azok elől, akiknek a kamrájában ma is van zsír és minden elég, akik ma is fehér kalács-kenyeret esznek, mert van nekik miből. A háziurak némelyike zsarol. A rendőrség a héten kiadott egy kumünikét, amelyben arról van szó, hogy egyes háziurak a házbérrel hátralékban álló lakóik részére a kezükbe lévő liszt utalványokat nem akarják kiszolgáltatni, amíg az illető lakó a házbértartozását ki nem fizeti. A rendőrség felhívja a lakókat, hogy az ilyen jogtalan eljárásokról haladéktalanul tegyenek panaszt nála, amikor is az illető háziurakkal szemben érdem szerint fognak eljárni. Ha a hadbavonult neje, vagy a munkanélküli munkás nem bsr rendesen házbért fizetni, ez ma nem csodálható és legkevésbbé jogosítja fel a háziurakat arra, hogy a lakó önhibáján kívül előállt hátralékát a lisztutalványok jogtalan visszatartásával igyekezzenek kizsarolni. A népfelkelési kötelezettség kiterjesztése. A kormány a hétfőn összeült képviselőház elé, törvényjavaslatot terjesztett a népfölkelési kötelezettség kiterjesztéséről, mely szerint az eddigi 19—42 évig terjedő népfölkelői kötelezettség a 18 évtől 50-ig terjesztetik ki az állampolgárokra. Az új törvény módosítására vonatkozólag a kormány által kiadott ismertetésből közöljük a következőket : A népfölkelésről szóló 1886. évi XX. törvénycikk a rendelkezésre állók teljes kihasználását nem teszi lehetővé, mert egyrészt a népfölkelési kötelezettség tartamát a külföldi államok hasonló törvényeihez viszonyítva, aránylag rövid időben szabja meg (19 — 42. életév), másrészt pedig csak a népfölkelés első (19—37 MUNKÁS 1915. április 25. Népparlamentet követelünk, hogy a nép maga intézhesse sorsát !