Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-18 / 29. szám

4 Uj vöröshagyma 1 köt­eg (5 darab közepes) .... —.10 Uj vöröshagyma 1­ köt­eg (3 darab nagy).................—.10 Fokhagyma darabja .... 02—05 Gyümölcs : Meggy kilogrammja .... 20—50 Meggy literje........................12—36 Pöszméte (egres) 1 liter . . 12—30 Málna 1 liter...........................50—70 Ribiszke 1 liter........................20—30 Kajszin 1 kgr........................ 1.— Körte 1 kgr................................40—60 Tojás darabja.....................—.12 Baromfi: 1 drb. rántani való csirke 120.—2.20 1 drb. sütni való csirke . 2.50—3.50 1 drb. levestyuk .... 3.50—5.— Réce (sovány) kgr.-ja . 2.20 Liba (sovány) kg. . . . 2.— Ezen árak hétről-hétre változhat­nak és egyéb élelmicikkekre is a szükséghez képest ki fognak terjesz­tetni és közhírré fognak tétetni. Pécs, 1915. július hó 17-én. Oberhammer Antal rendőrfőkapitány. HÍREK A vasárnapi boltzárás Pécsett. Na­pokkal ezelőtt mozgalom indult meg városunk kereskedői körében, hogy visszaállítsák a régi rendet, a­mely szerint vasárnapokon délelőtt 10 óra­kor bezárják az üzleteket. Budapes­ten már régebben visszaállították ezt a rendet, mert az üzletek délig való nyitva tartásának semmi külö­nösebb jelentősége sincs legkivált a nyári hónapokban, a­mikor a nagy hőségben vevő közönség 10 órán túl már alig megy üzletbe vásárolni. A pécsi kereskedők Böhm Emil nagy­kereskedő meghívására kedden este 9 órakor a Pannónia szálló külön he­lyiségében értekezletet tartottak, me­lyen elhatározták, hogy közös egyet­értéssel vasárnaponkint délelőtt 10 órakor bezárják az üzleteket, mégis azzal a feltétellel történt a határo­zat meghozatala, ha ehhez az érte­kezleten meg nem jelent kereskedők is hozzájárulnak. Sajnos, igen kevés reményünk le­het arra nézve, hogy a fenti — igen szerény — határozatot is be fogja minden pécsi kereskedő tartani. Ha megfigyelte valaki eddig, hát észre­vehette, hogy egyes kapzsibb keres­kedők ünnepnapokon nemcsak délig, hanem egész estig nyitva tartották üzleteiket. Ez az eljárás még akkor is elít­élendő, ha az illető kereskedő nem tart alkalmazottat, tehát csak önmaga „robotol“ estig a boltjában, ami ritka eset, mert a legtöbbjének ha más nem is, hát néhány tanulója van, akikre ugyancsak ráférne az ünnepnapi pihenő. Ismételjük, a pé­csi kereskedők fenti határozata igen szerény határozat, mert a mi felfo­gásunk szerint és a mi akaratunkból már régen valósággá kellett volna lenni a teljes vasárnapi munkaszü­netnek is a kereskedelemben. Igaz, hogy ezt a kereskedő főnökök jóvol­tából soha sem fogják elérni a ke­reskedelmi alkalmazottak; ezt csak a saját öntudatos fellépésükkel ér­hetik el, amihez osztálytudatos szer­vezkedés kell elsősorban. Ezért most is arra figyelmeztetjük a kereskedel­mi alkalmazottakat, hogy nagyon sokat ne várjanak a főnökökt­ől, mert az a néhány tisztességesen gondolkozó kereskedő, akik most is hajlandónak mutatkoznak a tízórai zárásra, még nem képes arra, hogy a kapzsibb társaikat is rákénysze­­rítsék a határozatuk betartására. Erre csak az alkalmazottak egységes fellépése szoríthatja rá őket. Azok a szegény pékmesterek. Az ember igazán nem tudja, moso­­lyogjon-e vagy boszankodjon a „Pécsi Napló“ minapi számában tett ke­­sergésen, amit a szegény kaposvári pékmesterek „szorult“ helyzete fe­lett sirt el olyan hangon, hogy a tájé­kozatlanokat bizonyára felültették vele, de az is bizonyos, hogy ezen a kesergésen maguk a pékemesterek nevettek legjobban. Arról van szó, ugyanis, hogy a kaposvári pékmes­­terek bejelentették a város tanácsá­nak, hogy kénytelenek üzemeiket beszüntetni, mert a munkásaik 20 százalékos béremelést kérnek, amit ők „képtelenek“ megadni, mivel ma az ő iparuk annyira mostohán fizet, hogy ráfizetnének az üzletre, ha a 200—300 százalékkal drágábban élő munkásaiknak adnának 10—20 szá­zalékos béremelést. Megnyugtathat­juk a „P. N.“-t, hogy a pékmesterek sorsa ma éppen olyan sir­almas, hogy azon nekünk keseregnünk kellene, ezt maguk a pékmesterek is beisme­rik, csak tessék őket megkérdezni, vagy tessék az üzletmenetüket meg­igyelni. Most azonban a kaposvári esetben a munkások tisztességesebb díjazásáról van szó és ezért olyan elszántak a pékmester urak, bizony ezért. Tessék elhinni, hogy a pék­mester urak ma éppen úgy hozzá vannak szokva a dupla és tripla jö­vedelmekhez, mint az élelmezés ügyé­nek lobbi lisztért tényezői és ezért van az, hogy a kaposvári pékmes­terek az üzembeszüntetéssel fenye­­getődznek. Mert bizony a nagyobb profit elszánttá teszi a tőkét, el­szánttá teszi hát a kaposvári pék­­mester urakat is. De ha a hatóság alaposan a nyakuk közé üt, majd megtalálják ők is akkor a számítá­sukat, még a 20%-os munkabéremel­és lenyelése után is. Nincs cukorhiány. A pénzügymi­nisztériumnak most közzétett kimu­tatása szerint az idei kampányban, 1914 szeptember 1-től bezárólag 1915 május hó végéig, a magyarországi cukorgyárakban 3.379.222 mm. fo­­gyaszási cukor termeltetett, vagyis 479.804 mm.-val kevesebb, mint az előző kampányban. A cukorgyárak­ból és szabadraktárakból elszállított az adó lefizetése mellett 1,361.304 mm (+ 299.089 mm.), az adó lefizetése nélkül a vámvonalon át leendő kivi­telre 392.695 mm. (— 1,660.168 mm.) Maradt készletben május végén 1 mil­lió 668.316 mm. fogyasztási cukor, vagyis 274.991 mm.-val több, mint a múlt év hasonló időpontjában. Ezenkívül, mint hogy export alig volt, május végén még 599.170 mm. nyers cukor volt készletben, vagyis 510.306 mm.-val több, mint a múlt év ha­sonló időszakában. Megjegyzendő, hogy az idei kampányban a takar­­mányhiány következtében állatok ete­tésére 141.787 mm. nyers cukrot hasz­náltak el. A fenti adatokból kitűnik, hogy a gyárakban és raktárakban elegendő mennyiségű cukor áll ren­delkezésre és így semmi alapja sincs annak az aggodalomnak, hogy eset­leg cukorhiány fog majd beállani. — Nyomatékosan figyelmeztetjük az ol­vasót arra, hogy a fentiek kizárólag csak a magyarországi cukorgyárak termelésére vonatkoznak. Ezt tudni azért fontos, mivel félreértésre ad­nának okot a múlt heti cikkünk és a fenti kimutatás adatai. Múlt heti cik­künkben mi ugyanis körülbelül négy millió métermázsára becsültük azt a cukormennyiséget, amely az egész monarchiában bent maradt a kivitel megszűnése folytán. Tehát ha tekin­tetbe vesszük, hogy Ausztria cukor­­termelése még nagyobb, mint Ma­gyarországé, akkor könnyen meg­érthetjük, hogy honnan áll elő az a négy milliós becslésünk. Az étkezési árak a pécsi vendéglők­ben. Oberhammer Antal rendőrfőka­pitány a napokban megállapodást létesített a Pécs-baranyai Vendéglő- MUNKÁS 1915. július 18. A munkásság az a szikla, amelyen a jövő temploma épül.

Next