Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-10 / 41. szám

1915. október 10. MUNKÁS nő csak családjának élhetett. A nagy­ipar, a gépek hatalmas fejlődése már békeidőben kenyérkeresetre kényszerí­­tette a nőt és gyermeket. És a háború most óriási módon elősegítette a női munka térfoglalását az iparban, keres­kedelemben és a közlekedési ágazat­ban. A női munka e rohamos térfog­lalásának hatása egyelőre kiszámítha­tatlan és valószínű, hogy a szakszer­vezetek még gyakran foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Tudvalevő, hogy a munkáltatók nem számítva a nagy drágasággal, még most is igen alacsony, sokkal alacso­nyabb munkabéreket fizetnek a nők­nek, mint a férfiaknak. Többnyire azzal érvelnek, hogy a nők igényei alacsonyabbak, mint a férfiaké és családfentartási kötelezettségeik sin­csenek. Ez természetesen csak kifogás. Tény az, hogy különösen most a háború alatt a legtöbb nő nemcsak önmagáról, hanem családjáról is kény­telen gondoskodni. De az alacsony munkabér, a nők túlságos kizsákmányolása társadalmi, erkölcsi és állami szempontból nagy bajokat következtet. Elsősorban a szak­­szervezetek minden eddigi vívmányait veszélyezteti. Ha sikerül, hogy a nők kvalifikált férfimunkások helyeit elfog­lalják, akkor a kollektív szerződések felbomlanak. A tőke, mikor nagyobb nyereségről van szó, nem törődik mél­tányossággal, állami és társadalmi kötelességekkel. Valamint békeidőben állandóan olcsó munkásokkal és sztrájk­bontókkal igyekeztek a béreket leszál­lítani és a munkaidőt hosszabbítani, úgy ezt most és valószínűleg a jövő­ben is a nőkkel fogják megtenni. Így a nő, mint a férfi versenytársa, mint a munkaviszonyok rontója lép a munka­piacra. Bekövetkezik, hogy a nők túl­­erőltető és egészséget rontó munka mellett dolgoznak, a férfiak pedig egy­általán nem jutnak munkához. Bekövet­kezik, hogy nemcsak könnyebb, hanem a legnehezebb és az egészségre ártal­mas munkához is nőket alkalmaznak. És ez az állapot még a jövő generá­ciót is veszélyezteti. Beteg és kiéhe­zett nők, vagy egyáltalán nem, vagy csak beteg gyermekeket szülnek. Mint Angliában, a gépek térfoglalása idejé­ben, egész generációk pusztultak el, úgy ez nálunk is bekövetkezhetik, ha az állam és társadalom idejekorán hozzá nem fog a dolgozó nők és gyer­mekek hathatós védelmére. A női mun­kát betiltani nem lehet és nem is szabad. De az államnak törvényes intézkedésekkel kellene arról gondos­kodni, hogy a nők ne legyenek kény­telenek olyan munkát végezni, amely egészségüknek árt. A nők általános­ságban csak rövidebb munkaidő mel­lett dolgozhassanak. Amit a szakszervezetek majdnem minden ko­ngresszusukon követeltek, azt most az állam és társadalom érde­kében sürgősen meg kellene valósítani. Hathatós munkásvédelemről és első­sorban a dolgozó nők és gyermekek védelmét kell sürgősen megvalósítani. Meg kell akadályozni, hogy lelketlen kapitalisták védtelen nők és gyerme­kek nyúzásával gyarapítsák vagyonukat. A szakszervezetekre pedig az a fel­adat vár, hogy a dolgozó nőket fel­világosítsák és szervezzék. Ez persze nagyon nehéz feladat, mert tudvalévő, hogy a nők szervezése sokkal nehe­zebb, mint a férfiaké. De a munkás­­mozgalom eddig sem ismert a adályo­­kat, amelyekkel illeg nem küzdött volna. A nagy munkát nemcsak a szakszer­vezetek vezetői és bizalmi férfiak végez­ték, hanem nevelni kellene nőket, akik a szervezési munkálatokban segítsé­günkre vannak. A modern női mozgalom Magyar­­országon még meglehetősen gyönge és sok hiányossága mellett nem utolsó az, hogy a szakszervezetekben igen kevés a női agitátor. De úgy mint sikerült bizalmi férfiakat nevelni, a bizalmi nők nevelésére is nagy gondot kell fordítani. És emellet természetesen agitációt is kell indítani a női munka, illetve a dolgozó nők és gyermekek védelmére. Sajnos, hogy a háború alatt nem igen várhatjuk, hogy a parlament tör­vényes intézkedésekkel védje a nőket, de kormányrendeletekkel már most is meg lehetne akadályozni, hogy gyönge és egészségtelen nőket nyomorúságos munkabérek mellett éjjel-nappal dol­goztassák A háború eseményei * * * Északon csak Dünaburgnál vannak harcok.­­ A németek Düna­­burgtól másfél kilométernyire. — A francia-angol offenziva kudarca. — Új háború előtt a Balkánon. — Az angolok és fran­ciák csapatokat szállítottak partra Szalonikinél. — A Darda­nelláknál nincs újság. — Az olaszok összes támadásai sikerte­lenek. — A szerbiai harctéren nincsen újság. A közel­múlt hónapok sok nagy eseményeitől gazdag északi harctérről az utóbbi napok Hofer-jelentései igen szűkszavúak lettek. „Nincs változás.“ „Nincs újság,m­enynyi az egész, amit a máskor sem igen bőbeszédű Hofer altábornagy ma mondani tud az orosz­­országi hazatéri eseményekről. A né­met Nagyfőhadiszállás már többet tud ugyan jelenteni, de az is csak legin­kább a Hindenburg-hadsereg tevé­kenységéről tud beszámolni, amely Dünaburg körül operál az oroszok ellen. Egy szerdán érkezett harctéri tudósítás szerint Hindenburg serege már egészen közel jutott Dünaburg­­hoz, már csak mintegy másfél kilo­méternyire állnak tőle a német előőr­sök és az ágyndörség Dünaburgban már a földet is megreszketteti. Hir szerint már az oroszok sem bíznnak sokáig Dünaburg várának ellentálla­­lásában. Az orosz harctér egyéb pontjain nem igen történik jelentősebb esemény. A francia harctér. A franciák és angolok szeptember 25-én megindított nagy offenzívája már kezd elaludni. Eddig semmi rend­kívüli eredményeket nem voltak képe­sek elérni a szövetségesek. A néme­tek iszonyúan megerősített háromszo­ros védelmi vonalának első állásait itt-ott jelentéktelen szélességben el­foglalták ugyan, de a második védelmi vonalat­ már nem közelíthették meg, legkevésbé sikerült tehát a tervezett frontáttörés. Az elfoglalt árokrészek­ből is a németek már többet vissza­foglaltak jól sikerült ellentámadása­ikkal. Az offenzíva teljes sikertelenségé­nél is súlyosabban érintik tán a szö­vetségeseket azok a hallatlan veszte­ségek, amelyeket a 10—15 napos harcokban szenvedtek. Sem egyik, sem másik szövetséges társ nem meri nyíltan bevallani a veszteségek mér­tékét az ország előtt, oly rém­itőek azok. Annak a jelei is erősen mutatkoz­­hatnak, hogy a szövetségesek hóna­pokon át felhalmozott muníció kész­lete alaposan kifogyott és hír szerint az offenziva további folytatásáról evégett alighanem le kell mondaniok. Egy német cáfolat, mely a napok­ban adatott ki, azt tartalmazza, hogy nem igaz, miszerint az angol és fran­cia légi flotta fölénybe jutott volna a német felett. Ezt azzal indokolja a cáfolat, hogy kijelenti, miszerint a német aviatika vesztesége szeptember hóban összesen 7 repülőgép, míg az angoloké 8 és a franciáké 22, összesen tehát 30. Az olasz harctér. Az olaszok részleges támadásai sor­ban sikertelenül végződnek. Semmi­nemű előhaladást az olaszok az utóbbi hetekben végrehajtott, itt-ott megismé­telt támadásaikkal nem voltak képesek elérni a harcvonal egyetlen pontján sem. Népparlamentet követelünk, hogy a nép maga intézhesse sorsát! 3

Next