Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-10 / 41. szám
. Az államhatalomnak módjában állna minden eszközt felhasználni a polgárai létének biztosítására. Ha nem jön elég élelmiszer a piacra, elkobzással és ha aránytalan magasak az árak — aminthogy tényleg azok — olyan árszabályozással kellene ráütni a spekuláció bűnös kezeire, amelyet nem lehet semmiféle fifikával és ravaszsággal sem kijátszani, mert ez esetben olyan büntetés következik a pimaszokra, hogy vér serkenik annak nyomában. Az állam, a köz érdeke a legfőbb cél és ennek biztosítására érvényesíteni kellene az államhatalomnak mindazt a szigorát, amit sokszor érvényesít is sokkal jelentéktelenebb esetekben. Mindez eddig nem történt meg és ennek mutatkoznak is az eredményei már régen. Hogy csak a zsírnál és a húsnál maradjunk, hát leírjuk itt, hogy Pécs város hatósága milyen feltételek mellett tudott legutóbb a város közönsége részére sertéshús és zsír beszerzésére megállapodást kötni. A város által hetekkel ezelőtt beszerzett 900 darab sertés már fogytán van, új falkáról kellett tehát gondoskodni. Tárgyalni kezdett tehát a város több sertéskereskedővel és hizlalóval, azonban előnyös feltételek mellett nem sikerült egygyel sem megállapodnia. Végre — kénytelen-kelletlen — elfogadta Kollár Károly ajánlatát, mely nagyjából a következő: A vállalkozó mintegy 2300— 2400 darab sertést állít be saját telepén és egyebütt, amelyből a város az első kontingenst, 150 darabot november 30-án veszi át kimérésre és azután havonként 300—300 darabot és legvégül 1916. év május végén az utolsó 350 darabot. A város fizetni fog ezekért a vállalkozónak élősúlyban kilogrammonként 5 kor 20 fillért. A felhizlalt sertéseknek az átvételnél legalább 280 kilót kell nyomniok páronként. A sertéseknek csak 2/3 része lesz fiatal, a többi öreg, de csak 3 évesig. A hizlaló takarmányról a város köteles gondoskodni, a vállalkozó a várostól készen veszi át ezt a beszerzett takarmányt, mégpedig mintegy 2000 mázsa árpát és 450 mázsa tengerit, előbbit 34, utóbbit 50 koronájával mázsánként. Ezenkívül a város még vásárlási engedélyt biztosít a vállalkozónak 120 vagyon árpa és tengeri beszállítására. Az ügylet megkötésekor a város 5%-os kamatozás mellett 200.000 korona előleget ad a vállalkozónak, amit az utolsó 600 darab sertés árából fognak leszámítani. A vállalkozó viszont biztosítékul 2000 darab sertést ez év december 15-ik köteles a hizlaldába beállítani. Azon esetben, ha a sertés ára valami nem várt körülmény folytán időközben olcsóbb lenne, a vállalkozó a mindenkori bécsi sertésvásár árainál kilónként 30 fillérrel olcsóbban köteles a sertéseket szállítani. Nagyjából fent leírtuk a feltételeket, amiből látható, hogy azok cseppet sem lehetnek biztató hatással nem csak a munkásosztályra nézve, de még a jobbmódúakra nézve sem, mert könynyen kiszámíthatjuk, hogy az 5 korona 20 filléren — élősúlyban — beszerzett serések húsa legalább is 7—7,50 koronás kilónkénti áron fog majd a fogyasztó közönséghez eljutni. Ennyi pénzt pedig húsra nem költhet még a középosztálybeliek legnagyobb hányada sem, nemhogy a munkásosztály költhetne. És ha mindennek ellenére valaki azt mondja, hogy a „városnak el kellett fogadnia ezeket a súlyos feltételeket is, különben hús nélkül maradt volna a közönség hamarosan, vagy ahhoz csak rémárakon juthatott volna“, akkor mi erre azt mondjuk, hogy igaz, miszerint így a város részben biztosította a hússzükségletét, de a fenti alapon csak a jómódúak hússzükségletét. És mi nem is okoljuk a város vezetőit azért, mert ilyen rossz feltételek mellett biztosították a jómódúak hússzükségletét. Egyrészt azért nem, mert bennünket, szegényosztálybelieket ez nem érint, hiszen mi nem tudunk 7—8 koronás húst enni úgy sem. Másrészt pedig azért, mert tudjuk, hogy a kormány hanyagsága az okozója annak, hogy a városok vezetői csak ilyen rossz föltételek mellett tudják a jobbmódúak hússzükségleteit is ellátni. Hogy miért a kormány az oka, ezt itt újra nem ismételjük meg. A hússal mi, szegény emberek tehát így leszámolhatunk már, de mi lesz a zsírral, hiszen enélkül még mi sem élhetünk meg ? Mivel fogunk mi főzni majd, ha a város a mai 4 korona 48 filléres zsír helyett már csak 78 koronáért adhat zsírt? Ez a súlyos kérdés nehezedik már most a mi agyunkra, szívünkre, egész valónkra, uraink, a zsírnak a kérdése. . . De itt már nem is folytatjuk tovább, hiszen tovább már csak káromkodnunk és lázítanunk lehetne, de ezt mi nem akarjuk... MUNKÁS 1015. október 16. A női munka. A "háború nagyon is aktuálissá tette a női munka ügyét. A hadbavonult százezrek pótlására nem maradt itthon elegendő férfi és így természetszerűleg a női munkát kellett fokozottabb arányokban igénybe venni. Soha annyi nőt nem alkalmaztak, mint mostanában. És ez ellen senkinek sem lehet kifogása, talán még azoknak sem, akik egyébként a boldog családi életről ábrándoznak és állandóan hangoztatják, hogy a nő helye a háztartásban van. Ma már talán az ábrándozók is látják, hogy elmúltak már azok az idők, amidőn a Valamennyi ország munkásai egyesültetek.