Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-21 / 12. szám
ó leumát üli meg. Ennek a nevezetes és ránk nézve nagyjelentőségű dátumnak a megünneplését mi, szervezett szocialista munkások nem tehetjük méltóbban, mintha tíz éves múltú pártsajtónk újabb megerősítésén dolgozunk azokban a napokban, melyek még a tíz éves évfordulóig hátra vannak. Fővárosi elvtársaink ezt az agitációs munkát már hetek óta a leglelkesebben folytatják ezerszámra és mondhatjuk, a mai nehéz viszonyokhoz mérten nagyszerű eredménynyel. A héten egyik nap mutatta ki a „Népszava”, hogy fővárosi elvtársaink rövid pár napos, lelkes agitációs munkája kétezer új előfizetőt eredményezett a „Népszava” részére, olyan új 2000 katonát, akikre pártlapunk, mint állandó olvasókra számíthat méltán, hiszen aki a mai súlyos megélhetési viszonyok között is megérti, hogy mit jelent az : előfizetni a pártsajtóra, erősíteni a párt központi orgánumát, az bizonyosan olyan katonája marad a Népszavának, akire minden időben számítani lehet. A vidék munkásságának sem szabad messze elmaradnia e lelkes munkában a fővárosi munkásság mögött. Nekünk is meg kell mozdulnunk, munkához kell fognunk, különösen ennek a hónapnak még hátralévő napjaiban, hogy a „Népszava” tíz éves jubileumi ünnepéből mi is méltóképpen vegyük ki a részünket. Ne feledjük el, hogy a mai hadiállapot ahogyan megritkította harcos sorainkat, minden vonalon, a szakszervezetekben épúgy, mint a pártéletben, ugyanúgy megritkultak pártlapjaink olvasóinak táborában is a sorok. A lelkes elvtársaink ezrei, tízezrei voltak kénytelenek megválni a polgári életben folytatott foglalkozásuktól , tehát a szervezeti hivatásuktól is és ezeknek az elvtársaknak a hiánya nagy űrt jelent a „Népszava” olvasótáborának soraiban is. Pártsajtónk fenntartása pedig csakis egyedül akkor remélhető, ha annak a saját sorainkból kitöltjük azokat a hézagokat, amit a harcbaszállt elvtársak kénytelenek voltak maguk után hagyni. Egyedül csak mi, akik itthon vagyunk, léphetünk be a megritkult sorokba, másra magunkon kívül nem számíthatunk. Oda kell tehát törekednünk, hogy pártsajtónk megcsappant erejét kiegészítsük, odaálljunk az üressé vált helyekre és saját erőnkkel erősítsük a roskadozókat. Nem szabad azt hinni, hogy ez a munka túlságos megerőltetéssel jár reánk nézve. A mai lázas, eseményteljes napokban nincsen munkás, aki kisebb-nagyobb mértékben úgyis ne áldozna lapokra, mert az események mindenkit érdekelnek. Az is igaz, hogy ma már alig van valamirevaló polgári lap is, amely aránylag olcsóbb volna a Népszavánál. Az elvtársak között igen sokan vannak, akik naprólnapra áldoznak annyit újságokra, amennyit a „Népszava” előfizetése jelent. Pécsett még ma, a megritkult soraink mellett is, szép számmal vagyunk itthon mi, szervezett munkások, annyian, hogy ha csak minden harmadikunk is olvasója volna a Népszavának, így is tekintélyes kis tábort alkothatnánk. Igaz, hogy minden szervezett munkásnak előfizetőnek kellene lennie saját pártlapjára. Igaz, hogy igazán öntudatos szervezett munkásnak csak az vallhatja magát, aki pártlapjait is állandóan olvassa. És ez a mai napokra még tízszeresen áll, a mai napokban ha mulasztunk, tízszeres kötelességet mulasztunk. Összegezve a dolgot: mi a kötelesség ? Az, hogy az összes szakmák sürgősen jöjjenek össze saját körükben és határozzák el, hogy minden dolgozó tag előfizet a Népszavára. Emellett pedig még minden elvtárs, mint egyén is, akárhol módját ejtheti, igyekezzen a Népszavának minél több új olvasót szerezni. Nem kell visszariadni az esetleges sikertelenségektől sem. Ha itt nem sikerül, majd sikerül amott. Csak tenni kell, ez a fontos ! A „Népszava” napilap tíz éves jubileumának napjára tízezer új előfizető gyűjtése lesz a legszebb megemlékezésünk. Igyekezzünk mi pécsiek is és igyekeznek majd az egész országban lévő elvtársaink is, hogy ez a tízezres szám megszülethessen a jövő hó elsejére. Ha ez meglesz, akkor elmondhatjuk, hogy megtettük a kötelességünket! MUNKÁS 1915. március 21. A háború eseményei — Északi harctér — jelentős változásról nem igen lehet beszélni ezúttal az északi harctérről sem. Varsótól északra a múltkor szétszórt X. orosz hadsereg, amint kissé összeszedelődzött, a németek által ismét meg lett ugrasztva. A múltkori vereségéhez hasonló csapás elől csak úgy menekülhetett meg, hogy idejekorán kereket oldott, azaz gyorsan visszavonult. Mindennek ellenére igen súlyos veszteségeket szenvedett úgy foglyokban, mint hadiszerekben. A Kárpátokban és délkeleti Galíciában folynak a harcok egyre. Itt az oroszok minden erejüket összeszedve igyekeznek pozíciójukat tartani, de ennek a sikere mindinkább reménytelenebb lesz a számukra. Nyugaton a német—francia-angol szárazföldi harctéren sem történt jelentősebb változás. Úgy a franciák, mint az angolok állandóan tevékenykednek, hogy a németeket sikerüljön visszaszorítani , de ezzel szemben természetesen a németek is megtesznek mindent, hogy előbbre juthassanak. A tengeri háború eseményei között kiemelhető, hogy az angol tengerészetnek a héten is elsüllyedt német torpedók által egy sereg hajója. A németeket is érte ezúttal ismét veszteség. Több angol hadihajónak sikerült a napokban egy kis német cirkálót, a „Dresden”-t a Csendes-Óceánon meglepni és elsüllyeszteni. Ez a kis cirkáló már a háború kitörése óta borongott a világtengeren és bolyongása közben bizony egész sereg angol kereskedelmi hajót küldött a tenger fenekére. Az angolok most kitöltötték rajta bosszújukat. A Dardanellák ostroma még mindig a siker teljes kilátása nélkül folyik. A szövetséges hajóhad napról-napra bombázza a tengerszorosnak még mindig csak a külső érődést kevés sikerrel, de annál több Népparlamentet követelünk,hogy a nép maga intézhesse sorsát!