Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-21 / 12. szám

ó­ leumát üli meg. Ennek a nevezetes és ránk nézve nagyjelentőségű dátum­nak a megünneplését mi, szervezett szocialista munkások nem tehetjük méltóbban, mintha tíz éves múltú pártsajtónk újabb megerősítésén dolgo­zunk azokban a napokban, melyek még a tíz éves évfordulóig hátra vannak. Fővárosi elvtársaink ezt az agitációs munkát már hetek óta a leglelkesebben folytatják ezerszámra és mondhatjuk, a mai nehéz viszo­nyokhoz mérten nagyszerű eredmény­nyel. A héten egyik nap mutatta ki a „Népszava”, hogy fővárosi elvtár­saink rövid pár napos, lelkes agitációs munkája kétezer új előfizetőt ered­ményezett a „Népszava” részére, olyan új 2000 katonát, akikre párt­lapunk, mint állandó olvasókra szá­míthat méltán, hiszen aki a mai sú­lyos megélhetési viszonyok között is megérti, hogy mit jelent az : előfi­zetni a pártsajtóra, erősíteni a párt központi orgánumát, az bizonyosan olyan katonája marad a Népszavá­nak, akire minden időben számítani lehet. A vidék munkásságának sem szabad messze elmaradnia e lelkes munkában a fővárosi munkásság mögött. Ne­künk is meg kell mozdulnunk, munká­hoz kell fognunk, különösen ennek a hónapnak még hátralévő napjaiban, hogy a „Népszava” tíz éves jubileumi ünnepéből mi is méltóképpen vegyük ki a részünket. Ne feledjük el, hogy a mai hadiállapot ahogyan megrit­­kította harcos sorainkat, minden vo­nalon, a szakszervezetekben épúgy, mint a pártéletben, ugyanúgy meg­ritkultak pártlapjaink olvasóinak tá­borában is a sorok. A lelkes elvtár­saink ezrei, tízezrei voltak kénytele­nek megválni a polgári életben foly­tatott foglalkozásuktól , tehát a szer­vezeti hivatásuktól is és ezeknek az elvtársaknak a hiánya nagy űrt jelent a „Népszava” olvasótáborának so­raiban is. Pártsajtónk fenntartása pedig csakis egyedül akkor remél­hető, ha annak a saját sorainkból kitöltjük azokat a hézagokat, amit a harcbaszállt elvtársak kénytelenek voltak maguk után hagyni. Egyedül csak mi, akik itthon vagyunk, léphe­tünk be a megritkult sorokba, másra magunkon kívü­l nem számíthatunk. Oda kell tehát törekednünk, hogy pártsajtónk megcsappant erejét ki­egészítsük, odaálljunk az üressé vált helyekre és saját erőnkkel erősítsük a roskadozókat. Nem szabad azt hinni, hogy ez a munka túlságos megerőltetéssel jár reánk nézve. A mai lázas, esemény­­teljes napokban nincsen munkás, aki kisebb-nagyobb mértékben úgyis ne áldozna lapokra, mert az események mindenkit érdekelnek. Az is igaz, hogy ma már alig van valamirevaló polgári lap is, amely aránylag olcsóbb volna a Népszavánál. Az elvtársak között igen sokan vannak, akik napról­­napra áldoznak annyit újságokra, a­mennyit a „Népszava” előfizetése je­lent. Pécsett még ma, a megritkult so­raink mellett is, szép számmal va­gyunk itthon mi, szervezett munká­sok, annyian, hogy ha csak minden harmadikunk is olvasója volna a Népszavának, így is tekintélyes kis tábort alkothatnánk. Igaz, hogy min­den szervezett munkásnak előfizető­nek kellene lennie saját pártlapjára. Igaz, hogy igazán öntudatos szer­vezett munkásnak csak az vallhatja magát, aki pártlapjait is állandóan olvassa. És ez a mai napokra még tízszeresen áll, a mai napokban ha mulasztunk, tízszeres kötelességet mulasztunk. Összegezve a dolgot: mi a köteles­ség ? Az, hogy az összes szakmák sürgősen jöjjenek össze saját körük­ben és határozzák el, hogy minden dolgozó tag előfizet a Népszavára. Emel­lett pedig még minden elvtárs, mint egyén is, akárhol módját ejtheti, igyekezzen a Népszavának minél több új olvasót szerezni. Nem kell vissza­riadni az esetleges sikertelenségektől sem. Ha itt nem sikerül, majd sikerül amott. Csak tenni kell, ez a fontos ! A „Népszava” napilap tíz éves jubileumának napjára tízezer új elő­fizető gyűjtése lesz a legszebb meg­emlékezésünk. Igyekezzünk mi pé­csiek is és igyekeznek majd az egész országban lévő elvtársaink is, hogy ez a tízezres szám megszülethessen a jövő hó elsejére. Ha ez meglesz, akkor elmondhatjuk, hogy megtet­tük a kötelességünket! MUNKÁS 1915. március 21. A háború eseményei — Északi harctér — jelentős változásról nem igen lehet beszélni ezúttal az északi harctérről sem. Varsótól északra a múltkor szét­szórt X. orosz hadsereg, amint kissé összeszedelődzött, a németek által ismét meg lett ugrasztva. A múltkori vereségéhez hasonló csapás elől csak úgy menekülhetett meg, hogy ideje­korán kereket oldott, azaz gyorsan visszavonult. Mindennek ellenére igen súlyos veszteségeket szenvedett úgy foglyokban, mint hadiszerekben. A Kárpátokban és délkeleti Galí­ciában folynak a harcok egyre. Itt az oroszok minden erejüket össze­szedve igyekeznek pozíciójukat tar­tani, de ennek a sikere mindinkább reménytelenebb lesz a számukra. Nyugaton a német—francia-angol szárazföldi harctéren sem történt jelentősebb változás. Úgy a franciák, mint az angolok állandóan tevékenykednek, hogy a németeket sikerüljön vissza­szorítani , de ezzel szemben termé­szetesen a németek is megtesznek mindent, hogy előbbre juthassanak. A tengeri háború eseményei között kiemelhető, hogy az angol tengerészetnek a héten is elsüllyedt német torpedók által egy sereg hajója. A németeket is érte ezúttal ismét veszteség. Több angol hadihajónak sikerült a napokban egy kis német cirkálót, a „Dresden”-t a Csendes-Óceánon meglepni és elsül­lyeszteni. Ez a kis cirkáló már a háború kitörése óta borongott a vi­lágtengeren és bolyongása közben bizony egész sereg angol kereske­delmi hajót küldött a tenger fene­kére. Az angolok most kitöltötték rajta bosszújukat. A Dardanellák ostroma még mindig a siker teljes kilátása nélkül folyik. A szövetséges hajóhad napról-napra bombázza a tengerszo­rosnak még mindig csak a külső érődést kevés sikerrel, de annál több Népparlamentet követelünk,hogy a nép maga intézhesse sorsát!

Next