Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-09 / 19. szám

4 ország határain megszállva tartott területekről. Nincs kizárva azonban az sem, hogy ha a szövetségesek sikeresen ki tudják használni ezt a győzelmet az oroszok nagyszabású hátraszorulásával, üldözésével, akkor az ellenség helyzete ezen az egész déli fronton tarthatatlanná válik, vagyis ki kell vonulniuk Galíciából. Mindezeket a következtetéseket azonban csak majd a legközelebbi napok eseményei fogják igazolni. Nyugatoroszországban, a kelet­­poroszországi határtól keletre és északkeletre a németek mér­földes léptekkel nyomulnak előre Riga felé. A legutóbbi jelentések szerint már elérték Libaut, elfoglalták Saviét és a libau—wilnai vasútvonalat hatal­mukba kerítették, sőt már állítólag közelednek Riga városához. Ha csak a libau—wilnai vasútvonalig való előnyomulást vesszük is tekintetbe, ez már azt jelenti, hogy a német csa­patok Keleti-Poroszország határától már több mint 100 kilométerre nyo­multak előre orosz területen. Az északi harctér többi színterei­ről nincsen különösebb eseményről jelentés. Nyugaton a németek folytatják sikeres előnyo­mulásukat. Flandriában, Ypern kö­rül egyre előhaladnak, egyre több és több helységet kerítenek hatalmukba. A héten óriási szenzációt keltett Dünkirchen városának a németek által megkezdett bombázása. Ez a fontos hely a Calais-csatorna pa­rtján van, közel Calaishoz, ahoz a város­hoz, amelyért az angolok oly sok áldozatot hoznak, hogy a németektől megmentsék, mivel ezen a ponton a csatorna a legkeskenyebb és ha a németek itt megvethetik a lábukat, innen könnyen invázióval fenyeget­hetik Angliát. A legérdekesebb Dünkirchen bom­bázásánál az, hogy az ellenségnek eddig nem sikerült megtudni, hogy a németek a tengerről-e, vagy a szá­razföldről bombázzák a várost ? A szárazföldön a németek ugyanis még 30 kilométernyire vannak Dünkir­­chentől, tehát ha innen folyik a bom­bázás, akkor a németeknek olyan hatalmas ágyúiknak kell lenni, ame­lyek 30 kilométernél messzebb hor­danak. Az ellenség is ezt a feltevést vallja, mivel a tenger felől nem vet­ték még észre, hogy német csata­hajók ott tartózkodnának. A nyugati harctér egyéb pontjai­ról nevezetesebb eseményről nin­csen hír. A tengerről annyi az újság, hogy a héten német tengeralattjárók is­mét egész sereg angol gőzöst fúrtak fenékbe. Kisebb tengeri csata is volt a héten az Északi tengeren két német és egy nagyobb raj angol torpedó naszád között. A német naszádok előzőleg elsülyeztettek néhány angol halászhajót, mire az angol naszádok üldözőbe vették ezeket és elsülyesz­­tették. Egy német léghajó ugyan­csak az Északi-tengeren bombákkal elsülyesztett egy angol tengeralatt­járót. A Dardanellák ostroma a szövetségesek részéről folyik tovább, de nem sok eredmény­nyel. Sikerült ugyan a szövetséges szárazföldi csa­patoknak a Gallipoli-félsziget némely pontjain partraszállniuk, de előnyo­mulni nem tudtak eddig, mivel a török csapatok mindenünnen vissza­­űzik őket, így csak a tengerpart kö­zelében vethették meg lábukat, amed­dig hadihajóik ágyúi fedezik őket. Ugyanígy nem sikerül a szövetséges hajóhadnak sem sikert elérni a Dar­­danellák-szorosban, sem az oroszok­nak a Boszporuszban. Délen sem a harctereken, sem a déli álla­mok magatartásában nem történt újabban sem nevezetesebb esemény. — Nincsen kölünösebb hír Kína és­­Japán konfliktusáról sem. MUNKÁS 1915. május 9. A mi ünnepélyünk. A világháború forgatagában, a min­den szabad mozgást bilincsekbe verő kivételes állapotok idejében a szer­vezett munkásságnak le kellett mon­dania a szokásos május elsejei ünne­pélyéről, a munkaszünetről, a tün­tető felvonulásról és mindenről. Az egész éven át munkában feszülő kar nem pihenhetett el egy napon, mint eddig; az egész éven át a munka­szerszámok zakatolásában kifáradt idegek nem frissülhettek fel egy napra a tömeglelkesedés és a termé­szet tavaszi frisseségű levegőjének, napsugarának balzsamától.­Ehelyett meg kellett elégednünk egy másnapi rövid, de mégis lélek­emelő ünnepi összejövetellel, ahol éreztük mégis, hogy hosszú évek óta együtt érző szíveink még mindig együttéreznek, lelkünk együtt lel­kesedik a szocializmus nagy eszmé­iért és vágyva hallgatjuk az igét, amit az hirdet nekünk. Sorainkból ezreket ragadott magá­val már a hadi­állapot, elvtársainkat ezrével szólította el sora­inkaa a kö­telesség más irányban. És bár ez fájdalmas tudat lehet nekünk, de vele szemben némi vigaszt nyújthat­ számunkra az az örvendetes valóság, amit a múlt Vasárnap tapasztalhat­tunk , hogy még mindig vagyunk itthon, akik eszméink mellett szilár­dan állunk, meggyőződéssel valljuk az elvet, amit eddig vallottunk. Elv­társaink és társnőink százai jöttek el vasárnap délelőtt a Winkler-féle mozgó helyiségébe, amelynek tágas, másfélezer lelket befogadó termé zsúfolásig megtöltött­ék. Eljöttek, akik itthon vannak még, hogy meg­hallgassák a szocializmus igéinek tisz­tán csengő hangját, hogy tanúságot tegyenek megjelenésükkel az esz­mébe való tántoríthatatlan ragasz­kodásukról. Ennek a kedves jelen­ségnek a tudata jóleső örömmel tölt­het el mindnyájunkat és biztató reménysugárként ragyoghat lelki sze­meink előtt a hit, hogy a szocializmus nagyszerű eszméi túl fognak élni minden társadalmi reakciót, hogy egykor mint győztes hadsereg jelen­hessenek meg a világ-csatatér nagy színterén. A lélekemelő ünnepélyt Szabó Jó­zsef elvtárs megnyitó szavai vezették be. Utánna Kézi Béla elvtárs sza­valta el Petőfinek: „Egy gondolat bánt engemet“ kezdetű szép költemé­nyét meleg érzéssel és élénk hatást keltve. A szavalat elhangzása után dr. Hajdú Gyula elvtársunk ünnepi beszéde következett, aki mintegy háromnegyed órán át fejtegetné le­bilincselő figyelem és általános tet­szés közepett május elsejének jelen­tőségét, a szociáldemokráciának a mai napokhoz való kényszerű viszo­nyát és a világbéke hatalmas gon­dolatának útját a cél felé. Kifejtette, hogy a mai társadalmi rendben a jelen napokéhoz hasonló világkatasz­trófák kikerülhetetlenek, mert a tár­sadalom gazdasági berendezkedése ezeket a folytonos súrlódásokat az érdekellentétek folytán állandóan magában hordja. A nemzetekre, osz­tályokra, tehát különböző gazdasági érdekeltségekre tagozódott társada­lom nem kerülheti ki a viszálykodá­­spakt, véres háborúkat, ma csakúgy, mint akkor, amikor még a községek harcoltak községek ellen, néptörzsek, néptörzsek ellen. Az igazi társadalmi béke, az összes nemzetek, államok egyetértése csak a szociáldemokrácia eszméinek győzelmével szület­hetik meg, amikor úgy az egyének és osz­tályok, mint maguk a nemzetek kö­zött is megszűnnek az anyagi érdek­­ellentétek, mint a viszály­kodásra, összeütközésekre vezető okok. Dr. Hajdú Gyula elvtárs élénk tet­széssel fogadott, mély hatást keltő előadása után a ,,Gutenberg-Dalker műkedvelő gárdája „A béke angyala“ című, eszményi szépségű élőképet mutatott be az ünneplő közönség­nek, a­mely mély hatással volt a jelen­voltak érzésvilágára éppen a mai na­pokban. A kitűzött programm eme utolsó, lélekemelő számának bemu­tatása után az egybegyűlt elvtársak Népparlamentet követelünk, hogy a nép maga intézhesse sorsát!

Next