Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-09 / 19. szám
4 ország határain megszállva tartott területekről. Nincs kizárva azonban az sem, hogy ha a szövetségesek sikeresen ki tudják használni ezt a győzelmet az oroszok nagyszabású hátraszorulásával, üldözésével, akkor az ellenség helyzete ezen az egész déli fronton tarthatatlanná válik, vagyis ki kell vonulniuk Galíciából. Mindezeket a következtetéseket azonban csak majd a legközelebbi napok eseményei fogják igazolni. Nyugatoroszországban, a keletporoszországi határtól keletre és északkeletre a németek mérföldes léptekkel nyomulnak előre Riga felé. A legutóbbi jelentések szerint már elérték Libaut, elfoglalták Saviét és a libau—wilnai vasútvonalat hatalmukba kerítették, sőt már állítólag közelednek Riga városához. Ha csak a libau—wilnai vasútvonalig való előnyomulást vesszük is tekintetbe, ez már azt jelenti, hogy a német csapatok Keleti-Poroszország határától már több mint 100 kilométerre nyomultak előre orosz területen. Az északi harctér többi színtereiről nincsen különösebb eseményről jelentés. Nyugaton a németek folytatják sikeres előnyomulásukat. Flandriában, Ypern körül egyre előhaladnak, egyre több és több helységet kerítenek hatalmukba. A héten óriási szenzációt keltett Dünkirchen városának a németek által megkezdett bombázása. Ez a fontos hely a Calais-csatorna partján van, közel Calaishoz, ahoz a városhoz, amelyért az angolok oly sok áldozatot hoznak, hogy a németektől megmentsék, mivel ezen a ponton a csatorna a legkeskenyebb és ha a németek itt megvethetik a lábukat, innen könnyen invázióval fenyegethetik Angliát. A legérdekesebb Dünkirchen bombázásánál az, hogy az ellenségnek eddig nem sikerült megtudni, hogy a németek a tengerről-e, vagy a szárazföldről bombázzák a várost ? A szárazföldön a németek ugyanis még 30 kilométernyire vannak Dünkirchentől, tehát ha innen folyik a bombázás, akkor a németeknek olyan hatalmas ágyúiknak kell lenni, amelyek 30 kilométernél messzebb hordanak. Az ellenség is ezt a feltevést vallja, mivel a tenger felől nem vették még észre, hogy német csatahajók ott tartózkodnának. A nyugati harctér egyéb pontjairól nevezetesebb eseményről nincsen hír. A tengerről annyi az újság, hogy a héten német tengeralattjárók ismét egész sereg angol gőzöst fúrtak fenékbe. Kisebb tengeri csata is volt a héten az Északi tengeren két német és egy nagyobb raj angol torpedó naszád között. A német naszádok előzőleg elsülyeztettek néhány angol halászhajót, mire az angol naszádok üldözőbe vették ezeket és elsülyesztették. Egy német léghajó ugyancsak az Északi-tengeren bombákkal elsülyesztett egy angol tengeralattjárót. A Dardanellák ostroma a szövetségesek részéről folyik tovább, de nem sok eredménynyel. Sikerült ugyan a szövetséges szárazföldi csapatoknak a Gallipoli-félsziget némely pontjain partraszállniuk, de előnyomulni nem tudtak eddig, mivel a török csapatok mindenünnen visszaűzik őket, így csak a tengerpart közelében vethették meg lábukat, ameddig hadihajóik ágyúi fedezik őket. Ugyanígy nem sikerül a szövetséges hajóhadnak sem sikert elérni a Dardanellák-szorosban, sem az oroszoknak a Boszporuszban. Délen sem a harctereken, sem a déli államok magatartásában nem történt újabban sem nevezetesebb esemény. — Nincsen kölünösebb hír Kína ésJapán konfliktusáról sem. MUNKÁS 1915. május 9. A mi ünnepélyünk. A világháború forgatagában, a minden szabad mozgást bilincsekbe verő kivételes állapotok idejében a szervezett munkásságnak le kellett mondania a szokásos május elsejei ünnepélyéről, a munkaszünetről, a tüntető felvonulásról és mindenről. Az egész éven át munkában feszülő kar nem pihenhetett el egy napon, mint eddig; az egész éven át a munkaszerszámok zakatolásában kifáradt idegek nem frissülhettek fel egy napra a tömeglelkesedés és a természet tavaszi frisseségű levegőjének, napsugarának balzsamától.Ehelyett meg kellett elégednünk egy másnapi rövid, de mégis lélekemelő ünnepi összejövetellel, ahol éreztük mégis, hogy hosszú évek óta együtt érző szíveink még mindig együttéreznek, lelkünk együtt lelkesedik a szocializmus nagy eszméiért és vágyva hallgatjuk az igét, amit az hirdet nekünk. Sorainkból ezreket ragadott magával már a hadiállapot, elvtársainkat ezrével szólította el sorainkaa a kötelesség más irányban. És bár ez fájdalmas tudat lehet nekünk, de vele szemben némi vigaszt nyújthat számunkra az az örvendetes valóság, amit a múlt Vasárnap tapasztalhattunk , hogy még mindig vagyunk itthon, akik eszméink mellett szilárdan állunk, meggyőződéssel valljuk az elvet, amit eddig vallottunk. Elvtársaink és társnőink százai jöttek el vasárnap délelőtt a Winkler-féle mozgó helyiségébe, amelynek tágas, másfélezer lelket befogadó termé zsúfolásig megtöltötték. Eljöttek, akik itthon vannak még, hogy meghallgassák a szocializmus igéinek tisztán csengő hangját, hogy tanúságot tegyenek megjelenésükkel az eszmébe való tántoríthatatlan ragaszkodásukról. Ennek a kedves jelenségnek a tudata jóleső örömmel tölthet el mindnyájunkat és biztató reménysugárként ragyoghat lelki szemeink előtt a hit, hogy a szocializmus nagyszerű eszméi túl fognak élni minden társadalmi reakciót, hogy egykor mint győztes hadsereg jelenhessenek meg a világ-csatatér nagy színterén. A lélekemelő ünnepélyt Szabó József elvtárs megnyitó szavai vezették be. Utánna Kézi Béla elvtárs szavalta el Petőfinek: „Egy gondolat bánt engemet“ kezdetű szép költeményét meleg érzéssel és élénk hatást keltve. A szavalat elhangzása után dr. Hajdú Gyula elvtársunk ünnepi beszéde következett, aki mintegy háromnegyed órán át fejtegetné lebilincselő figyelem és általános tetszés közepett május elsejének jelentőségét, a szociáldemokráciának a mai napokhoz való kényszerű viszonyát és a világbéke hatalmas gondolatának útját a cél felé. Kifejtette, hogy a mai társadalmi rendben a jelen napokéhoz hasonló világkatasztrófák kikerülhetetlenek, mert a társadalom gazdasági berendezkedése ezeket a folytonos súrlódásokat az érdekellentétek folytán állandóan magában hordja. A nemzetekre, osztályokra, tehát különböző gazdasági érdekeltségekre tagozódott társadalom nem kerülheti ki a viszálykodáspakt, véres háborúkat, ma csakúgy, mint akkor, amikor még a községek harcoltak községek ellen, néptörzsek, néptörzsek ellen. Az igazi társadalmi béke, az összes nemzetek, államok egyetértése csak a szociáldemokrácia eszméinek győzelmével születhetik meg, amikor úgy az egyének és osztályok, mint maguk a nemzetek között is megszűnnek az anyagi érdekellentétek, mint a viszálykodásra, összeütközésekre vezető okok. Dr. Hajdú Gyula elvtárs élénk tetszéssel fogadott, mély hatást keltő előadása után a ,,Gutenberg-Dalker műkedvelő gárdája „A béke angyala“ című, eszményi szépségű élőképet mutatott be az ünneplő közönségnek, amely mély hatással volt a jelenvoltak érzésvilágára éppen a mai napokban. A kitűzött programm eme utolsó, lélekemelő számának bemutatása után az egybegyűlt elvtársak Népparlamentet követelünk, hogy a nép maga intézhesse sorsát!