Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-13 / 24. szám

4 ponti hatalmak pedig egyre-másra aratják a győzelmek sorozatát az antant fölött úgy egyik, mint a másik hadiszintéren. Az oroszok elleni háború legfontosabb szintere most is a galíciai harctér. Przemysl elfoglalása után a szövetségesek feltartóztathatatlanul folytatják előnyomulásukat Lemberg felé, amit már maholnap lőtávolban megközelítenek. A Przemysltől kelet felé előnyomuló csapataink már átlépték a Dnyeszter folyót is Zuravnónál, visszafoglalták Staniszlaut és az azt környező fontos magaslatokat és az egész kelet-galiciai fronton sikeresen szorítják vissza az orosz ármádiát. Közben tízezrével ejtik a foglyokat és állandóan nagymennyiségű ágyút, gépfegyvert és hadiszert zsákmányolnak. Ha a szövetségesek előhaladása az eddigi lendülettel halad tovább — amint remélni szabad—, akkor pár nap és az oroszok ki lesznek takarítva Galíciából. A németeknek Kurlandban folyó akciója is sikeresen halad, amint a nagy főhadiszállás jelentéseiből kivehető. Az olasz hadszíntéren kedden megtörtént az első nagyobb ütközet, amint Höfer altábornagy jelentette. Az olaszok egy gyaloghadosztállyal támadást intéztek Görznél az Isonzó-folyó ottani hídfője ellen, de nagy veszteséggel viszszavetettek. Tüzérségünk tüzében voltak kénytelenek visszavonulni és több ágyút hátra kellett hagyniok futás közben. A héten az olasz légi flotta egy — a legnagyobb — léghajója támadást intézett Fiume ellen. Több bombát dobott a városra, amelyek néhány gyárban némi károkat okoztak, üzemzavar azonban nem állt be a rombolás miatt. A támadó léghajó azonban megjárta, mert egy repülőgépünk üldözőbe vette, gyújtó lövegekkel felgyújtotta és a léghajó megsemmisülve a tengerbe zuhant. — Egy repülőgépünk a héten ismételten bombázta Velencét, ahol több helyen tüzet okozott és emberéletben is tett kárt. Más különösebb esemény az olasz harctéren nem történt. Nyugaton a francia harctéren jelentékeny változás nem történt. Arras és Ypern körül a franciák és angolok eredménytelenül támadják a német hadállásokat, leszámítva némely részletsikereket, amik különben változók, mivel ugyanúgy a németek is érnek el eredménnyeket. A tengeralattjárók csatája folyik egyre, állandó sikerrel. Minden napra esik néhány angol és más kereskedelmi hajó áldozatul. A Dardanelláknál a szövetségesek jelenleg igen gyér akciót folytatnak, aminek oka abban keresendő, hogy a múltkor Sédil Bahr-nál (Gallipoli-félszigeten) szenvedett súlyos veszteségüket még nem tudták helyrehozni és nyilván megerősítéseket várnak. Az olaszoknak a Dardanelláknál való megjelenéséről még mindig nem hallani semmit , ugyanúgy nem hallani arról sem, hogy az olasz segédcsapatok mikor fognak megjelenni a nyugati fronton a szövetségeseik megerősítésére. A déli hadszíntér és a déli államok. A szerb harctéren nem történik jelentős esemény, csupán a montenegrói határon történt jelentéktelen tüzérségi harcokról érkezett a héten jelentés. A déli államok magatartásában nem történt eddig változás. Az antant borzasztó erőlködést fejt ki különösen Romániában, hogy a románokat beavatkozásra bírja maga mellett. Világos képét nem igen lehet látni persze a romániai viszonyoknak. Valószínű azonban, hogy az antant a központi hatalmak rovására ígér koncessziókat Romániának beavatkozása esetére. Úgy hírlik azonban, hogy Románia az így felkínált koncessziókkal nem igen akarja beérni, neki inkább Besszarábia kellene juadlmul, amit viszont az oroszok nem hajlandók átengedni a részükre. Hogy miképpen fog eldőlni a Romániai válság, nem lehet előre tudni. Bulgária ismételten is a semlegessége mellett döntött. Ugyanígy viselkedik Görögország is. Görögországban pár nap múlva általános választások lesznek és állítólag ennek a mikénti kimenetele fogja eldönteni Görögország további magatartását. MUNKÁS 1915. junius 13. Munkások! Elvtársak! Agitáljatok pártlapjaitok, a Népszava és Munkás érdekében. Olvassátok és terjesszétek a „Munkás“ lapot! A kenyér. A héten, amikor a hatóság tudatta a közönséggel, hogy ezentúl a kenyérlisztet úgy is lehet vásárolni, hogy nem kötelező a búzalisztnek megfelelő mennyiségű tengeriliszt vásárlása is ; továbbá, amikor az ezen intézkedésből „folyó“ új lisztár megállapításról is értesültünk volt — egyúttal értesültünk arról is, hogy a pékek és kenyeres boltok a kenyérárakat is fölemelték 2—4 fillérekkel kilónként, némely helyen tehát a kenyér ára ma 60 fillér. Az ember esze megáll azon az automatikus pontosságon, ahogy az élelmiszer-szóf finom műszere működik. Milyen pontosan követi az egyik drágulás a másikat ! Milyen pompás összefüggésű, egymásba kapcsolódású is ez a műszer, amit röviden élelmiszerár-szófnak lehet nevezni. Az istennek se mondanának le a kitűnő üzletemberek egy fillérnyi haszonról sem, nem tekintvén, hogy a szegény fogyasztónak egyre-másra mennyi mindenről le kell mondania a nagy és nem szűnő áremelkedések folytán. Maholnap már odajutunk, hogy teljesen ki leszünk zárva az emberi eledelfélék élvezhetéséből, mert azoknak égigérő árait képtelenek leszünk megfizetni. A mi jövedelmeink csak csökkenhetnek, de a szükségleteink egyre emelkedő irányzatot követnek. Mert ki emeli ma a munkás munkabérét ? Ki ad ma a fixfizetéses hivatalnoknak fizetésemelést vagy drágasági pótlékot ? Még az előleget is megtagadják a legtöbb helyen a fixfizetéses alkalmazottaktól! Hát hogyan lehet akkor élni, ha az élelmiszerárak mégis folyton emelkednek ? Tud-e a fixfizetéses ember ma a korgó gyomra mellett még ruházkodni is ? Legközelebb bizony már fogunk látni mezítlábas kishivatalnokokat és hasonló cifraságokat, ha az állapotok hamarosan meg nem javulnak. De nézzük meg, hogy áll a bál a másik oldalon. Nézzük meg, hogy indokolt-e a kenyerünk folytonos drágítása, hogy mennyit keresnek azok az üzletemberek, akik a kenyerünk előállításával és árusításával foglalkoznak. Adatainkat feltétlen megbízható helyről szereztük és ezek az adatok fényesen igazolják, hogy galád üzlet folyik a rovásunkra a háború alatt a kenyérnél is. Informálónk felvilág