Munkás, 1916 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-08 / 2. szám

4 r­ozettkek: Lencse kgr.-ja....................­­.60 „ literje .................... —.50 Száraz bab kilogrammja . . —.46 Száraz bab literje................ —.36 Hajdina literje.................1.40—1.60 Burgonya kilogrammja . . 12 — 14 Fejes káposzta 1 fej . . . 10—30 Savanyított káposzta kgr.-ja —.34 Kelkáposzta 1 fej .... 08—20 Savanyított répa kilogrammja —.34 Kalarábé 1 darab................06 — 10 Cékla vörösrépa darabja . . 02­­08 Savanyítani való répa dobja —.06—.16 Hagymafélék : Vöröshagyma szár nélkül kgr.-ja 70 — 80 Fokhagyma szár nélk. kgr.-ja 2,50 Fokhagyma darabja . . . —.05 — 0.8 Gyümölcs: Alma 1 kgr.................................40—50­­ nemes fajta 1 kgr. . . 60-80 Körte 1 kgr. nagy . . . 80 — 1.20 Csemege szőlő kgr.-ja . 1.80, 2.00 Dió 1 kgr............................. 1.20 Dió papirhéja 1 kgr. . . 1.20—1.50 Aszalt szilva kgr.-ja.....................1.20 „ „ literje .... 40—60 Mák kgr.-ja.................. 3.— „ literje............................... 1.80 Baromfi: Tojás darabja.............................—.16 1 drb. rántani való csirke 120.—2.20 1 drb. sütni való csirke . 2.50—4.00 1 drb. levestyuk .... 3.50 — G.— Réce (sovány) kgr.-ja . 2.40 Liba (sovány) kg. . . . 2.40 Pecsenye malac 3 K-ig. kilogr.-ja 3.00 „ „3 K-on felül 3.50 Pulyka kgr.-ja................................2.60 Nyúl darabja...........................4—7 Gabona nemű kicsinyben: Búza kgr.-ja................................—.46 „ literje................................—.34 Rozs kgr.-ja................................—.38 „ literje ............................­­ .28 Árpa kgr.-ja............................—.36 „ literje.............................. —.24 Zab kgr.-ja...............................—.35 „ literje....................................—.18 Tengeri kgr.-ja................—.34—36 „ literje ...............—.28—.30 Tengeri liszt literje.....................30 Ezen árak hétről-hétre változhat­nak és egyéb élelmicikkekre is a szükséghez képest ki fognak terjesz­tetni és közhírré fognak tétetni. Pécs, 1915. január hó 6-án. Oberhammer Antal rendőrfőkapitány. Munkások! Elvtársak! Agitáljatok pártlapjaitok. Népszava és Munkás -ön­érdekében. ' mi . ■ i i r ■ f. MUNKÁS 1916. január 8- HÍREK. A mecsekszabolcsi plébánosról ítunk a multheti számunkban és­­ „Pécsi Urlap“ érezte magát találva­­miatt. Mi ezen persze nem is csa­­lálkozunk, annál inkább sem, mi­vel tudjuk, hogy a ,,P. U.“-nak mi­­ hivatása : a papzsákot, a papi ural­mat körömszakadtáig védelmezni. Hogy a mecsekszabolcsi plébános emondott az elv kedvéért a temetési szaladíjról, mi ennek ellenére is papi üzletnek mondjuk a cirkum dede­­rumozást és a haran­gozást, az eske­­tési ceremóniát és a keresztelési kó­­kusz-pókuszt. Azt azonban itt nyil­vánosan kérdezzük meg a P. U.-­­tól, hogy mi jogon nevezi a szerinte vadházasságban élést „nyilvános bír­­nözés“-nek ? Mit vétett az a házas­pár a társadalom ellen azzal, hogy tisztességes módon családi életet élt papi hókusz-pókusz nélkül ? Vagy ki ellen vétett hát ezzel a cseleke­detével ? A „keresztény erkölcs“ el­len ? De hiszen a református egy­ház is keresztény és van legalább is olyan erkölcsös, mint a katholikus ! És a pécsi református lelkész még­sem utasította el a halott hozzátar­tozóit, amikor hozzá fordultak, hogy búcsúztassa el a „vadházasságban élő“ halottjukat, akit a mecseksza­bolcsi plébános nem tartott erre érdemesnek. És a­­„. ..“ ezt a tényt diszkréten elhallgatta. Azt t. j., hogy a református pap ellenvetés nélkül elbúcsúztatta a „vadházasságban élő“ asszonyt az élők sorából. De még egyet kérdezünk a „P. U.“ tól. Azt, hogy miféle erkölcstelen­ségekre tanítják a szociáldemokra­ták az embereket. Az igazi szociál­demokraták táborába fordul-e elő több erkölcstelenség — az igazi er­kölcsök nézőpontjából vizsgálva — vagy abban a táborban, ahol katho­likus papok tanítanak valláserköl­csöt, még­pedig olyat, hogy a világ nem különb tőle erkölcsök dolgában, mint a­milyen tényleg ma is ? Sze­retnénk mi látni egy valláserkölcsös keresztényt, akit társadalmi és csa­ládi erkölcsi élet dolgában egy igazán egész szocialistával egymás mellé le­hetne állítani ! Most nem ismételjük meg a vallás­erkölcsös nevelés céljáról alkotott véleményünk kifejezését, amit meg­tettünk már­ a múltban és­ a jövőre nézve is beígérünk, majd alkalmas időben. Csak annyit most, hogy a szegény emberek társadalma csak anélkül és nem azzal boldogulhat. A Pécsi Népkönyvtár Egyesület elő­adás-sorozata. A Pécsi Népkönyvtár Egyesület január, február hó folya­mán előadás sorozatot rendez. Az előadások célja az, hogy a társada­lom szélesebb rétegeinek érdeklődé­sét felkeltse a háború ütötte sebek behegesztésének mikénti módja, a háború áldozatainak sorsa iránt. Az előadások sorrendje a következő : Január hó 16-án : A vak ember, elő­adó : Ember János, kir. tanfelügyelő. Január hó 23-án : Il­sború és egészség­ügy, előadó : dr. Doktor Sándor, a bábaképző igazgatója. Január hó 30-án : Ivadék-utánpótlás a háború után, előadó : dr. Cholnoky Ferenc, orvos. Február hó 6-án : Csecsemő­­védelem orvosi szempontból, előadó : dr. Pöttyöndiy László Kálmán, gyer­mekorvos. Február hó 13-án : Állami és társadalmi gyermekvédelem a há­ború után, előadó : Bodolay István, az állami gyermekmenhely gond­noka. Február hó 20-án : Hadi rok­­kanntok állami és társadalmi segítése. Az előadások a fennt jelzett napokon vasárnap délelőtt 11 órakor az Apolló­ Mozgószínházban tartott­ak. Az elő­adások hallgatása ingyenes. Ez után hívjuk fel itthon maradt elvtársaink, elvtársnőink figyelmét az előadások fontosságára. Jelenjünk meg azokon minél nagyobb számban. Miért írunk még mindig a háború­ról ? Egy olvasónk kifogásolta a mi­nap, hogy mi még mindig hozzuk hétről-hétre a háborús híreket, ho­lott ő, és esetleg rajta kívül többen is, már szörnyen unják eztet, már jobb szeretnének a háborúról még az újságokban sem látni egy betűt sem. Megvalljuk, mi magunk is vég­telenül örülnénk neki, ha már egy­szer megérnénk, hogy nem kellene a háborúról írnunk. Annyira meg­untuk már, hogy e­miatt sokkal több a bajunk, mint olvasóinknak, hiszen nekünk írni kell róla, ami egy kis vesződséggel és mi egyébbel jár, ellenben olvasóinknak még el­olvasni sem kell feltétlenül, amit mi a háborúról írunk. De írnunk mindenképpen kell a háborúról, még­pedig két fő okból. Először azért, mert vétenénk a hírlapíró krónikái kötelezettségének elve ellen, ha nem vennénk tudomást még mi hetilap is a mai világháborúról. Másodszor peesig, igyikü­ik, akik, a lapot írjuk, tudnunk kell,­hogy vannak nekünk Valamennyi ország munkásai egyesüljetek.

Next