Munkás, 1918 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1918-01-26 / 4. szám

1918. január 26. MLXKAS sem az öntudatos elvtársak tömegei nem akartak többet, mint amit tettünk és az sikerrel járt. Azok azonban, akik világfelfordulósdit akartak játszani megkótyagosodott fejjel, nem a párt harcának sikeréért akarták ezt tenni, hanem,vagy meggondolatlanul, vagy tudatos rosszakarattal annak teljes sikertelenségére törekedtek. — A belpolitikai helyzet. A képviselőház a múlt csütörtökön ismét elnapolta bizonytalan időre üléseit. Ezen az ülésen megválasztották a 48 tagú választójogi bizottságot, de hogy mikor" kezdi meg ez a bizottság működését, még nem lett meghatározva. A Wekerle-kormány, úgy látszik, részleges válságba jutott. Hír szerint a kormány több tagja ki lesz cserélve a legközelebbi napokban.. A belügyi és pénzügyi tárcák és a közélelmezési ügyek kapnak új embereket. Pénzügyminiszternek Popovits Sándort, közélelmezési miniszternek Windischgrätz Lajos herceget emlegetik. A belügyminiszteri tárca még nincs kombinációba véve. — Végh József ácsmester munkásairól. Meg kell már egyszer írnunk azt az anomáliát, ami ezek körül a munkások körül folyik már hónapok óta. Véghácsmester-a D. G. T.nak alvállalkozója még a háború előtti időktől fogva. Ezidőszerint is az és a háború alatt felmentett, katonai felügyelet alatt álló munkásokkal dolgoztat. Amíg azonban a D. G. T. bányamunkásai és a társaság több más alvállalkozójának munkásai a Munkásügyi Panaszbizottság hatásköre alá tartoznak, amely bizottság azoknak munka- és bérviszonyaira nézve befolyást gyakorolhat, addig Végh ácsmester munkásai egészen különös helyzetben vannak a többi Dunagőzösalkalmazottakkal szemben. Végh munkásairanézve ugyanis éppen úgy vonatkozik a katonai fegyelem, a sztrájktilalom és helyhezkötöttség, mint a többi társasági munkásokra, a Panaszbizottság jogköre alól azonban valamilyen csalafintasággal kivonattak. Ez természetesen azt jelenti, hogy Véghmunkásai így nem fordulhatnak a Panaszbizottsághoz, ha valami sérelmük van. Megpróbálták ezt már nem egyszer, de mindig el lettek utasítva. Végh barátunk azonban önként nem hajlandó a helyzetüket megjavítani. Eddig még semmiféle drágasági pótlékot nem kaptak, pedig már kértek és követeltek. A Dunagőzös többi munkásai tudvalevőleg már több ízben kaptak a Panaszbizottság határozatra folytán bizonyos drágasági pótlékot és többféle kedvezményt. Végh munkásai azonban mindezekből ki vannak zárva. Kiváncsiak vagyunk hát, hogy kinek a hatáskörébe tartoznak akkor Végh munkásai ? És arra is, hogy miért tilos akkor nekik a sztrájk vagy a munkából való eltávozás, ha semmiféle hatóság nem gondoskodik róluk gazdasági tekintetben, hanem csak annyiban, hogy a katonai fegyelem bilincsei órájuk is kiterjesztessenek ? A munkásoknak már elfogyott a türelmük teljesen, mert éheznek, nyomorognak. A nagy drágaság őket is éppen úgy sújtja, mint a többi munkásokat. Béreiket azonban nemtudják felemelni sehogysem, ha a helyzet tovább is így marad. Választ kérünk e kérdésekre illetékes helyről, amíg majd maguk a munkások nem fognak olyan eszközökhöz nyúlni, amilyeneket megragadhatnak. — Dunántúlék felkínálkozása. A papok, ha azt veszik észre, hogy a szociáldemokraták a munkásság valamely rétegében sikerrel terjesztik eszméiket s a munkások nagy tömegekben csatlakoznak az osztály tudatos munkások táborához, akkor rendszerint megjelennek ők is a szintéren, hogy saját felkínálkozásukkal hátráltassák a mozgalom sikerét. Keresztényszociálista mozgalomnak nevezett ámítással igyekszenek a szociáldemokrata mozgalom egységét megbontani és a még nem csatlakozott munkásokat a mozgalomtól visszatartani. Ilyenféle indítóoka lehet annak is, hogy a Dunántúl című klerikális lap a múlt szombati számában a bányászok dolgaival kezdett foglalkozni. Ennek a cikknek amolyan felkínálkozó forma hangja volt, amiből kiérzik, hogy mi a célja ,Dunántaléknak sohasem jutott eszükbe a bányászok nyomorúságos helyzetével támogatólag foglalkozni a múltban, amikor pedig azok rá lettek volna szorulva a polgári társadalom támogatására is. Most azonban, amikor már olyan jól áll a szervezetük, hogy a maguk erejével is tudnak magukon segíteni, most megjelennek a szintéren a csuhás huligánok, és tolakodó módon fitogtatják a ,,jóbarát” ábrázatukat, hogy igy "megtéveszthessék a munkásokat. Eddig ellenségei voltak a munkások követeléseinek a csuhások s most egyszerre adják a munkásbarátot. Legyenek megnyugodva, hogy ez a taktika nem fogja a bányászokat megtéveszteni. — Ilyenek a hadimilliomosok. Spengler József 34 éven át szolgálta a Heffler-féle pécsi bőrgyárat s legutoljár, mint éjjeli őrt, baleset érte éjjeli szolgálat közben. A sikos lépcsőn megcsúszott és leesett. Súlyos felzúzódással a kórházba került Ez körülbelül három héttel ezelőtt történt. A napokban felkereste Höffleréket a szerencsétlenül járt ember neje, hogy kivegye a férjnek még bent lévő néhány napi bérét, mivel minden kérését nélkül állnak és a családfentartó után táppénzt sem kapott eddig valami okból a betegsegélyző pénztártól. A gyár igazgatója azonban nem fizette ki a megszolgált és jogosan követelt munkabért, hanem azt mondta, hogy csak akkor fizeti ki, ha a karácsonykor a gyár által a férjének ajándékba adott tricó-inget visszaviszi vagy pedig lefizet azért 20 koronát. Ezt a tihafélét a gyár akkor a munkásoknak tényleg ajándékbe adta, de megígérte nekik azt már az ősszel és csak karácsonykor lett valami az ígéretből. Hogy ezzel az ajándékozással nem igen erőltette meg magát a milliós profittal dolgozó gyár az bizonyos, valamint az is, hogy a munkásokat sem tette vele nagyon boldoggá. Legkevésbé az öreg Spenglert, akitől ime, most még visszaköveteli az ajándék inget. Vájjon mi juthatott eszébe az igazgató úrnak, amikor erre a furcsa elhatározásra jutott ? Hát egy 34 éves szolga még annyit sem érdemel meg Höffleréktől, hogy egy rongy inget örökáron nála hagyjanak, ha az esetleg megválna a szolgálatából a rajta kívül eső okokból ? És a milliomos Höffler úr rá van szorulva erre a rongy trickingre talán ? Nem keresett eleget a háború alatt a jó hadseregszállításokon, hogy most még mindig ennyire éhesnek és szívtelennek bizonyul ? Jellemző ezenkívül még, hogy az igazgató úr részegséggel vádolta Spengler Józsefet a baleset alkalmával, holott az illető egész életében józan ember volt, soha se is volt részeg. Persze a netáni baleseti kártalanítás alól való kibúvásra, igen jó az ilyen munkáltatói hazugságoknak, ezt már értjük mi. Nem értjük azonban még mindig, hogy mit akarhat az igazgató úr kezdeni azzal a rongyos trickinggel, amit Spengler Józseftől most visszakövetel ? — A borbélyok áremelése. A pécsi borbélymesterek legutóbbi határozatukkal a következő új árakat állapitották meg Pécs város területére nézve : borotválás 70 fillér, fésüléssel együtt 80 fill., hajvágással 2.— K. Fésülés 50 fill., hajvágás géppel 1.20 K, fésülve 1.50 K. Szakálvágás géppel 1.— K, ollóval 1.20 K. Gyermekhajvágás géppel 80 fill., félrövidre 1.— K, Babi körvágás 1.50 K, fejborotválás 2.— K, fejmosás 1.— K, hajsütés 2.— K, hajlekötés 20 fill., bajuszsütés 20 fill. Bérletárak az üzletben havonkint : borotválás hetenkint kétszer 1. — K, háromszor 8.— K, másnaponként 9.— K, naponkint 16 K, bérletjegy 6.— K. Üzleten kívüli kiszolgálásért, valamint vasár- és ünnepnap az üzletben végzett hajvágásért a dij kétszerese számíttatik. A bérlethez havonta egyszeri hajvágás jár, ezen felül az külön díjazandó. — A borbélymesterek tehát alapos áremelést hajtottak ezúttal végre. Vájjon a segédeik béreit megemelték-e hasonló arányban. És vájjon a segédek feleszmélnek-e erre és követelni fogják-e a mester uraktól, hogy az ő béreiket is felemeljék legalább oly arányban, mint a saját tarifájukat emelték. A Természetbarátok Turistaegyesület pécsi csoportja f. hó 20-án, vasárnap d. u. 3 órakor tartotta a nagyszámban egybegyült tagok élénk részvétele mellett VIL-ik év közgyűlését. Wolf József alelnök üdvözli a megjelenteket, a közgyűlést megnyitja. A jegyző felolvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét és hitelesíttetik. Pénztári jelentés : Készpénz 1916. évről 70.69 K, bevétel 182.60 K, kiadás 93.80 K, egyenleg 1917. december hó 31-én 159.55 K. Menedékháza lap 1917. december hó 31-én 735.90 K. A tagok száma volt 34 rendes és 6 családtag. A turabizottság rendezett 35 félnapos, 19 egésznapos és 3 kétnapos kirándulást, melyeken résztvett 151 férfi, 130 nő, és 104 vendég. A korelnök indítványára az újonnan választott tisztikar a következőkben alakult: elnök Krausz Arnold, alelnök Wolf József, pénztáros Várnai Mariska, jegyző Krausz Simon, ellenőr Gerdei József. Túrabizottság : Wolf József, Várnai Mariska, Filkó Endre, Könye Ferenc, Hillebrand Jolán és Baumgartner Gyula. A vezetőség nevében az alelnök megköszöni a bizalmat, a tagok támogatását kérve, a közgyűlést lezárja. Tagfelvételre jelentkezéseket elfogad : Wolf József (Munkácsy Mihály utca 12.) és Várnai Mariska (Tauszig Ármin cégnél.) — A pipereszappanok gyártásának és forgalombahozatalának szabályozása. Az Olaj- és Zsiradékügyi Bizottság a pipereszappanokkal űzött árdrágító visszaélések kiküszöbölése céljából a pipereszappanok gyártását és forgalombahozatalát gyökeresen "rendezte. 1918. január hó 15-től kezdve a pipereszappangyáraknak csakis 100 gr. nettó darabsúlyú, legalább 72% zsírsavtartalmú és pillírozott, megfelelően illatosított és csomagolt, pipereszappanokat szabad gyártaniok és forgalomba hozniok, mégpedig csupán háromféle minőségben. Az I. minőség ára a kiskereskedelmi, forgalomban 5.80 kor. lesz drbonként, a II. minőség ára 5.20 kor., a III. minőség ára pedig drbonként 4.60 kor. A régi gyártmányú és az engedélyezett minőségektől eltérő minőségű "pipereszappankészlet kiárusítása csak 1918. márc. 1-ig van megengedve. — Megalakították a lakáshivatalt Pécsett. A lakásmizériák megszüntetése végett a kormány egy szociális rendeletet adott ki, mely elrendeli a lakáshivatal felállítását. A rendelet szerint e hivatalnak hatáskörébe tartozik a béremelések jogos vagy jogtalan voltának elbírálása, a lakásközvetítés, a lakások nyilvántartása és esetleges rekusrálása. Sok hadba vonult lakása ugyanis zárva van, senki sem használja s így azt jogosítva lesz a bizottság olyanok részére igénybe venni, akiknek nincsen lakásuk. Helyesen kezelve, ez a hivatal nagy szociális hivatást fejthetne ki s és ezért a lakosság különböző társadalmi osztályaiból kellett volna a tagokat megválasztani. Ha azonban végignézzük a lakók érdekeit képviselő bizottsági tagok névsorát, akkor azt látjuk, hogy abban a bizottságban a tulajdonképeni lakók zöme, a munkásosztály egyáltalában nincs képviselve. Csupa főhivatalnokok neveivel találkozunk ott, akiknek fogalmuk sincs a munkásság lakás- és szociális viszonyairól úgy, ahogy az megkívánható volna. Miért lettek kihagyva tulajdonképpen a munkásság megbízottai a lakáshivatali tagok sorából ? vagy nem éppen a munkásosztály az, amely legjobban rászorul a hatósági védelemre a lakásoszorával stbvel szemben ? De hát képviselni tudja azt a réteget abban a bizottságban egy Prober Aladár, egy Keresztény János, egy Záray Károly vagy egy Mihályffy dr .? Egyáltalában nem ! S ezért követeljük, hogy módosítsák sürgősen ezt a bizottsági összeállítást úgy, hogy abban tényleg képviselve legyen a munkásság is saját osztálytársai által. Annál is inkább követeljük ezt, mert az a miniszteri rendelet, mely ennek a hivatalnak a felállítását elrendeli, egyenesen kimondja, hogy a lakók minden rétegének képviselve kell lennie a lakásügyi bizottságban és nemcsak a főhivatalnokok és egyéb középosztálybeli érdekeltségek osztályának."Ha a polgármester úr nem érti meg a miniszter rendeletének intencióit, akkor mondjon le hivataláról; ha pedig nem akarja megérteni, hanem tudatosan akar a munkásosztály érdekei ellen intézkedni, akkor is távozzon a helyéről, mert a város közönségéhez az egész munkásság is tartozik , ha a polgár .