Munkás, 1920 (23. évfolyam, 51-297. szám)
1920-10-20 / 240. szám
201 Ctt' totta különösen azzal a dolgozó proletársággal szemben, mely a háborúban is legtöbbet szenvedett. Csendőrrel, bottal az állam se tudja már a régi munkafegyelmet helyreállítani, nem tudja a munkást erőszakkal szorítani arra, hogy annyit és olyan jól dolgozzék a tőkés hasznáért, mint a háború előtt. A tőkés rend és hit támasza, kreatúrája: az állam ma már hiába mondja a munkásnak, hogy dolgozzék többet s fogyasszon kevesebbet. A munkás már nem hallgat rájuk, elvesztették régi tekintélyüket. Majd ha egy más rendben a saját vezetősége fogja ezt rendelni a munkásnak, annak majd megteszi. Hogy a csőd teljesebb legyen, a tőkés rend politikailag se tudja likvidálni a háborút se. Hivatalosan befejezte már két éve, de még csak a formaszerű békét se tudta helyreállítani a nemzetek között. Hát még a lelkek igazi békéjét, a nemzetközi termeléshez és forgalomhoz múlhatatlanul szükséges kölcsönös bizalmat! Az emberiség azonban nem veszhet bele ebbe a kátyúba, melyben megrekedt. Inkább mintsem belepusztuljon, kidobja a szekeréből a kapitalizmust, mely csak belevitte a kátyúba, de kirántani belőle nem tudja. Új utakra tér. Tudomány, technika és emberi erő ma se hiányzik a termelés folytatására, sőt annyi van belőle az emberiség rendelkezésére, hogy ha jól fog hozzá, a végtelenségig fokozhatja a termelést, csak más módszert, új utat kell e célra találnia. Látni is már az új utat: a dolgozó munkásság maga akarja kezébe venni a termelés szervezését hogy egyesnek, a tőkésnek privát hasznát abból kirekessze, a munkás kizsákmányolását egyesek, a tőkések javára végleg megszüntesse, így majd dolgozik ismét a munkás, ha látja, tudja, hogy már nem egyesnek, a tőkésnek dolgozik, hanem a köznek. Lesz majd ismét munkafegyelem, különb is a réginél, ha látja a munkás, hogy a köznek mindenki dolgozik, mert aki nem dolgozik, enni se kap. Érthető, ha az áttérés a termelésnek ez új szervezésére se gyorsan, se simán nem megy. Ha mulólag se hajlandó a tőkés lemondani a profitjáról arra az időre, míg a kátyúból kirántaná a válságba jutott termelést, még kevésbbé mond le önként arról a kiváltságáról, hogy a munkás munkáját tovább is kizsákmányolja. Fegyveresen is védi és védeni fogja ezt a kiváltságát és csak a nagyobb fegyveres erőnek fog engedni. A válság pedig, a drágasággal, hiánnyal, ínséggel csak súlyosbodni fog, mert a termelés addig a régi tempóban meg nem indulhat. Inkább tönkre fog menni gazdag és szegény, tőkés és munkás. Kifogyunk majd egyre jobban mindenből s a kultúra a barbárság egyszerű életszínvonalára száll le inkább, mintsem hogy a tőkés burzsoá osztály, ha csak nem kényszerítik, a kizsákmányolás kiváltságáról lemondjon. Kényszeríteni pedig az öntudatossá ébredt proletár tömegek fogják több vagy kevesebb erőszakkal a szerint, hogy mennyi ellenállásra találnak. Hosszabb lesz-e az átmenet vagy rövidebb: ez a proletárság erejétől és felkészültségétől függ. Aki a régi rendet támogatja, csak nyújtja a haldoklást s ezzel az emberiség szenvedéseit. Telefonszámaink: Szerkesztőség...........541 Kiadóhivatal.................3076 főtti K & I A németországi pártgyűlések. Linovjev beszéde. — A szocializálás kérdése« Kassel, okt. 18. A szocializálási kérdésről és a gazdasági politikáról 60 indítványt terjesztettek elő. A 60 indítványt Braun Adolf birodalmi gyűlési képviselő foglalta össze egy javaslatban, amelyet egyhangúan elfogadtak. A javaslat a munkásságnak azt a szilárd akaratát juttatja kifejezésre, hogy minden erejét a termelés társadalmasítására összpontosítja, a szocializálást mindenütt erőteljesen előmozdítja, ahol annak előfeltételei megvannak. A genfi nemzetközi szocialista kongreszszusról dr. Mehridd képviselő terjesztett elő jelentést, Genfről azt mondotta, hogy a háborúban összetört régi Internacionálé újbóli fölépítésének végzetteljes kezdete. Egy határozati javaslatot, amely a Genfbe kiküldött németek magatartását helyteleníti, visszavontak. Elfogadták azt az indítványt, amelyben a pártkongresszus kimondja, hogy a genfi határozatok alapján áll. Halle, okt. 18. A független szocialista párt kongresszusán megkezdték a III. Internacionáléról szóló vitát. Sinovjev, a III. Interncionále végrehajtó bizottságának elnöke, akit a baloldaliak élénken üdvözöltek, a kongreszszust összehasonlította a bolsevisták és mensevikiek 1917. évi októberi forradalom előtti kongresszusával és kiemelte, hogy sem Crispien, sem Dittman nem ejtette ki a világforradalom szót, ez azt igazolja, hogy a függetlenségiek jobbszárnya a világforradalmit meghaladott eszmének tekinti. Az első kötelesség azonban a proletárforradalom érdekében való propaganda. Ezt a feladatot azonban csak a kommunisták teljesíthetik. Amidőn Sinovjev kijelentette, hogy az armsterdami szakszervezeti Internacionále a burzsoázia utolsó mentsvára és a kommunisták nyaka köré húzódó kötél, a baloldalon viharos tetszés tört ki, amelyre a jobboldal felháborodása volt a válasz. A lárma oly nagy volt, hogy az ülést meg kellett szakítani. A tárgyalások újbóli megkezdése után Linovjev kijelentette, hogy miután a proletariátus három nagy döntő kérdésről, a demokráciáról, a világforradalomról és a moszkvai taktikáról a függetlenekkel nem lehetett egyhangú megállapodásra jutni, a kommunistáknak nincsen lehetőségük arra, hogy a függetlenekkel együtt haladjanak. A felvételi feltételek megbeszélésénél Sinovjev azt mondotta, hogy a végrehajtó bizottság, amennyiben nem elvekről van szó, a legnagyobb tolerenciát fogja gyakorolni. Nincsen szó a német független szocialialista párt megsemmisítéséről. A pártnak össze kell gyűjtenie a német független szocialista párt, a német kommunista párt és a német kommunista munkáspárt összes kommunista elemeit. Újabb adatok landau borkereskedő meggyilkolásáról. Pécs, okt. 19. A pécsi sajtó foglalkozott már azzal a vérlázító gyilkossággal, amelyet Budapesten a Héjjas-különítmény követett el Landau nevű budapesti borkereskedőn és annak fián. Az itteni sajtó némely részben tévesen közölte ezt a gyilkossági esetet s nekünk most módunkban áll egy Budapestről érkezett egyén információja alapján a hiteles körülményeket megirni. Informátorunk elbeszélése szerint Landau borkereskedőn nem Dobó, hanem Borbély nevű izsáki földbirtokos állt bosszút, akinek Landau, régebben több értékes boroshordót kölcsönzött. Ezeket a hordókat követelte tőle vissza Landau amit Borbély, aki az izsáki „ébredők“ főkorifeusa, megtagadott. Ebből keletkezett a konfliktus, amelyből kifolyólag Borbély állítólag le is volt tartóztatva. Borbélynak azonban a Héjjaskülönítményben van egy hadnagy rokona, aki a Borbély iránti rokoni „szeretetből“ vállalkozott Landau „megleckéztetésére,"amiért egy főébredővel ki mert kezdeni. Az eset úgy kezdődött, hogy Landau leküldte Izsákra Harsányi nevű ügyvédjét, hogy a hordóit követelje vissza Borbélytól. Harsányi ügyvédet Izsákon lecsukta a Héjjas különítmény, természetesen alaposan összeverték és 10 napig fogva tartották. Landaut erre egy másik ügyvédet küldött fel Izsákra, akinek nagy nehezen sikerült Harsányit kiszabadítani. Landaut közben üldözni kezdték Héjjasék Pesten és ő kénytelen volt a lakásától távol bujkálni, napokig nem mert sehol mutatkozni. Végre is elhatározta, hogy Bécsbe menekül. Azon az estén, amikor letartóztatták, Landau együtt volt a fiával a Bristolban, aki pár nappal előbb jött le Bécsből apjához látogatóba. Már akartak indulni a bécsi hajóhoz, amikor a kávéházba este 6 óra tájban beállított két Héjjas tiszt, akik az öreg Landaut, tiltakozása ellenére letartóztatták. A fia, amint az apját kísérték el, németül utána szólt hogy ne féljen, ő majd nyomban intézkedik a kiszabadítása érdekében. Erre őt is letartóztatták és mindkettőjüket a kelenföldi laktanyába vitték. Egy két nap múlva megszólalt a telefon Landauéknál. A telefonnál valaki az öreg Landau nevében (Landaunak mondta magát) azt kérte a családtól, hogy az összes idegen valutáit és az ékszereket, amelyek külön be vannak csomagolva, adják át annak az urnák, aki majd ott jelentkezni fog érte. A családnak gyanús volt a dolog és amikor egy jólöltözött civil tényleg meg is jelent a kincsekért, azokat különféle ürügyekkel megtagadták tőle. Ezután kezdték csak meg Landaut és fiát kínozni a kelenföldi laktanya börtönében. Közben a család Ruppert képviselőt kérte fel a kiszabadításukra aki el is járt az ügyben, de sikertelenül. A Héjjas-haramiák még a hadügyminiszter közbelépésére sem adták ki Landauékat, hanem még aznap, amint Ruppert ott járt a kaszárnyában, meggyilkolták Landaut, akinek holttestét csak a gyilkosságot követő négy napra adták ki a családnak egymillió korona váltságdíj ellenében. Hogy a fiatal Landauval mi történt, azt még miig sem sikerült megtudni. Ruppertnek a múlt csütörtökre beígért ez ügyben való interpellációja is elmaradt azzal a megokolással, hogy Ruppert előzőleg „kielégítő" felvilágosítást ka október 20. pott a miniszterelnöktől pedig aligha lehetett más, mint megfelelő fenyegetés, aminek hatása alatt Ruppert jobbnak látta a nemzetgyűlésben hallgatni a dologról. A világ azonban mégis tudomást szerzett erről a bestiális gyilkosságról. A Héjjas Pronay betyárok gaztettét nem sikerült mégsem a külföld előtt eltussolni A bécsi sajtó nyomán ma már az egész európai sajtót bejárta Horthyország ez újabb gyilkossági botránya, hirdetvén, hogy hogyan is néz ki az annyit hangoztatott magyar konszolidáció. A trianoni szerződés előadója Budapesten. Pária,okt. 18. Daniel képviselő, a trianoni szerződés előadója, csütörtökön elutazott Paksból Budapestre, ahol rövid úton tanulmányozni akarta az új Magyarországon a békeszerződés nyomán támadt helyzetet ás a Magyarország és szomszédai gazdasági közeledésének szükségességét. Sortűz egy olasz városban. Róma, okt. 18. San Giovinni Rotondóban a szocialistákból alakult képviselőtestület a városházára vadó bevonulás alkalmával ki akarta üteni a vörös lobogót. A katolikus néppárt Ilivel meg akarták akadályozni a vörös zászló kitűzését és ebből összeütközés támadt. A téren összegyülekezett tüntetők a rend helyreállítása céljából érkezett karabélyosokra lőttek, mire ezek a katonák támogatásával szintén tüzeltek. Tizenegy ember meghalt, a sebesültek száma körülbelül hatvan. A Cattaroi öböl Jugoszláviáé, Berlin, okt. 18. Az Idea National@ fiumei jelentése szerint a kormány közölte a sajtóval, hogy a párisi negyköveti értekezletnek a cattaroi ügyére vonatkozó válasza megérkezett Fiuméba. A válasz szerint az öbölt minden korlátozás nélkül Jugoszlávia kapja meg. A szövetségesek héjóinak joguk lesz a kikötőbe befutni. A kariothiai konfliktus. Bécs, okt. 18. A „Wiener Allgemeine Zeitünk“ értesülése szerint dr. Trumbícs SHS. külügyminiszter pénteken válaszolt az osztrák kormánynak arra a jegyzékére, melyet a karinthiai A zóna megszállása elleni tiltakozásul intézett hozzá. Trumbícs dr. biztosítja az osztrák kormányt, hogy a jugoszláv kormány már elrendelte az A zóna kiürítését. Bécsi körökben Trumbics ér, válasza után a hangulat sokkal nyugodtabb lett. A nagyköveti értekezlet jegyzéke Ausztriához és Jugoszláviához. Paris, okt. 18 A nagyköveti értekezlet Ausztria és Jugoszlávia Párisban akkreditált követeihez, azonos szövegű jegyzéket intézett. A jegyzék kifejti, hogy attól lehet tartani, hogy a karintiai népszavazás eredményének kihirdetése után a nemzetközi népszavazási bizottság határozatainak erőszakos megakadályozására készülnek. Ilyen események bekövetkezésére nem várva a nagyköveti értekezlet utal azokra a súlyos bonyodalmakra, amelyek minden olyan kísérlet nyomán támadnának, mellyel a hatalmak és a nemzetközi népszavazási bizottság szerződés adta jogait el akarnák gáncsolni. A hatalmak tiltakoznak az ellen, hogy befejezett tények elé állítsák őket s ilyen esetben föntartják maguknak a cselekvési szabadságot.