Munkás, 1920 (23. évfolyam, 51-297. szám)

1920-10-20 / 240. szám

2­01 Ctt' totta különösen azzal a dolgozó proletár­sággal szemben, mely a háborúban is legtöbbet szenvedett. Csendőrrel, bottal az állam se tudja már a régi munkafegyelmet helyreállítani, nem tudja a mun­kást erőszakkal szorítani arra, hogy annyit és olyan jól dolgoz­zék a tőkés hasznáért, mint a háború előtt. A tőkés rend és hit támasza, kreatúrája: az állam ma már hiába mondja a munkásnak, hogy dolgozzék többet s fogyasszon kevesebbet. A munkás már nem hallgat rájuk, elvesztették régi tekintélyüket. Majd ha egy más rendben a saját vezetősége fogja ezt rendelni a munkásnak, annak majd megteszi. Hogy a csőd teljesebb legyen, a tőkés rend politikailag se tudja likvidálni a háborút se. Hivata­losan befejezte már két éve, de még csak a formaszerű békét se tudta helyreállítani a nemzetek között. Hát még a lelkek igazi békéjét, a nemzetközi termeléshez és forgalomhoz múlhatatlanul szükséges kölcsönös bizalmat! Az emberiség azonban nem veszhet bele ebbe a kátyúba, mely­ben megrekedt. Inkább mintsem belepusztuljon, kidobja a szekeré­ből a kapitalizmust, mely csak belevitte a kátyúba, de kirántani belőle nem tudja. Új utakra tér. Tudomány, technika és emberi erő ma se hiányzik a termelés folytatására, sőt annyi van belőle az emberiség rendelkezésére, hogy ha jól fog hozzá, a végtelenségig fokozhatja a termelést, csak más módszert, új utat kell e célra ta­lálnia. Látni is már az új utat: a dol­gozó munkásság maga akarja kezébe venni a termelés szervezését hogy egyesnek, a tőkésnek privát hasz­nát abból kirekessze, a munkás kizsákmányolását egyesek, a tő­kések javára végleg megszüntesse, így majd dolgozik ismét a mun­kás, ha látja, tudja, hogy már nem egyesnek, a tőkésnek dolgozik, hanem a köznek. Lesz majd ismét munkafegyelem, különb is a réginél, ha látja a munkás, hogy a köznek mindenki dolgozik, mert aki nem dolgozik, enni se kap. Érthető, ha az áttérés a terme­lésnek ez új szervezésére se gyor­san, se simán nem megy. Ha mu­­lólag se hajlandó a tőkés lemon­dani a profitjáról arra az időre, míg a kátyúból kirántaná a vál­ságba jutott termelést, még ke­­vésbbé mond le önként arról a kiváltságáról, hogy a munkás munkáját tovább is kizsákmá­nyolja. Fegyveresen is védi és védeni fogja ezt a kiváltságát és csak a nagyobb fegyveres erőnek fog engedni. A válság pedig, a drágasággal, hiánnyal, ínséggel csak súlyosbodni fog, mert a ter­melés addig a régi tempóban meg nem indulhat. Inkább tönkre fog menni gazdag és szegény, tőkés és munkás. Kifogyunk majd egyre jobban mindenből s a kultúra a barbárság egyszerű életszínvona­lára száll le inkább, mintsem hogy a tőkés burzsoá osztály, ha csak nem kényszerítik, a kizsák­mányolás kiváltságáról lemondjon. Kényszeríteni pedig az öntudatossá ébredt proletár tömegek fogják több vagy kevesebb erőszakkal a szerint, hogy mennyi ellenállásra találnak. Hosszabb lesz-e az át­menet vagy rövidebb: ez a pro­­letárság erejétől és felkészültségé­től függ. Aki a régi rendet támo­gatja, csak nyújtja a haldoklást s ezzel az emberiség szenvedéseit. Telefonszámaink: Szerkesztőség...........5­41 Kiadóhivatal.................3076 fő­t­ti K & I A németországi pártgyűlések. Linovjev beszéde. — A szocializálás kérdése« Kassel, okt. 18. A szocializá­­lási kérdésről és a gazdasági poli­tikáról 60 indítványt terjesztettek elő. A 60 indítványt Braun Adolf birodalmi gyűlési képviselő fog­lalta össze egy javaslatban, ame­lyet egyhangúan elfogadtak. A javaslat a munkásságnak azt a szilárd akaratát juttatja kifejezésre, hogy minden erejét a termelés társad­almasítására összpontosítj­a, a szocializálást mindenütt erőtel­jesen előmozdítja, ahol annak előfeltételei megvannak. A genfi nemzetközi szocialista kongresz­­szusról dr. Mehridd képviselő terjesztett elő jelentést, Genfről azt mondotta, hogy a háborúban összetört régi Internacionálé újbóli fölépítésének végzetteljes kezdete. Egy határozati javaslatot, amely a Genfbe kiküldött németek ma­gatartását helyteleníti, visszavon­tak. Elfogadták azt az indítványt, amelyben a pártkongresszus ki­mondja, hogy a genfi határozatok alapján áll. Halle, okt. 18. A független szocialista párt kongresszusán megkezdték a III. Internacionálé­­ról szóló vitát. Sinovjev, a III. Interncionále végrehajtó bizott­ságának elnöke, akit a baloldaliak élénken üdvözöltek, a kongresz­­szust összehasonlította a bolsevis­ták és mensevikiek 1917. évi októberi forradalom előtti kon­gresszusával és kiemelte, hogy sem Crispien, sem Dittman nem ejtette ki a világforradalom szót, ez azt igazolja, hogy a független­ségiek jobbszárnya a világforra­dalmit meghaladott eszmének tekinti. Az első kötelesség azon­ban a proletárforradalom érdeké­ben való propaganda. Ezt a fel­adatot azonban csak a kommu­nisták teljesíthetik. Amidőn Si­novjev kijelentette, hogy az armsterdami szakszervezeti Inter­nacionále a burzsoázia utolsó mentsvára és a kommunisták nyaka köré húzódó kötél, a bal­oldalon viharos tetszés tört ki, amelyre a jobboldal felháborodása volt a válasz. A lárma oly nagy volt, hogy az ülést meg kellett szakítani. A tárgyalások újbóli megkezdése után Linovjev kije­lentette, hogy miután a proleta­riátus három nagy döntő kérdés­ről, a demokráciáról, a világforra­dalomról és a moszkvai taktiká­ról a függetlenekkel nem lehetett egyhangú megállapodásra jutni, a kommunistáknak nincsen lehető­ségük arra, hogy a függetlenekkel együtt haladjanak. A felvételi fel­tételek megbeszélésénél Sinovjev azt mondotta, hogy a végrehajtó bizottság, amennyiben nem el­vekről van szó, a legnagyobb tolerenciát fogja gyakorolni. Nin­csen szó a német független szo­­cialialista párt megsemmisítésé­ről. A pártnak össze kell gyűj­tenie a német független szocialista párt, a német kommunista párt és a német kommunista munkás­­párt összes kommunista elemeit. Újabb adatok landau borkereskedő meggyilkolásáról. Pécs, okt. 19. A pécsi sajtó foglalkozott már azzal a vérlází­tó gyilkossággal, amelyet Budapesten a Héjjas-különítmény követett el Landau nevű budapesti borkeres­kedőn és annak fián. Az itteni sajtó némely részben tévesen közölte ezt a gyilkossági esetet s nekünk most módunkban áll egy Budapestről érkezett egyén infor­mációja alapján a hiteles körül­ményeket megirni. Informátorunk elbeszélése sze­rint Landau borkereskedőn nem Dobó, hanem Borbély nevű izsáki földbirtokos állt bosszút, akinek Landau, régebben több értékes boroshordót kölcsönzött. Ezeket a hordókat követelte tőle vissza Landau amit Borbély, aki az izsáki „ébredők“ főkorifeusa, meg­tagadott. Ebből keletkezett a konf­liktus, amelyből kifolyólag Bor­bély állítólag le is volt tartóztatva. Borbélynak azonban a Héjjas­­különítményben van egy hadnagy rokona, aki a Borbély iránti rokoni „szeretetből“ vállalkozott Landau „megleckéztetésére,"amiért egy főébredővel ki mert kezdeni. Az eset úgy kezdődött, hogy Landau leküldte Izsákra Harsányi nevű ügyvédjét, hogy a hordóit követelje vissza Borbélytól. Har­sányi ügyvédet Izsákon lecsukta a Héjjas különítmény, természete­sen alaposan összeverték és 10 napig fogva tartották. Landau­t erre egy másik ügyvédet küldött f­el Izsákra, akinek nagy nehezen sikerült Harsányit kiszabadítani. Landaut közben üldözni kezdték Héjjasék Pesten és ő kénytelen volt a lakásától távol bujkálni, napokig nem mert sehol mutat­kozni. Végre is elhatározta, hogy Bécsbe menekül. Azon az estén, amikor letartóztatták, Landau együtt volt a fiával a Bristolban, aki pár nappal előbb jött le Bécs­­ből apjához látogatóba. Már akar­­tak indulni a bécsi hajóhoz, ami­kor a kávéházba este 6 óra tájban beállított két Héjjas tiszt, akik az öreg Landaut, tiltakozása ellenére letartóztatták. A fia, amint az apját kísérték el, németül utána szólt hogy ne féljen, ő majd nyomban intézkedik a kiszabadí­­tása érdekében. Erre őt is letar­tóztatták és mindkettőjüket a kelenföldi laktanyába vitték. Egy két nap múlva megszólalt a telefon Landauéknál. A telefon­nál valaki az öreg Landau nevé­ben (Landaunak mondta magát) azt kérte a családtól, hogy az összes idegen valutáit és az ék­szereket, amelyek külön be van­nak csomagolva, adják át annak az urnák, aki majd ott jelentkezni fog érte. A családnak gyanús volt a dolog és amikor egy jólöltözött civil tényleg meg is jelent a kincsekért, azokat különféle ürü­gyekkel megtagadták tőle. Ezután kezdték csak meg Landaut és fiát kínozni a kelenföldi laktanya börtönében. Közben a család Ruppert kép­viselőt kérte fel a kiszabadításukra aki el is járt az ügyben, de siker­telenül. A Héjjas-haramiák még a hadügyminiszter közbelépésére sem adták ki Landauékat, hanem még aznap, amint Ruppert ott járt a kaszárnyában, meggyilkol­ták Landaut, akinek holttestét csak a gyilkosságot követő négy napra adták ki a családnak egy­millió korona váltságdíj ellenében. Hogy a fiatal Landauval mi történt, azt még miig sem sike­rült megtudni. Ruppertnek a múlt csütörtökre beígért ez ügyben való interpellációja is elmaradt azzal a megokolással, hogy Ruppert előző­leg „kielégítő" felvilágosítást ka­ október 20. pott a miniszterelnöktől pedig aligha lehetett más, mint meg­felelő fenyegetés, aminek hatása alatt Ruppert jobbnak látta a nemzetgyűlésben hallgatni a dologról. A világ azonban mégis tudo­mást szerzett erről a bestiális gyilkosságról. A Héjjas Pronay betyárok gaztettét nem sikerült mégsem a külföld előtt eltussolni A bécsi sajtó nyomán ma már az egész európai sajtót bejárta Horthyország ez újabb gyilkossági botránya, hirdetvén, hogy hogyan is néz ki az annyit hangoztatott magyar konszolidáció. A trianoni szerződés előadója Budapesten. Pária,okt. 18. Daniel képviselő, a trianoni szerződés előadója, csütörtö­kön elutazott Pak­sból Budapestre, ahol rövid úton tanulmányozni akarta az új Magyarországon a békeszerző­dés nyomán támadt helyzetet ás a Magyarország és szomszédai gazdasági közeledésének szükségességét. Sortűz egy olasz városban. Róma, okt. 18. San Giovinni Rotondóban a szocialistákból alakult képviselőtestület a városházára vadó bevonulás alkalmával ki akarta ü­teni a vörös lobogót. A katolikus néppárt Ilivel meg akarták akadályozni a vörös zászló kitűzését és ebből összeütközés támadt. A téren összegyülekezett tün­tet­ők a rend helyreállítása céljából érkezett karabélyosokra lőttek, mire ezek a katonák támogatásával szintén tüzeltek. Tizenegy ember meghalt, a sebesültek száma körülbelül hatvan. A Cattaroi öböl Jugoszláviáé, Berlin, okt. 18. Az Idea National@ fiumei jelentése szerint a kormány közölte a sajtóval, hogy a párisi negy­­követi értekezletnek a cattaroi ügyére vonatkozó válasza megérkezett Fiuméba. A válasz szerint az öbölt minden korlátozás nélkül Jugoszlávia kapja meg. A szövetségesek hé­jóinak joguk lesz a kikötőbe befutni. A kariothiai konfliktus. Bécs, okt. 18. A „Wiener Allgemeine Zeitünk“ értesülése szerint dr. Trumbícs SHS. külügy­miniszter pénteken válaszolt az osztrák kormánynak arra a­ jegyzékére, melyet a karinthiai A­ zóna megszállása elleni tilta­kozásul intézett hozzá. Trumbícs dr. biztosítja az osztrák kormányt, hogy a jugoszláv kormány már elrendelte az A­ zóna kiürítését. Bécsi körökben Trumbics ér, válasza után a hangulat sokkal nyugodtabb lett. A nagyköveti értekezlet jegyzéke Ausztriához és Jugoszláviához. Paris, okt. 18 A nagyköveti értekezlet Ausztria és Jugoszlávia Párisban akkreditált követeihez, azonos szövegű jegyzéket intézett. A jegyzék kifejti, hogy attól le­het tartani, hogy a karintiai nép­szavazás eredményének kihirdetése után a nemzetközi népszavazási bizottság határozatainak erősza­kos megakadályozására készülnek. Ilyen események bekövetkezésére nem várva a nagyköveti értekez­let utal azokra a súlyos bonyo­dalmakra, a­melyek minden olyan kísérlet nyomán támadnának, mellyel a hatalmak és a nemzet­közi népszavazási bizottság szerző­dés adta jogait el akarnák gán­csolni. A hatalmak tiltakoznak az ellen, hogy befejezett tények elé állítsák őket s ilyen esetben föntartják maguknak a cselekvési szabadságot.

Next