Munkás, 1921 (24. évfolyam, 1-188. szám)

1921-02-25 / 45. szám

1­2.*olá­l tartja és számon tartja a vesze­delmes komédiásokat s érdemük szerint vonja majd felelősségre őket." A revali tárgyalások egyelőre holtpontra jutottak, mert a magyar kormány képviselője nem járulhatott hozzá az oroszok képviselőinek javaslataihoz, annak dacára, hogy az orosz megbízot­tak átnyújtották a fogságukban lévő 6000 magyar tiszt névsorát, akik valamennyien börtönökben és internáló táborokban vannak és ugyanolyan elbánásban része­­sülnek, mint amilyenben a ma­gyar kormány részesíti a politikai foglyokat. Semmi esetre sem kel­lemes a hadifogoly tisztek hely­zete Oroszországban, de a magyar fogságban lévő politikai foglyoké sem. Teleky magyar külügyminiszter még akkor, midőn szikratáviratban értesítette Csicserin külügyi nép­biztost, hogy hajlandó tárgyalá­sokba bocsátkozni a hadifogoly magyar tisztek érdekében, azzal vádolta meg az orosz tanácskoz­mányt, hogy embertelenül bán­­nak a hadifogságban lévőkkel. Csicserin erre válaszában tudtára adta Telekynek, hogy nincs joga az emberiességre hivatkozni, mert a román szuronyoknak köszön­hetik létüket és hogy egész kor­­mányrendszerük a gyilkosságokon és banditaságokon alapszik. Tele­­kyék a hadifogoly tisztekkel is spekulálnak. Arra számítanak, hogy a tavaszi nemzetközi offen­­zíva Oroszország ellen esetleg sikeres lesz és akkor majd vé­­gezni lehet a népbiztosokkal, anélkül, hogy ki kellene cserélni őket a fogoly tisztekkel, akik kö­zött nagy számban vannak a Horthy-, Héjjas- és Prónay-fajzatok is. Ezért volt Telekyék részéről a huza­vona a revasi tárgyalásokon, mert hiszen azt mindenki tudhatta előre, hogy az oroszok annyi tisz­tet adnak ki Horthyéknak, ahány politikai foglyot Horthyék kiadnak az oroszoknak. Pedig Telekyék nagyon téved­­nek. Hiába biztatják a hadifoglyok hozzátartozóit, hogy tavaszra min­­den Oroszországban levő tiszti fogoly otthon lesz. A Héjjas ivadékok Oroszország­ban minden tekintetben osztozni fognak a népbiztosok sorsában. Ha nem Moszkvában, akkor Baku­ban teszik a kötelet ugyanakkor a nyakukra, amikor Budapesten megkísérlik a népbiztosok „törvé­nyes“ legyilkolását. Fáj a 6000 hadifogoly osztályostárs sorsa a magyar vérebeknek, de az orosz proletárok millióinak sem kellemes a magyar politikai foglyok ten­­gernyi szenvedése. A két és felesek kon­­ferenciája Bécabem, Bécs, febr. 23. A 2 és y2 és Internacionale bécsi nemzetközi szocialista konferenciája megkez­dődött. Adler Frigyes kijelen­tette, hogy egyformán messze állnak Moszk­va nagy türelmet­­lenégétől és a genfi második Internacionale hitetlenségétől. Lonquet kijelentette, hogy Moszkvában kaszárnyas légkör uralkodik. (De a híres francia „népvezér“ azt elhallgatta, hogy Szovjet Oroszország azért kaszárnya mert az egész világ rabló impe­rialistái döntő harcra készülnek ellene, ő is a proletárállam elleni becstelen uszitókhoz csatlakozott. Az egész bécsi komédia magában hordja a meddőség bélyegét. ( Szerk.) — Munkát ailásot! Elvtársai­­ fehér burzsoázia, gyárosok, iparosok, kereskedők és egyéb munkáltatók, a mostani súlyos gazdasági helyzetet mindenképpen úgy akarják kihasználni, hogy abból részükre semmi, de a dolgozó munkásság számára annál több kár és nyomorúság származzon. Olyan munkabéreket akarnak fizetni, hogy abból a munkásnak még kenyérre való sem futja, emellett pedig lehetetlenné akarják tenni, hogy a munkásság szervezettsége segélyével javíthasson a maga sorsán. Elvtársak! Ennek a lehetetlen gazdasági helyzetnek a megbe­szélése és a munkáltatói önkény elleni állásfoglalás végett az összes gyárak, bányák műhelyek, üzletek és mindennemű munkahelyek ösz­­szes munkássága f. hó 27 én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Tornacsarnokban és az az előtt levő téren nagy népgyű­lést tart melynek napirendje: 1. A termelés biztosítása; 2. Jóléti berendezések. Elvtársak! Jelenjen meg mindenki ezen a népgyülésen s agi­táljon annak sikere érdekében ! Elvtársi üdvözlettel: a Szaktanács. A budapesti nyomdászok bérmozgalma. Budapest egész munkássága forrong.­­ Ostromállapot van Budapesten. Budapest, febr. 24. A gyár­iparosok országos szövetségének egyik legutóbbi ülésén az egyik budapesti nagy gyár tulajdonosa kijelentette, hog­y a munkásság a mai munkabérekből képtelen meg­élni, ez o­yan csekély, hogy az a lassú éhenhaláshoz vezet. Mután azonban -- miként tegnapi szá­munkban megírtuk - Horthy véres fenyegetése óta alig fel­fegyverezett tiszti járőrök a véres kijelentésnek súlyt is adnak, a budapesti munkaadók hallani sem akarnak a munkabérek felemelé­séről. A nyomdatulajdonosok még néhány nap előtt hajlandók vol­tak a kért béremelést megadni, azonban az utolsó napokban ridegen elzárkóztak a nyomdászok jogosult követelése elől. Kijelen­tették, hogy munkásaiknak semmi­féle béremelést nem adnak. A budapesti nyomdai munká­sok vezetői eddig vakon bíztak a nyomdatulajdonosok „jóakara­tában“. Ezt ők a húsz évig fenn­álló árszabályközösségre építet­ték. Peidl Gyula, a nyomdász­­szervezet vezérének egész élete a nyomdatulajdonosokkal való jó viszony ápolásában és fenntartá­sában merült ki. Ezt a politikát belevitte ő ez általános munkás­mozgalomba is, amely most olyan rettenetesen megbosszulja magát. A budapesti nyomdatulajdono­soknak most az a célja, hogy a munkásokat provokálják és így a tiszti banditáknak sikerüljön az éhező és rongyoskodó munkások közül jó egynéhányat agyonverni, a szervezetet szétzülleszteni ami­­vel ők hosszú időre biztosítva volnának, hogy a munkások köve­teléseket nem támasztanak. Ám a munkások átláttak a burzusok szándékán és a nyomdai munkások bizalmi testülete óva inti a munká­sokat bármilyen meggondolatlan lépéstől, ami jelenleg csak a mun­­káltatóknak volna kedves. Arra az idere halasztották egyenlőre a Cs­elekvést,amikor cselekedni lehet. Komolyan cselekedni. Nem úgy, ahogyan Peidl hirdette húsz éven át. Vasárnap óta ostromállapot van Budapesten. Alig felfegyverzett tiszti járőrök jönnek és mennek ki a gyárakból, nyomdákból, szinte provokálják a munkásokat. Sok letartóztatás is történik. Ha magasabb bért, nagyobb darab kenyeret nem is ad a Horthy­­rezsire, börtön és bikacsök az még jut bőven. De reméljük, már nem sokáig. „Ellen-liberális” blokk alakul Vázsonyival. Apponyi és Vázsonyi szövetkeznek? Budapest, febr. 23. Tegnap több „liberális" politikus tanács­kozást tartott, melynek célja az volt, hogy a most megalakult liberális­ pártszövetség ellensúlyo­zására egy „mérsékeltebb" liberá­lis blokkot hozzanak létre. Ennek a furcsa alakulatnak a létrejöttét március elejére gondolják, ami­­korra hazavárják Vázsonyit is Bécsből, akinek az új alakulásá­ban jelentékeny szerepet szánnak. Budapest, febr. 23. A demok­rata párt nem vesz részt a na­pokban alakult munkások és pol­gárok szövetségében, mert Vá­­zsonyi táviratot intézett pártjához Bécsből, melyben óva inti őket, hogy csatlakozzanak eme „forra­dalmi" radikális és szocialista blokkhoz, amely ebben ő nemzeti szempontból kifogásokat emel. (Hogy kikből fog állani ez a legújabb — és ki tudná, hányadik — pártalakulat, erről egyelőre nem szól a fenti­­jelentés. Elég azonban tudni, hogy Vázsonyinak, ennek a viharvert múltú liberális demokrata szabadkőműves politikai svindlernek „jelentékeny" szerepet szánnak az új alakulatban. Ahol Vázsonyi jelen van, ott becsületes alakulatról nem lehet szó, mert ott nemcsak a Habsburg-szellem van jelen, hanem a „liberális" köntösbe bujtatott szemérmes reakció is. Ennek az új alakulat­nak tehát kár lesz megszületnie Egészen szépen megférne ez a keresztény nemzeti pártban is.) Budapest, febr. 23. Apponyi nem csatlakozik egyik parlamenti párthoz sem, hanem olyan politikai blokk megteremtésén fáradozik, amely a konzervatív nemzeti irányzatnak megfelel. Eddig Zichy Jánossal és Hadikkal egyezett meg. Rövidesen tárgyalást kezd Vázsonyival is, akinek a blokkban vezéri szerepet szánt. 1921 február 25 Andrássy hazatalált. Budapest, febr. 23. A nemzet­gyűlés tegnapi ülésén a kormány­programra vitájánál felszólalt Andrássy Gyula gróf is. Kij­len­tette, hogy ha „szive vágyát“ követhetné, akkor vissza kellene vonulnia a politikától, (és miért nem követheti gróf úr ? — Szerk.) Ő azonban nem teszi ezt. Azt kívánja, hogy mindenki az alá a zászló alá tömörüljön, amelyet a „nemzet“ a veszedelmek percei­ben kitűzött. Ez a zászló szerinte a „keresztény-nemzeti gondolat“ zászlaja. Ezért ő is elhatározta, hogy csatlakozik ehhez a zászló­hoz, mert szerinte a „nemzet“ óriási nagy többsége áll ezen zászló alatt s mert maga is úgy érzi, hogy a keresztény-nemzeti párt politikájához áll legközelebb. (A gróf úr ezt a szive szerint v­iló­spést már korábban is meg­tehette volna. Igazán kár volt eddig a jogrend, jogtiszthez és h­asonló frázisokat hirdető párton­­kívüli köntösben szélhámoskodni. Le kell konstatálnunk, hogy a becsületesebb demokratikus poli­tikai irányzat csak nyer azáltal, ha az ilyen politikai szélhámosok elmerülnek a keresztény-nemzeti reakció mocsarában, még mielőtt a politikai helyzet Magyarorszá­gon végleg tisztulna s átalakulna.) * » * — Személyi ügyek a város­házán. A központi bizottság teg­napi ülésén Nagy László főjegyző bejelentette állásáról való lemon­dását, amit a központi bizottság tudomásul vett. Nagy László annak­idején tudvalevőleg nem önként maradt vissza a városházán, s most mivel úgy látta, hogy a nélkülözhetetlenség kérdése nem áll fenn vele szemben egyrészt, másrészt pedig azt érezte, hogy a megváltozott viszonyok folytán teremtett helyzetbe nem képes kellőképpen beleilleszkedni, ezen okoknál fogva határozta el magát a lemondásra. A központi bizott­­ság egyelőre nem intézkedett helyettesítéséről. — A pap az iskolában verekszik. Mi mindig hangoz­tatjuk, hogy a vallással ki az iskolából, mert a vallástannak az iskolákban való tanítása csak a hasznos tudományok rovására történhetik. Annál inkább indo­kolt ez a követelésünk, ha lépten- nyomon azt kell hallanunk, hogy egyes hitoktatók bottal akarják beleverni a tanulókba a vallást és a templombajárás szorgalmát. A legutóbbi ilyen eset tegnap történt a főreáliskolában, ahol valami Losser nevű hitoktató pap vastag vonalzóval verte el Hornyák Mihály és Novoth Károly tanuló­kat, amiért vasárnap nem mentek el a templomba. Ez minden­esetre nem paphoz illő cselekedet egyrészt, másrészt pedig tiltakoz­nunk kell ellene, még ha a ko­moly tudományok, a hasznos tantárgyak elhanyagolása forog is fenn a tanulók részéről, hogy az iskolákban verjék a gyerekeket, annál inkább pedig éppen a hit­­tan és a templombajárás elhanya­­golásáért. Az ilyen csuk­a urat rendőrileg le kell büntetni, vagy viszont felpofozni, ha a reverendá­ból ennyire kikivánkozik a Dostojewsky emlékünne­pély Péterváron. A kapitalista sajtó hazugságai közé tartozik az is, hogy Szovjetoroszország ural­­kodó munkásosztályát „vandaliz­mussal" vádolja. Úgy állítja be

Next