Munkás, 1921 (24. évfolyam, 1-188. szám)
1921-01-14 / 10. szám
ElSflntU árak. Helyben *3 vidéken . Eiyivre 30 K, «Uvr« ISO K, aaayaá-' évra 90 Tf, agy háza 30 K. Politikai napilap. A Pécsi Szocialista Párt hivatalos lapja» Telefon szántok. Szerkesztőségs 511 n„ kiadóhivatal: 376. sz. Szerkesztőség és kiadóhivatalt Zrínyi-utca 13. szám alatt. Gazdasági okok azok elsősorban, amelyek az elszegényedett és lerongyolódott tömegeket nyugtalanítják. Az áruhiány egyre nő, a drágaság napról napra fokozódik, a pénz értéke mindinkább romlik s a dolgozók a napi béreiken mind nagyobb nehézségekkel tudják biztosítani a puszta megélhetésüket is. S a nyugtalanságukat fokozza az, hogy míg maguk fokról-fokra mélyebb nyomorba sülyednek, a másik, a nem dolgozók, a mindig nagyszerűen élők kis tábora még mindig fényesen él, készletei is vannak s csak nekik van módjukban vásárolni is. Amikor pedig azt látják, hogy a zűrzavaros gazdasági helyzet minden hátrányát is rájuk hárítják s minden előnyét a munkáltatók foglalják le maguknak az ő rovásukra, nyugtalanságuk természetszerűen annál erősebben fokozódik és elkeseredésük sokszor spontán cselekvésekben nyilvánul meg. Mindezek a nyugtalanító gazdasági okok fokozott mértékben jelentkeznek és éreztetik hatásukat olyan területen, ahol a gazdasági, elsősorban a pénzügyi viszonyok is zavarosabbak, ziláltabbak, mint másutt. Ilyen terület a miénk, különösen Pécs és közvetlen környéke, ahol a valuta állandóan nyomottá, súlyossá teszi a helyzetet. Az alacsony értékű pécsi pénzzel a szomszéd községbe sem lehet eljutni, mert már az állomáson dinárt követelnek s vásárolni is csak itt lehet vele. S ami itt baj, nehézség van bármilyen téren, ennek egyik fő és alapoka mindig a valuta. Ezek a bajok, különböző formákban, de minduntalan jelentkeznek s hol itt, hol ott robbannak ki. A napokban a bányászok mozdultak meg meglepetésszerűen, újra felszínre vetve hónapok óta el nem intézett követelésük teljesítését, hogy dinárban kapják a munkabérüket. S a megmozdulást maga a bányaigazgatóság provokálta megint részben a román pénzek forgalombahozatalával, részben a Jancsibankók tervével. Mind a kettő egy-egy fényes üzlet lett volna a számára a főüzlet: a dinárüzlet mellett, amelyet a szénnek dinárért való eladásával csinál akkor, amikor ő a rossz értékű pécsi pénzzel fizeti a bányamunkásokat. A zavaros helyzet minden előnyét így foglalja le magának a munkások rovására, így növeli szinte naponta több millióval az óriási vagyonát s az újabb és újabb manővíírozásával így nyugtalanítja bányászelvtársainkat. Egész természetes, hogy ezek eszébe juttatják a bányamunkásoknak minden sérelmük s ezek egyik alapját: a rossz valutával való kielégítésüket. Mintha a bányaigazgató úr termelné a szenet s azért jutalmazzák őt a dinárral s az ebből eredő milliós haszontöbblettel s a bányász szemét kiszúrják a terom" lőtt értékű volt osztrák-magyar papírpénzzel. Természetesen a bányaigazgatóság siet úgy beállítani a dolgot, mintha a bányászok elégedetlenkedésének tisztán politikai okai volnának, ami egészen nyilvánvaló valótlanság s a bányaigaz- gatóság, úgyis, mint szakemberek, biztosan tudják, hogy a bányász elvtársaink nyugtalanságának fő oka a gazdasági ok: a valuta. S s míg ezt ki nem küszöbölik, a nyugtalanság sem küszöbölhetik ki teljesen. »es Horth Bécs, jan. 13. Lehár ezredes Nyugatmagyarországon áll csapataival, készen a védelemre, de a támadásra is. Bécsbe akar bevonulni és itt vissza akarja állítani a Habsburgok monarchiáját. A Lehár expedíció komoly és mögötte Horthy áll. Bécs, jan. 13. Az itteni magyar követség az antant misszióktól újabb figyelmeztetést kapott, ft figyelmeztetés arról szól, ha Magyarország Ausztriával szemben az élelmiszerszállítások terén retorzióval élne, az antant ezt maga ellen irányuló barátságtalan lépésnek tekintené. Budapest, január. 13. At kormány itteni félhivatalosa határozottan kijelenti, hogy Nyugatmagyarországot nem adják át sem Ausztriának, sem az antantnak. „Az antant — mondja a félhivatalos — küldhet hozzánk akár hány átvevő és átadó bizottságot, akár polgárit, akár katonait, katonait vagy vegyeset, katonát keveset, vagy sokat nekünk tökéletesen mindegy. Nyugatmagyarországot nem adjuk oda. Utolsó csepp vérünkig ellentállunk és védekezünk.“ (úgy látszik, Horthyék Nyugatmagyarország kérdéséből mindenáron európai bonyodalmat akar az országot nak provokálni. Nekik most már mindegy, ha belepusztulnak is ebbe.) Magyar képviselők a Habsburgok ellen. Budapest, jan. 13. (Éjjeli telefonjelentés.) A királykérdés magyarországon nem hagyja nyugodni a kedélyeket. A Nyugatmagyarország ügyét a legitimisták arra akarják kihasználni, hogy Károly exkirályt a magyar és az osztrák trónra visszaültessék, mert ezáltal a nyugatmagyarországi kérdés is megoldódnék : a hálás császár-király nem venné el „hű magyarjaitól" Nyugatmagyarországot. Ezért áll készenlétben Lehár hadserege minden pillanatban Nugatmagyarországon, készen arra, hogy minden pillanatban betörhessen Ausztriába és előbb ott, majd Horthyországban kikiálltassa Károlyt királynak. A Habsburgok visszatérése ellen a szabad királyválasztás hívei most egy egységes blockba akarnak tömörülni, melynek eddig már 106 képviselő tagja van. Ezek készek arra, hogy minden eszközzel megakadályozzák a Habsburgok visszatértét. Bíznak abban, hogy ebben a küzdelemben a Habsburgoktól távol álló nép melléjük áll. (MTI ) Benes csehszlovák külügyminiszter nyilatkozata egy új orosz-lengyel Mborn lehetőségéről. Az orosz-lengyel háború még az idén kitör. Paris, Mart. 12. Benes csehszlovák külügyminiszter a Chicago News tudósítója előtt nyilatkozott Csehszlovákia politikájáról. Kijelentette, hogy Csehszlovákiának ma minden eshetőségre el kell készülnie. A belpolitikai helyzet miatt a hadsereget nem lehet leszerelni. Már Szovjetoroszország és Lengyelország között minden pillanatban megújulható háború lehetősége sem engedi ezt meg. Véleménye szerint ugyanis az orosz-lengyel háború még ez idén újra kitör. Habár Csehszlovákia külpolitikai helyzete kifogástalan, mégis azon vannak, hogy minél több országgal sokoldalú és részletes szerződést köthessenek. (Megértjük Benes urat: az a bizonyos „minden eshetőség“ a csehszlovák proletárságnak a kapitalista kizsákmányolás alóli fölszabadulása, az egyre inkább aktuálisabb és érlelődőbb proletárforradalom, amely miatt kénytelen a csehszlovák burzsoázia fegyverbe tartani pár százezer embert. De nemcsak ez az oka a hadsereg fenntartásának, hanem, amint ezt Benes úr is beismeri, az oroszlengyel háború kitörésének egyre nagyobb bizonyossága. A csehszovák kapitalizmus ugyanis alkalomadtánaz orosz proletárkatonák ellen, Lengyelország segítségére föl akarja vonultatni hadseregét. Nincs kizárva, hogy Benes úr éppen azért járt Párisban, hogy a francia burzsoázia által Szovjetoroszország ellen előkészített háborúban való részvétel módozatait megtárgyalja.). Asani settin'Utcai ipartársulati ittmán' túl nevű hivatalos közlönyében napról-napra püföli rozsdás taglójával a „hatalmi politikát.“ Szeretné lefejezni a szocialista pártot, szeretné a József utca felé, a papok kenetes akta felé terelni pécsi proletárságot, szeretné visszaültetni a városházára Nendtrichéket és mindennél jobban szeretné szűzmáriás zászlóval, üdvözölve fogadni Pécsre Horthyt. Gazdasági reorganizáció a legújabb ütőkártyájuk. Kárhoztatják a „pártpolitikát," hogy az nem törődik a gazdasági érdekekkel, hogy nem teremt munkaalkalmat, nem hoz gazdasági fellendülést stb. A csuhások újságja mögött álló fehér burzsoáziát emlékeztetni kívánjuk arra, hogy az ő rendjük, amely még nemrégen boldogította a várost Nendtwichel az élén, döglesztette be a város gazdasági életét. Merjék ezt tagadni! Emlékeztetjük őket arra, hogy az új rezsim minden jó szándékkal sietett konszolidálni helyzetet, de a burzsoázia adómegtagadó és egyébb kerékkör ellenakciója meggátolta eddi minden ténykedésében. Merje ezt tagadni! Aztán mitől várja a kurzisták a gazdasági helyzetünk jobbrafordulását ? Talán Nendtwichék visszaültetésétől ? Hát nem éppen a teljes tehetetlenségéért rúgta ki ezt a társaságot a város többsége? Vagy talán egy új, valami Lauber-Visnya-Kornócsy féle kurzusos burzsoá vezetőség jobb viszonyokat tudna teremteni? Ilyenformán gondolják ők, azért követelődznek, hogy „félre kell lökni a személyi érvényesülést hajhászó politikusokat, meg kell akasztani a gazdasági züllést,“ és „becsületes, hozzáértő emberek kellenek, akik reorganizálni tudják a gazdasági életet.“ Ezeket írja a Dunántúl. Most már tehát egészen nyílt szemérmetlenséggel bújik ki, hogy mit szeretnének. De hiszen ott voltak a választások ? Miért nem vettek részt azokon? vagy biztosak voltak előre a kudarc felől? Ha igen, akkor hogyan képzelik most „félrelökni" azt a rezsimet, amelyet a szavazópolgárok háromnegyed részének bizalma helyezett a város élére ? Lehetetlenség ez másként mint vagy új választás útján, melynek eshetőségei egyáltalán nem lehetnek biztatók a fehér burzsoáziára nézve. Hátra volna még a Horthy-módszer, de ehhez Horthy is kellene. S éppen ezt szeretnék ezek a mákvirágok. Horthy és Héjjas segítene a Dunántúlisták hazafias fájdalmain. Ezek esetleg képesek volnának „félrelökni" azt a „vezéri" politikát, amire a Dunántúl valamelyik ökre azt mondja, hogy bolsevista kalandor-stiklikben merül ki. Amikor a Dunántúl a „tunya tétlenségben meglapuló burzsoáziát biztatja, hogy miért nem micris