Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-19 / 38. szám

1915. szeptember 19. MUNKÁS Ami a fent jelzett számunkban itt azon állításunkat illeti, hogy „Ami­kor jánosi Engel József urnak az ötvenéves működési jubileumáról szó­ló hírlapi dicsérádákat olvastuk a helyi lapokban, akkor — ha jól emlékszünk — arról is olvastunk, hogy a „nagylelkű adakozó m­ár tel­jesen ingyen ajándékozza meg a vá­rost a nevezett telekrésszel, mert az ottan szükségessé váló kerítésátépí­­tést is maga végezteti el, de majd csak a háború után.“ — Erre nézve, hogy eme meggyőződésünk jogossá­gát igazoljuk, idézzük a „Pécsi Nap­ló“ 1915 augusztus 8-án megjelent 178. számának a következő közle­ményét : „A városnak ingyen átengedett telek. Jánosi Engel József szép levélben közli Nendtvich Andor polgármester­rel, hogy ötvenéves munkássága év­fordulóján, atyja nemes példáját kö­vetve, a Rákóczi-uti 76. sz. telkének azt a részét, amely az utcaszabályo­záshoz szükséges s amelynek kisajá­títási engedélyét is megszerezte már a város, önként és ingyen átengedi. Minthogy azonban a jelen viszonyok között, munkaerő és anyag hiánya miatt a falkerítés és irodahelyiségek lebontása és átépítése nem eszközöl­hető, a telekrész tényleges átadását a békekötés után egy év múlva kí­vánja csak foganatosítani. A nagy­lelkű ajándékot a polgármester levél­ben köszönte meg.“ A fenti közleményről hiába állí­taná azt­­. Engel úr, hogy abból kiolvasható, miszerint a város fogja azt a bizonyos átépítési munkálatot 6000 koronával financírozni. Miért nem igazította tehát helyre­­. Engl úr annak idején a Pécsi Naplónak a fenti közleményét úgy, ahogy a mi „téves“ értesülés alapján megírt cik­keink adatait „helyreigazította ?­­“ Miért sütkérezett hát eddig I. Engel úr a „nagylelkű adakozó“ hírnevének napsugaras fényében, miért ? ! Ezek a mi megjegyzéseink. — De egyben helyre is igazítunk valamit mi is. Annak idején mi információ hiányá­ban azt írtuk, hogy a szóbanforgó telek 90—100 négyszögöl terjedelmű lehet. J. Engel úr azonban felvilágo­sított bennünket arról, hogy csak 67 négyszögöl, így most kiszámít­hatjuk, hogy a városnak ezen telek négyszögöle 89 korona 55 fillérjébe kerül a 6000 koronás befektetés sze­rint. Egy-egy négyszögölnyi földet 89,55 koronáért járda és úttest cél­jára — ezt igazán nem lehet ajándé­kozásnak nevezni, még akkor sem, ha — I. Engel úr szerint — azt az évekkel ezelőtt valakik 200—400 ko­ronára becsülték négyzet­öl­énként. Hadifoglyoknak ipari munkára való alkalmazása. A honvédelmi minisz­ter a törvényhatóságokhoz körrende­letet intézett, mellyel a hadifoglyok kiadása körüli eljárás szabályozása tárgyában 1915 június 11-én 7598. évi. szám alatt kiadott rendeletének kiegészítéseképen a kereskedelem­ügyi miniszterrel egyetértőleg a kö­vetkezőket rendeli el : 1. Hadifoglyok ipari munkája ki­zárólag a politikai hatóságok kifeje­zett hozzájárulásával, nem pedig meg­hallgatásával adhatók ki. A politikai hatóságok pedig köte­­leztetnek arra, hogy a hozzájárulást csak abban az esetben adják meg, ha: 2. a kérelmező vállalat a helyi hatóság és azonkívül a budapesti állami munkásközvetítő intézet bi­zonyítványával igazolja, hogy nem tudja a szükséges szán­i munkást megszerezni. 3. A vállalat a munkás-betegse­­gélyző bizonyítványával tartozik iga­zolni, hogy munkáslétszáma a kérel­mezett hadifoglyokat betudva, nem haladja meg a békeidőben általa foglalkoztatott munkáslétszámot. E kikötés alól csak a kereskedelemügyi miniszter adhat felmentést. 4. A kérelmező vállalat köteleztetik arra, hogy hadifoglyok alkalmazásá­nak egész ideje alatt munkást elbo­csátania s azok béreit bármilyen for­mában csökkentenie nem szabad és az összes munkásoknak a jelenlegi viszonyoknak megfelelő béreket fog fizetni és túlórákat megfelelően fogja díjazni. Amennyiben e feltételeknek meg nem felel, aminek egyoldalú meg­állapítása a kereskedelmi miniszté­riumnak, illetőleg szakközegének tar­­tatik fenn, vagy ha a munkásviszo­nyok időközben úgy változnak, hogy a közigazgatási hatóság a hadifog­lyok alkalmazását már nem tartja elkerülhetetlenül szükségesnek, a ha­difoglyok azonnal visszavézetnek. A cukor spekuláció. Általános a panasz, hogy dacára annak, hogy a kormány a múlt hetekben tetemesen felemelte a cukorárakat az ármaxi­málás alkalmával, valakik — úgy látszik — még sincsenek még jól tartva, még magasabb árakra pá­lyáznak, még jobban akarnak fosz­togatni. Erre vezethető vissza az a látszatkeltés, mintha az országban ■cukorhiány volna. A valóság persze ezzel ellenkező, amint azt már annak­idején mi is kimutattuk megbízható adatok nyomán. Most úgy áll a dolog, hogy a közönség valósággal ki van szolgáltatva a kereskedők önkény­kedéseinek. Nevezetesen pedig, hogy nem adnak ki egy-egy vevőnek fél­kilónál nagyobb mennyiséget, de ezt is sok helyen csak úgy, ha az illető egyidejűleg mást is vásárol. De ta­pasztalhattuk az utóbbi napokban azt is, hogy kocka- vagy süveg­cukrot csak úgy adnak a vevőnek, ha az egyben ugyanannyi törmelék­­cukrot is vásárol. Amolyan finomí­tatlan cukor ez, amit leginkább más­kor külföldre, Kínába és Japánba stb. szoktak szállítani itthon egy­általán nem is került fogyasztásra. Már most, hogy a gyárosok vagy a nagykereskedők, avagy a kiskeres­kedők-e a spekulánsok, akik a cukor­hiány látszatát akarják kelteni, nem igen lehet tudni, mert azok egymásra igyekeznek tolni a dolgot. Ezért te­hát a kormányon a sor, hogy véget vessen ennek a manipulációnak. Tes­sék rekvirálni a cukorkészleteket és szigorú büntetéssel sújtani azokat, akik a készleteket elrejtegették, hogy ezáltal cukorhiány látszatát keltve, az árak felemelését indok nélkül — kirevolverezzék. Mert a cukorgyá­rakról tudott dolog, hogy az elmúlt üzletévüket is kitűnő eredménnyel zárták és a kereskedők haszna is megüti a tisztes polgári haszon mér­tékét. Meg kell tehát rendszabá­lyozni a spekulánsok társaságát. Az utolsó termés jelentős. A múlt szombaton megjelent a földmivelés­­ügyi kormánynak az idei gabona­­termés eredményéről szóló végleges jelentése. A jelentés szerint az ered­mény a korábbi jelentések adataival szemben lényegesen csökkent, mind­azonáltal a termés eredmény az idén elég jó közepesnek mondható, körül­belül az utóbbi tíz év átlagának meg­felelő. A legutóbbi jelentés adatai különben a következők : Ezek az eredmények minden­esetre kizárják azt, hogy Magyarországon a következő gazdasági esztendőben is kenyér­hiányról, liszthián­yról sza­badjon beszélni. Csak a kormány és bearatott terület ezer hold Termés millió mázsa Átlag holdan­ként kigr. Búza 5770 41-2 714 Rozs 1828 11-5 , 632 Árpa 1980 12-8 648 Zab 1855 11-6 627 A munkásság az a szikla, amelyen a jövő temploma épül. 5

Next