Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-19 / 38. szám

1915. szeptember 19. MUNKÁS­ nek tartja ? Persze itt el kell tekin­teni az egy két holdas kisbirtokostól, ez természetes. A közép és nagybir­tokos érdekeltség azonban ugyan olyan elbírálás alá veendő, mint akár a zsidó hadseregszállító, a nagy­birtok pláne ugyanúgy, mint akár Weisz Manfréd. Ismételjük : nem szabad e kérdés­ből semmiféle felekezeti kérdést csi­nálni, éppen azért, mivel a magyar­­országi papság is a földmívelő, vagyis jobban mondva a földbirtokos érde­keltséghez tartozik. A legfőbb és egyedüli cél az legyen, amit legelül is hangoztat­­ünk és amit a szóban­­forgó lap idézett cikke más helyén ugyancsak hangoztat, hogy t. i. az új adónemmel azok az osztályok, amelyek a háborúból csak terheket nyertek, részben mentesütl­essenek az állam rendkívüli háborús terheinek viselése alól. Más minden szempont szigorúan mellőzendő. De ezt aztán elodázhatatlan feladatának ismerje kormány és törvényhozás egyaránt. Népparlamentet követelünk, hogy a nép maga intézhesse sorsát! — A háború eseményei * * * Az oroszok elleni harcok sikerrel folynak. — Keletgaliciában megálltak az oroszok veszteségteljes támadásai. — Az olaszok sikertelenül támadnak az Isonzó-fronton. — Német repülők ki­rándulásai Anglia felé. — A nyugati fronton nincs változás. — A német-amerikai feszültség. — A Balkán eseményei. Amint előrelátható volt, az­ orosz főparancsnokváltozás nem hozott új fordulatot az oroszok javára a há­borús sikereket illetőleg. Az orosz hadsereg ma éppen olyan szomorú viszonyok között vergődik, mint Ni­­koláj Nikolajevics alatt, ha ma a cár is annak a főparancsnoka. Kelet­­galiciában ugyan az utóbbi napok­ban nagy erők összevonásával meg­próbálkoztak az oroszok sikereket elérni, amire egyrészt politikai okok (az ellenséges terület leírása), más­részt pedig az sarkalta tán őket, hogy megmutassák, miszerint az új fővezér alatt már az első napokban is kezd feléjük fordulni a hadi Sze­rencse. Nem mutathatták meg azonban ezt, bár való az, hogy a szövetsége­sek Keletgaliciában és a Szereb­­­fronton az oroszok legutóbbi kímé­letlen és óriási veszteségekkel teljes támadásai elől némely ponton lé­nyegtelenül visszahúzták arcvona­­lukat. Ez azonban nem jelent az oroszokra nézve semmi jelentős si­kert, amit maguk is kénytelenek be­ismerni , annál is inkább nem, mivel fentebb Volhiniában. Rovnó körül a szövetségesek állandóan sikereket érnek el és ennek következtében hír szerint az oroszok Rovnót már kénytelenek voltak kiüríteni. Ha a szövetségeseknek sikerülni fog ha­marosan Rovnót birtokba venni, amire minden remény megvan, úgy az oroszoknak önként is ki kell taka­rodni Keletgalicia még megszállva tartott kis területéről. Az ottani minden erőlködésük és esetleges lé­nyegtelenebb sikereik tehát aláren­delt jelentőségűek. A szövetségesek az orosz harctér többi pontján folytatják sikeres elő­nyomulásukat, a mocsarak vidékén csak úgy, mint Dünaburgtól nyu­­gatra és északnyugatra. Grodnótól keletre Minksz felé és Breszt­yit­ovszk­­tól keletre pedig Pinksz irányában törtetnek előre a szövetségesek. Riga tájáról annyit tudni, hogy a német csapatok a tőle délre, közvetlen kö­zelbe eső területekre nyomultak előre. Az olasz harctér. Az olaszok a tiroli és karinthiai arcvonalszakaszon leginkább ágyú­­harcokat folytatnak minden siker nélkül. Az Isonzó-fronton azonban sokkal nagyobb tevékenységet fejte­nek ki. Itt amellett, hogy ágyuk­ize- tésük is hevesebb, itt-oll erős gya­logsági támadásokkal is próbálkoz­nak, amelyeket a monarkia csapatai azonban mind sikerrel visszavernek, lényeges változás tehát az olasz harctéren újabban nem történt, leg­kevésbé az olasz hadsereg javára. Ellenben az osztrák-magyar had­­vezetőség szerdán azt jelentette, hogy csapataink a Ladinut-szorostól ke­letre támadásba mentek át „és el­­fogallták a Hindourg-Kapel határ­hegytől délkeletre fekvő hegygerin­cen levő ellenséges hadállásokat.” Nyugaton. A franciaországi és délflandriai harctéren lényeges változás az utóbbi napokban nem történt, aminthogy nagyobbszabású harcokról sem igen jöttek hírek erről a harctérről. A múlt hetekben a németek több jelen­tős sikert értek el az Argoncokban és Elszászban, azóta ilyszabású ese­mények nyugaton nem történtek a szárazföldi harctéren. Német Zeppelinek most már — úgy látszik — állandóan rendeznek légi kirándulásokat London és több más angliai város felé, hogy azokat a ledobott bombáikkal emlékeztes­sék a háborúra és annak gyönyörű­­ségeir­e. Az „Arabic” elsülyesztése miatt ismét megújult német-am­erikai vi­szálykodás még nem ült el, azonban minden remény meg van az ügy békés elintézésére. A Dardanellák ostroma. Az ánláns köréből az el­ült na­pokban feltűnést keltő hír kelt szárny­ra a Dardanellák ostromával kap­csolatban. Arról volt ugyanis szó­, hogy a szövetségesek, legközelebb minden eddiginél nagyobb erővel látnak hozzá a Dardanellák fordíro­­zásához, amely akcióra legalább fél­millió főt számláló hadsereget von­nak össze hatalmas tüzérséggel. Nem lehet egyelőre tudni, hogy komoly volt-e ez a híresztelés vagy csak ijesztgetésnek volt szánva. Annyi azonban bizonyos, hogy a szövet­ségesek a Dardanelláknál jelenleg igen rosszul állnak. A török főhadi­szállás már napok óta török táma­dásokról ad ki jelentéseket, ami azt jelenti, hogy a török csapatok hely­zete ott annyira kedvező az ellen­séggel szemben, hogy a védekező szerep helyett a támadó szerepét vette át. Ami Olaszországnak a Dardanellák ostromában való, múlt­kor híresztelt részvételét illeti, előre­nézve a napokban ellenhíresztelések jelentek meg a sajtóban, melyek szerint Olaszország még­sem vesz részt a Dardanellák ostromában, mi­vel hadseregére odahaza is nagy szüksége van. A Balkán eseményei. A Balkánon ez időszerűit talán a legfigyelemreméltóbb esemény Ro­mánia titokzatos viselkedése, ami­ről megbízható hírek alig szivárog­nak ki jövőbeli szándékait illetőleg. Ro­­niában ma olyanforma a hely­zet, mint volt annak idején Olasz­országban, a nagy háborúra uszító lármázás idején. Ott is hír szerint u. n. fekete­ bandák alakultak, ame­lyek az állant szolgálatába állva, mindenféle módon terrorizálnak min­denkit, aki a háborúba való beavat­kozás ellen van.

Next