Munkásélet, 1969 (13. évfolyam, 624-662. szám)
1969-11-21 / 657. szám
Új törvényeink az élet követelményeiből fakadnak pártunk irányvonala a nemzetgazdaság tervezésének és szervezésének tökéletesítésére, a szocialista demokrácia széleskörű kiterjesztésére , lépésről lépésre következetesen érvényre jut állami, társadalmi er tőnkben is. A párt országos, konferenciáján és a X. pártkongresszuson kidolgozott elveket emelte most törvényerőre a képviselők egyöntetű szavazata, amikor elfogadták a Nagy Nemzetgyűlés I1. törvénykezési ciklusának harmadik ülészaka elé terjesztett lemezeteket. A minisztériumoknak és az állami közigazgatás többi központi szervének kollektív vezetéséről szóló törvény magából a szocialista rendszer gyakorlati követelményeiből fakad. Hiszen gazdasági és társadalmi életünk sokrétű és bonyolult feladataiban ma már a legjobb vezető sem hozhat döntést egymaga, az illető problémát jól ismerő szakemberek tevékeny közreműködése nélkül. Ezért az eddig csak tanácskozási joggal rendelkező minisztériumi kollégiumokat az új törvény a döntés jogával ruházza fel. A kollégiumokba pedig, a minisztériumi vezetőkádereken kívül bevonják az illető szakmában dolgozó legképzettebb szakembereket is. A törvény alkalmazása lehetővé teszi, hogy gazdasági és társadalmi életünk vezetését még magasabb tudományos szintre emeljük. Ugyanakkor a demokrácia elvének további kiterjesztését szolgálja az a tény, hogy államunk központi szerveinek irányításában tevékenyen részt vesznek a szakszervezetek és a dolgozók többi társadalmi szervezetei is. Szocialista társadalmi rendszerünk további fejlődése szempontjából nagy jelentőséggel bírnak a többi törvények is, amelyeket a Nemzetgyűlés ülésszaka megszavazó," A milícia megszervezéséről és működéséről szóló törvény szocializmust építő népünk forradalmi vívmányainak védelmét, állampolgáraink személyi jogainak és békés életének védelmét erősíti meg. A törvény jellegzetesen szocialista vonása, hogy bűnüldöző és rendfenntartó szerepe mellett a milíciá ál(folytatása a 6. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! Munkásélet A ROMÁNIAI SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA II. SOROZAT 657. SZÁM • 8. OLDAL ARA 30 BANI • 1989. november 21. A szatmári Ardeleana textilipari vállalalatban Két hónappal az alkalmazottak közgyűlése után Azzal a céllal kerestem fel a szatmári Ardeleana textilipari vállalatot, hogy meggyőződjem : kellőképpen foglalkoznak-e az alkalmazottak közgyűlésen elhangzott javaslatokkal, ötletekkel. Alfatter Zoltán elvtárs, a vállalat igazgatója, készségesen elém rakja az egész dokumentációt, de a részletek megbeszélésére már nem jut idő. Sürgősen távoznia kell a gyárból, de mielőtt elment volna, Mic Alexandru főmérnök gondjaira bízott. Őszintén szólva, vegyes érzelmekkel lapozgattam a dokumentumokat. Egyrészt megelégedéssel tapasztaltam, hogy a gyár munkaközössége maradéktalanul teljesítette az év folyamán a terv főbb mutatószámait és versenyvállalásait. Becsülettel eleget tett exportfeladatainak is, mi több, egy millió méter szőttessel túl is szárnyalta az előirányzatot. Dicséretére válik az is, hogy termékeinek minőségére nem volt panasz sem a hazai, sem a külföldi megrendelők részéről, valamint az, hogy a gyár alkalmazottai gazdaságosan dolgoztak. Pontosan beleilleszkedtek az előírt fogyasztási normákba, csökkentették az előirányzott önköltséget s az első kilenc hónap alatt mintegy 715 000 lej többletjövedelmet valósítottak meg. E kétségtelenül szép eredmények fölötti megelégedést azonban fokozatosan tompították a további „felfedezések“. Nem sikerült ugyanis rábukkanom a közgyűlésen előterjesztett indítványokra. De hogyan is találtam volna rájuk, amikor két hónappal a gyűlés után még mindig ott pihennek, porosodnak a jegyzőkönyvek mélyén. Senki sem összesítette ezeket és nem egészítette ki velük az eredeti intézkedési tervet, úgy ahogy a közgyűlés részvevőinek megígérték. — Miért nem hasznosítják a dolgozók érdemlegesebb indítványait — fordultam a főmérnökhöz. — Sajnos kevés, és meglehetősen általános jellegű javaslat született ez alkatommal — hangzik a válasz... A jegyzőkönyv olvasása közben meggyőződöm, hogy nagyjából csakugyan így áll a helyzet: 212 alkalmazott vett részt a gyűlésen, 21-en szólaltak fel s mindössze 4—5 jelentősebb indítvány hangzott el. Világos tehát, hogy itt TAMÁS SÁNDOR (Folytatás a 2. oldalon) Nagybánya új színházépülete Egy tragikus eset indított morfondírozásra. Történt ugyanis, hogy egy sézdivásárhelyi állampolgár, vagyonának védelmében, megölt egy építőtelepi munkáslegényt. Az almáskertjét akarta megvédelmezni, s mivel más módot már nem talált (minden egyéb kísérlete csődöt mondott), nagyfeszültségű áramot vezetett be a kertjében felszerelt dróthuzalba. Igaz, „birtokon belül“, a saját kertjében tette ezt, s még azt is felírta a drótra, hogy vigyázat, életveszélyes, de cselekedete, mégis emberhalállal végződött. Nem ezen akarok azonban eltűnődni. Még csak azon sem, hogy vajon nem felelősek-e igen nagy mértékben a helyi karhatalmi erők, amelyeknek alkotmányos kötelességük az állampolgárok jogainak, munkával szerzett vagyonának hatékony védelme. Az eset kapcsán felhangzó vélemények indították el bennem az alább következő gondolatokat. Elhangzottak ugyanis olyan érvek is, hogy mégis csak felháborító, embert ölni egy zseb almáért, így tekintve valóban felháborító. Ha csak ezt látjuk , valaki az almája, egy kiló vagy öt kiló almája védelmében megölte embertársát. Ha botot ragad, és elveri, az még hagyján. Azért nem szólt volna senki semmit. Vagy ha fülön csípi, és elviszi az őrszoba-Én magam (és azt hiszem, embertársaim többsége is így van ezzel) nem tudnék nagyfeszültségű áramot vezetni a huzalba, ha az egész almatermésemet elvinnék, akkor sem. De ez nem jelenti azt, hogy helyeslem az almalopást. Egy zsebnyit, egy kilót vagy öt kilót. A mennyiség nem is számít valójában, csak a jogi mérlegelésnél érdekes. Az erkölcsi megítélés nem a bűn súlyosságát, hanem magát a bűnt nézi. Kellene hogy nézze. Az eset miatt érzett megdöbbenésünkben azonban mintha meg is feledkeznénk arról, hogy a szerencsétlenül járt legény mégiscsak lopott. Előre megfontolt szándékkal, tolvaj módjára. Almát akart lopni, csak almát és egy magánkertből, csak egy magánkertből. Lám, a bűnt már fel is ment- ORGY Vártuk már. Hónapok óta tudtuk, hogy dolgoznak az előkészítésén. S most eljött a pillanat, szocialista rendszerünk új fórumot teremtett a nemzetiségi kultúra eredményesebb fejlesztésére : vasárnap 12 óra 30 perckor beindul a bukaresti televízió magyar adása. Nagy esemény ez, hiszen olyan eszközről van szó, amely hazánk egész magyarajkú lakosságát összefogja, s azon melegében elviszi hozzájuk a tudomány, a művészet szavát, emberközelbe hozza a hírből már ismert arcokat, kedvenc művészeket, írókat, sportolókat vagy riportereket. Örömmel üdvözöljük az új fórumot, a romániai magyarnyelvű sajtó és rádió ezután értékes segítőtársát. A televízió immár világszerte nagy szerepet tölt be a társadalom nevelésében, szórakoztatásában és művelésében, hathatósan gazdagítja az emberiség kulturális életét. Nemcsak versenytársa a többi kulturális intézménynek, hanem pótolhatatlan kiegészítője is, bővíti a többi hírközlő eszköz tartalmát és hatóerejét, elevenebb, hatékonyabb munkára serkenti az egész tudományos, kulturális és művészeti tevékenységet. Ezek a gondolatok foglalkoztatnak most, mikor már tudjuk, hogy pártunk következetes marxi-leniai nemzetiségi politikájának újabb bizonyságaként, néhány nap múlva magyar szó csendül fel a romániai televízióban. S egyben arra a felelősségre gondolok, amely reánk hárul ezzel az új lehetőséggel. Mert nem elég, hogy lehetőségünk van anyanyelvünkön szólani a leghatékonyabb fórumon, a televízión keresztül is. Arról már magunknak kell gondoskodnunk, hogy a párt teremtette lehetőségünket eredménynyel használjuk ki, fordítsuk valós haszonná, nemzetiségi kultúránk felvirágoztatójává, a román nép és az itt élő nemzetiségek közös érdekeinek, közös erőfeszítéseinek és megbonthatatlan barátságának szószólójává. Ránk, hazai magyar újságírókra, művészekre, kulturális, szakszervezeti és más területeken tevékenykedő dolgozókra hárul a feladat, hogy javaslatokkal, konkrét anyagokkal, bírálattal támogassuk, segítsük a magyar adás szerkesztőségét Mindannyian tekintsük magunkénak ezt az adást s igényeink színvallásával mutassuk ki azt, hogy megbecsüljük a nemzetiségek számára megvalósított kulturális lehetőségeket , tegyük fórumunkká, kulturális, gazdasági és társadalmi életünk aktív és valós tényezőjévé. örömünknek adunk hangot, mikor sok sikert és eredményeket kívánunk az egész munkaközösségnek, aki ezentúl a kis képernyőn a hazai magyar nemzetiségű lakosoknak anyanyelvükön fogja tolmácsolni szocialista építésünk sokrétű problémáit. TÖMÖRY PÉTER KÖSZÖNTJÜK a bukaresti