Munkásélet, 1970 (14. évfolyam, 663-713. szám)
1970-09-18 / 700. szám
AZ ÖTSZÁZÉVES DÓZSA ötszázéves, és alakja a kérő! "*A hídokban is frissen él, ragyog. Neve nem kopott el, nem veszett a múlt homályába, szellemét — mint a költő dalolja — „a tűz nem égeté meg", harca e tájak és emberek közös, örök értéke. Románok, magyarok, szászok, székelyek, szerbek és szlovákok társadalmi és nemzeti felszabadítási küzdelmének jelképe. Neve 1514 óta milliók számára bátorítást, reményt, harci kiáltást jelentett. Maroknyi dőzsölő kisebbségben viszont félelmet, dühöt fakasztott, és bármennyire is igyekeztek Dózsa lázadó, bátor alakját, vértanúságát nem tudták a feleődésbe utalni a múlt uralkodó osztályai. A tüzes trónra ültetett parasztvezér az elnyomott népek harci összefogásának szimbóluma lett. Dózsa György halhatatlan. Hazánk dolgozó népe, a szomszédos országokkal és az egész világ haladó közvéleményével együtt ezen az őszön emlékezik meg születésének ötszázadik évfordulójáról. Bölcsője hazánkban, a Kovászna megyei Dálnokon ringott, küzdelmének színteréül is főleg e tájak, a bánáti, aradi és a Körösök vidékének síksága, az erdélyi hegyek szolgáltak. Zászlói alatt százezer román, magyar, szerb, szlovák, kaszás, kapás és fejszés jobbágy sorakozott fel, ostromolta Temesvárt, Aradot, Világost, Nagyváradot, Kolozsvárt, egészen a Székelyföldig, Barnaságig rázza, döngeti a hűbéri társadalmi rendet. Százezer rabságban sanyargatott ember változtatta végső kétségbeesésében munkaeszközét, a Kaszát és a kapát fegyverré, és nem a török hadak ellen fordította, hanem közvetlen ellensége, vérszopója, a nemes, a hűbérúr, a földesúr, a püspök, az ispán, a feudális rend megannyi képviselője és hatalmassága ellen. A küzdelem heve és a hatalmas terület, melyet lángba borított 1514 tavasza és nyara a középkori Európa egyik kiemelkedő osztálycsatájává emeli a Dózsa György vezette nagy parasztlázadást. Engels az erdélyi parasztság általános háborújának nevezi ezt a nagy történelmi eseményt. S joggal, hiszen a német parasztháború mellett a Dózsa-lázadás földrészünkön alapjaiban rázkódtatta meg a hűbéri rendszer társadalmipolitikai alapjait. Következményei mélyek és messzehatók voltak : az 1514 őszi vadállati vérengzés a feudális urak embervadászata, Dózsáék égetése és a lex-Werbőczi — mely a parasztságot, az akkori társadalomnak ezt a legnépesebb osztályát „örökös jobbágyságra" ítélte és újabb terheket helyezett a vállára — meggyengítette az otomán előretöréssel szembeni népi ellenállást. Következett Mohács, Magyarország, majd Erdély is elvesztette függetlenségét. Mégis, ha a történelmi távlatokat öszszevetjük az idővel, ennek az eseménynek az igazi jelentősége és Dózsa bátor alakjának nagyszerűsége abban áll, hogy csaknem egy fél évezreden át táplálta e tájak lakóinak közös harci hagyományait. 1514 és Dózsa György ragyogó fejezetet írt be a harci egységbe összeforrott néptömegek küzdelmének történetébe. Dózsa mindig hűen élt e tájak dolgozó embereinek tudatában. Az 1514 évi nagy parasztlázadás mártírjának szabadságért és egyenlőségért küzdő alakja ma értékesebben és ragyogóbban áll előttünk, mint valaha is a múltban. Egyetlen nagy családdá összeforrott pártvezette szocialista nemzetünk idézi emlékét, alakját , az ötszázéves halhatatlan Dózsa Györgyöt. MIHALKA ZOLTÁN Az iparfejlesztés, egyebek között azzal is jár, hogy növeli a munkásosztály számát az összlakossághoz viszonyítva. Az intenzív és gyorsütemű társadalmi mozgás az egész, lakosságot érinti, de különösen kihat a falusi fiatalság életpályájára. Iskoláztatás, szakképesítés, vagy szakmai átképzés útján állandóan nő a társadalmi mobilitás. Ennek a folyamatnak szubjektív vetülete a szülőknek az a félre-óvó-gondoskodó örök óhaja és törekvése, hogy a gyerek többre vigye, mint az apa. Vagyis ez esetben : szakadjon ki a parasztsorból. A szülők nemcsak hogy támogatják, de gyakran maguk kezdeményezik az átrétegződési törekvést. A városbajutás leghozzáférhetőbb útja az iskola. Ezek közül is az ipari szakiskola, amely azzal az előnnyel is jár, hogy az ifjú hamar jut önálló keresethez. A parasztgyerek két-három év alatt ipari szakmunkássá válik, gyárba, városba kerül, megváltoztatja egész társadalmi státuszát. Az állam nehéz milliókat költ arra, hogy ez a tömeges átrétegződés mknél korszerűbben, könnyebben és eredményesebben valósuljon meg. AZ ÉREM MÁSIK OLDALA az, hogy az átrétegződés nem öncélú szakmai, pozícióbeli átmenet egyik társadalmi osztályból a másikba. S noha a területi helyváltoztatás és átképzés többnyire egybeesik a „karrier csinálással“, a folyamatnak lényeges gazdasági, képzettségi, művelődési, sőt politikai vonatkozásai vannak. Ugyanis nem kevesebbről van itt szó, mint a jövő munkásosztályának formálásáról. Ezt pedig gonddal, körültekintéssel, roppant nagy felelősségérzettel lehet és kell végezni. Országos szinten a faluból a városba áramlás gyors folyamata a társadalmi homogenitás irányába mutat. Az egyén törekvése és a társadalom szükségletei rendszerint harmonizálnak, hiszen iparunk oly rohamosan fejlődik, hogy mindenki a maga képességeinek és hajlamainak legmegfelelőbb tevékenységi területek között választhat. Hogy aztán mennyire tart ki és illeszkedik be az önként választott szakterületen, az nem mindig tőle, vagy nem csak tőle függ, hanem az egész munkaközösség s mindenekelőtt a szakszervezet és a KISZ gondoskodásától. Legalábbis erről győződtem meg a kolozsvári ARMATURA üzemben, ahol a fiatalok beilleszkedésének néhány szakmai, emberi-társadalmi vonatkozását tanulmányoztam. KESERGŐ UTÁNPÓTLÁS Ebédidő van, riportom főszereplői kint majszolnak az udvaron. Reggel : szalonna, sajt, kenyér. Délben : kenyér, sajt, szalonna. A vacsora *. • hasonló.A srácok többsége tavalyelőtt végezte a nyolc általánost, jövőre lesznek 18 évesek. Nem a pénzkereset hozta ide őket, ezeknek még nem a zsebük az istenük. Jöttek a pályakezdők lelkes kezdősebességével, hogy szakmát tanuljanak. Nos, a szakmát szeretik is — annál kevésbé a kényszerű, s valljuk be, sokszor indokolatlan velejáróit. — Pardon, — mondja egy virgonc fiú — nem az öntészettől, hanem a lapáttól, a talicskától csömöröltünk meg. Azt hittük, öntőnek képeznek ki, de inkább olyan tedd-idetedd odák vagyunk, mint a hajdani inasok. Irimesnek már „hajtásija van" : talicska-sofőr. Roman és Morar utánfutó-rakásban jeleskedik. Székely Balázs és Péntek Béla lapát-szakértő. Ha így megy, egészen jó, szakképesített napszámosok leszünk. A stílusuk osztályon felüli. Azt mondja az egyik : kritikus helyzetben vagyunk. Amikor lehet, hazamegyünk, de ha a szüleink érdeklődnek , na mit tanultatok ? nem tudjuk, mit hazudjunk. Mert a szakmából nem tanultunk semmit. — Éppenséggel semmit ? — De — sietnek a válasszal hárman is — egy évharmadig volt hetente négy óránk, technológiára, rajzra s egyebekre. De abbamaradt. Csak a lapát maradt. Kizárólagosan a rakodást gyakoroljuk. — Szeretnénk már hasznos szakmunkát végezni — mondja a nagykapusi Tóth Gáti Ferenc — de telik az idő, és mi hol vagyunk még ettől ? Ez a mondat keserves-komolyan hat a kedélyekre, örömmel, nógatás nélkül jöttek az iparba, s látják, hogy itt alig törődnek a jövőjükkel. Negyvenkét leendő öntőből alig akad kettő-három, s amelyiket egy év alatt legalább , egyszer odaállítottak volna formázniönteni. Amit a talicska melgi elleshettek a szakmaz édeskevés az üdvösséghez ’ — Miféle szakember fekszünk mi egy év mglva, _ nyilallik beléjük a kérdés ' — A mesterek, zaunkások nem tanítanak benneteket .. — Dehogynem. A naunkások tanítanának, ők jók — , mondja Cristian Radu. — De ha odaállunk az öntök mellé, Ign ron-mester. Rajna-master józáróan-mester, s part vncsolnak vissza a lapáthoz, tajgához, öntvényhordáshoz : „ Na, mi lesz fiúk, mi lesz ? A ki razsa, úszik a napja ! Mars vissza a helyetekre !“ Rajnai mester úgy kiabál ránk, mintha ma_ szek-mühelyben inaszkmrni!Írik. De hogy tanítsanak b , , re, azt nem. fcppen ^gTM_ turnek. Védőruha, bakancs bőrkötény, lábszárvédö egyk fjgn sincs. Ilyen házattan ezt ke_ látom, már ak mu iniavédelmi szempontból ser ^ tehetik oda őket önteni. — De nem ám — month a pöttömnyi Péntek Béla __Még úgy járunk mi is, mint Sipos Dezső, meg Duşa Vasile. Őket odarakták a kemencéhez,nélkül, hogy kellőképp jatatták volna. Az e ^ ,„tés nél balesetük volt. 1 kór_ház, elképzelheti, m' os’. Néhányan nyomban el mentek innen. Elmentek traeristának, pincérnek, ki hova jött, mi többiek maradtunk, meg szerettük a gyárat s , . . , mei reménykedünk, hogy mégiscsak túl leszünk i , - . ik a homoklapatoláson, s akkor majd képzettségünknek megfelelően tevékenykedhetünk. Még egy év valahogy eltelik. A szakmaért meg kell ijed . Mondom neke menek csak szépen vissza, s rakják tovább a nagy temperáló üstöket. Erre is szükség van. — Azt tudod legalább, miért rakod üstbe a homokot, mire jó a temperálás ? — Honnan a ménkéből tudnám ? — feleli Székely Balázs keresediesen. MELLÉBESZÉLÉS Itt van 132 státuszt cserélő ifjú, tanulni szeretnének, de egyelőre a gyár termékeinek nevét sem ismerik. Kuliznak, búsongnak, vígadnak, tereferélnek, de lógós egy sincs közöttük. Teljes munkalendületről, persze, korai lenne még beszélni, hiszen sokuk még innen van a tizenhaton. Törvény szerinti műszakjuk : hat óra. Ez alatt az idő alatt befogják őket mindenféle, szakképzettséget nem igénylő munkára, csak éppen mesterségre nem tanítják Hát jó ez így ? ... Nem tartozik közvetlenül az ügyhöz, mégis megemlítem . Három héttel e cikk megírása előtt 15 kérdéssel fordultam az üzem vezetőihez. Hogyan biztosítják a munkaerő-utánpótlást ? Mit tesznek azért, hogy az ifjú szakmunkások, tanulók és frissen végzettek minél könnyebben beilleszkedjenek a termelésű" "Elégedettek-e a fiatalok szorgalmával, szakmai képzettségével ? Milyen lehetőségek mutatkoznak az ifjak szakmai és kulturális fejlődésére ? És más hasonló kérdéseket tettem fel. Három hét kellett ahhoz, hogy a kérdések... végülis megválaszolatlanok maradjanak. Mert amit válaszként kaptam, az inkább mellébeszélés, félremagyarázás. Hogy állandó politikai-nevelő munkát fejtenek ki köztük. Hogy mozgósítják őket tervfeladataik teljesítésére, szakmai és politikai színvonaluk emelésére, stb., stb.... Gyáron kívüli sorsuk és hogylétük iránt senki sem érdeklődik. Szabadidejüket úgy töltik el, ahogy tudják. Az üzem 350 fiatal munkásának és tanulójának se otthona, se étkezdéje. Nem azt mondom, hogy ilyesmit most külön miattuk építsenek, de egy kis jóakarattal bejuttathatnák őket más vállalatok otthonaiba és étkezdéibe. A szakszervezeti bizottságnál Mindru Ioan azt állítja, hogy „a végzetteket és a munkahelyi szakképesítésre jelentkező fiatalokat nálunk nagy szeretettel fogadják. Ezek az ifjak be vannak osztva a legjobb szakmunkások mellé, akik önzetlenül segítik őket...“ Ez enyhén szólva : túlzás. Az öntő-formázó tanulók helyzetéről a szakszervezet, úgy látszik, hiányosan informált. Arra a kérdésre, hogy elégségesnek tartja-e azt a gondoskodást, amellyel a fiatalok szociális-kulturális igényeit kielégítik, Mindru elvtárs azt válaszolja, hogy igen. Öltöző, fürdő áll a rendelkezésükre, s a szakszervezet őrködik afölött, hogy a Munkatörvénykönyvben előírt jogokat, a munkaidő, pihenőszabadság, munka- és védőruha juttatás szempontjából, mind az idősek, mind a fiatalok esetében tiszteletben tartsák. Ezzel punktum, kész , a gondoskodás kimerült. FÜGGŐ KÉRDÉSEK A gyár igazgatója éppen szabadságon volt, pedig tőle is szeretném megkérdezni : 1. Kinek teszünk jót azzal, ha tűrjük, hogy a tanulókat napszámos munkára fogják ? 2. Milyen teljesítményt várhatunk ezektől az ifjaktól egy év múlva, amikor önállóan kell majd dolgozzanak ? 3. Az öltöző hiányos, a frissen jött munkásoknak nem jut elég szekrény. A fürdőben egy év óta, hol van melegvíz, hol nincs. Pedig öntödében mindig kellene. Ezek miatt a körülmények miatt már sokan otthagyták a gyárat. A második évnegyedben felvettek 90 embert, ugyanakkor távozott 82. Ez a 91 százalékos fluktuáció, azt hiszem, országos csúcs. 4. A szomszédos Tehnofrig vállalatnak jó étkezdéje van : miért nem járnak ott közbe, hogy a gyár 350 nem családos fiatalja rendszeresen meleg ételt kapjon ? 5. S végül, visszatérve a fiatalok beilleszkedési problémáira : Nem kellene ezeket a többnyire faluról bekerült ifjakat minden vonatkozásban több gondoskodásban-atyáskodásban részesíteni ? Ők a jövő, ők az aranyfedezet. Termelési eredményeit tekintve, az Armatura nemcsak közepes-jó, hanem élvonalbeli üzem Kolozs megyében. „Nagy a hajsza — mondta nekem a főmérnök. — Olyan magas az ütem, hogy egy-egy ügyre csak félmondatok jutnak.“ Az iramban, természetesen, de csöppet sem helyénvalóan háttérbe szorulnak a termelés emberi, alanyi vonatkozásai. Az üzemvezetőség, meg a szakszervezet köreiben még mindig az a hibás gondolkodásmód érvényesül : „Menjen a termelés, a többi nem számít !“ Ez nemcsak, hogy ellenkezik a homocentrikus morálunkkal, de ellentmond a szocialista termelési viszonyoknak is. Embert a gép mellé — ezt régen is megvalósították. A mai cél : humanizálni a termelést úgy, ahogy a párt és a kormány dokumentumai megkövetelik , megteremteni nemcsak a fejlett technikát, hanem a termelés legmegfelelőbb emberi feltételeit is. Mert ez a szocialista vállalatok egyik alapvető ismérve. ÁBRAHAM JÁNOS Az utánpótlást nevelni kell! Az első napok kíváncsisága : mi van az új tankönyvben ? — 1 — 4 felvétel mm sikerült Dános Miklós karcolata Másnap istentelenül letolták. És Totó úgy érezte, hogy ez volt a legigazságtalanabb dorgálás amit életében kapott. Azzal kezdődött, hogy az esti hangverseny ismét unalmasnak ígérkezett. Mint mindegyik, Totót a legkisebb mértékben sem érdekelte a zene. Eleinte még várt valami csodára, de egyhamar kénytelen volt bevallani önmagának, hogy hiába. Maradt tehát a felvevőgép, az élesre állított objektív, a tiszta, árnyalt kép. — Az én hülye jószívem hozott ide — panaszkodott —. Közel három éve volt tévé-operatőr. Eseményriporternek indult, vagy ahogy ő mondta : „vívmányfényképésznek“, nagy ritkán dokumentumfilmeket is forgatott. Közben pedig önként vállalkozott egy-egy sporttalálkozó megörökítésére. Mert az volt az igazi, titkos szenvedélye. Most pedig ez a koncert-sorozat. — Könyörgöm, küldjetek valami kultúrembert oda — kapálózott a határozat ellen. De a zenei szerkesztő, akit Vox néven szólított az egész stúdió, — ez a lobogó hajú, erősen rövidlátó, szórakozott kis emberke — oda sem figyelt, csak hümmögött nagyokat és azt válaszolta, hogy a megnyitó hangverseny egyenes adásban is megy, de azért a második tételt filmezni kell. — Az örökkévalóság számára — tette hozzá. Azt mondottad, hogy nem értesz hozzá ? Tudom, ez nem atlétikai verseny — izgalom, célszalag — de majd megszokod... Totó pedig minden este bekényszerítette magát szűkre szabott sötét ruhájába, tiszta inget vett és pontos időben megjelent a nyolc órára hirdetett koncerten. Ellenőrizte a felvevőgépet, beállította a távolságot, megmérte a fényerősséget, kipróbálta a „hangot“, s várta, hogy valamikor a hangverseny közepe felé Vor odasuttogja : „Start, Totó !“ Aztán három-négy perc múlva : „Kész ! Célszalag !“ TV 2 — és két óra maradnalhn. Tíz perc elfoglaltság érezte magát agány. Mert Totó rettenetesen egyedül mások mit értenek a koncertteremben. Nem értette, hogy nem azt, ami nem mind éreznek. És miért mondják széplenni Totó szeretetszé. Bizarr érzés értők között értetlennek értő lenni aki emilt volna együtt érezni a többiekkel. Zenekörött kiülérettett tapsot' lelkesedik « teremmel. Így a rek r lVUl ■ ez]~ magát, a beavatottak nagy tömegéből kire esve es a ■arva nem ajíatva kitaszítottnak, magányos 3 «***. Minden áldott estenka]aval’ TM9yon is jelen volt a teremben, seny, vagy talán ’ két héten keresztül. Tizennégy hangverdéselőtt a zongorat még annál is több Volt olyan nap, hogy a koncerten dolgversenyen’ délután az operában, este pedig azok közé az embe ot± egy kicsit élvezte a helyzetet. Mertlent a fantoska,niszek közé tartozott, akik szereltek megfúrennek Hüzen ein? langyos vizében- 10 aztán tág tere nyilt den mozdulatát s háromezer férőhelyes nézőtér figyelte minzik őt, mint a szó sokszor az vol az érzése, hogy többen védett , hol elgondolt pistát. Eszerint is viselkedett. Szinészben védőtokot és drogozva járta körül a gépet, hol felkattintotta les gesztusokkal kimai arckifejezéssel bámult bele, hol szélen közelében ál'leiltegetett társa felé, aki a pódium közvetke fejhallgatóra s f‘ Aztán rátapasztotta fülét az apró, szür- SOS-jeleket fogott .Mint egy , a fajává rádiós tisztje aki gátta a semmit , ki az éterből feszült arckifejezéssel hall__ képzelte __ vo^ ilyenkor maga a megtestesült televízávalbalátás évezn s a huszadik század technikai csodája, a gombnyomására ?des álmainak megvalósítója. Mintha az jelekből, az e/ekb indult volna el az éter hullámain az apró elvigye milliók ottomos impulzusokból összeálló kép, hogy tortába az eseményt. z igazat megi emberből Hallva’ Totóban volt valami a mai modern ami új és pihetetlen érzékenységgel fogta fel mindazt, szinte természetes ,rszerd- kis falusi fényképész fia volt, aki na a műhelynek s *’s elkerülhetetlen módon örököse lett vol, , , ,vele együtt a falusi életmódnak, de a sorsa máshogy alakult, . ..... , , nkerült kiszakadnia a régi környezetből. — Jól áll neke ..... „ . . . .... ma televízió, nemde ? — szokta kérdezni és a munkáját nem ... , . , . , . . cserélte volna fel mással a világ minden kincséért. Sokat ul , . , . . ___________________azott, járta az országot, rávillant a szeme . Falragaszok, újsághírek .■ teszik közzé, hogy Zsilvölgyében a két szakmai iskola , a petrozsényi és a lupényi ezen az őszön új ággal bővült: bányászat, lakatosság és villanyszerelés mellett a fiatalok a bányagépesítést is kitanulhatják. Az új szakma születése nem véletlen. Amint ismeretes, a bányászat is, hazánk többi iparához hasonlóan, óriásit fejlődött. A technika és a tudomány a föld alatt is mind nagyobb teret hódít, a fizikai munkát egyre több helyen vált- Iskolabővítés ja fel a gép. Az ember feladata, hogy vigyázza és vezesse a nagytemelékenységű gépeket. Ám ez, ha fizikai erőt kevesebbet igényel is, viszont magasabb iskolai végzettséget, alapos műszaki ismereteket követel, mint a lapát vagy a fejtőkalapács. Hisz az új szakmát gyakorló munkás nem elégedhet meg a szénfejtés régi módszereinek ismeretével. Neki ismernie kell a rábízott gépeket és a modern bánya technológiáját. Az új tanonc a 3 éves iskola után tulajdonképpen nem is bányász lesz, hanem technikus a bányagépek karmestere. Új szakma ez, s tegyük rögtön hozzá, hogy jó szakma. A két iskola várja a pályaválasztás előtt álló ifjakat, a modern bányászat holnapi úttörőit. andrás Károly Park... a könyvtárban Nehéz a dolguk az üdülők és gyógyfürdők könyvtárosainak. Hiszen aki idejön,,az nem olvasni jön, legalábbis nem elsősorban ezért. Mindenkit vonz a kellemes, napfény, a szabad levegő, a csendes sétálás, a parkokban folyó terefere, így igan ez Herkulesfürdőn is. Mit tehet ilyenkor a könyvtáros ha azt akarja, hogy „menjen a bolt“? Alkalmazkodik a helyzethez és előszedi összes szakmai csábeszközeit. Mint Iliescu Mircea és beosztottjai Ionaşcu Livid meg Uşurelu Constanţa. A vendégek, a parkot szeretik? Hát ők parkhangulatot teremtettek... bent a könyvtárban: mindennap friss virágot helyeznek ez olvasótermekbe. Nem feledkeznek meg arról, hogy a gyógyfürdőn különböző foglalkozású emberek kezeltetik magukat: reggelenként sorjában elrendezik az asztalokon a szakújságokat és folyóiratokat, hogy mindenki első pillantásra megtalálja a maga kedvenc olvasmányát. Herkulesfürdőre is az ország minden részéből érkeznek vendégek, akik még a pihenő napjaikban sem akarnak elszakadni otthonuktól: a könyvtár asztalain előkészített megyei lapokból értesülhetnek a legújabb otthoni eseményekről. Az irodalom- és művészetkedvelők sorra vehetik a Románia Literara-t, az Utunk-at, a Viaţa Românească-t, az Igaz Szó-t, a Contemporanul-t és a többi folyóiratot. A külföldiek vagy az idegen nyelveket ismerő itthoniak pedig naponta olvashatják a VHumanité-t, a L’Unita-t, a Workstime-t, a L'Humanite Dimanche-ot. Akit az irodalmi művek érdekelnek, az elsétál a könyvtár szekrények előtt s kiválasztja a magának tetsző regényt, novellát, vagy verseskötetet. Ha netalán régebbi könyvet keres, megtalálja azt is a 34 800 kötet — közöttük nagyon sok magyar, német és francia és angol nyelvű — között. A könyvtárosok „hódított eszközeinek tárházában egyéb is található : az idén már 55 irodalmi estet rendeztek. Volt szavalóest és Kérdezz-feletek verseny, Irodalmi törvényszék és találkozó neves írókkal, könyvvita és eszmecsere folyóiratokról. Jó munkájuk egyik csúcspontját az időszerűség és a sajátosság jellemezte. Az idén a Beethoven-év keretében a herkulesfürdői művelődési házban is megemlékeznek a halhatatlan művészről. A könyvtár azonnal bekapcsolódott a nemes akcióba. Magyarázatokkal egybefűzött zeneaudíciót szervezett, felolvasást tartottak a zeneszerzőről írt regényekből, ismertették a művész életének főbb állomásait. Bizonyára sok vendég emlékezetében megmarad az Eminescu-est is. Szavalatok, életrajzi adatok ismertetése,könyvkiállítás, felolvasás kortársak műveiből, zenésített Eminescu-versek előadása tette változatossá az irodalmi estet. Az elmúlt napokban a fürdőtelep kulturális életének fő eseménye a Herkules'70 folklórfesztivál volt. A tudományos, kulturális, művészeti rendezvényekből bőven kivette részét a könyvtár is: külön kiállítást rendezett a hazai népművészetet tárgyaló művekből. A tudományos előterjesztések után bibliográfiát ajánlott azoknak, akik részletesebben is tanulmányozni szeretnék az előadott témát. Népművészeti reprodukciókat, népdal, stb. gyűjteményeket állított ki. Csábító és marasztaló a napfény, a zöld pázsit, a virító virág a kinntartózkodásra, de az üdülök azért elég sűrűn átlépik a herkulesfürdői könyvtár küszöbét, mert mindig számíthatnak valami kellemes meglepetésre. SZEKERES LAJOS Népball Szalontán, a szakszervezetiklub nagytermében került műsorra Fábián Imre az irodalmi kör titkára rendezésében egy szokásostól eltérő népballada-est. Bálint Péter a Marosvásárhelyi Színművészeti Intézet II. éves hallgatója tolmácsolásában tizenkét népballadában gyönyörködött a szalontai ko ada-est zönség. S hogy mennyire igénylik ezt a tiszta forrásból eredő műfajt, az is igazolja, hogy zsúfolásig megtöltötték a termet. A ballada-estet több közkedvelt Bartók-mű tette még hatásosabbá, Tulván Gizella zenekonzervatóriumi hallgató zongorakíséretével. MILLYE IBOLYA 3 — az újdonságra, a nagy változások képére. Csak koncert, zenei fesztivál ne lett volna soha a világon! És pont most. Őszidőben, ezen a fénnyel, melegséggel teli szeptemberben. Ahelyett, hogy boldogan csatangolna a Küküllő-menti szőlődombokon, vagy elnyújtózkodna egy halászbárkában a Dunán és hagyná, hogy ringassa, dédelgesse a viz, a nap. Este kikötne egy halásztanyán s nyársonsült dunai halat enne az őszi csillagok alatt. Utána dobrudzsai bort inna. Persze partner is akad mindig. A lányok szeretik az ilyen kirándulásokat, pláne, ha filmfelvevő gépe is van az embernek. Ehelyett koncert, ismét hangverseny... szimfónia___opus 61.... négy tétel... aztán egy külföldi szólista. Vox szomorúan nézegette Totót és a hosszú szünetben óvatosan kikérdezte : — Nem érdekel ?... Hám... Nem érted a zenét ?... Hám... Majd meglátod egyszer... Valami téged is lassanlassan megragad... Nem hiszed ?... Hám... —s megtörölte olmatlan szemüvegét... — Hidd el, itt is van célszalag, csak láthatatlanabb. Csöngetnek, menjünk a terembe. Sóhajtott. A hangversenyterem ismét megtelt. Halk duruzsolás hullámzott végig a közönség fölött, a szűrt fényű előcsarnokban modern cipőkben lépegettek a tornyos-kontyos nők. Szinte lehullott róluk a kinti sietség, az utca feszültsége, az otthon gondja. A tompított zajban mintha minden földi súly elhagyta volna az embereket. Totó bosszankodott, mert egy idős izgága úriember elfoglalta a helyét. Leült a lépcsőre, s a felvevőgép háromlábú támasza között nézett a pódium felé. Ki sem nyitotta a műsorfüzetet. Jóformán azt sem tudja, mit játszanak, s ki a dirigens. Vox is leült mellé a lépcső fokára és magyarázóan szólt Totónak. — Enescu hat perc... Hindemith négy... Mahler négy... Én majd beintek — mondta. Vigyázz, légy résen. A tegnapi felvételekkel nem remekeltünk túlságosan. Az izgága öregúr szemrehányóan nézett feléjük. Tekintete, testtartása felháborodást és csöndet parancsolt. Valami olyasmit mondott, hogy legyen vége ennek a szentségtörésnek. Elvégre ez koncertterem és nem tévé stúdió. Totó pontosan megértette a néma szemrehányást. Késéssel kezdték a koncertet. Felcsendült Enescu zenéje. Totó kezdett odafigyelni. Érdekes... Az utóbbi időben, a „zenemérgezés“ hatására — ahogy önmagában nevezte ezt az állapotot — mindjobban szárnyalt a képzelete... — Milyen jól lehet pihenni, gondolkozni, emlékezni, álmodozni ebben a dallamfürdőben. Vox hangja térítette magához. — Start, Totó !... hám, gyorsabban ! — Totó kelletlenül ment a felvevőhöz. Szeme rátapadt a kép keresőjére. Elszállt a varázslat. Az öregúr szemrehányó tekintete kísérte Totó minden mozdulatát. A szünet után megváltozott a színpadkép. Ilyet sem látott még életében. A zenekar levonult, csupán tíz ember maradt a pódiumon. A zongora feketesége uralta a színpadot. Két hárfa romantikus ízzel egészítette ki a képet, a szemben ülő fúvósok pedig mintha oda sem tartoztak volna. Paul Hindemith : zongoraverseny két hárfával és fúvósokkal — opusz 49 — pillantott a műsorfüzetbe... Megszólalt a pódium. Furcsa, bizarr zene volt. Mintha egy darabig elmélkedett volna az együttes, aztán kivált egy dallam és a zongora átvette, vitte, röpítette a magasba. Totó előbb érdeklődéssel aztán mind izgatottabban figyelte a hangszerek párbaját, vitáját, enyelgését, viccelődését, s egyszer csak úgy érezte, mintha ez a zene az ő nyelvén szólna a teremhez. ...Hé, hó emberek, ujjongott fel Totóban valami. Hiszen kezdem érteni, ez hozzám beszél. Feszülten figyelte a színpadon folyó különös zenei dialógust , a dallamot, a ritmust és hirtelen úgy érezte, hogy a nagy felfedezést, ezt a csodát el kell mondania valakinek. —Vox, hallod-e — suttogta a társának — valamit akarok mondani —. És félhangosan, izgatottan hadarni kezdett. Az öregúr számára ez több volt a kelletténél. — Pszt. Csend legyen — szólt feléjük dühösen. S még hozzátette —: Civilizálatlan banda... Majd megmutatom én nektek... ... Totó megszeppenve elhallgatott. Tudta, hogy az öregúr nem tréfál. . . .— Start, fiú ! Hallod ? Indulunk! — szólt hozzá néhány perc múlva Vox. Az operatőr nem mozdult. Vox kutatva, gyanakodva nézet a zenébe merült társára. — Hát így?... Hát ez is megtörténhetik ? — A Hindemith-koncert felvétele nem sikerült. És az öregúr is reklamált. Rossz, nagyon rossz napja volt Totónak. Csak akkor derült fel az arca, amikor Vox meleg barátsággal átölelte a vállát s azt mondta : — írjuk be a kísérő lapba, hogy elszakadt a szalag — majd egy lélegzetvételnyi, cinkos szünet után... — pontosabban: a célszalag. Ugye, Toto "