Munkásélet, 1979 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-05 / 1. szám

MUNKÁSMŰVELŐDÉS 4 Politikai-ideológiai tömegoktatás A következő lapszámtól kezdve folytatjuk a politikai-ideológiai tömeg­­oktatás propagandistái és hallgatói számára a konzultáció-tételek rendsze­res közlését. A széles, aktuális témakört felölelő konzultációkat neves szak­emberek írják. Az anyagok megfelelő kereteket kínálnak pártunk és álla­munk politikájának alapos tanulmányozásához és megértéséhez. Az első konzultáció témája: a szocialista termelési viszonyok fejlesztése és tökéle­tesítése, a gazdasági demokrácia elmélyítése objektív követelményének meg­felelően milyen intézkedéseket jelölt ki a párt Országos Konferenciája a gazdasági-pénzügyi vezetés és tervezés tökéletesítésére, a munkás önigaz­gatás, az önálló eszköz- és pénzgazdálkodás erősítésére. Rövidesen megkezdődik a vállalatok és intézmények szakszervezeteinek szervezésében a politikai-ideológiai tö­megoktatás új tanéve. A szocialista tu­dat fejlesztésének, az ismeretszint emelésének komplex programjához szer­vesen hozzá tartozó politikai tö­megoktatás megnyitása kétségtelenül kiemelkedő esemény. A szakszervezeti politikai oktatás több mint 2 millió dolgozót ölel fel, gyakorlatilag minda­zokat, akik nem vesznek részt a párt­vagy KISZ-oktatás valamilyen formá­jában. A szakszervezetek, a pártszerve­zetek közvetlen vezetése és irányítása alatt, biztosítják pártunk és államunk bel- és külpolitikájának rendszeres szervezeti tanulmányozását, elmélyíté­sét természetesen közvetlen kapcsolat­ban a gyakorlattal, a mindennapi élet­tel. A szakszervezeti oktatásban részt vevő dolgozók az említett módon ma­gukévá teszik társadalmunk sokoldalú fejlesztésének alapvető elveit és téte­leit. Pártunk koncepciójában a szervezett politikai oktatás, az egész nép forra­dalmi-ideológiai nevelésének, annak a programnak a szerves részeként, mely­nek célja felfegyverezni az összes dol­gozókat a szocialista építés mai és táv­lati irányainak és célkitűzéseinek vi­lágos ismeretével, újabb távlatokat tár fel a dolgozók tudatos, aktív részvétele előtt munkaközösségük ügyeinek inté­zésében, egyben pedig mozgósítja őket, alkotó erőfeszítéseiket a gazdasági fela­datok példás teljesítése szolgálatában. Érthető tehát, hogy a szakszervezeti szervek és szervezetek az új politikai­ideológiai tömegoktatási év megnyitá­sát megelőzően intenzíven és alaposan előkészítették ezt a jelentős politikai akciót. A vállalatok és intézmények szakszervezetei, a területi szakszerve­zeti szervek egyaránt elemezték az előbbi tanulmányi év tanulságait, és konkrét intézkedési programokat állí­tottak össze. Elkészítették a megvita­tásra kerülő témaköröket, különleges súlyt helyezve az új gazdasági-pénz­ügyi mechanizmus alapos ismerteté­sére, a központi párt- és állami aktíva előtt elhangzott pártfőtitkári beszéd fényében a jelenkor jelenségeinek és folyamatainak, pártunk tudományos politikai koncepciójának a megmagya­rázására. Megszervezték a tanulmányi csoportokat, kijelölték a propagandis­tákat a magas politikai színvonallal, gazdag tapasztalattal, feddhetetlen er­kölcsi magatartással rendelkező leg­jobb kommunisták, munkások, meste­rek és mérnökök soraiból. Gondoskod­tak a társadalompolitikai könyvek ál­lományának kiegészítéséről és gyarapí­tásáról, elsősorban a felbecsülhetetlen elméleti és gyakorlati értéket képviselő Nicolae Ceauşescu elvtárs műveinek biztosításáról. Gondoskodtak továbbá pannók, grafikonok, diapozitívek elké­szítéséről. Valamennyi a párt XI. kong­resszusa és Országos Konferenciája szellemében hazánk fejlesztési irány­vonalait, a jelenlegi és a távlati gazda­sági-társadalmi célkitűzéseket, az alap­vető tervmutatók megvalósításának fő útjait, pártunk és államunk külpoliti­kájának tartalmát és vezérelveit ismer­teti. Ilyen összefüggésben említésre méltó, hogy jó néhány szakszervezeti bizottság a politikai tömegoktatás té­makörét és szemléltető anyagát (képes­táblák, grafikonok, diapozitívek stb.) a munkaközösség konkrét célkitűzéseivel és feladataival, azok megvalósítási mó­dozataival és lehetőségeivel szoros összhangban állította össze. Ilyen előkészületek után biztosra ve­hetjük, hogy a rövidesen megnyíló tan­évben lényegesen emelkedni fog a po­litikai-ideológiai tömegoktatás minő­ségi színvonala, az oktatás még köze­lebb kerül a vállalatok és intézmények konkrét kérdéseihez, ami pártunk és államunk bel- és külpolitikája meg­valósításának egyik lényeges tényezője. Ebben az irányban kell munkálkodni a jövőben is. Minthogy a szóban forgó oktatási forma a legszélesebb dolgozó tömegeket öleli fel, elsősorban a gaz­dasági tevékenységet, az azzal kapcso­latos kérdéseket kell megvitatni, hogy a mennyiséget minden téren új, maga­sabb minőséggé avassuk A cselekvés irányát világosan megszabták a párt Központi Bizottsága ez év márciusi plénumának határozatai arról, hogy tökéletesíteni kell a gazdasági-pénzügyi vezetést és tervezést, az egész munkát a munkás önigazgatás és az önálló gaz­dálkodás elvére kell építeni, érvényesí­teni kell a dolgozók haszonrészesedését — a gazdasági munkásdemokrácia szüntelen elmélyítése jegyében. A kö­vetelmény az, hogy az említett kérdé­seket nem általánosan érvényes kitéte­lek, nem felesleges teoretizálás formá­jában ismertessük, hanem az új gaz­dasági-pénzügyi mechanizmust az adott munkahely konkrét feladataival és le­hetőségeivel szoros kapcsolatban ma­gyarázzuk és értessük meg az egész te­vékenység tökéletesítése érdekben. A termékek műszaki és minőségi színvo­nalának emelése, a gyártmányok fel­újítása és korszerűsítése, a munkater­melékenység hangsúlyozottabb növe­lése, az állóalapok hatékonyságának gyors ütemű gyarapítása, a nyers- és segédanyagok kihasználásának javítása, a termelési költségek hangsúlyozottabb csökkentése, a nettó termelés maradék­talan megvalósításának módozatai szé­les körű vitatémát kínálnak, s egyben ösztönözhetik a munkáskezdeménye­zést, az alkotószellemet, a munka iránti felelősséget és odaadást Persze az­zal a feltétellel, hogy az el­mondottak ne maradjanak papíron. A legjobb és a legmeggyőzőbb érv ugya­nis mindig a közvetlen valóság. A szak­­szervezeti bizottságok közvetlen támo­gatásával tevékenykedő propagandis­ták tehát ne kerüljék meg a követke­zőkhöz kapcsolódó kérdéseket: a mun­kafegyelem erősítése, az igazolatlan hiányzások és fegyelmezetlenségek fel­számolása, a technológiai folyamatok szigorú betartása, ami a termékminő­ség javításának, a selejtarány csök­kentésének elengedhetetlen feltétele, a műszaki tömegalkotás ösztönzése és hasznosítása, ami jelenleg importált termékek és alkatrészek helyi előállí­tását teszi lehetővé, a gépek és beren­dezések kihasználási mutatóinak javí­tása, amit a munkáskezdeményezések és a legjobb tapasztalat általánosítása útján lehet elérni. Ilyen körülmények között a vita is konkrét tartalmat kap, erősíteni fogja a felelősségtudatot és a kölcsönös segítségnyújtás szellemét, alakítani fogja a magatartást, a tuda­tot, erősíteni az új ember erkölcsi-po­litikai és szakmai-tudományos voná­sait. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani arra is, hogy a hallgatók részt vegyenek a vitában. Ez elsősorban a propagandisták felkészültségétől és szakavatottságától, az eleven, nyílt vé­lemény- és eszmecsere serkentésének készségétől függ. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy a sajtóban közzétett kon­zultációk egyszerű felolvasása távolról sem felel meg a követelményeknek, hi­szen távol áll a sajátos problémáktól, a konkrét vonatkozásoktól, a konzultá­ciós anyagok, közöttük a lapunk ha­sábjain közöltek is csak az alapvető orientációkat tartalmazzák, tehát ki kell őket egészíteni a vállalatok és in­tézmények konkrét helyzetéből­­ és kö­rülményeiből adódó dolgokkal. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a szak­­szervezeti bizottságok rendszeresen a propagandisták rendelkezésére bocsás­sák a gazdasági adatokat, gondoskod­janak gazdag szemléltető anyagról. Az eleven, építő jellegű vitához elenged­hetetlen továbbá az összes felmerülő belpolitikai és nemzetközi problémák Nicolae Ceauşescu elvtársnak, a párt főtitkárának a központi párt- és ál­lami aktíva előtt elhangzott előadói be­széde ilyen szempontból is az eszmék kiapadhatatlan tárháza, s egyben ra­gyogó példája a jelenkor folyamatai és jelenségei dialektikus és történelmi ma­terialista tárgyalásának. Az új politikai-ideológiai év kezdetét veszi. A dolgozók milliói lépnek be is­mét a közös tanulás óriási amfiteátru­mába, hogy a szocialista tudat fejlesz­tése és érvényesítése, az ismeretszint emelése, a kommunista etika és mél­tányosság elvei általános érvényesítése szerves részeként elmélyülten tanulmá­nyozzák pártunk politikáját, még len­dületesebben vállaljanak részt a szo­cialista építőmunka nagy feladatainak teljesítéséből. A 2050. évforduló jegyében A közelgő nagy történelmi évforduló köszöntésére beindított Dákkori kincs­leletek című cikksorozatból mai lapszá­munkban újabb részletet közlünk. KARKÖTŐK Az ujjakon viselt gyűrűk az alkar díszí­tését szolgálták. Nagyon gyakoriak a kincsleletekben, de egyedi leletként is elő­fordulnak. Az ezüstből készült karkötők is többféle típusúak, s vastagságuk elérheti a 10—13 millimétert is. Súlyuk pár gramm­tól több száz grammig terjedhet, egy vagy több spirálmenettel alakítottak. Díszítésük viszonylag egyszerű. Stilizált állatfejben — kígyó vagy kutya — végződnek, közben palmetto vagy más motívumot préseltek egyetlen veretővel, de geometriai eredetű motívumokat is vésett a dák kézműves. 1878-ban Szénaverés faluban (Maros megye) egy fibulából, egy láncból, egy nyakperecből és karkötőből álló kincslelet került elő. A hét ezüst tárgy összsúlya 616,27 gr, legszebb darabja a 390,49 grammos, 217 cm hosszú huzalból készült spirál alakú karperec. ZEPECZANER JENŐ múzeográfus Amit egyik ember nem lát meg Molnár Pál 1951-ben született Sárfa­lun. Tíz éves kora óta Szatmáron él, jelenleg minőségellenőr egy árulera­­katban. A líceum utolsó osztályában kezdett írni verset, paródiát, kajánabb kedvében karikatúrát is rajzol. Néhány verse jelent meg az Ifjúmunkásban, Igaz Szóban és a fiatal költők Hangrob­banás című antológiájában. —­ Verseid líraiak, érzelemdúsak, mondjuk így: komolyak. Hogy fér ez össze a paródiával? — Szeretek játszani. Rímekkel, sza­vakkal, helyzetekkel. Életünk egyik leg­különösebb jellemvonása éppen az, hogy a tragikus dolgoknak is megvan a humoros oldala. Tudod például, mit mi,­s az olvasóval megkerestetni az ösz­­szefüggéseket­. — Milyen kritériumok alapján dönt­heti el a különösebb irodalmi felké­szültséggel nem rendelkező ember, hogy mit olvasson, mi a jó irodalom? — Ez olvasottság, akarat és megszo­kás dolga. Az ízlést lehet és kell is fej­leszteni. Én nem végeztem főiskolai ta­nulmányokat, de sokat olvasok, havi 300—400 lejt költök könyvre, s úgy vé­lem, bepótolható az, amit a főiskola ad­hat. Ráadásul megengedhetem magam­nak, hogy csak azzal foglalkozzam, ami valóban érdekel, örvendek annak, hogy munkatársaim is olvasgató emberek. Bár munkahelyünkön inkább meccsek­ről, filmekről esik szó, de amikor egy évvel ezelőtt megtudták, hogy írok, so­kan elkérték verseimet, kérdezték, hogy ezzel vagy azzal mit akarok mondani. Közben az is kiderült, hogy iskolásko­ruk elmúlta után is járt a kezükben ilyesmi. Egyik kollégám egyenesen meg­bírált, mondván, hogy ezt már olvasta valahol. — Ezek szerint nem érzed magad különcnek, elszigeteltnek? — Időnként, rossz hangulataimban. Ilyen szempontból szerencse, hogy két évvel ezelőtt beindult a városi irodalmi kör, a mások észrevételei értékes segít­séget jelentenek. Sokszor érzem, hogy tanácsra, útmutatásra lenne szükségem. Vannak pillanatok, amikor kételkedem magamban, amikor valóban mellékfog- MUNKÁSALKOTÓK jelent az én szófejtésem szerint a fáj­dalom? Panaszos ének. Analfabéta? Bu­ta betű. Melankólia? Műanyagbetegség. A legnagyobb gyönyörűség számomra, ha elkoptatott szavakban valami újat, másat fedezek fel. S ez így van a ver­sek esetében is: közönséges szavakból a legcsodálatosabb költeményeket lehet felépíteni. — Váratlanok, a versolvasásban ke­véssé jártas olvasó számára talán ne­hezen követhetők a szókapcsolásaid. Hogy érted például ezt a sorodat: „Könyöklésed polcai az emlékektől meghajolnak“ ? — Szerintem minden tevékenységnek megvan a maga jellegzetes mozdulata, testtartása. Én az emlékező embert kö­nyökölve, magába révedve képzelem el, ennyi a magyarázata. De hogy ez a mindennapos kép telítettebb legyen, szigorú logikai rendszerbe kell beépítő­játéknak látszom Hűséges lennék, mint kéreg a fához, élni akarok, kötözz a mához. Fázom, didergek, illan a kedvem, adj erőt, hogy magam feledjem. Játssz velem, ha játéknak látszom, törj össze, most még megbocsátom. BÁR JÁTSZHATNÉK Bár játszhatnék most is földbevert vasakkal madzagra kötött vasakkal mint régen mikor harangként ütöttük ha fejünk fölé nagymamák keszkenő­jeként terült a nagyidő és szaladtunk végig a falun ebben a lovatlan mitológiában hogy íme tenyérrevaló hősötök mit tett de mint mindig — mivel nem volt kivel — az ünneplés elmaradt csak később jelölték ki vigasztalásul az ismeretlen látogatókat vagy alkalmanként a barátokat kik leltárba vehették a gyermekkor kellékeit és jóváhagyták a szülőföld első szerelem s a többi emlék áthelyezését az idő halhatatlan üvege alá... MOLNÁR PÁL lalkozásnak tűnik az írás. Gyakran se­gített át egy-egy biztató szó az ilyen válságokon. Verseim megjelenése is jó hatással van rám. És nemcsak a megje­lenésük. Minden írásomat tudom kívül­ről is, és ha elmondom valakinek, már annyit jelent számomra, mintha megje­lent volna. A szakszervezetek városi ta­nácsa rendszeresen szervez kiszálláso­kat falvakra, tavaly egy ilyen felolvasó körút alkalmából a szovjetunióbeli Uzsgorodba, testvérvárosunkba is elju­tottam. Ezek mindig csodálatos hatás­sal vannak rám. Néha virágot kapunk, és én hiszem, hogy az ilyen virág nem fog elhervadni. — A végére hagytam a legkézenfek­vőbb kérdést: miért írsz? — Vannak olyan gondolatok, érzések, amelyeket nem lehet másképp megfo­galmazni. A dolgok, történések hangu­lata és a miénk között mindig van né­mi eltérés, ezt kell lemérnie, a kettő kö­zötti egyensúlyt megkeresnie az iroda­lomnak. Meg aztán... álmodunk is néha. — Hasznos-e ez az álmodozás? , — Feltétlenül.Főleg akkor, ha a sza­vak által már a gondolatban is fölösle­gessé tesz olyan eszközöket, mint fegy­ver, és minden olyan eszmét, amely gátolja a civilizációt, az értelmes fejlő­dést. Másrészt a költészet hivatása, hogy amit egyik ember nem lát meg, azt megmutassa a másik. Mindig nagy­szerű érzés olyasmit felfedezni, ami mel­lett naponta elmegyünk, amit naponta érzünk, de még senki sem fogalmazta meg, senki sem látta bele azt, amit a költő lát. — Van-e valami „legfőbb vágyad“ ? — Több is. Szeretnék minél több és jobb verset írni, és persze azt is, hogy megjelenjenek. 1973 óta készen áll egy kötetre való, szeretném, ha elfogadná a kiadó. Most az Albatros tett is efféle ígéretet. — Mi is örülnénk, ha beváltaná. ADONYI NAGY MÁRIA

Next