Munkásőr, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1968 / 1. szám
2 A TARTALOMRÓL : Tudósítások az ünnepélyes egységgyűlésekről * A munkásőrök napi politikai munkájához: Az alkotó munka 1968. évi programja * Fegyverbarátaink az őrhelyen: Híd épül a januári Dunán * „A háború tanítja a népet - a nép megnyeri a háborút" ♦ Százhetven szocialista brigádtagi Az oroszlányi zászlóalj brigádnaplójából * A híradótechnika orvosai ♦ Barlangászok * Esti portyán ♦ Asszonyok Sátoraljaújhelyen * A titkos háborúk történetéből: D. Morozov: A Ciklon akció (IV.) * Vadász Ferenc: A párttitkár honfoglalása * Első lépések a Holdon * Vitafórum A Munkásőrség központi lapja Megjelenik havonta Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: VADÁSZ FERENC Kiadja: a Munkásőrség Országos Parancsnoksága Felelős kiadó: ORTI JÓZSEF Ára: 2 forint Szerkesztőség: Budapest V., Deák tér 4—5. Telefon: 183-670 Terjeszti a Magyar Posta 68.00074/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. F. v.: Bolgár Imre INDEX: 25.609 Csillag a két szemed: A bajtársak vére ingedre fröccsen maga ti napsugár, Te zárod le a haldokló szemét Te ellenség réme! és úgy altatod álomba őket, Te kedves, kicsi lány! miként az anya gyermekét. Velük vagy együtt száz csatában. Hajad még vállig sem nőtt meg, Te vagy a sereg kishuga, apád gyászoltad már s anyád, hogy hajadat illat ékesítse A nagyszülőd sírját bomba vágta szét, a harcosok szednek virágokat. Itt les száz halál reád. Ha idegen csapatok vonulnak erre, így nőttél mégis gyönyörű széppé más vezetőjük nem lehet, derekad ring, mint ért kalász, hisz úgy ismered az utakat erre a büszkeséged szelíd mosolyod rejti, akár saját tenyeredet, lágy, mint az édes napsugár. Kis lábas! harcok erdejét járja, Kislányom vagy! A bajtársam is, golyók elől patakba rejtezel, együtt győzünk az ellenség ostromán, s hogy mindig célba juss szabad lesz egyszer, meglásd, a földünk, felhőkbe nyúló hegyekre hágsz fel, a harcost szeretem benned igazán. Orángutánok vigyora nem ijeszt, Elkísér szerelmem éjjel és nappal, a tigrist szépséged bűvöli, magasan állsz, akár Truong Son hegye, éneked reggel a madarakkal válladon puska, hajad liheg, új hajnal jöttét hirdeti, amíg a szellő játszadoz vele. A napsugár vigyázva követi lépted, Szeretnék nap lenni, hajad simogatni, elrejt az eső függönye, puskád szíja, amely átkarol, a fák közt a hold, a csillagok fénye ott lennék mindig, örökre nálad, követik, óvják léptedet hajadban napként, fegyverként és követ egy egész hadsereg, válladon. (RAFFINGER ANDRÁS FORDÍTÁSA) whin/ferui