Munkásőr, 1969 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1969 / 6. szám
10 I szocialista versenymozgalomról A Munkásőr szerkesztősége kerekasztal-beszélgetést tartott Pakson a szocialista versenymozgalom tapasztalatairól. A beszélgetésen részt vett: Palkovics István, a Munkásőrség Tolna megyei parancsnoka, Oravecz Ferenc, a MOP szakcsoportvezetője, Schmidt János, az MSZMP paksi járási bizottságának PTO vezetője, Kemény József paksi járási parancsnok, Pintár Antal, a megyei törzs versenybizottságának elnöke, Cziráki Ferenc megyei törzstag, Ambrus Ödön, a paksi járási egység versenybizottságának elnöke, Kovács Lajos szakaszparancsnok, Sebessy Sütő Albert szakaszparancsnok, Töttös János szakaszparancsnok, Nagy Ferenc munkásőr, a bonyhádi zománcgyár igazgatója, Haypál Tibor, lapunk rovatvezetője Van-e az általános követelmények feletti vállalás versenymozgalomunkban ? Milyen lehetőségek maradnának kiaknázatlanul a versenymozgalom nélkül ? HAYPÁL TIBOR: A Munkásőrség szocialista versenymozgalma szép eredményeket ért el. Az egyre nehezebbé, bonyolultabbá váló feladatok megkövetelik tőlünk, hogy feltárjuk a versenymozgalom magasabb szintre emelésének lehetőségeit, s a sokoldalú, alapos elemzés segítségével megteremtsük az előrelépés feltételeit. Ennek a célnak szolgálatában áll mai beszélgetésünk is. PALKOVICS ISTVÁN: Van egy általános követelmény. Ennek teljesítése alapvetően fontos. Ahhoz, hogy munkásőr lehessen valaki, e feladatnak meg kell felelnie. De mondhatjuk-e, hogy egyforma a lendület, a lelkesedés, a produkálás képessége, a szorgalom az egész állományon belül? Megtalálható-e a kiváló, a közepes és a gyengébb felkészültség munkásőreink között? A válasz egyértelmű: igen! A legjobbakat el kell ismernünk! Mutassa meg a kiváló jelvény is, ki a legjobb. És a vetélkedést olyanná kell tennünk, hogy a legjobbak példaadása serkentően hasson a gyengébbekre. ORAVECZ FERENC: A verseny irányításában tudnunk kell, hol az optimális határ. Magasabb szinten az optimális határ is magasabb. Viszont, egy bizonyos mennyiséget átlépve, már túlterheljük az embereket. De a minőség, a finomítás határai, mondhatjuk, végtelenek. S azt gondolom, nekünk elsősorban is új minőségek kimunkálásán kell fáradoznunk a kiképzésben, a termelőmunkában, az emberi kapcsolatokban egyaránt. KEMÉNY JÓZSEF: Háromszor értük el a legjobb egység címet. Tapasztalataink szerint az eredményt elsősorban annak köszönhetjük, hogy az egész századot áthatotta a versenyláz. A kollektívától jobban tartott a fegyelemsértő, mint parancsnokától. A munkásőrközösség többet látott s szigorúbban bírált, mint a parancsnok. Azt hiszem, nincs kellemetlenebb érzés, mint amikor egy munkásőrnek azt mondja szakasza: „Te miattad maradtunk le a versenyben.” SCHMIDT JÁNOS: Az emberi teljesítőképesség különböző. De ha a versenymozgalom segítségével mindenki azt adja, amire legjobb igyekezete mellett képes, akkor elérjük célunkat. Amikor a kiváló a gyengébb jövővel foglalkozik, vállaláson felüli munkát végez a szakasz érdekében. Amikor egymás magánjellegű problémáin segítünk, ezt is vállaláson fölül tesszük. .Ha megoldódnak a problémák, jobban megy a munka. A kiegyensúlyozottabb ember a „cél” leküzdésében is jobb eredményt ér el. A közeljövőben megvalósítjuk, hogy a pártszervezetek is vegyenek részt a verseny elbírálásában. Segítsék ezáltal is a munkásőr-pártmegbízatás színvonalának emelését. PINTÁR ANTAL: Olyan a mi versenyünk, hogy akik megtalálják, nem rejtik véka alá az előbbre jutás jó módszereit. Paks egyszer nagyon előreugrott a versenyben. A paksi módszereket tanulmányozták a többi egységek. Fontos, hogy ucasaz IX '5 Doc'O oo IX Cziráki Ferenc Palkovics István Oravecz Ferenc Schmidt János Kemény József Pintár Antal