Munkásőr, 1969 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1969 / 1. szám
készteti a parancsnokokat, hogy összefüggéseiben tekintsék át, elemezzék munkájukat. A munka folyamatát felölelő e komplex módszer megbízható képet nyújt a pártbizottságoknak az egységek, illetve a területi parancsnokság munkájának megítéléséhez, egyben értékesebb információt nyújt a vezetésnek az elemzéshez, az újabb vagy magasabb színtű feladatok meghatározásához. Minden teendőnek, kisebb vagy nagyobb mozzanatnak, a folyamat egészének és részleteinek politikai kihatását tartjuk szem előtt, így vizsgáljuk munkánkat, tűzzük ki konkrét céljainkat. Az új ötéves kiképzési ciklus kezdete egybeesik a kiképzés korszerűsítésének bevezetésével. Lehet-e ezzel kapcsolatban a harckiképzés területén fordulópontról beszélni? A kiképzés korszerűsítése lényegében a feladatokból következő tartalom, a szervezeti formák, az alkalmazott módszerek, az anyagi-technikai ellátottság és a szubjektív feltételek összhangjának megteremtése. Harckészültségi feladataink végrehajtására csak úgy tudunk felkészülni, ha a rendelkezésünkre álló időt, a munkásőrök aktivitását, a lehető leghatékonyabban használjuk fel. Ezért azt s csak azt oktatjuk, amire a munkásőröknek szüksége van. Meg kell találnunk azokat a szervezeti kereteket — ilyen a koncentrált kiképzés is —, amelyek a politikai célkitűzések, a termelési folyamat és a munkásőrök egyéni érdeke között az összhangot, a kiképzésben pedig a korszerű oktatási módszerek érvényesülését biztosítani tudják. Mindez bizonyára érzékelteti, hogy a kiképzés korszerűsítése sok tényezőtől függő, bonyolult és összetett folyamat. Az elvek kimunkálása, egyes tényezőinek realizálása már évek óta folyik. Az egységeknél az 1969-es év mér a megvalósítás ideje, de azt éppen az említettek miatt nem mondhatja senki sem: „Mától pedig korszerűsítettünk!” Az előkészítésnek sok mozzanata lezajlott már, de a megvalósulás még évekig eltart. Ebből következik, hogy nem csodát kell várni egy meghatározott időpontra hanem a különböző részfeladatokat kell folyamatosan és szívósan megoldanunk. Tartalommal kell megtöltenünk a kínálkozó kereteket, formákat. Újabb és újabb célravezető megoldásokat kell keresnünk és találnunk, a meglevőket pedig tovább kell fejlesztenünk. A parancsnokoknak minden beosztásban tovább kell tanulniuk, hogy biztosítani tudják a szakszerűséget, hogy eleget tudjanak tenni a fokozódó követelményeknek, s ily módon egyre hatékonyabbá tegyék a harckiképzést. Úgy kell előkészíteni, szervezni a foglalkozásokat, hogy az egyes munkásőr ne mindig ugyanazzal az anyaggal találkozzék, hanem minden egyes alkalommal, s minden évben az ismétlődő mozzanatokat is mindig magasabb fokon, más összefüggésekben is elsajátítsa. Ahol eddig kísérleti jelleggel már bevezettük a koncentrált kiképzést, a megnövekedett önállóság újabb feladatok elé állította a törzseket, az alegységparancsnokokat. Látható az igény: megfelelő mértékben felkészültségüket is növelni kell. Ennek módja az iskolaszerű képzés, amely természetesen nem valósítható meg egyik napról a másikra. Mi azonban mindent megteszünk ennek érdekében. Nagy hiba lenne, ha addig is ne keresnénk mindenütt a különböző ideiglenes megoldásokat. Van olyan összetevője is ennek a kérdésnek, amellyel az iskolaszerű képzés megkezdéséig már most nagyon komolyan foglalkozni kell: ez a távlati kiválasztás, majd a nevelés és a felkészítés a kiképzési és szolgálati tevékenység során, összefoglalva: a kiképzés korszerűsítése nem hirtelen fordulat, de olyan lehetőségeket rejt magában, hogy közös erőfeszítéseink nyomán a harckiképzés hatékonysága viszonylag rövid idő alatt és nagy mértékben megnő. Hogyan alakult testületünk anyagi-technikai ellátottsága az elmúlt időszakban? Pártunk és kormányunk minden évben, feladatainkkal összhangban, jelentős öszszeget bocsát rendelkezésünkre, tevékenységünk anyagi-technikai biztosítására. A népgazdaságtól kapott eszközök felhasználásában arra törekszünk, hogy azok — a gazdaságosság mellett — elsődlegesen a korszerűsödő harckiképzési és szolgálati tevékenység hatékonyságát biztosítsák. Jelentős segítséget nyújtanak a társ fegyveres erők és testületek azáltal, hogy rendelkezésünkre bocsátják fejlesztési tapasztalataikat s támogatnak bennünket az adaptálásban. Az utóbbi években testületünk ellátottsága, a gazdálkodás színvonala — a reális szükségletek sorrendjében — néhány területen jelentősen fejlődött: korszerűsödött a fegyverzet és a csapathíradás, lényegesen javult a személyi állomány ruházati ellátása, a felszerelési cikkek minősége. Sokat tettünk az elhelyezési problémák megoldásáért, de azok gondos tervezés és koncentrálás mellett is még 8—10 évig megmaradnak. Sokat kell még tennünk lőtérhelyzetünk javítása érdekében. Lesz majd teendőnk a kiképzés korszerűsítésének folyamatában természetszerűleg jelentkező, az oktatás hatékonyságát nagy mértékben növelő kiképzési segédeszközök és segédanyagok biztosításában is, Összegezve: változó, növekvő feladatainkat mindvégig nyomon követte anyagi-technikai ellátottságunk fejlődése; ez biztosította és biztosítja végrehajtásukat. Mit tart különösen fontosnak parancsnok elvtárs ez évi feladataink közül? Legelsőként eddigi eredményeink megszilárdításáról néhány szót. A pártirányítás minden szinten eleven valóság, a munkásőrök politikai, erkölcsi szilárdságához nem fér kétség. Sok tapasztalatot szereztünk a vezetésben, megalapoztuk a harckiképzés korszerűsítését, s megkezdtük végrehajtását. Feladataink ezekre a tényezőkre épülnek, ezért megoldásuk alapja az elért eredmények állandó szilárdítása. Részletesebben egy-két kérdésről: Kitartóan keressük annak módját, hogy a bázisalapszervezetekhez hasonlóan a többi pártalapszervezetnél is rendszeresen foglalkozzanak a munkásőri kérdésekkel. Az állományépítést illetően megállapíthatjuk: a cserélődés igen eredményes. Minden egységünk kohó, amelyben az idősebbek forradalmi tapasztalatai egészségesen ötvöződnek a fiatalok forradalmi lendületével. Éppen ezért — jelenlegi adottságaink mellett — a következő időszakban az állomány stabilizálása a célszerű: a rátermettek, az alkalmasak az alapszolgálati időn túl is maradjanak a testületben, vállaljanak tovább is részt a nehéz, de megtisztelő hivatásunkból. Az eddiginél többet kell foglalkoznunk a tartalékosokkal, politikai erőként mindenképpen igénybe kell venni őket. Nagy mértékben megnőtt a munkásőri megbízatás rangja, ennek számtalan jelével találkozhatunk, mégis az eddiginél szélesebb körben kell a testület propagálásával, megismertetésével foglalkoznunk, s így még magasabbra emelnünk a munkásőri megbízatás társadalmi rangját. A kiképzés korszerűsítésének folyamatában a már bevált és említett vezetési elvek meghonosítására van szükség minden parancsnoki szinten — természetesen a kötelező differenciáltsággal. Még inkább éljenek parancsnokaink a harckiképzés szervezésében és tervezésében is az önállósággal, a törzsek és alegységparancsnokok alkalmassá tételében s a munkásőrök kiképzésében egyaránt. A vezetés gondoskodjék a harckészültségi követelményekből adódó magasabb színvonalú munka tartalmikidolgozásáról, szabályzatok, tankönyvek szerkesztéséről, kiadásáról s ezek kellő felhasználásáról. Számosak, s nem könnyűek feladataink, de minden alapunk megvan a sikerhez. A munkásőrök értik pártunk politikáját. A Varsói Szerződés szövetséges csapatainak csehszlovákiai segítségnyújtása alkalmával tanúsított politikai érettségük, szilárdságuk beszédes példája ennek. Elvtársaink az áldozatvállalásban odaadók. Márciusban ünnepeljük népünk történelmének dicső évfordulóját, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását. Váljon a felkészülés politikai erőforrássá. Emlékezésünk a hősökre, a dicső eseményekre gazdagítsa forradalmi elszántságunkat, növelje kötelességtudatunkat, hogy méltók lehessünk elődeinkhez. Forradalmi hittel és akarattal, áldozatos munkával jelentős eredményeket értünk el. Teljesítettük és teljesíteni fogjuk pártmegbízatásunkat. Készen állunk és képesek is vagyunk megvédeni szocialista hazánkat. ”