Munkásőr, 1969 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1969 / 1. szám

készteti a parancsnokokat, hogy összefüg­géseiben tekintsék át, elemezzék munká­jukat. A munka folyamatát felölelő e komplex módszer megbízható képet nyújt a párt­­bizottságoknak az egységek, illetve a te­rületi parancsnokság munkájának meg­ítéléséhez, egyben értékesebb informá­ciót nyújt a vezetésnek az elemzéshez, az újabb vagy magasabb színtű felada­tok meghatározásához. Minden teendőnek, kisebb vagy nagyobb mozzanatnak, a folyamat egészének és részleteinek politikai kihatását tartjuk szem előtt, így vizsgáljuk munkánkat, tűz­zük ki konkrét céljainkat. Az új ötéves kiképzési ciklus kezdete egy­beesik a kiképzés korszerűsítésének beve­zetésével. Lehet-e ezzel kapcsolatban a harckiképzés területén fordulópontról be­szélni? A kiképzés korszerűsítése lényegében a feladatokból következő tartalom, a szer­vezeti formák, az alkalmazott módsze­rek, az anyagi-technikai ellátottság és a szubjektív feltételek összhangjának megteremtése. Harckészültségi feladataink végrehajtására csak úgy tudunk felkészülni, ha a rendel­kezésünkre álló időt, a munkásőrök akti­vitását, a lehető leghatékonyabban hasz­náljuk fel. Ezért azt s csak azt oktatjuk, amire a munkásőröknek szüksége van. Meg kell találnunk azokat a szervezeti kereteket — ilyen a koncentrált kiképzés is —, amelyek a politikai célkitűzések, a ter­melési folyamat és a munkásőrök egyéni érdeke között az összhangot, a kiképzés­ben pedig a korszerű oktatási módszerek érvényesülését biztosítani tudják. Mindez bizonyára érzékelteti, hogy a ki­képzés korszerűsítése sok tényezőtől függő, bonyolult és összetett folyamat. Az elvek kimunkálása, egyes tényezőinek realizá­lása már évek óta folyik. Az egységeknél az 1969-es év mér a megvalósítás ideje, de azt éppen az említettek miatt nem mondhatja senki sem: „Mától pedig kor­szerűsítettünk!” Az előkészítésnek sok mozzanata lezajlott már, de a megvalósu­lás még évekig eltart. Ebből következik, hogy nem csodát kell várni egy meghatá­rozott időpontra hanem a különböző részfeladatokat kell folyamatosan és szívó­san megoldanunk. Tartalommal kell meg­töltenünk a kínálkozó kereteket, formákat. Újabb és újabb célravezető megoldásokat kell keresnünk és találnunk, a meglevő­ket pedig tovább kell fejlesztenünk. A pa­rancsnokoknak minden beosztásban tovább kell tanulniuk, hogy biztosítani tudják a szakszerűséget, hogy eleget tudjanak ten­ni a fokozódó követelményeknek, s ily módon egyre hatékonyabbá tegyék a harc­­kiképzést. Úgy kell előkészíteni, szervezni a foglal­kozásokat, hogy az egyes munkásőr ne mindig ugyanazzal az anyaggal talál­kozzék, hanem minden egyes alkalom­mal, s minden évben az ismétlődő moz­zanatokat is mindig magasabb fokon, más összefüggésekben is elsajátítsa. Ahol eddig kísérleti jelleggel már beve­zettük a koncentrált kiképzést, a megnövekedett önállóság újabb fel­adatok elé állította a törzseket, az al­egységparancsnokokat. Látható az igény: megfelelő mértékben felkészültségüket is növelni kell. Ennek módja az iskola­szerű képzés, amely természetesen nem valósítható meg egyik napról a másikra. Mi azonban mindent megteszünk ennek érdekében. Nagy hiba lenne, ha addig is ne keresnénk mindenütt a különböző ideig­lenes megoldásokat. Van olyan összetevője is ennek a kérdésnek, amellyel az iskola­szerű képzés megkezdéséig már most na­gyon komolyan foglalkozni kell: ez a táv­lati kiválasztás, majd a nevelés és a fel­készítés a kiképzési és szolgálati tevékeny­ség során, összefoglalva: a kiképzés korszerűsítése nem hirtelen fordulat, de olyan lehetőségeket rejt magában, hogy közös erőfeszítéseink nyomán a harckiképzés hatékonysága viszonylag rövid idő alatt és nagy mér­tékben megnő. Hogyan alakult testületünk anyagi-techni­kai ellátottsága az elmúlt időszakban? Pártunk és kormányunk minden évben, feladatainkkal összhangban, jelentős ösz­­szeget bocsát rendelkezésünkre, tevékeny­ségünk anyagi-technikai biztosítására. A népgazdaságtól kapott eszközök felhaszná­lásában arra törekszünk, hogy azok — a gazdaságosság mellett — elsődlegesen a korszerűsödő harckiképzési és szolgálati tevékenység hatékonyságát biztosítsák. Jelentős segítséget nyújtanak a társ fegy­veres erők és testületek azáltal, hogy ren­delkezésünkre bocsátják fejlesztési ta­pasztalataikat s támogatnak bennünket az adaptálásban. Az utóbbi években testületünk ellátott­sága, a gazdálkodás színvonala — a reá­lis szükségletek sorrendjében — néhány területen jelentősen fejlődött: korszerű­södött a fegyverzet és a csapathíradás, lényegesen javult a személyi állomány ruházati ellátása, a felszerelési cikkek minősége. Sokat tettünk az elhelyezési problémák megoldásáért, de azok gondos tervezés és koncentrálás mellett is még 8—10 évig meg­maradnak. Sokat kell még tennünk lőtér­­helyzetünk javítása érdekében. Lesz majd teendőnk a kiképzés korszerűsítésének fo­lyamatában természetszerűleg jelentkező, az oktatás hatékonyságát nagy mértékben növelő kiképzési segédeszközök és segéd­anyagok biztosításában is, Összegezve: vál­tozó, növekvő feladatainkat mindvégig nyomon követte anyagi-technikai ellátott­ságunk fejlődése; ez biztosította és bizto­sítja végrehajtásukat. Mit tart különösen fontosnak parancsnok elvtárs ez évi feladataink közül? Legelsőként eddigi eredményeink meg­szilárdításáról néhány szót. A pártirányí­tás minden szinten eleven valóság, a mun­kásőrök politikai, erkölcsi szilárdságához nem fér kétség. Sok tapasztalatot szerez­tünk a vezetésben, megalapoztuk a harc­kiképzés korszerűsítését, s megkezdtük végrehajtását. Feladataink ezekre a ténye­zőkre épülnek, ezért megoldásuk alapja az elért eredmények állandó szilárdítása. Részletesebben egy-két kérdésről: Kitar­tóan keressük annak módját, hogy a bázis­­alapszervezetekhez hasonlóan a többi párt­­alapszervezetnél is rendszeresen foglalkoz­zanak a munkásőri kérdésekkel. Az állo­mányépítést illetően megállapíthatjuk: a cserélődés igen eredményes. Minden egy­ségünk kohó, amelyben az idősebbek for­radalmi tapasztalatai egészségesen ötvö­ződnek a fiatalok forradalmi lendületé­vel. Éppen ezért — jelenlegi adottságaink mellett — a kö­vetkező időszakban az állomány stabili­zálása a célszerű: a rátermettek, az al­kalmasak az alapszolgálati időn túl is maradjanak a testületben, vállaljanak tovább is részt a nehéz, de megtisztelő hivatásunkból. Az eddiginél többet kell foglalkoznunk a tartalékosokkal, politikai erőként minden­képpen igénybe kell venni őket. Nagy mértékben megnőtt a munkásőri megbízatás rangja, ennek számtalan je­lével találkozhatunk, mégis az eddiginél szélesebb körben kell a testület propagá­lásával, megismertetésével foglalkoz­nunk, s így még magasabbra emelnünk a munkásőri megbízatás társadalmi rangját. A kiképzés korszerűsítésének folyamatá­ban a már bevált és említett vezetési elvek meghonosítására van szükség minden pa­rancsnoki szinten — természetesen a köte­lező differenciáltsággal. Még inkább éljenek parancsnokaink a harckiképzés szervezésében és tervezé­sében is az önállósággal, a törzsek és al­egységparancsnokok alkalmassá tételé­ben s a munkásőrök kiképzésében egy­aránt. A vezetés gondoskodjék a harckészültségi követelményekből adódó magasabb színvo­nalú munka tartalmi­­kidolgozásáról, sza­bályzatok, tankönyvek szerkesztéséről, ki­adásáról s ezek kellő felhasználásáról. Számosak, s nem könnyűek feladataink, de minden alapunk megvan a sikerhez. A munkásőrök értik pártunk politikáját. A Varsói Szerződés szövetséges csapatainak csehszlovákiai segítségnyújtása alkalmá­val tanúsított politikai érettségük, szilárd­ságuk beszédes példája ennek. Elvtársaink az áldozatvállalásban odaadók. Márciusban ünnepeljük népünk történel­mének dicső évfordulóját, a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltását. Váljon a fel­készülés politikai erőforrássá. Emlékezé­sünk a hősökre, a dicső eseményekre gaz­dagítsa forradalmi elszántságunkat, növel­je kötelességtudatunkat, hogy méltók le­hessünk elődeinkhez. Forradalmi hittel és akarattal, áldoza­tos munkával jelentős eredményeket értünk el. Teljesítettük és teljesíteni fog­juk pártmegbízatásunkat. Készen állunk és képesek is vagyunk megvédeni szocia­lista hazánkat. ”

Next