Munkásőr, 1971 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1971 / 1. szám
Erősek, egységesek, fegyelmezettek Mi nem alkuszunk! Jan Grolmusz, a hajógyári milicisták parancsnoka. Kevés beszédű, halk szavú ember. Mutatja a levelet, amelynek eredetijét a milicisták hatvannyolc áprilisában írták Alekszander Dubceknek: „Ne engedje, hogy a milíciát rágalmazzák. Adjon parancsot, hogy a milícia felléphessen a rendbontókkal szemben!” A levél végén azt írták: „Nem akarjuk, hogy az 1956-os magyarországi események nálunk is megismétlődhessenek. Mi nem alkuszunk. Ha kell, életünk feláldozásával is megvédjük a szocializmust!” — Kaptak a levélre választ? — Nem. A helyzet tovább romlott. Hatvannyolc júniusában Prágában, a ruzini repülőtéren körülbelül tizennégyezer milicista gyülekezett az ország különböző egységeiből. Egyenruhában voltunk. Demonstratív felvonulást akartunk rendezni. De nem lett belőle semmi. Hazaküldtek bennünket. — Az utóbbi két év konszolidációját hogyan segítette a komarnói népi milícia? — Elsősorban jó munkával. A mieink a munkafegyelemben, a termelő munkában kommunista példát mutatnak. Fegyveres pártmegbízatásunknak is eleget teszünk. Hetvenben tizennégy akcióban vettünk részt, három közös akciónk volt a karhatalommal. Az előző évben még több munkánk volt, őrszolgálatot adunk a fontos objektumoknál. Felszabadulásunk huszonöt éves jubileumán díszelgő egységet küldtünk Bratislavába. Alig másfél hónappal ezelőtt jól sikerült objektumvédelmi gyakorlatot tartottunk. Jan Grolmusz tíztagú munkáscsaládban született Közép-Szlovákiában. Apja régi kommunista volt, s fiaival együtt csatlakozott a fasizmus elleni Szlovák Nemzeti Felkeléshez. Jant, a legkisebbet otthon hagyta, hogy az anyjára vigyázzon. Nem bírta a tétlenséget, megszökött hazulról, s ő is csatlakozott a partizánokhoz. A rágalmak köde szétfoszlott kísérőnk, Rédler László géplakatos a járási törzskar tagja. Járjuk a csendes kisvárost. S közben az internacionalizmus szép példáit hallgatjuk. A magyarországi ötvenhatos ellenforradalom idején a komarnói milicisták riadókészültségben álltak itt, a határ mentén, hogy ha kell, segítségünkre siessenek. S később, a 999-es bankszámlára gyűjtés indult, hogy anyagilag is segítsék a konszolidációt a Magyar Népköztársaságban. A komarnói üzemek munkásai társadalmi munkaórák ezreit dolgozták, a 999-es bankszámlára fizetve a bért, hogy gyors segítséget adhassanak. Komarno, Steiner Gábor Hajógyár. A hatalmas csarnokok hangosak a munka zajától. Négyezer munkás dolgozik, félig kész hajók magasodnak. Vendéglátónk a népi milícia gyári egysége. A két századnyi milicista 75 százaléka fizikai munkás. Jól berendezett, modern körletüket nagyrészt a gyár segítségével létesítették, fegyverzetük korszerű, felszerelésük minden igényt kielégít. Hatvannyolcban a jobboldali erők itt is követelték: „Fel kell oszlatni a népi milíciát.” S akkor a milicisták egyenruhában felvonultak Romarnóban és kimentek a környék falvaiba. Megmutatták, hogy léteznek, erősek, egységesek, fegyelmezettek, minden pillanatban készek a szocializmus védelmére. Amikor a testvéri országokból megérkeztek a szocialista erőket segítő csapatok, a népi milícia egységei megszállták a legfontosabb objektumokat, a baráti és társ fegyveres testületekkel együttműködve biztosították a rendet és a nyugalmat itt, Komárnéban is. Beszéltünk szlovák, magyar, cseh nemzetiségű milicistával. A proletár internacionalizmushoz való hűség testvéri egységbe forrasztotta őket. Soraikba az utóbbi években számos új harcos, a nehéz próbatételt derekasan kiálló munkás jelentkezett. Találkozás a szlovákiai Komárom népi milicistáival Jan Grolmusz: Alig másfél hónappal ezelőtt jól sikerült objektumvédelmi gyakorlatot rendeztünk Álljon meg egy pillanatra ... Rédler László (a kép bal oldalán) egy hajógyári munkással beszélget Bohus Feiger: Csak akkor nyugodtam meg, amikor az első baráti tankot megláttam .