Munkásőr, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1973 / 1. szám
így készül a „Munkásőr99 BEMUTATJUK OLVASÓINKNAK A LAPKÉSZÍTÉST Engedje meg a kedves olvasó, hogy a folyamat elejét elhallgassuk. Magunkról, a szerkesztőségi munkatársakról és a munkáról, ilyenkor, ünnepi évforduló előtt, vagy jót vagy semmit. Kezdjük mindjárt a nyomdánál, ott, ahol kedves olvasóink leveleit, munkatársaink cikkeit nyomdai leadásra előkészítve, egy hó eleji délutánon belépünk a patinás Zrínyi Nyomda főbejáratán. Mi - eltérően a többi 130 lap és folyóirat szerkesztőségétől - egyenesen a műszaki igazgatóhoz visszük az anyagot. Protekciónk van: Erdélyi János igazgató, tördelő szerkesztője a Munkásőrnek. Bolgár Imre vezérigazgatóval együtt ott bábáskodtak 1958-ban a lap létrehozásánál. A tördelés: A lap formai kialakítása. A tördelési terv „tükör-nyomtatványon” készül. A képek méretezése, milliméternyi, a szövegé betű és betűhely pontosságú. A nyomtatvány 32 oldalát ábrázoló tükrén műszaki rajzoknak beillő színes ábrák és szerkesztői utasítások jelennek meg, a kéziratokon pedig százféle bejegyzés: nyomdásznyelven tipografizálásnak nevezik. A képek, rajzok a tördelőtől a fényképészetbe vándorolnak, a kéziratok a szedőterembe. Szedés: A zakatoló szedőgépsorok mellett ülnek a gépszedők. Nagy figyelmet igényel a munka. A nyomdahibák veszélyesek. A szedők a lap anyagának első kritikusai. Véleményük objektív, minden elfogultságtól mentes. A jó cikkek szedése hibátlan, a kevésbé jóké — a minőségi hiányosságok arányában — sajtóhibákkal tűzdeltek. Nem szándékosan követik el a hibákat, egyszerűen azért, mert érdeklődésüket nem kelti fel a mondanivaló, nem tudnak figyelni, csak szavakat szednek. Érthető, hogy aggodalommal vesszük kezünkbe a korrektúrát: vajon mennyi hiba van benne. Nyomdai tördelés: A linotype soröntő gépek nyers sorai a tördelőkhöz kerülnek, akik fémlapra, illetve fémkeretbe helyezik az ólomsorokat, a képek helyét vakanyaggal kitöltik, a címek, alcímek helyére beteszik a kézzel szedett címbetűket. Az egészet jó erősen megkötözik, hogy szét ne essen, s a lehúzó henger alá helyezik. Nehéz fizikai munka. Egy oldal mintegy tíz kilogramm súlyú. Itt dolgozik a többszörös szocialista lapbrigád. Csaknem a Munkásőrséggel egyidőben jött létre. Lapunk alakulásakor már betöltötte a fél esztendőt. A lapbrigád valamennyi tagja lelkiismeretesen gondozza a Munkásőrség lapját. Hányszor tették már tisztába zokszó nélkül, nyomás előtt két nappal, amikor már - elvileg - nem lehet újra tördelni egyetlen oldalt sem. Ilyenkor szinte lábujjhegyen, az új kéziratokat a hátunk mögé rejtve, példaadó alázattal járulunk Gyulai Tibor brigádvezető színe elé. — Egy egészen jelentéktelen kis módosítás volna . . . — Hány új oldal? — kérdi. — Csak ez a kicsi . .. — No jó, nektek megcsináljuk — mosolyodik el a Munkásőr Emlékjelvényes brigád vezető. A lapbrigádtól oldallevonatot kapunk. Az első betűtől az utolsóig ismét el kell olvasni a lap egész anyagát. Fárasztó. Versenyzünk, ki fedez fel a korrektúrában több hibát. Az elnézett hiba büntetése egy forint és a hiúságon esett csorba, öszszeolvasáskor is megesik még, hogy lőkiképzés helyett nőkiképzés vagy hőkiképzés szerepel saját levonatunkban. Tizenöt évet megúsztunk nagyobb hiba nélkül. Egyedül egy rajzolt címben volt sorozatlövő fegyver helyett sorozatvető fegyver. Igaz, a sajtóhibáktól óv bennünket az „oroszlánok bandája”, így nevezi magát szűk baráti körben a revizorok csoportja, amely példás bátorsággal, éberséggel s oroszlánordítással veti rá magát mindennemű nyelvi helytelenségre. A hibák kijavítása után újabb levonatokat kapunk, melyeket mi revíziónak, a nyomdászok szuperlevonatnak neveznek. Ezen már csak az új, a javított sorokat ellenőrizzük. Előfordul, hogy a hibát kijavítják, de két új hiba kerül a revízióba. Miután ezek kijavítását is ellenőriztük, akkor kerül az egész szöveganyag celofánra. A nyomdafestékes betűk erősen rányomódnak az átlátszó anyagra, de ezen felül még korommal is bedörzsölik a celofánt, hogy a betűk fedettek legyenek. Nagy bajok származhatnak abból, ha egy betűnek csak a fele látszik vagy egy ékezet lemarad. Montírozás: Minthogy minden rendben folyik, a betűk is teljesek, a celofán mehet a montírozóba, a speciális asztal üveglapjára, amit alulról világítanak meg. Az ügyes kezű, fejlett esztétikai érzékkel rendelkező montőrök bevágják a diákat, illusztrációkat, rajzolt címeket, témákat és díszítőelemeket a megfelelő helyre, s mi gyönyörködhetünk, milyen szép lapot raktunk megint az üvegre. Ilyenkor rendszerint megjelenik Bolgár elvtárs, a vezérigazgató, vagy Erdélyi elvtárs, a helyettese, s lankasztani kezdik önbizalmunkat. Az utóbbi leül az asztal szélére, vonalzójával a túlsó oldalra bök, ahol a keresztrejtvény szövegének tükörképe van, s megjegyzi: — Ebben betűcsere van. — Jó ég ! Ennyi ellenőrzés után még mindig! Az üvegre ragasztott montírung a másolóba kerül, üvegrács mögé helyezik és fénnyel másolják a montírung mögött levő pigment papírra. Ennek hordozó rétegében olyan anyagok vannak, amelyek segítségével — megfelelő nedvesítés után — az egész újság átvihető egy csiszolt rézhengerre. A fénymásolásról plasztikusabb ábrázolásától tekintsen el az olvasó. Fekete szemüveggel nem érdemes nézni a műveletet, szemüveg nélkül pedig nem tanácsos: az izzólámpák 20 000 gyertyafény erősségű ívfényt sugároznak. A nyomóhenger maratásának megtekintéséhez mikroszkóp lenne szükséges. A nyomófelületen a marás következtében sűrű rácsozat keletkezik. Négyzetcentiméterenként 3600—4200 apró kocka keletkezik a lapot ábrázoló relief jön létre. Miután a hengert beemelték a nyomógépbe, a parányi mikrócsészékbe a csészék mélységének megfelelő mennyiségű nyomdafesték kerül. A nyomóhenger fölötti gumihenger a két henger közt futó papírt rászorítja a nyomóhengerre, a festéket a mikrocsészékből a papír „kiemeli”, a nem nyomandó hengerfelületről pedig a festéket az un. rákel-kés leszedi, s a zakatoló öreg gépóriás néhány órán belül kinyomja a sok tízezer Munkásőr példányt. Ezután a fűtés, a vágás következik, majd néhány napos izgalom: elegendő-e a példányszám, kielégíthetjük-e az utóigényeket, s főként: tetszik-e a lap, nem talált-e mégis hibát a csúcsrevizori az olvasó. Béres Gyula Kopírozás — maratás: