Munkásőr, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám

EMLÉKEZÉS A KUBAI FORRADALOMRA A forradalmárok 1953. július 26-i vereségét Santiagóban irtózatos megtorlás követte. Erről Ray Brennen a Chicago Sun Times tudósítója így számol be: A hadsereg — írja — teljesen hitleri stílusú terrort ho­nosított meg Santiagóban. Batista egyik tábornoka vette kézbe a parancsnokságot a következő bejelentéssel: „Minden elesett katonánkért tíz személynek kell meghal­nia!" 1956. november 24-ről 25-re virradó éj­jelen a Granma, fedélzetén Fidel Castró­­val és bajtársaival, valamint az újonnan szerzett fegyverekkel, eloltott lámpákkal kifut a Yucatán-félszigeten fekvő, Tuxpán nevű mexikói kikötőből. Mikor aztán hajnaltájt a Colorados nevű tengeri fürdőhely bejáratához ér­tek, egy partmenti őrhajó észrevette őket és rögtön riasztotta Batista légierejét. Ez arra kényszerítette Castróékat, hogy siettessék műveleteiket. Térképolvasási tévedés következtében... a Granma kép­telen volt megfelelően közelíteni a part­hoz, és az expedíció nyolcvankét embere a nehézfegyverek jó részét hátrahagyva, úszni kényszerült. December 5-ének reggelén rémtörténet­be illő háromnapos menetelés után a csa­pat egy hegyvidéki erdő széléhez érkezett s miközben az emberek hozzáláttak, hogy ideiglenes táborukat felüssék, a gyilkos harc lövései már csattogtak is. Az expedíció nyolcvankét emberének hetvenöt százaléka meghalt, megsebesült vagy eltűnt. Elveszett a fegyverzet nagy része is. Csak tizenheten jutottak el a Sierrába, ahol Fidel Castro a megbeszélt helyen már várta őket. 1957. január 17-én, azaz egy hónappal az első vereségük után, már sikerült csa­pást mérniök La Platára. Az ottani hely­őrség, amely tizenöt emberből állt, egy­órás harc után megadta magát. A forradalmi csapatok, melyek 1958 decemberének második felében egymás után foglalták el a kubai nagyvárosokat és rombolták szét a diktatúra korhadt épületét, olyan pánikba kergették a had­sereg vezérkarának magas rangú tisztjeit, hogy harc nélkül megadták magukat. A történelem igazolta a Fidel Castró­­nak a Sierra Maestrában, a Granma kikö­tése utáni napokban kifejtett elképzelé­seit, pedig akkor a forradalmároknak csak hét puskájuk és határtalan reményeik voltak. 1959. január elseje, amely a szakál­lasaknak az önkényuralom feletti tel­jes győzelmére és a diktatúra katonai gépezetének végleges összeomlására tett pontot, az egész szigeten a harc és a vigasság napja volt. Ú­­ Havanna lakossága a Forradalom terin egy nagygyűlésen emlékezik meg július 26-ról, a Moncada kaszárnya elleni támadásról 2 A TARTALOMRÓL 1974. évi feladataink Tudósítás egységgyűlésekről Felügyeleti szemle előtt Mit hoz az új esztendő A területi parancsnokságok legjobb önálló egységei 1973-ban Az egyhetes ügyeleti szolgálat tapasztalatai • 1945. február 13-án szabadult fel Budapest A Munkásőr 1974. évi naptára Névadóinkra emlékezünk 1924. január 21-én halt meg Lenin Kulich Gyuláról születésének 60. évfordulóján IB. A Munkásőrség központi lapja Megjelenik havonta Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: ÖKRÖS LÁSZLÓ A szerkesztő bizottság elnöke:­­ VADÁSZ FERENC Kiadja: a Munkásőrség Országos Parancsnoksága Felelős kiadó: GÁTI JÓZSEF Szerkesztőség: 1374 — Budapest, V., Guszev u. 25.­­Telefon: 119-875, 319-911 Törleszti a Magyar Posta Ára: 2 forint 73.2549/2-13 - Zrínyi Nyomda, Bpest. F. v.: Bolgár Imre vezérigazgató INDEX: 25.609

Next