Munkásőr, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Levél a Központi Bizottság által kijelölt tennivalókról „Szolgálati fegyelmet" a termelő munkában is! December 6-án tanácskozott az MSZMP Központi Bizottsága az 1978. évi népgazdasági terv teljesítéséről és a következő évi tervről, az állami költségvetés irányelveiről. Két nappal később jelent meg az erről szóló közlemény az újságokban — ismertette a rádió, a televíziós újabb két nap múltán levelet kaptunk tőled kedves M. elvtárs, munkahelyedről, az észak-magyarországi nagyüzemből. Azt írtad: „Mi munkásőrök világéletünkben fegyelmezett emberek voltunk, minket úgy ismernek, hogy nem torpanunk meg, nem hátrálunk akkor se, ha utunk közben időről időre nehézségekkel kell szembenéznünk. Így lesz ezentúl is, mert egyetértünk a párt politikájával, azt akarjuk, hogy az eddigi úton haladjon tovább és megértjük, hogy lépést kell tartani a gazdasági életben, az irányításban, a termelő munkában a kor követelményeivel. Fegyelmezetten eleget teszünk mindannak, amire a Központi Bizottság felhívott bennünket.” Általában egyetértünk azzal, amit írtál M. elvtárs, de úgy érezzük, éppen ez az „általában” szorul némi kiegészítésre. Azt mondod, eleget tesztek a munkahelyeden, „mindannak”, amire a Központi Bizottság felhívta a figyelmet. Jó néhány dologról van szó, külön kell szemügyre venni valamennyit, elgondolkozni róluk, aztán cselekedni. Nem szalmalángszerű fellobbanásokra van szükség, hanem arra, hogy mi munkásőrök, ott, ahol dolgozunk, az általunk megszokott önkéntes, de meggyőződésünkön alapuló „szolgálati fegyelmet" az év minden munkanapján tartsuk be, és tartassuk be másokkal is, elsősorban úgy, hogy meggyőzzük őket a fegyelem, a pontosság, a kifogástalan minőségű munka hasznáról, jelentőségéről, közérdekű voltáról. Örültünk levelednek, de kissé aggódunk, hogy ez az öntudatos mindent vállalás most nem elegendő: többet, mást várunk tőled, magunktól, egymástól, valamennyi kommunistától, munkásőrtől. Most mindent részesre kell szétbontani, hogy kiderüljön, mit tehetünk egyénileg, milyen részt vállalhatunk a Központi Bizottság által kijelölt tennivalókból. Beszéljünk ezúttal csupán a Központi Bizottság üléséről kiadott közleménynek arról a pontjáról, amely a nemzeti jövedelem növeléséről, a termelési és exportszerkezet átalakításának meggyorsításáról, a gazdaságos termelés fokozásáról szól. Azt mondhatnád, hogy te, aki nem dolgozol a vezető, irányító beosztásban, nem tehetsz kezdeményező lépésedet ezért. Sokan gondolkoznak így. Annál fontosabb teendőnk, hogy megkíséreljük ezt a tévedést eloszlatni. Vajon az a követelmény, hogy „gyorsítsák meg a műszaki fejlesztést, a technológia és a gyártmányok korszerűsítését, javítsák a termékek minőségét" csak a vezetőkre, az irányítókra hárít teendőket? Nos, a szolgálati fegyelemhez szokott munkásőr, aki meszszebbre lát a gyár falánál, aki ismeri az ország helyzetét, céljainkat, terveinket, s azt is tudja - mert érdeklődik, olvas, tájékozódik -, hogy milyen műszaki-tudományos fejlődés megy végbe a világban, nem nyugodhat bele ebbe. Nézheti-e tétlenül, szó nélkül hagyhatja-e, ha az ő munkahelyén, a saját műhelyében, nemtörődömség, közöny vagy hanyagság hátráltatja azt a műszaki fejlesztést, amelyre pedig lehetőség kínálkozna? Helyenként elavult a technológia, bizonyos gyártmányaink korszerűtlenek, minőségük kifogásolható. Ebből az következik, hogy az értékesítésnél nehézségek támadnak, hogy az így készült termékeket nem tudjuk exportálni, mert nem versenyképesek. Tudomásul vehetjük ezt, mint változtathatatlant? Nem. A kommunista harcosságnak, a munkásőr szolgálatban megszokott fegyelmezettségének itt kell megnyilvánulnia: a Központi Bizottság arra szólítja fel a párt minden tagját, hogy tegye szóvá, ha azt látja például, hogy valahol gazdaságtalan cikkeket termelnek, s egyidejűleg drága árat fizetünk olyan importáruért, amit a gazdaságtalan gyártás megszüntetése után ugyanott, a magunk erejéből előállíthatnánk. Gyakran beszélünk alkatrészhiányról, hiánycikkekről: a Központi Bizottság arra figyelmeztet bennünket, hogy mindenütt, ahol erre lehetőség nyílik, kezdeményezzük, szervezzük meg a gazdaságosan előállítható, főleg importot helyettesítő termékek gyártását és csoportosítsuk át a munkaerőt, az ilyen hatékony tevékenységre. Te nehézipari üzemben dolgozol, de nincs a népgazdaságnak, a szocialista építő munkának, egyetlen olyan területe sem, ahol ne tevékenykednének társaink, munkásőrök, akik hozzád hasonlóan általában egyetértéssel fogadták a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményt. Helyeslik, hogy a következő év tervei, melyek népgazdaságunk szilárd alapjaira épülnek, s amelyeket az ország közvéleménye elfogad, összhangban a gazdasági lehetőségekkel, előirányozzák a fogyasztás további növekedését, a vásárlóerő és az áruellátás egyensúlyát, a szolgáltatások fejlesztését és egyebeket. De a helyeslés nem elég. Segíts, mint kommunista, mint munkásőr - nem utolsósorban agitációs, felvilágosító munkáddal -, hogy társaid és környezeted is felismerje: mindennapi tettekkel személyesen, helyileg kell 1979-ben januártól decemberig az év minden munkanapján cselekedni, hogy a termelő munka fegyelmezettebbé, minőségileg jobbá váljék. Az építőiparban gyorsulnia kell a folyamatban levő beruházások megvalósításának, hogy a lakóház ne sokhónapos késedelemmel legyen átadható, az őszre, tanévkezdésre ígért iskolát ne a következő nyáron adják át rendeltetésének, s a különböző műveleteket jól megtervezetten, átgondoltan, ésszerű sorrendben végezzék el, hogy ne kelljen újra és újra elkészült falakat, lerakott padlózatot bontani, betonburkolatot feltörni. S az sem esik e te „hatáskörödön" kívül, hogy oda hassz a népgazdasági célokkal összhangban, a mezőgazdasági üzemek is továbbfejlesszék a növénytermesztést, az állattenyésztést, a legjövedelmezőbb exportképes ágazatokat. Nemcsak az irányítóké és a vezetőké a felelősség. Persze, a termelési szerkezet gyorsabb korszerűsítése, a nagyobb szervezettség, a teendők összehangolása, a takarékos, ésszerű gazdálkodás, a munkaerő, az anyag előrelátó, okos felhasználása, elsősorban az ő dolguk. De te is osztozol a felelősségben kedves M. elvtárs. Igyekezz ezért az egységednél véreddé vált szolgálati fegyelmet, a rendet, az ellenőrzést, a takarékosságot munkahelyeden, a termelő munkában is megvalósítani. S mint kommunista hazafi tegyél erőfeszítéseket azért, hogy munkásőrtársaid másutt is ezt tegyék! Vadász Ferenc 3