Munkásőr, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

Levél a Központi Bizottság által kijelölt tennivalókról „Szolgálati fegyelmet" a termelő munkában is! D­ecember 6-án tanácskozott az MSZMP Központi Bizottsága az 1978. évi nép­­gazdasági terv teljesítéséről és a következő évi tervről, az állami költségvetés irányelvei­ről. Két nappal később jelent meg az erről szóló közlemény az újságokban — ismertette a rádió, a televízió­­­s újabb két nap múl­tán levelet kaptunk tőled kedves M. elv­társ, munkahelyedről, az észak-magyarországi nagyüzemből. Azt írtad: „Mi munkásőrök világéletünkben fegyelmezett emberek vol­tunk, minket úgy ismernek, hogy nem torpa­nunk meg, nem hátrálunk akkor se, ha utunk közben időről időre nehézségekkel kell szembenéznünk. Így lesz ezentúl is, mert egyetértünk a párt politikájával, azt akar­juk, hogy az eddigi úton haladjon tovább és megértjük, hogy lépést kell tartani a gaz­dasági életben, az irányításban, a termelő munkában a kor követelményeivel. Fegyel­mezetten eleget teszünk mindannak, amire a Központi Bizottság felhívott bennünket.” Általában egyetértünk azzal, amit írtál M. elvtárs, de úgy érezzük, éppen ez az „álta­lában” szorul némi kiegészítésre. Azt mon­dod, eleget tesztek a munkahelyeden, „mind­annak”, amire a Központi Bizottság felhívta a figyelmet. Jó néhány dologról van szó, külön kell szemügyre venni valamennyit, el­gondolkozni róluk, aztán cselekedni. Nem szalmalángszerű fellobbanásokra van szükség, hanem arra, hogy mi munkásőrök, ott, ahol dolgozunk, az általunk megszokott önkéntes, de meggyőződésünkön alapuló „szolgálati fegyelmet" az év minden munkanapján tart­suk be, és tartassuk be másokkal is, első­sorban úgy, hogy meggyőzzük őket a fegye­lem, a pontosság, a kifogástalan minőségű munka hasznáról, jelentőségéről, közérdekű voltáról. Örültünk levelednek, de kissé aggódunk, hogy ez az öntudatos mindent vállalás most nem elegendő: többet, mást várunk tőled, magunktól, egymástól, valamennyi kommu­nistától, munkásőrtől. Most mindent részesre kell szétbontani, hogy kiderüljön, mit tehe­tünk egyénileg, milyen részt vállalhatunk a Központi Bizottság által kijelölt tennivalók­ból. Beszéljünk ezúttal csupán a Központi Bizott­ság üléséről kiadott közleménynek arról a pontjáról, amely a nemzeti jövedelem növe­léséről, a termelési és exportszerkezet átalakí­tásának meggyorsításáról, a gazdaságos ter­melés fokozásáról szól. A­zt mondhatnád, hogy te, aki nem dolgozol a vezető, irányító beosztásban, nem te­hetsz kezdeményező lépésedet ezért. Sokan gondolkoznak így. Annál fontosabb teendőnk, hogy megkíséreljük ezt a tévedést eloszlatni. Vajon az a követelmény, hogy „gyorsítsák meg a műszaki fejlesztést, a technológia és a gyártmányok korszerűsítését, javítsák a ter­mékek minőségét" csak a vezetőkre, az irá­nyítókra hárít teendőket? Nos, a szolgálati fegyelemhez szokott munkásőr, aki mesz­­szebbre lát a gyár falánál, aki ismeri az ország helyzetét, céljainkat, terveinket, s azt is tudja - mert érdeklődik, olvas, tájékozó­dik -, hogy milyen műszaki-tudományos fej­lődés megy végbe a világban, nem nyu­godhat bele ebbe. Nézheti-e tétlenül, szó nélkül hagyhatja-e, ha az ő munkahelyén, a saját műhelyében, nemtörődömség, kö­zöny vagy hanyagság hátráltatja azt a mű­szaki fejlesztést, amelyre pedig lehetőség kínálkozna? Helyenként elavult a technológia, bizonyos gyártmányaink korszerűtlenek, mi­nőségük kifogásolható. Ebből az következik, hogy az értékesítésnél nehézségek támadnak, hogy az így készült termékeket nem tudjuk exportálni, mert nem versenyképesek. Tudo­másul vehetjük ezt, mint változtathatatlant? Nem. A kommunista harcosságnak, a mun­kásőr szolgálatban megszokott fegyelmezett­ségének itt kell megnyilvánulnia: a Központi Bizottság arra szólítja fel a párt minden tagját, hogy tegye szóvá, ha azt látja pél­dául, hogy valahol gazdaságtalan cikkeket termelnek, s egyidejűleg drága árat fize­tünk olyan importáruért, amit a gazdaság­talan gyártás megszüntetése után ugyanott, a magunk erejéből előállíthatnánk. G­yakran beszélünk alkatrészhiányról, hiánycikkekről: a Központi Bizottság arra figyelmeztet bennünket, hogy mindenütt, ahol erre lehetőség nyílik, kezdeményezzük, szervezzük meg a gazdaságosan előállítható, főleg importot helyettesítő termékek gyártá­sát és csoportosítsuk át a munkaerőt, az ilyen hatékony tevékenységre. Te nehézipari üzemben dolgozol, de nincs a népgazdaságnak, a szocialista építő mun­kának, egyetlen olyan területe sem, ahol ne tevékenykednének társaink, munkásőrök, akik hozzád hasonlóan általában egyetértés­sel fogadták a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményt. Helyeslik, hogy a követ­kező év tervei, melyek népgazdaságunk szi­lárd alapjaira épülnek, s amelyeket az or­szág közvéleménye elfogad, összhangban a gazdasági lehetőségekkel, előirányozzák a fogyasztás további növekedését, a vásárlóerő és az áruellátás egyensúlyát, a szolgáltatá­sok fejlesztését és egyebeket. De a helyeslés nem elég. Segíts, mint kommunista, mint munkásőr - nem utolsósorban agitációs, fel­­világosító munkáddal -, hogy társaid és kör­nyezeted is felismerje: mindennapi tettekkel személyesen, helyileg kell 1979-ben január­tól decemberig az év minden munkanapján cselekedni, hogy a termelő munka fegyel­mezettebbé, minőségileg jobbá váljék. Az építőiparban gyorsulnia kell a folyamatban levő beruházások megvalósításának, hogy a lakóház ne sokhónapos késedelemmel legyen átadható, az őszre, tanévkezdésre ígért is­kolát ne a következő nyáron adják át ren­deltetésének, s a különböző műveleteket jól megtervezetten, átgondoltan, ésszerű sorrend­ben végezzék el, hogy ne kelljen újra és újra elkészült falakat, lerakott padlózatot bon­tani, betonburkolatot feltörni. S az sem esik e te „hatáskörödön" kívül, hogy oda hassz a népgazdasági célokkal összhangban, a me­zőgazdasági üzemek is továbbfejlesszék a növénytermesztést, az állattenyésztést, a leg­jövedelmezőbb exportképes ágazatokat. N­emcsak az irányítóké és a vezetőké a felelősség. Persze, a termelési szer­kezet gyorsabb korszerűsítése, a nagyobb szervezettség, a teendők összehangolása, a takarékos, ésszerű gazdálkodás, a munkaerő, az anyag előrelátó, okos felhasználása, első­sorban az ő dolguk. De te is osztozol a fe­lelősségben kedves M. elvtárs. Igyekezz ezért az egységednél véreddé vált szolgálati fe­gyelmet, a rendet, az ellenőrzést, a takaré­kosságot munkahelyeden, a termelő munká­ban is megvalósítani. S mint kommunista hazafi tegyél erőfeszítéseket azért, hogy mun­­kásőrtársaid másutt is ezt tegyék! Vadász Ferenc 3

Next