Munkásőr, 1981 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
osztottja. Meghibásodott az MB 88-as toronydaruja. A rajparancsnok nehéz terepen, gödrökön, buckákon, mély sárban bukdácsolva, tapasztalt versenyző rutinjával vezette célba a gépkocsit, s oly fürgén kezdett a munkához, mintha a javítás is a versenyfeladathoz tartoznék. Beszélgettünk a darukezelővel. Megtudtuk, hogy a darus munkája is veszélyes. A bajt a szabályok pontos betartásával lehet megelőzni. Főként az emelési súlyhatárra kell vigyázni. Gémtőben maximum négy és fél tonnát szabad emelni, harmincöt méteren pedig csak egy egész kilenc tized tonnát. A szabály megszegése tragikus következményekkel járhat: eldől a daru, kezelője könnyen szörnyet halhat. Nagy anyagi kár keletkezik, termeléskiesés. László Miklós fegyelmezetten, következetesen betartja a szabályokat, s a teljesítménye is elismerésre méltó. Vezetői elégedettek munkájával. Nemrég jutalomként üdülési beutalót kapott Szocsiba. Ezévben pedig Leningrád— Moszkva túrára készül feleségével. Megtudtuk, hogy szakmailag és politikailag egyaránt szorgalmasan képezi magát. Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemre jár. Szerettünk volna többet is tudni róla, de a rajparancsnok indulásra sürgetett bennünket. — Kész. Mehetünk! — Ha lehetne még egy felvételt a gém tetején ... kérleltük. Hajthatatlan volt. — Sajnos nem tehetem. Ez egy órányi kiesést jelentene, s bennünket nagyon várnak már a Szentendrei úton. — Akkor talán ott... — Ott sem lehet. Nem olyan jellegű a hiba, hogy a gémre kellene mászni. Egyébként onnan is tovább kell mennem. Talán majd más alkalommal ... — majd zavartan mondta — Megkérem az elvtársakat... ha lehetne, nem vinném vissza magukat ... az kiesést, kerülőt okozna. Kiszállhatnának az Örs vezér téren, s onnan a Metróval . .. Dehogy haragudtunk, sőt éppen ez tetszett a legjobban. A szerénysége, a kötelességtudása. S ilyenek a többiek is, az ÉGV munkásőrei. Alegységgyűlésükön is meggyőződtünk róla. Minden felszólaló érintette a termelési érdeket. Kérték, vagy követelték, hogy az illetékesek előrelátóan szervezzék igénybevételüket, időben küldjék ki az értesítést, gondoskodjanak helyettesítésükről. Miattuk egy percig se szüneteljen a munka. Zs. Gy. Hírnevet teremtő munka Visítva topognak a hízott sertések az alig néhány négyzetméteres „karámban”. Mintha éreznék, hogy létük perceken belül véget ér. Nem fáj az áramütés, pillanat csupán, egy rándulás . .. aztán megvillan a böllérkés. És kifolyik a vér ... A szegedi Húskombinátban, naponta több ezer négylábú felett mondják ki a halálos ítéletet. S bár a nagyüzemi termelés miatt a hagyományos böllérmunka megszűnt, a sertések feldolgozása alig változott. A pörkölés, mosás után konveyorra feszítve futószalagon érkeznek a vágócsarnokba a hízók, ahol fehér köpenyes és sapkás hentesek várják az állatokat. — Műszakonként ezernégyszáz állatot belezünk és hasítunk. Ez nagy fizikai erőt követel. Itt még mindig hagyományos módon dolgoznak a szakemberek. Nézze csak, az a bárd, amivel a két kolléga váltva dolgozik, közel ötkilós. Ezzel műszakonként mintegy háromezer csapást tesznek. A gépesített konveyor mellett a gerinchasító fűrész jelent nagy segítséget, amivel könyebb és minőségileg jobb munkát végezhetünk — mondja Kiss János munkásőr, aki tizenöt éve dolgozik az üzemben, s a sertésvágó csoportvezetője. Szemmel láthatólag nincs könnyű dolguk a csontozóknak sem. A Húskombinátban, ahol a híres Pick-szalámi készül, évente hatszázezer sertést és huszonhatezer marhát dolgoznak fel. Több mint ezer vagon szalámit, hatszáz vagon sertéshús-készítményt és százötven-százhetven vagon szárazkolbászt készítenek. Tavalyi árbevételi tervük meghaladta az ötmilliárd forintot, ebből a belföldi értékesítés három, az export pedig közel két milliárd volt. Kiss György munkásőr aprócsontozást végez. — Párban dolgozunk. Kettőnknek egy műszakban tizenegy és fél marhát kell kicsontoznunk — mondja — de közben szaporán villog kezében a kés. Bal kezén acélsodrony kesztyű csillog, köpenyét piros foltok tarkítják. Viszont majdnem patyolattiszta a köpenye Juhász Gyula szakaszparancsnoknak, aki a töltőkötöző üzem vezetője. Érthető. Itt már a mérlegelés, a keverés, az aprítás, a töltés és a kötés történik. Ez a szalámigyártás utolsó előtti technológiai folyamata. — Ennél a munkánál, az importált Kramer-gyorsvágó a legfontosabb — magyarázza. — Százhúsz kiló húst dolgoz össze egyszerre a különböző fűszerekkel, aztán automatikusan továbbítja a patronokba, amelyekbe hatvan kiló hús kerül, amit aztán légmentesítünk. A hatfokos üzemcsarnokban megállás nélkül működnek a töltőgépsorok. Párba rakják a rudakat, amelyek keretre kerülnek, majd a füstölőbe, ahol több napig érlelődnek. (dalmát) Kiss János Juhász Gyula 27