Munkásőr, 1983 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-01 / 2. szám

I FEGYVERTÁRSAINK* oooooooo­oooooooo Rémfilmek a diszkóban Operhál Gyuláné budapes­ti lakos szerződéses üzemel­tetésre vette bérbe a vecsé­­si Sarokház presszót a Pest megyei Vendéglátó Válla­lattól, s jelentős öszegű be­vétel — bérleti díj — biz­tosítására kötelezte magát. A minél nagyobb forgalom elérése érdekében igyekezett vonzóvá tenni a látogatók számára az eszpresszót. Verhási Dániel személyé­ben egy olyan lemezlovast talált, aki — miként azt remélte — " mágnesként vonzotta a vendégeket. Operhásné nem hagyta ki a számításából azt sem, hogy ezek a vendégek jobbára tizenévesek, tehát kevés pénzük van, s feltehetően nem márkás s drága ita­lokat fogyasztanak a Ver­hási Dániel által szolgálta­tott diszkó-est műsorokon. A belépődíj ugyanis eleve igen tetemes volt. Ám ha Verhási csupán azt nyújtja vendégeinek, amit a lemezlovasok többsége, nem is indult volna vele és Operhálnéval szemben eljá­rás a Monori Járási Rend­őrkapitányságon. A diszkóesteken tudniillik nemcsak vérpezsdítő zenével szolgáltak vendégeiknek, hanem olyan filmekkel is, amelyek egy kötélidegzetű felnőttben is rémületet és undort keltettek volna. Ezek sorában a Nyugaton millió­kat sokkoló Fehér cápa cí­mű rémfilm tanmesének számított a többiekhez ké­pest, s akadt köztük olyan is, amelyet még a külföldi zúgmozikban sem biztos, hogy be mertek volna mu­tatni. Nem így azonban Oper­hálné és Verhási; nekik so­kat hoztak ezek a vérfa­gyasztó és szexőrülettel át­itatott filmek. OOOOOOOO A bűnügyi osztály vezető­je, dr. Jakab Géza főhad­nagy által irányított nyo­mozás során bebizonyoso­dott: a rémfilmes diszkó­estek legfiatalabb látogatói között nem egy olyan is akadt, akit a rémmesék alaposan megviseltek, sőt némelyek szenvedő ala­nyaivá váltak a presszó törzsvendégeinek sorába tartozó fenegyerekek cse­lekményeinek is. Nem akarjuk azt állítani, hogy a rémfilmek és a tet­tek között feltétlenül oko­zati összefüggések lennének. Ám ha büntetőjogi értelem­ben nem is kapcsolódnak egymáshoz rémfilmek és rémtettek, morális értelem­ben bizonyára. Elég csupán azt a 13 éves kislányt említenünk, aki a sarokházbeli horrorfilmek hatására éjszakánként álmá­ban sikoltozott, dobálta ma­gát. A presszó látogatásával azonban nem hagyott fel, mígnem a rémfilmes diszkó­esteken jelenlevő sötét tár­saság tagjai közül többen megtámadták, amikor haza­indult, s kényszerítették, hogy tűrje erőszakoskodásu­kat, amikor bűncselekmények elkövetésének alapos gyanú­jával letartóztatták őket, ál­dozataik és a tanúk nagy része még mindig nem mert ellenük vallomást tenni a rendőrségen. Erre csak akkor mutattak hajlandóságot, s jelentkeztek mind többen a vizsgálatot végző Walter József alhad­nagynál , amikor végre bi­zonyossá váltak abban, hogy nem kell már rettegniük Né­­medi Lajostól, Némedi Dá­nieltől és Pelyvás Lászlótól. Elsőként Némedi Dániel került rendőri őrizetbe, március 8-án, három nap­pal később pedig a nála másfél évvel idősebb Lajos bátyja és az 1956-ban szü­letett Pelyvás László. Walter alhadnagy előtt konokul tagadták Némediék a történteket, ez­ azonban nem képezhette akadályát annak, hogy bűncselekmé­nyeiket b­onyítsák. A dr. Jakab Géza főhadnagy veze­tésével folytatott felderítő munka eredményeképpen a gyanúsítottak beismerő val­lomása nélkül sem férhetett kétség ahhoz, hogy milyen cselekmények terhelik a Né­medi fivérek és Pelyvás „számláját”. oooooooo­ E börtönviselt nehézfiúk közül Némedi Lajos találta­tott a legkönyebbnek, aki csak verekedett, tört és zú­zott. Nem így a korábbi büntetéséből 1981. december 4-én feltételesen szabadláb­ra helyezett öccse, aki attól sem rettent vissza, hogy egy 15 éves lánynak, amikor az ellenkezni merészelt vele, eltörje a kulcscsontját. Ho­lott korábban már erőszakos közösülésért börtönbe ke­rült, s mostani feltételes szabadulásakor 15 hónap maradt hátra büntetéséből. Pelyvás László — akinek egyik tetoválása arról tájé­koztatja a szemlélőt, hogy őt meg lehet ölni ugyan, de megtörni soha — éppúgy, mint Némedi Dániel,­ felté­teles szabadsága és pártfo­gói felügyelete idején kö­vetett el bűncselekménye­ket, s folytatott munkake­rülő életmódot. Pelyvástól és Némedi Dánieltől egyébként a rend­őri eljárás során mintegy 16 000 forintnak megfelelő nyugatnémet márkát, USA- dollárt és más valutát is lefoglaltak. Pelyvás, aki megrontotta az említett 13 éves lányt, sorra járta a rájuk nézve veszélyesnek látszó tanúkat, hogy ha megidéznék őket a monori kapitányságra, hall­gassanak. Természetesen ezért is felelnie kell majd. OOOOOOOO A Sarokház presszóbeli rémfilmvetítésekkel kapcso­latos eljárás során Oper­hálné és Verhás éppúgy hangoztatták vétlenségüket a közszemérmet sértő tet­tükben, mint Némediék és Pelyvás a nekik felrótt bűn­cselekményekben. Azzal vé­dekeztek, hogy a vetített filmek a jó és a rossz harcáról szólnak, eképpen tehát nem kelthetnek visz­­szatetszést, rémületet. A tu­catnál is több tanú azon-­­ban nem osztja e vélemé­nyüket. A rémfilmek egy részét sikerült lefoglalni, amelyekről a dr. Majláth György adta szakértői véle­mény megerősítette: a vetí­tett produkciók súlyosan íz­­lésrontók és a nézőkből ag­resszivitást, közösségellenes magatartást válthatnak ki. OOOOOQGO Ezek a rémfilmek nyilván bűncselekmény — csempé­szet, devizagazdálkodást sér­tő bűntett — útján kerültek be az országba, mivel ná­lunk nem szerezhetők be, és feltehető — más tapasztala­tok is alátámasztják —, hogy nagy mennyiségű film van feketeforgalomban. Jó lenne törekedniük az illeté­keseknek a felderítésükre és a nyilván indokolt lefogla­lásukra. De nem ártana az sem, ha ezzel kapcsolatban a bérbeadó vendéglátó vál­lalatok és szövetkezetek fe­lelősségét is felvetnék. Martinkó Károly Mielőtt támadókat, pán atnyit, rettegésben nagyközség egy részét, bemutatnánk e elöljáróban csa­­hogy valósággal tartották a lakosságának Olyannyira, hogy

Next