Munkásőr, 1983 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
LEVELEZŐKTŐL • TUDÓSÍTÓKTÓL • LEVELEZŐKTŐL Rögtön cselekedett. Galambos József, a NIKE egység munkásőre, Pitéz községben az autóbuszból lelépve észrevette, hogy egy közeli lakásból füst gomolyog, majd puffanás hallatszott. Utastársaival betörték az ajtót, ahol szétfolyt olaj égett, és megkezdték a tűz oltását. Galambos elvtárs a kiérkező tűzoltóknak is segített a mentésben. Idegen rendszámú motorkerékpárt észlelt Hegyeshalom térségében Győző József, a mosonmagyaróvári járási-városi egység munkásőre. Két férfi szállt le a motorról az erdőben, s megindult a határ felé. Győző elvtárs a látottakat jelentette a szolgálatos határőröknek, akik elfogták a disszidálni szándékozókat. Botrányosan viselkedő fiatalemberre tett figyelmes az 1 órányi művelődési ház előtt két, lövészetről hazatérő munkásőr: Kulcsár Béla és Lippai Benedek, a nyíregyházi járási egység munkásőrei. A fiatalembert bekísérték a rendőrőrsre, ahol kiderült, hogy rendőri felügyelet alatt áll... A rendőrség jutalomban részesítette Kulcsár és Lippai elvtársakat. A tamási egység gyűlésein évek óta az elsők között emlegetik az ozorai nehézfegyveres szakaszt. Olyan kollektíva alakult itt ki, amelyik elmondhatja: tekintélyes része van abban, hogy a tamási Gőgös Ignác egység a múlt év óta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatának tulajdonosa. — Könnyű az ozoraiaknak. Az eredményeket két szakasz hozza ... — Dehát Ozorán csak egy szakasz van... — A második szakasz — az asszonyok. Mintha csak ők is munkásőrök lennének, közöttük is olyan jó az összhang, az egyetértés, akárcsak a férjek között. Az ozorai szakasz így teljes, az asszonyokkal együtt. * Tóth Gyulánéval, a szakaszparancsnok feleségével az Egyetértés Tsz irodáján találkozunk. — Az emberek megint együtt voltak az éjjel, terményt rostáltak. Tegnap szólt az elnök a Gyuszinak, ha tudnak, segítsenek. Ilyenkor, aratás idején a főlegannyi kéz is kevés, a munkásőröknek meg már van gyakorlatuk az ilyen „gyorsan meg kell csinálni" munkában. Igaz, a férjem nem maradt most végig a többiekkel, mert reggel négy órakor már Bátaszékre kellett mennie, béléstestért. Építkezünk, az anyagbeszerzés meg eléggé körülményes, sokat kell utánajárni. Ozorán most rendkívüli az építési kedv, velünk együtt vagy húszan építkeznek, eddig tíz év alatt sem épült ennyi új ház. — Nagy gondot vállal, aki építkezni kezd . . . — Viszont az a jó, hogy segítenek a többiek. Amelyik munkásőr épít, tatarozza a házát, vagy más, nagyobb munkába kezd, a többiek is segítenek, így a gond is közös, meg az öröm is, amikor a házat már fel lehet szentelni. Az öttagú Tóth családnak nagy-nagy öröm lesz majd az új ház, de addig még sokat kell dolgozni. - Amíg megoszlik a munka a szőkébb családban, meg a nagyobban, sok mindent el lehet végezni - mondja Tóthné. - Amikor a férjem elmegy egyhetes továbbképzésre, addig minden házimunka rám hárul. De ahhoz, hogy a három gyerek mellett elvégezzem a mérlegképes könyvelőst, én is sok segítséget kaptam. Ez lényegében a férfiak munkásőr szolgálatának a családi háttere. Persze, az egyenruhát tisztán kell tartani — jaj, csak azt a gyakorló inget csinálnák valami jobb anyagiból! -, de a lényeg inkább a megértés, az azonosulás. Tíz év óta munkásőz a férjem, él-hal a testületért, és én is örülök vele együtt. De még a gyerekek is. A nagyobbik lányunk már úttörő-munkásőr, a kisfiú, Csaba boldog, ha a sapkát a fejére teheti. Mi, asszonyok is ott vagyunk Tamásiban az ünnepi egységgyűléseken, együtt örülünk, ha a mieink közül valaki kitüntetést kap. Schrantzl Istvánnétól azt kérdezzük, mit meséltek az emberek a lövészetről. - Leginkább azt, hogy ismét kifogták: még jó, hogy elvitték a körgallért, másképp megfáztak volna nyár elején. Férjem azért most is kiválóan lőtt a géppuskával, nagyon szereti ezt a fegyvert. Akárcsak a testületet. Pedig volt rá eset, többször is, hogy a szolgálat, a kiképzés miatt a havi keresete 300-400 forinttal volt kevesebb. Pedagógus, kolléganőit - mivel, ugye, ő nem megy gyesre - állandóan helyettesíti. Ha elmarad a helyettesítés, arra nem kaphat fizetést. Azonkívül úttörőcsapat-vezető, öt éven keresztül volt a futballcsapat edzője - szóval, volt elfoglaltsága éppen elég. A munkásőrség ennek ellenére sem teher, ha már nagyobbak lennének a gyerekek, tán még rászánnám magam, hogy én is munkásőr legyek, így csak az elismerésben osztozunk, amikor az egységgyűléseken az ozoraiakat dicsérik. Úgy tartom - és ebben mi asszonyok, egyetértünk -, hogy a rendezett, nyugodt családi háttér az az alap, amelyre a szakasz mindenkor építhet. Ozorán az ipart a Budapesti Szikra varrodája képviseli. A hajdani nagykocsma épületében - amelyben Petőfi Sándor is fellépett vándorszínészként - három munkásőrfeleséggel ismertet meg Szondi Attila szakaszparancsnok-helyettes, az üzem karbantartója. Csókás Jánosné - férje 23 éves szolgálati ideje alapján - rangidős helyettes az asszonyok között. - Férjem hivatásos katona volt, leszerelése után rövidesen újból egyenruhás testület tagja lett - így elmondhatom, ismerem, mennyi nehézséggel jár a szolgálat. A kezdeti néhány évben minden héten bent voltak, nekem maradt a kert, a jószág, a lakás, a főzés, a mosás. De büszke voltam és máig is büszke vagyok arra, hogy egy olyan közösség tagja, amelyet mindenki tisztel. Volt rá példa, hogy betegen is elment a foglalkozásra, mert hogy a hiányzás rontja a teljesítményt. Ezek után csak természetes, hogy mi, feleségek is összetartunk. Dölles Ferencné és Gosztola Lászlóné csaknem egymás mellett dolgoznak. Gosztoláné még újdonsült munkásőrfeleség - két hónapja házasodtak. - Felkészítettük a szolgálatra - mondja Döllesné -, elmagyaráztuk, mivel jár, ha munkásőr a férj. - Laci is sokat beszélt róla, nekem meg tetszik is. Lehet, ha még néhány asszony is vállalkozik, még én is benevezek .. . A községi tanácson dolgozik a „rangidős" Trubacs Józsefné 1959 óta munkásőrfeleség. Népfront-titkárként is ismeri aközség asszonyainak gondjátbaját, hasonlóképpen Szondi Attiláné, aki orosznyelv-szakos tanár. - Ozora eléggé kiesik a forgalomból, a munkalehetőség kevés - mondja Trubacsné. - Az asszonyok itt csak háztartásbeliek voltak és most, ahogyan idősödnek, iparkodnak a nyugdíjat jelentő munka felé. Itt, helyben van a Szikra, az ott dolgozókon kívül a bedolgozók labdát varrnak Simontornyára, kesztyűt Dombóvárra - más munkalehetőség nincs. Nekünk, munkásőr-asszonyoknak, hogy úgy mondjam, a közvéleményt kell formálni, a közérdeket képviselni, a közügyeket szolgálni. Hasonlóképpen, mint a férfiaknak. Bognár István TOLNA MEGYEI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az ozorai „második” szakasz Schrantz Istvánné és Tóth Gyuláné Csókás Jánosné Dölles Ferencné Gosztola Lászlóné Trubacs Józsefné és Szondi Attiláné 30