Munkásőr, 1984 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
A LEGJOBBAK Értékelték az egységek közötti elmúlt évi szocialista versenymozgalmat. A munkásőrség országos parancsnoka az elmúlt évi munkát mérlegelve a következő elismeréseket, címeket ítélte oda: A „MUNKÁSŐRSÉG KIVÁLÓ EGYSÉGE" címet a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett BUDAPESTI XIII. KERÜLETI KILIÁN GYÖRGY munkásőregység kapta. Az országos parancsnok különdíját a mátészalkai „Rózsa Ferenc" városi járási egység kapta. Országos Parancsnoki Dicséretben részesült: a pécsi Landler Jenő városi munkásőregység, a kecskeméti Hajma András járási egység, az orosházi Jambrik József városi járási egység, a miskolci Oprendek Sándor városi egység, a budapesti V. kerületi Rudas László egység, a budapesti III. kerületi Várkonyi György egység, a Csepel Vas- és Fémművek egység, a makói Vásárhelyi Kálmán városi egység, a székesfehérvári Dr. Münnich Ferenc városi egység, a püspökladányi Táncsics Mihály járási egység, a gyöngyösi Kovács László városi egység, az oroszlányi Sallai Imre városi egység. Az országos parancsnok kollektív elismerését kapták: a tapolcai Kossa István városi járási egység, a nagykanizsai Sneff József városi egység. A munkásőrség országos parancsnoka a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kollektív kitüntetést adományozta: a szegedi Móra Ferenc járási egység első századának, a salgótarjáni Kun Béla városi egység első századának, a mosonmagyaróvári Zalka Máté városi-járási egység első századának, a Somogy megyei parancsnokság vegyivédelmi szakalegységének, a Szabolcs-Szatmár megyei parancsnokság vegyivédelmi szakaszának és a szegedi munkásőr fúvószenekarnak. A munkásőrség budapesti parancsnoka és a megyei parancsnokok ugyancsak értékelték az egységek 1983. évi teljesítményét, az Élenjáró Munkásőregység kitüntető címet s a vele járó serleget az alábbi egységeknek ítélték oda: Budapesten: a XIII. kerületi Kilián György egységnek (•••••), a VII. kerületi Garasin Rudolf egységnek (•), a XVII. kerületi Schönmann László egységnek (*), Baranya megyében: a siklósi id. Kréth Imre városijárási egységnek (••••), Bács-Kiskun megyében: a kiskunhalasi Brinkus Lajos városi járási egységnek (***♦****), Békés megyében: az orosházi Jambrik József városijárási egységnek (*****), Borsod megyében: a miskolci Oprendek Sándor városi egységnek (******), az encsi Spisák János járási egységnek (***), Csongrád megyében: a csongrádi Kun Béla városi egységnek (***), Fejér megyében: a székesfehérvári dr. Münnich Ferenc városi egységnek (******), Győr-Sopron megyében: a kapuvári Varga Tibor városi egységnek (**), Hajdú-Bihar megyében: a debreceni Kossuth Lajos járási egységnek (**), Heves megyében: a füzesabonyi Hámán Kató járási egységnek (******), Komárom megyében: a tatabányai Tóth Bucsoki István városi egységnek (♦******♦) , Nógrád megyében: a salgótarjáni Nógrádi Sándor járási egységnek (**), Pest megyében: a százhalombattai Ligeti Károly városi egységnek (*), a dabasi Kossuth Lajos járási egységnek (******), Somogy megyében: a kaposvári Latinka Sándor városi-járási egységnek (***), Szabolcs-Szatmár megyében: a mátészalkai Rózsa Ferenc városi egységnek (****), Szolnok megyében: a szolnoki Bem József járási egységnek (****), Tolna megyében: a paksi Takács György városi-járási egységnek (*****), Vas megyében: a szombathelyi Magyar László városi egységnek (***), Veszprém megyében: az ajkai Szabó Gáspár városijárási egységnek (******♦), Zala megyében: a nagykanizsai Sneff József városi egységnek (****). (A csillagok száma azt jelenti, hogy a felsorolt egységek hányszor nyerték el a megtisztelő címet). 2 BIZALOM, EMBERSÉG, EGYÜVÉ TARTOZÁS Évtizedes hagyomány immár a munkásőrségben, hogy nemcsak a szolgálatot teljesítőket köti össze bizalom, barátság és elvtársiasság , hanem szorosan kötődnek egységeikhez, alegységeikhez a tartalékállományúak és azok is, akik szolgálatukat befejezve évekkel korábban leszereltek. A bizalom és az együvétartozás érzése kifejeződik a személyes kapcsolatokban, amikor az alapító munkásőrök, ahatvanas és hetvenes években szolgálatot teljesítők ellátogatnak azokhoz, akik folytatói mindannak, amit ők megalapoztak. Büszkeség tölti el őket az eredmények láttán és megnyugvás, hogy a fegyver jó kezekbe került. Ezt jelképesen is érthetjük, hiszen nemcsak a fegyverekről van szó, hanem arról, hogy a mű folytatói, a testület állománya, a párttagok és pártonkívüliek munkásőrközössége mind erkölcsi, mind eszmei, politikai állhatatosság tekintetében méltó elődeihez. Az új év alkalmából a munkásőrség országos parancsnoka baráti hangú levélben köszöntötte a testület jónéhány veteránját, volt munkásőrt, parancsnokot, hozzátartozókat, s ők az őszinte érdeklődést, a jókívánságokat ugyanilyen őszinteséggel, meleg elvtársi érzelmekkel viszonozták. „Jó érzés tudni, hogy még mindig ahhoz a parancsnoksághoz tartozom — írta Bondi Miksa egykori neves ökölvívó, aki sok éven át volt Budapesten egységparancsnok —, ahol életem legszebb, legtartalmasabb munkáját végeztem. Örömmel mondhatom, hogy sem egészségemet illetően, sem anyagi vonatkozásban nincsenek gondjaim, napi öt órát dolgozom, szeretnek és megbecsülnek, bízom benne, hogy ez a helyzet a jövőben sem változik meg.” Ehhez hasonló az a levél is, amelyet Parragi István írt Gellénházáról. „Egyetlen kérésem van — írta Szabó Béla Szolnokról az országos parancsnoknak —, maradjon meg ez a jóleső humanitás és gondoskodás, amely ma megnyilvánul az elődök iránt.” Ugyancsak Szolnokról a megyei pártbizottságban végzett munkájáról s a helyi munkásmozgalmi klub tevékenységéről ír Posta Mihály, akibeszámol arról is, hogy gyakran megfordul ipari és mezőgazdasági üzemekben, s mindig örömmel tölti el, ha látja, hogy az ottani munkásőrök a termelőmunkában is a legjobbak közé tartoznak. Gődör Ferenc azt írja: „Úgy telnek napjaim, hogy egy percre sem szakadt meg a kapcsolatom azzal a kollektívával, amelyben életem során a legszívesebben dolgoztam. Ma is boldog vagyok, hogy odatartozom.” Kőhegyi Béla Győrből szintén arról számol be, hogy mint alapszervezeti párttitkárnak ma is napról napra vannak teendői, gondjai, de jóleső érzés számára, hogy amikor öszszeül egész családjuk, a négy generáció együtt van, kilencvenéves édesanyjától az unokáig, még számukra is erőt, bátorítást tud adni a jelenléte. Németh István Sárvárról „nyugdíjas tapasztalatairól” számol be, arról, hogy milyen nehéz megfelelően beprogramozni magát, hiszen társadalmi megbízatása alig valamivel kevesebb, mint régen. Öröme telik fiában és menyében, akik tanárok, és hathónapos gyönyörű kislányunokájában. Moravszki Pál Békéscsabán jelenleg is a megyei törzsben dolgozik, így közvetlenül is részt vesz a testület életében. Gőgös Miklós az országos parancsnokság társadalmi munkatársa, mióta ott dolgozik, szinte megfiatalodott, s kedélyállapota is kifogástalan. Körzeti pártalapszervezeti titkár. Azt írja: „Az alapszervezet tagjaiért politikai felelősséget érzek, s ez tartalmat ad életemnek.” Lakatos László Debrecenből elismeréssel és meghatottan ír az emberiesség megnyilatkozásairól, arról, hogy az országos parancsnokság figyelemmel kíséri családjának sorsát is. „Három gyermekem van — írja —, öt unokám, s a közelmúltban megérkezett az első dédunokám.” Mosonmagyaróvárról Konrád Lajos azt írja: ami elviselhető baja van, az a korral jár, de az sem akkora, hogy ne tudna részt venni a parancsnoki értekezleteken, lövészeteken, gyakorlatokon, s örül, hogy a megyei parancsnok is jónéhányszor felkereste lakásán, a munkásőrökkel fenntartott régi baráti-elvtársi kapcsolatai sem lazultak. A Tolna megyei Tamásiból Lukács Sándor azt írta, hogy nyugdíjazása előtt néhány évvel a későbbi időkre gondolva vásárolt egy darab szőlőt, s most tavasztól őszig kedvét leli az ottani munkában. A párt oktatói munkában is részt vesz, az egységtörzsben is eleget tesz megbizatásainak. Palkó János levele Tiszalökről kevésbé vigasztaló hangot üt meg: betegsége az ágyhoz köti, mozgási lehetősége korlátozott. A tv és a jó könyvek segítik az unalom elűzésében, de nagyon jólesne neki, ha az 1984-es évben gyakrabban találkozhatna annak a közösségnek a tagjaival, amelyhez tartozónak érezte magát, ha a helyi munkásőrök sokirányú elfoglaltságuk ellenére találnának rá módot, hogy időről-időre tájékoztassák őt tevékenységükről, közösségük életéről. Vannak levelek, melyek fájdalmas veszteségekről adnak számot, mások a részvét és együttérzés megnyilvánulásáért mondanak köszönetet. Egy ezek közül : az országos parancsnokság közelmúltban elhunyt osztályvezetőjének, Filinyi Sándornak özvegye levelében arról int: számára megnyugtató, hogy férjét az őt körülvevő munkásőr-közösségek és volt elöljárói jól végzett munkája alapján mindig becsülték, s ez megszépítette életét. Sok más levél érzékelteti azt a bizalmat, s az együvé tartozás érzését, amely a munkásőrök ezreit és tízezreit, a szolgálatot teljesítőket és a tartalékállományúakat, meg a sok évvel ezelőtt leszerelteket is, erkölcsileg, érzelmileg, szándékban és cselekvésben egységbe forrott közösséggé kovácsolja össze. V. F.