Munkásőr, 1984 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

A LEGJOBBAK Értékelték az egységek közötti elmúlt évi szo­cialista versenymozgalmat. A munkásőrség or­szágos parancsnoka az elmúlt évi munkát mérlegelve a következő elismeréseket, címe­ket ítélte oda: A „MUNKÁSŐRSÉG KIVÁLÓ EGYSÉGE" címet a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett BUDAPESTI XIII. KERÜLETI KILIÁN GYÖRGY munkásőregység kapta. Az országos parancsnok különdíját a mátészalkai „Ró­­zsa Ferenc" városi­ járási egység kapta. Országos Parancsnoki Dicséretben részesült: a pécsi Landler Jenő városi munkásőregység, a kecskeméti Hajma András járási egység, az orosházi Jambrik József városi­ járási egység, a miskolci Oprendek Sándor városi egység, a budapesti V. kerületi Rudas László egység, a budapesti III. kerületi Várkonyi György egység, a Csepel Vas- és Fémművek egység, a makói Vásárhelyi Kálmán városi egység, a székesfehérvári Dr. Münnich Ferenc városi egység, a püspökladányi Táncsics Mihály járási egység, a gyöngyösi Kovács László városi egység, az oroszlányi Sallai Imre városi egység. Az országos parancsnok kollektív elismerését kapták: a tapolcai Kossa István városi­ járási egység, a nagykanizsai Sneff József városi egység. A munkásőrség országos parancsnoka a Haza Szol­gálatáért Érdemérem arany fokozata kollektív kitünte­tést adományozta: a szegedi Móra Ferenc járási egység első századá­nak, a salgótarjáni Kun Béla városi egység első száza­dának, a mosonmagyaróvári Zalka Máté városi-járási egy­ség első századának, a Somogy megyei parancsnokság vegyivédelmi szak­alegységének, a Szabolcs-Szatmár megyei parancsnokság vegyivé­delmi szakaszának és a szegedi munkásőr fúvószenekarnak. A munkásőrség budapesti parancsnoka és a megyei parancsnokok ugyancsak értékelték az egységek 1983. évi teljesítményét, az Élenjáró Munkásőregység kitün­tető címet s a vele járó serleget az alábbi egységek­nek ítélték oda: Budapesten: a XIII. kerületi Kilián György egységnek (•••••), a VII. kerületi Garasin Rudolf egységnek (•), a XVII. kerületi Schönmann László egységnek (*), Baranya megyében: a siklósi id. Kréth Imre városi­járási egységnek (••••), Bács-Kiskun megyében: a kiskunhalasi Brinkus Lajos városi­ járási egységnek (***♦****), Békés megyében: az orosházi Jambrik József városi­járási egységnek (*****), Borsod megyében: a miskolci Oprendek Sándor vá­rosi egységnek (******), az encsi Spisák János járási egységnek (***), Csongrád megyében: a csongrádi Kun Béla városi egységnek (***), Fejér megyében: a székesfehérvári dr. Münnich Fe­renc városi egységnek (******), Győr-Sopron megyében: a kapuvári Varga Tibor vá­rosi egységnek (**), Hajdú-Bihar megyében: a debreceni Kossuth Lajos járási egységnek (**), Heves megyében: a füzesabonyi Hámán Kató járási egységnek (******), Komárom megyében: a tatabányai Tóth Bucsoki Ist­ván városi egységnek (♦******♦) , Nógrád megyében: a salgótarjáni Nógrádi Sándor járási egységnek (**), Pest megyében: a százhalombattai Ligeti Károly vá­rosi egységnek (*), a dabasi Kossuth Lajos járási egységnek (******), Somogy megyében: a kaposvári Latinka Sándor vá­rosi-járási egységnek (***), Szabolcs-Szatmár megyében: a mátészalkai Rózsa Fe­renc városi egységnek (****), Szolnok megyében: a szolnoki Bem József járási egy­ségnek (****), Tolna megyében: a paksi Takács György városi-járá­si egységnek (*****), Vas megyében: a szombathelyi Magyar László városi egységnek (***), Veszprém megyében: az ajkai Szabó Gáspár városi­­járási egységnek (******♦), Zala megyében: a nagykanizsai Sneff József városi egységnek (****). (A csillagok száma azt jelenti, hogy a felsorolt egy­ségek hányszor nyerték el a megtisztelő címet). 2 BIZALOM, EMBERSÉG, EGYÜVÉ TARTOZÁS Évtizedes hagyomány immár a mun­kásőrségben, hogy nemcsak a szolgálatot teljesítőket köti össze bizalom, barátság és elvtársiasság , hanem szorosan kö­tődnek egységeikhez, alegységeikhez a tartalékállományúak és azok is, akik szolgálatukat befejezve évekkel korábban leszereltek. A bizalom és az együvétar­­tozás érzése kifejeződik a személyes kap­csolatokban, amikor az alapító munkás­őrök, a­­hatvanas és hetvenes években szolgálatot teljesítők ellátogatnak azok­hoz, akik folytatói mindannak, amit ők megalapoztak. Büszkeség tölti el őket az eredmények láttán és megnyugvás, hogy a fegyver jó kezekbe került. Ezt jelképe­sen is érthetjük, hiszen nemcsak a fegy­verekről van szó, hanem arról, hogy a mű folytatói, a testület állománya, a párttagok és pártonkívüliek munkásőr­­közössége mind erkölcsi, mind eszmei, politikai állhatatosság tekintetében mél­tó elődeihez. Az új év alkalmából a munkásőrség országos parancsnoka baráti hangú levél­ben köszöntötte a testület jónéhány ve­teránját, volt munkásőrt, parancsnokot, hozzátartozókat, s ők az őszinte érdek­lődést, a jókívánságokat ugyanilyen őszinteséggel, meleg elvtársi érzelmek­kel viszonozták. „Jó érzés tudni, hogy még mindig ahhoz a parancsnoksághoz tartozom — írta Bondi Miksa egykori neves ökölvívó, aki sok éven át volt Budapesten egységparancsnok —, ahol életem legszebb, legtartalmasabb mun­káját végeztem. Örömmel mondhatom, hogy sem egészségemet illetően, sem anyagi vonatkozásban nincsenek gond­jaim, napi öt órát dolgozom, szeretnek és megbecsülnek, bízom benne, hogy ez a helyzet a jövőben sem változik meg.” Ehhez hasonló az a levél is, amelyet Parragi István írt Gellénházáról. „Egyet­len kérésem van — írta Szabó Béla Szol­nokról az országos parancsnoknak —, maradjon meg ez a jóleső humanitás és gondoskodás, amely ma megnyilvánul az elődök iránt.” Ugyancsak Szolnokról a megyei párt­­bizottságban végzett munkájáról s a he­lyi munkásmozgalmi klub tevékenységé­ről ír Posta Mihály, aki­­beszámol arról is, hogy gyakran megfordul ipari és mezőgazdasági üzemekben, s mindig örömmel tölti el, ha látja, hogy az ot­tani munkásőrök a termelőmunkában is a legjobbak közé tartoznak. Gődör Ferenc azt írja: „Úgy telnek napjaim, hogy egy percre sem szakadt meg a kapcsolatom azzal a kollektívá­val, amelyben életem során a legszíve­sebben dolgoztam. Ma is boldog vagyok, hogy odatartozom.” Kőhegyi Béla Győr­ből szintén arról számol be, hogy mint alapszervezeti párttitkárnak ma is nap­ról napra vannak teendői, gondjai, de jóleső érzés számára, hogy amikor ösz­­szeül egész családjuk, a négy generáció együtt van, kilencvenéves édesanyjától az unokáig, még számukra is erőt, báto­rítást tud adni a jelenléte. Németh István Sárvárról „nyugdíjas tapasztalatairól” számol be, arról, hogy milyen nehéz megfelelően beprogramoz­ni magát, hiszen társadalmi megbízatá­sa alig valamivel kevesebb, mint régen. Öröme telik fiában és menyében, akik tanárok, és hathónapos gyönyörű kislány­unokájában. Moravszki Pál Békéscsabán jelenleg is a megyei törzsben dolgozik, így közvet­lenül is részt vesz a testület életében. Gőgös Miklós az országos parancsnokság társadalmi munkatársa, mióta ott dolgo­zik, szinte megfiatalodott, s kedélyálla­pota is kifogástalan. Körzeti pártalap­­szervezeti titkár. Azt írja: „Az alapszer­vezet tagjaiért politikai felelősséget ér­zek, s ez tartalmat ad életemnek.” Lakatos László Debrecenből elismerés­sel és meghatottan ír az emberiesség megnyilatkozásairól, arról, hogy az or­szágos parancsnokság figyelemmel kíséri családjának sorsát is. „Három gyerme­kem van — írja —, öt unokám, s a kö­zelmúltban megérkezett az első déduno­kám.” Mosonmagyaróvárról Konrád Lajos azt írja: ami elviselhető baja van, az a kor­ral jár, de az sem akkora, hogy ne tud­na részt venni a parancsnoki értekezle­teken, lövészeteken, gyakorlatokon, s örül, hogy a megyei parancsnok is jó­­néhányszor felkereste lakásán, a mun­kásőrökkel fenntartott régi baráti-elvtár­si kapcsolatai sem lazultak. A Tolna megyei Tamásiból Lukács Sándor azt írta, hogy nyugdíjazása előtt néhány évvel a későbbi időkre gondolva vásárolt egy darab szőlőt, s most ta­vasztól őszig kedvét leli az ottani mun­kában. A párt oktatói munkában is részt vesz, az egységtörzsben is eleget tesz megbiza­tásainak. Palkó János levele Tiszalökről kevés­bé vigasztaló hangot üt meg: betegsége az ágyhoz köti, mozgási lehetősége kor­látozott. A tv és a jó könyvek segítik az unalom elűzésében, de nagyon jólesne neki, ha az 1984-es évben gyakrabban találkozhatna annak a közösségnek a tagjaival, amelyhez tartozónak érezte magát, ha a helyi munkásőrök sokirányú elfoglaltságuk ellenére találnának rá módot, hogy időről-időre tájékoztassák őt tevékenységükről, közösségük életéről. Vannak levelek, melyek fájdalmas veszteségekről adnak számot, mások a részvét és együttérzés megnyilvánulá­sáért mondanak köszönetet. Egy ezek kö­zül : az országos parancsnokság közelmúlt­ban elhunyt osztályvezetőjének, Filinyi Sándornak özvegye levelében arról int: számára megnyugtató, hogy férjét az őt körülvevő munkásőr-közösségek és volt elöljárói jól végzett munkája alapján mindig becsülték, s ez megszépítette éle­tét. Sok más levél érzékelteti azt a bizal­mat, s az együvé tartozás érzését, amely a munkásőrök ezreit és tízezreit, a szol­gálatot teljesítőket és a tartalékállomá­­nyúakat, meg a sok évvel ezelőtt lesze­­relteket is, erkölcsileg, érzelmileg, szán­dékban és cselekvésben egységbe forrott közösséggé kovácsolja össze. V. F.

Next