Munkásőr, 1985 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

kásőrnek, húszéves szolgálatáért négy mun­kásőrnek, tizenöt évesért ötnek, tízéves szol­gálatáért tizennégynek. Huszonnégyen ré­szesültek egyéb elismerésben. Kitüntetést ér­demelt ki a többi között Erős Ferenc és Szijj László szakaszparancsnok, Szilágyi László és Sári László rajparancsnok, Gáspárt László, Geleszka János, Jánosi Ferenc, Legat Lajos, Orosz Mihály munkásőr. Az országos parancsnok díszoklevelet és plakettet adományozott a Komáromi Kőolaj­ipari Vállalat kollektívájának a testületet tá­mogató tevékenységének elismeréseként. A díszoklevelet és a plakettet Kántor Ferenc vezérigazgató és Botka László a pártbizottság titkára vették át. Végezetül megható mozza­natra került sor: az országos parancsnok köszönőlevelet adott át azoknak a munkás­őr feleségeknek — Csere Antalnénak, Saját Pálnénak, Szijj Lászlónénak, Simon Jánosné­nak, Albert Ferencnének, Szabó Sándornénak és másoknak , akik jó szívvel, megértéssel, gondok és tennivalók átvállalásával segítet­ték két és fél vagy két évtizeden át férjeiket abban, hogy munkásőri kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tehessenek. A kitüntetések és elismerések átvétele után került sor az új munkásőrök ünnepélyes es­kütételére. Közülük Szeimann József vette át a fegyvert a tizenhét évi szolgálat után lesze­relő Paksi Zoltántól. Az egységgyűlés befejezése előtt Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a KB tit­kára szólt a munkásőrökhöz. Megköszönte a meghívást, a Központi Bi­zottság és személyesen Kádár János elvtárs, valamint a minisztertanács nevében üdvözöl­te az egységgyűlést. Annak állományán túl­menően - mint mondotta — szólni kívánt az ország többi munkásőréhez is. Jókívánságait fejezte ki a kitüntetetteknek, akik az 1984-es évben kiemelkedő teljesítményt nyújtottak az ország minden részében. Elismeréssel szólt az országos parancsnokság munkájáról, hogy a múlt évben is eredményesen vezette a fel­készülést, hogy munkája sikerrel járt. Külön öröm számomra — tette hozzá — hogy itt, Komáromban, régi elvtársakat, barátokat üd­vözölhetek, akikkel hosszú időn át együtt dolgoztam. — Az eltelt negyven évre való visszaemlékezés — folytatta — bennem is sok személyes emléket ébreszt fel, harcokét, mun­káét, s jó érzés, hogy ezek nem voltak hiába­valóik. Csatlakozom azokhoz, akik jókívánsá­gaikat fejezik ki azoknak a munkásőröknek, akik hosszú szolgálatteljesítésük után tarta­lékállományba vonulnak vagy leszerelnek, s azt kérik a helyükbe lépő fiataloktól, hogy az elődökhöz hasonlóan tegyenek eleget önként vállalt kötelezettségeiknek, álljanak helyt a szocialista építő munkában. Az idősebbeket mindig a kötelességtudás, az áldozatkészség jellemezte, s ha életrendjükben változás áll is be, szívük, lelkesedésük, meggyőződésük olyan marad, ami ilyen eskütételükkor volt. Havasi elvtárs elismerően szólt arról, hogy a munkásőrök nemcsak a fegyveres szolgá­latban, hanem az építő munkában is helyt­álltak. Kiemelkedően dolgoztak a testület tagjai a mostani nagy hideg káros hatásai elleni küzdelemben, a vasútnál, a bányászat­ban, a kőolaj- és földgázkitermelésben. Hangsúlyozta, hogy lényegében elértük azo­kat a célokat, amelyeket a Központi Bizott­ság és a kormány kitűzött a múlt esztendőre. Gazdaságunk úgy alakult és fejlődött, aho­gyan a tervben meghatároztuk, sőt­­ vala­mennyiünk örömére - egy kissé jobban is. 1978 óta nem volt olyan esztendő Magyaror­szágon, mint a tavalyi, amikor három száza­lékkal nőtt a nemzeti jövedelem, hasonlóan az ipar teljesítménye, 2,5-3 százalékkal a mezőgazdaság termelése. Külkereskedelmi forgalmunkban több mint 600 millió dollár aktívumot tudtunk elérni, a szocialista orszá­gokba irányuló forgalmunkat pedig az ed­digieknél kiegyenlítettebben teljesítettük.­­ Megalapozottan állítottuk tehát össze — figyelembe véve tavalyi eredményeinket is - az 1985-ös tervet. A vállalatoknál - ahol most folyik a helyi feladatok számbavétele - érzik és megértették: az országos elképzelé­seinknek megfelelően, az idén élénkíteni kell a termelést, a gazdaság előrehaladását, fej­lődését, hiszen ez a forrása annak, hogy to­vább tudjuk javítani általános helyzetünket is. - Kétségtelen, hogy ezekben a napokban kicsit keserűbb a szánk íze — mondotta. — Most kerültek nyilvánosságra az árakkal, a bérfejlesztésekkel kapcsolatos intézkedések, amelyeket azonban az egyidejűleg elhatáro­zott szociálpolitikai intézkedésekkel együtt kell értelmezni. Érthető, normális dolog, hogy most mindenki azt számolgatja, mennyivel ke­rül többe az élet, kevésbé figyelnek az em­berek azokra az intézkedésekre, amelyek a „kieséseket” pótolják, vagy legalábbis arra hivatottak, hogy valamelyest ellentételezzék. Mindamellett meg kell mondani: senki sem jókedvében hoz ilyen intézkedéseket. Ezek tu­lajdonképpen szükség- és kényszerkörülmé­nyek szülte intézkedések. És senkitől nem le­het zokon venni, ha mindjárt az első hónap­ban nem számol azzal, hogy ez az 1985-ös esztendő lesz az az év, amikor összességében társadalmi méretekben megállítjuk a reálbé­rek csökkenését. Ennek nem most, inkább majd az év második felében érződik a hatá­sa. Nem lesz egyetlen olyan család sem - akár a bérfejlesztések, akár a szociálpoliti­kai, népesedéspolitikai intézkedések szem­pontjából , amely ne érezné, hogy rá is ki­terjed a kormányzat figyelme. A Központi Bizottság titkára ezt számokkal is alátámasztotta, ugyanis az idei fogyasz­tói ár­emelések együttesen 36 milliárd forin­tot tesznek ki (ezen belül a központi árin­tézkedések 15 milliárd­dal növelik a lakosság éves kiadásait). A lakosság összes jövedelme viszont megközelítőleg 50 milliárd forinttal nő 1985-ben. Mindamellett az árak emelésekor senkitől nem lehet elvárni lelkes egyetértést. Elvárható viszont a megértés, a türelem, a szorgalmas és becsületes munka, mert csakis így jutha­tunk ki, s meggyőződésünk szerint ki is fo­gunk jutni a nehéz helyzetből. Hozzásegít bennünket ehhez — folytatta — az 1985-ös terv, amely az elmúlt hat eszten­dő után most először pozitív irányú elmozdu­lást jelez: a termelés fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Kézenfekvő, hogy csakis a terme­lésből lehet kiindulni, és megalapozottan, hosszabb távra szólóan olyan lépéseket ten­ni, amelyek fölöslegessé, elkerülhetővé teszik a mostaniakhoz hasonló intézkedéseket. A továbbiakban Havasi elvtárs az MSZMP XIII. kongresszusára való készülődés kapcsán az irányelvek kedvező fogadtatásáról és a felszabadulásunk közelgő 40. évfordulójának jelentőségéről beszélt. Utalt a többi között a Központi Bizottságnak arra az állásfoglalásá­ra, miszerint úgy kell felkészülni, olyan kong­resszust kell tartani, hogy nézzünk szembe a a magyar valósággal. Ez azt jelenti, hogy reálisan számba vesszük - nem túlbecsülve, sem pedig alábecsülve - mindazt, amit el­értünk. Olyan mérleget kell készíteni ered­ményeinkről, amelyekből kiindulva megala­pozottan tudjuk felvázolni a megoldandó fel­adatokat is. Nem vagyunk babonások saját intézkedéseinkkel határozatainkkal kapcsolat­ban, amennyiben azok nem bizonyulnak jó­nak, életrevalónak — a pártnak nemcsak a szembenézéshez, hanem a korrigáláshoz is kell, hogy legyen ereje, lesz is ereje. A rea­litások ilyen szigorú követelményei szerint kell folytatni a jövőben is a kongresszusi fel­készülést, összegezni tapasztalatainkat. Lehetőségeink, életkörülményeink, életviszo­nyaink vizsgálatakor — mondta a Központi Bizottság titkára - csakis teljesítményeinkből indulhatunk ki. Ma nem olyan a világ, hogy arra számíthatnánk: majd más segít rajtunk. Viszont tudjuk, hisszük: a tíz millió magyar­nak van annyi szorgalma, tudása, akarata és hite a saját ügyében, hogy meg tud birkózni a jelenlegi nehézségekkel. A továbbiakban megállapította: az orszá­gos vélemény- és tapasztalatcserék tanulsága szerint az irányelvek megfelelő programot tar­talmaznak a jövőre nézve is, kifejezik azt a közösségi érzést és kívánalmat, hogy a párt folytassa, erősítse meg eddigi politikáját. Programadó az irányelvekben — s ez már kifejezésre jut a VII. ötéves tervünk formá­lódó törekvéseiben -, hogy tovább kell ja­vítani pénzügyi egyensúlyi helyzetünket, kor­szerűsíteni gazdaságunkat, jobbítani az élet­körülményeket, megőrizni és továbbfejleszteni szocialista vívmányainkat. Az irányelvekben kifejezésre jutó olyan törekvéseket is helyes­léssel fogadta a közvélemény, hogy korszerű­sítsük, fejlesszük tovább a politikai intézmény­­rendszert, növeljük az önigazgatást, erősít­sük az önkormányzatokat, a társadalmi de­mokratizmust, javítsuk a párt- és a kormány­zati munkát, adjunk nagyobb önállóságot a gazdálkodó szerveknek, s fokozzuk a fele­lősségünket is. Mindez feltételezi — mutatott rá­­ a politikai és társadalmi munkában hellyel-s közzel még meglevő formalizmus, a gazdálkodásban előforduló „kincstári szemlé­let”, a bürokratizmus felszámolását, a fegye­lem megszilárdítását a munka minden terü­letén, mindenekelőtt a politikai, a társadalmi élet pezsgőbbé, színesebbé tételét.­­ Fontos, hogy a kommunisták és a velük egyetértő pártonkívüliek merítsenek erőt az elmúlt 40 esztendő eredményeiből, és bátran, hittel, erővel nézzenek szembe a megoldandó feladatokkal is. További előrehaladásunkhoz még céltudatosabb kiállásra, politikánknak nemcsak a védelmére, hanem a megértésére, eltökéltségre, bizalomra van szükség. Ezek­nek az emberi tényezőknek az erősítéséből, küldetéséhez méltó módon, kiveheti részét a munkásőrök nagy családjé is — hangsúlyozta befejezésül Havasi Ferenc. Rövid elnöki zárszó után az Internacionálé hangjaival ért véget az egységgyűlés.­ ­

Next