Munkásőr, 1985 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
kásőrnek, húszéves szolgálatáért négy munkásőrnek, tizenöt évesért ötnek, tízéves szolgálatáért tizennégynek. Huszonnégyen részesültek egyéb elismerésben. Kitüntetést érdemelt ki a többi között Erős Ferenc és Szijj László szakaszparancsnok, Szilágyi László és Sári László rajparancsnok, Gáspárt László, Geleszka János, Jánosi Ferenc, Legat Lajos, Orosz Mihály munkásőr. Az országos parancsnok díszoklevelet és plakettet adományozott a Komáromi Kőolajipari Vállalat kollektívájának a testületet támogató tevékenységének elismeréseként. A díszoklevelet és a plakettet Kántor Ferenc vezérigazgató és Botka László a pártbizottság titkára vették át. Végezetül megható mozzanatra került sor: az országos parancsnok köszönőlevelet adott át azoknak a munkásőr feleségeknek — Csere Antalnénak, Saját Pálnénak, Szijj Lászlónénak, Simon Jánosnénak, Albert Ferencnének, Szabó Sándornénak és másoknak , akik jó szívvel, megértéssel, gondok és tennivalók átvállalásával segítették két és fél vagy két évtizeden át férjeiket abban, hogy munkásőri kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tehessenek. A kitüntetések és elismerések átvétele után került sor az új munkásőrök ünnepélyes eskütételére. Közülük Szeimann József vette át a fegyvert a tizenhét évi szolgálat után leszerelő Paksi Zoltántól. Az egységgyűlés befejezése előtt Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára szólt a munkásőrökhöz. Megköszönte a meghívást, a Központi Bizottság és személyesen Kádár János elvtárs, valamint a minisztertanács nevében üdvözölte az egységgyűlést. Annak állományán túlmenően - mint mondotta — szólni kívánt az ország többi munkásőréhez is. Jókívánságait fejezte ki a kitüntetetteknek, akik az 1984-es évben kiemelkedő teljesítményt nyújtottak az ország minden részében. Elismeréssel szólt az országos parancsnokság munkájáról, hogy a múlt évben is eredményesen vezette a felkészülést, hogy munkája sikerrel járt. Külön öröm számomra — tette hozzá — hogy itt, Komáromban, régi elvtársakat, barátokat üdvözölhetek, akikkel hosszú időn át együtt dolgoztam. — Az eltelt negyven évre való visszaemlékezés — folytatta — bennem is sok személyes emléket ébreszt fel, harcokét, munkáét, s jó érzés, hogy ezek nem voltak hiábavalóik. Csatlakozom azokhoz, akik jókívánságaikat fejezik ki azoknak a munkásőröknek, akik hosszú szolgálatteljesítésük után tartalékállományba vonulnak vagy leszerelnek, s azt kérik a helyükbe lépő fiataloktól, hogy az elődökhöz hasonlóan tegyenek eleget önként vállalt kötelezettségeiknek, álljanak helyt a szocialista építő munkában. Az idősebbeket mindig a kötelességtudás, az áldozatkészség jellemezte, s ha életrendjükben változás áll is be, szívük, lelkesedésük, meggyőződésük olyan marad, ami ilyen eskütételükkor volt. Havasi elvtárs elismerően szólt arról, hogy a munkásőrök nemcsak a fegyveres szolgálatban, hanem az építő munkában is helytálltak. Kiemelkedően dolgoztak a testület tagjai a mostani nagy hideg káros hatásai elleni küzdelemben, a vasútnál, a bányászatban, a kőolaj- és földgázkitermelésben. Hangsúlyozta, hogy lényegében elértük azokat a célokat, amelyeket a Központi Bizottság és a kormány kitűzött a múlt esztendőre. Gazdaságunk úgy alakult és fejlődött, ahogyan a tervben meghatároztuk, sőt valamennyiünk örömére - egy kissé jobban is. 1978 óta nem volt olyan esztendő Magyarországon, mint a tavalyi, amikor három százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem, hasonlóan az ipar teljesítménye, 2,5-3 százalékkal a mezőgazdaság termelése. Külkereskedelmi forgalmunkban több mint 600 millió dollár aktívumot tudtunk elérni, a szocialista országokba irányuló forgalmunkat pedig az eddigieknél kiegyenlítettebben teljesítettük. Megalapozottan állítottuk tehát össze — figyelembe véve tavalyi eredményeinket is - az 1985-ös tervet. A vállalatoknál - ahol most folyik a helyi feladatok számbavétele - érzik és megértették: az országos elképzeléseinknek megfelelően, az idén élénkíteni kell a termelést, a gazdaság előrehaladását, fejlődését, hiszen ez a forrása annak, hogy tovább tudjuk javítani általános helyzetünket is. - Kétségtelen, hogy ezekben a napokban kicsit keserűbb a szánk íze — mondotta. — Most kerültek nyilvánosságra az árakkal, a bérfejlesztésekkel kapcsolatos intézkedések, amelyeket azonban az egyidejűleg elhatározott szociálpolitikai intézkedésekkel együtt kell értelmezni. Érthető, normális dolog, hogy most mindenki azt számolgatja, mennyivel kerül többe az élet, kevésbé figyelnek az emberek azokra az intézkedésekre, amelyek a „kieséseket” pótolják, vagy legalábbis arra hivatottak, hogy valamelyest ellentételezzék. Mindamellett meg kell mondani: senki sem jókedvében hoz ilyen intézkedéseket. Ezek tulajdonképpen szükség- és kényszerkörülmények szülte intézkedések. És senkitől nem lehet zokon venni, ha mindjárt az első hónapban nem számol azzal, hogy ez az 1985-ös esztendő lesz az az év, amikor összességében társadalmi méretekben megállítjuk a reálbérek csökkenését. Ennek nem most, inkább majd az év második felében érződik a hatása. Nem lesz egyetlen olyan család sem - akár a bérfejlesztések, akár a szociálpolitikai, népesedéspolitikai intézkedések szempontjából , amely ne érezné, hogy rá is kiterjed a kormányzat figyelme. A Központi Bizottság titkára ezt számokkal is alátámasztotta, ugyanis az idei fogyasztói áremelések együttesen 36 milliárd forintot tesznek ki (ezen belül a központi árintézkedések 15 milliárddal növelik a lakosság éves kiadásait). A lakosság összes jövedelme viszont megközelítőleg 50 milliárd forinttal nő 1985-ben. Mindamellett az árak emelésekor senkitől nem lehet elvárni lelkes egyetértést. Elvárható viszont a megértés, a türelem, a szorgalmas és becsületes munka, mert csakis így juthatunk ki, s meggyőződésünk szerint ki is fogunk jutni a nehéz helyzetből. Hozzásegít bennünket ehhez — folytatta — az 1985-ös terv, amely az elmúlt hat esztendő után most először pozitív irányú elmozdulást jelez: a termelés fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Kézenfekvő, hogy csakis a termelésből lehet kiindulni, és megalapozottan, hosszabb távra szólóan olyan lépéseket tenni, amelyek fölöslegessé, elkerülhetővé teszik a mostaniakhoz hasonló intézkedéseket. A továbbiakban Havasi elvtárs az MSZMP XIII. kongresszusára való készülődés kapcsán az irányelvek kedvező fogadtatásáról és a felszabadulásunk közelgő 40. évfordulójának jelentőségéről beszélt. Utalt a többi között a Központi Bizottságnak arra az állásfoglalására, miszerint úgy kell felkészülni, olyan kongresszust kell tartani, hogy nézzünk szembe a a magyar valósággal. Ez azt jelenti, hogy reálisan számba vesszük - nem túlbecsülve, sem pedig alábecsülve - mindazt, amit elértünk. Olyan mérleget kell készíteni eredményeinkről, amelyekből kiindulva megalapozottan tudjuk felvázolni a megoldandó feladatokat is. Nem vagyunk babonások saját intézkedéseinkkel határozatainkkal kapcsolatban, amennyiben azok nem bizonyulnak jónak, életrevalónak — a pártnak nemcsak a szembenézéshez, hanem a korrigáláshoz is kell, hogy legyen ereje, lesz is ereje. A realitások ilyen szigorú követelményei szerint kell folytatni a jövőben is a kongresszusi felkészülést, összegezni tapasztalatainkat. Lehetőségeink, életkörülményeink, életviszonyaink vizsgálatakor — mondta a Központi Bizottság titkára - csakis teljesítményeinkből indulhatunk ki. Ma nem olyan a világ, hogy arra számíthatnánk: majd más segít rajtunk. Viszont tudjuk, hisszük: a tíz millió magyarnak van annyi szorgalma, tudása, akarata és hite a saját ügyében, hogy meg tud birkózni a jelenlegi nehézségekkel. A továbbiakban megállapította: az országos vélemény- és tapasztalatcserék tanulsága szerint az irányelvek megfelelő programot tartalmaznak a jövőre nézve is, kifejezik azt a közösségi érzést és kívánalmat, hogy a párt folytassa, erősítse meg eddigi politikáját. Programadó az irányelvekben — s ez már kifejezésre jut a VII. ötéves tervünk formálódó törekvéseiben -, hogy tovább kell javítani pénzügyi egyensúlyi helyzetünket, korszerűsíteni gazdaságunkat, jobbítani az életkörülményeket, megőrizni és továbbfejleszteni szocialista vívmányainkat. Az irányelvekben kifejezésre jutó olyan törekvéseket is helyesléssel fogadta a közvélemény, hogy korszerűsítsük, fejlesszük tovább a politikai intézményrendszert, növeljük az önigazgatást, erősítsük az önkormányzatokat, a társadalmi demokratizmust, javítsuk a párt- és a kormányzati munkát, adjunk nagyobb önállóságot a gazdálkodó szerveknek, s fokozzuk a felelősségünket is. Mindez feltételezi — mutatott rá a politikai és társadalmi munkában hellyel-s közzel még meglevő formalizmus, a gazdálkodásban előforduló „kincstári szemlélet”, a bürokratizmus felszámolását, a fegyelem megszilárdítását a munka minden területén, mindenekelőtt a politikai, a társadalmi élet pezsgőbbé, színesebbé tételét. Fontos, hogy a kommunisták és a velük egyetértő pártonkívüliek merítsenek erőt az elmúlt 40 esztendő eredményeiből, és bátran, hittel, erővel nézzenek szembe a megoldandó feladatokkal is. További előrehaladásunkhoz még céltudatosabb kiállásra, politikánknak nemcsak a védelmére, hanem a megértésére, eltökéltségre, bizalomra van szükség. Ezeknek az emberi tényezőknek az erősítéséből, küldetéséhez méltó módon, kiveheti részét a munkásőrök nagy családjé is — hangsúlyozta befejezésül Havasi Ferenc. Rövid elnöki zárszó után az Internacionálé hangjaival ért véget az egységgyűlés.