Munkaügyi Szemle, 1933 7. évfolyam, 1-12. szám)

1933-01-01 / 1. szám

VII. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1933 JANUÁR 1. SZÁM SZERKESZTI : FŐMUNKATÁRS, MUNKAÜGYI SZEMLE 1Ш«МИЛМПК1Ш£$Ш* MUNKAÜGYI, EGÉSZSÉGÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZál ALAPJX Dr. PFISTERER LAJOS Dr. KOVRIG BÉLA egyetemi magántanár SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VIII., FIUMEI-ÚT 19/B ELŐFIZETÉSI Ára ÉVI 24 PENGŐ___________________________MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN 1933 A Teremtő bölcs rendelkezése az emberi alaptermészet lényeges alkotó elemévé avatta a bízni, a hinni tudást: a harcokban, a létért való küzdelemben kifáradt, a társa­dalmi igazságosság és a mindenkori ember fölé helyezett örök igazság lázas, szüntelen áhítozásában, keresésében elcsigázott emberlélek örökmécse, felbecsülhetetlen kincse ez. Nagy adomány, amely nemcsak a testi nélkülözések letört vagy lázadó emberéhez küldi reménysugarát, hanem az elcsüggedt életvándorok, a honnan, a miért, a merre kér­déseit latolgató, feszegető filozófusok, a ma ijesztő társadalmi és gazdasági nyomorú­ságait, visszásságait nyitott szemmel figyelő gondolkodók tétova lépéseit is keményebbé, acélosabbá teszi a sötét ismeretlenből hőn óhajtott jobb, szebb jövőért vágyódás lángjának szüntelen táplálásával. És a hinni, a bízni tudásra különösen azoknak van szükségük, akik aggódó figyelemmel szemlélik, hogy miként ostromolják a háborús szempontok vezérelte ön­ellátásra igyekvésből és a nemzetek egymás iránti bizalmának csökkenéséből fakadó gazdasági, társadalmi és lelki válságok az embervédelemnek eddig kiépített, tovább­fejlesztésre váró rendszerét. Az emberi természet közös vonásaira felépített életközös­ségek és a föld minden, az emberiesség gondolatával összefogott népének életfolya­matait, nyugodt, természetes vérkeringését a meg nem értés gátolja és megakadályozza, hogy a legnemesebb gondolatok, eszmények kovácsolják egybe és vezéreljék az alkotó erőiben forrongó, szerkezetében recsegő-ropogó emberi társadalmat. A rámért csapások súlyos terhét viseli a kis magyar társadalom. 8 különösen súlyos azoknak az életkeresztje, akiknek egyetlen megélhetési alapjuk a munkaerejük. A lét bizonytalanságai, a munkahiány fenyegető veszélye, a nyomorúság fantomja árnyazzák be a sors csapásainak kitettek lelkületét. 8 azok, akik az élet napsütötte oldaláról szemlélhetik a világ méhében forrongó eseményeket, kell hogy a megbolygatott kedélyek tizenkettedik órájában megkíséreljék a lehetetlent is, az ember és a társadalom megmentésére s kell, hogy a népek és nemzetek irányítóinak, kormányzóinak politikájá­ban az emberszeretet talajából fakadt vezérlő motívumok uralkodjanak. Az évfordulón a mából menekülő bizalommal és hittel reméljük a jobb évet s a szebb jövendőt. szj. 1

Next